Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-19 / 8. szám
ostrointüzben van, de eddig méltatni sem akartuk az ellentábort válaszra. Nagy elbizottságunkban fegyvert sem szereztünk be s most állunk védtelenül a falakat döntő, mindig vakmerőbb támadások tü- zében. Nincs sajtónk. És sajtó nélkül düledező falaink omlanak. Bástyákat vesztünk, megfogyott súlyúnk, befolyásunk veszíti erejét, híveink katholikus öntudata fagypontra száll és súlytalanságunk akkora már, hogy megtorlás nélkül vérig sérthet a legutolsó ujságirócska is. — Ceterum censeo . . . 2 ______ A „Szamos“ durva támadásai most már annyira féktelenek, hogy kötekedésében, elfogult gyűlöletében mindenkit megmar, a ki katholi- kusan mer gondolkozni. Múlt számunk leközölte Valkovics János egyháztanácsos nemes fehábo rodásu czikkét, a mely elfogulatlanságában még egyszer megállapította a „Szamos“ vérforraló támadását. — A felelet a „Szamos“ részéről — a dühkitörés üvöltése volt. A kvalifikálhatatlan sértegetésekre most válaszolt a személyében megtámadott, tiszteletreméltó öreg ur újból a „Szat- már és Vidéké “ben, a mely válaszból közöljük a következő részt: „Tény az, hogy az a bizonyos szerkesztői üzenet vérig sértette a katholiczizmust és a katholikus önérzetet. És ez a sértés tudatos sőt szándékos volt. Micsoda elégtételt kaptunk érte ? — Azt, hogy a „Szamosában ezután csak a „Nyilttér-ből szabad bennünket piszkolni. Továbbá nem a magam igazolásaként, — erre nem szorultam — hanem az igazság kedvéért kinyilatkoztatom, hogy 12 év óta, mióta Szatmárra visszakerültem — egy-két közgazdasági cikktől eltekintve — szatmári lapokban cikkirással nem foglalkoztam. A „Heti Szemlé“- ben még eddig semmit nem Írtam. Varjas szerkesztő úrral életemben soha sem beszéltem, tehát semmiféle környezethez nem tartoztam. En belőlem tisztán az a minősíthetetlen támadás váltotta ki a jogos felháborodást, hogy egy kifejezetten róm. kath. jellegű estét, melyen egy országos nevű szerzetes a „Krisztus problémáról“, egy köztiszteletben álló ügyvéd „Katholikus őrtüzekéről értekezett, egy magát félistennek képzelő önhitt, elkapott ember a „sötét reEz az ur egyszer meghívja városi barátait egy kis barátságos vacsorára. Mivel azonban azok éppen akkor este elő akarják adni műkedvelői előadáson Schiller: Ármány és szerdem czimü darabját, azért levélben mentegetőznek, ha netalán nagyon késő este érkeznének meg hozzá. Levelükben tréfás hangon czóloznak az Ármány és szerelem személyeinek szereplőire, ilyenformán : „A kávéra nem megyünk el, mert előbb az őrnagynak el kell esnie. Félnyolezkor hat a méreg, kilenczkor a hullát kocsira tesszük. Gondoskodjál pezsgőről, hogy az öreg Miller elfelejtse meggyilkolt leányát. Ha Kalb a mellére szegzett pisztolyok ijedelmén képes túlesni, velünk jön.“ Ez a levél a falusiak kezébe kerül, akik nem ismervén Schiller nevezett darabját és nem értvén meg a levél tréfás hangját, valódi gyilkosságtól félnek. Azért őröket állítanak a falu határára, hogy a gyilkosokat elfogják s egyben a nevezett földesurat vallatni kezdik. De nemsokára kiderül, hogy félreértés az egész, mert megmagyarázzák a jámbor falusiaknak, hogy egy színdarab előadásáról van szó. Ugyanis van Schillernek egy darabja, amelynek tárgya az, hogy egy kisebb német államban a kormány élén Walter elnök áll, akinek van egy Ferdinánd nevű őrnagy fia. Ez szerelmes egy Miller nevű szegény muzsikus Lujza nevű leányába. De az édes apa. tudni sem akar erről a viszonyról, mivel azt szeretné, ha a fia minél könnyebben való előhaladhatás miatt a fejedelem begyeit nőjét Lady Mylordot venné feleségül. Mivel azonban fia makacsul ragaszkodik kedveséhez, tanácsot kér a cselszövő akció fényes kabaréjának“ és az egyik vendég előadót vigécznek merte nevezni. (She.) ur nem kér bennünket arra, hogy „méltóztassunk abbahagyni az oktalan és furcsa hangon folytatott támadásokat, mert úgy sem tesszük meg.“ Hát ebben van igazsága. — Védekezni most már mindannyiszor fogunk, valahányszor arra alkalmat adnak, vagy provokálnak ; hát hogy oktalanul vagy furcsa hangon-é ? ezt tárgyilagos kritikus elbírálására bízzuk. — Támadni részemről, eddig nem támadtam, de a „Szamos“ belejukkolhat még ebbe is ! Beismerem, hogy a keresztény felfogásnak inkább megfelelne, ha a kővel való dobá- lásra most is kenyérrel lőnénk vissza, mint 40 év előtt; de akkor még gyérebben hajigáltak és több volt a kenyerünk ! Most már takarékosabban kell bánnunk a kenyérrel, mert magunknak is fogytán van. — Rájöttünk arra, hogy a kenyér rohamosan fogj’, a kő pedig megdöbbentő módon szaporodik, tehát a változott viszonyhoz képest a harczmodorunkat is meg kell változtatni, mert a kő olcsóbb és keményebb 1“ Valkovics Jánost különben nemesen önérzetes és nyílt hitvallói állásfoglalásáért minden oldalról bensőségesen üdvözöltek. Mi pedig a „Szamosának mondunk köszönetét, hogy fölébreszti vérig sértő támadásaival a régen alvó katolikusokat. _____ „HETI SZEMLE“ _ Gl osszák a választójoghoz. A fakirok apátiájával alszik a magyar. Alszik a józan esze; nem gondolkozik és nem látja a föléje tornyosuló viharfellegeket. Alszik a lelkiismerete és nem indul fel a veszélyben forgó haza segélykiáltására. Mert ha gondolkoznék a magyar és követné hazafias lelkiismerete szavát, akkor már régen a titánok erejével s az orkán szenvedélyével szállott volna szembe azon merényletekkel, amelyeket bűnös kezek intéznek nemzeti léte, függetlensége és tisztessége ellen. A nemzet ellen intézett merényletek hosszú skálája ntán most elérkezett a Tisza- Lukács kormány a fortissimóhoz. Választó- jogi javaslatával nemcsak tetőzi eddigi „alkotásait,“ nemcsak állandósítja a már is európai nevezetességű magyar választási gyalázatosságokat s ezek révén a munkapárti uralmat, nemcsak sok százezernyi magyar honpolgárt foszt meg legelemibb politikai jogától, hanem olyan vágányokra tereli nemzeti életünket, melyek vérfagyasztó bizonyosudvari titkártól, Wurmtól. Ez azt tanácsolja, hogy az öreg Millert vessék fogságba s azután forduljanak leányához azzal, hogy abban az esetben, ha Lujza olyan levelet ir, amelyben kijelenti, hogy ő sohasem szerette Ferdinánd őrnagyot, hanem Kalb udvari marsaik, akkor apját szabadon bocsátják. A leány, aki kora szemüvegén át szemlélve a világot, nemistartja magát méltónak oly előkelő úrhoz, mint Ferdinánd őrnagy, meg édes apja megmentése is lebeg lelki szemei előtt, megírja a levelet, amelyet a ravasz Wurm siet Ferdinánd kezeihez juttatni. Az őrnagy a levél vétele után két pisztolyt véve magához, Kalb udvari marsallhoz rohan, hogy megvívjanak : kié legyen hát a leány ? 1 De Kalb marsall mit sem tudván a dologról — nevét csak eszköznek használta fel Wurm — megrémül és elfut. Most Ferdinánd Lujzához megy, ahol megtudja, hogy azt a levelet csak kényszerűségből irta. Nem is ismeri KalboUs Ferdinándot szereti. Ez a felfedezés azonban elkeseríti a szerelmeseket, mert látják azt a nagy űrt, amit a hiú társadalmi korlátok közéjük, állítottak. Nem akarnak hát tovább élni. Mérget isznak. Mikor Walter, a mindenható elnök értesül erről, fiához rohan, bele akar egyezni fia házasságába, de már akkor hiábavaló. A két fiatal szerelmes ott hal meg a lábai előtt, apai szivének keserves kínszenvedésére. Ezután már világos lesz a jó falusiak előtt is, mit jelenteitek az előbbi levélben használt tréfás kifejezések. A pártülők tárgya majdnem ugyanez. (Folyt, köv.) Sággal vezetnek a nagy tragédiák, a végzetes katasztrófák örvényéhez. Az „Alkotmány“ vasárnapi számába irt tanulságos czikkének konklúziójában azt mondja Haller István, hogy a Lukács-féle javaslat nem egyébh, mint a függő elemekre bazirozott munkapárti mandátumbiztosi tás. De nemcsak mondja, hanem adatokkal bizonyltja Haller is, más is, hogy Magyarországon a Lukács tervezetének törvényerőre emelkedése esetén a képviselőket már nem választani, hanem kinevezni fogják. Választó csak az lehet, akit a kormány közegei felvesznek a névjegyzékbe. Az államosított jegyzők s a kormánytól kinevezett választási elnökök az összeírásnál már megtizedelt szavazókat az urnánál még egy alapos rostálásnak vethetik alá. És ezek csak „megbízható elemeket“ fognak felvenni. Szóval a jövőben csak annyi ellenzéki képviselő lesz, amennyit a kormány engedélyez ; ha egyet sem engedélyez, egyetlen egy sem lesz. Hogy ennek a kormánymindenhatóságnak micsoda következményei lesznek, még elgondolni is szörnyűség. Most csak 5 éves cziklusra szóltak a mandátumok, s mégis feledtették a képviselőkkel a nemzetnek s a lelkiismeretüknek tartozó kötelességeket. — Ezután nem 5 esztendőre, hanem addig fog szólani a képviselői megbízatás, amig a kormány, vagy pártelnök akarja. Ebből két dolog teljes bizonyossággal következik. A képviselőket többé nem fogja irányítani, sem bármily hazafiatlan cselekedettől visszatartani a választóközönség hangulata, kívánsága, vagy meggyőződése. A választók többé mandátumot nem adhatnak, sem el nem vehetnek ; ők csak statisztálnak. Tehát a képviselők által figyelembe sem vétetnek t De ugyanolyan bizonysággal következik az is, hogy a kormány még abszolútabb önkénynyel fog rendelkezhetni a saját pártjával, mint eddig tehette. — Most csupán a választási költségek s a hivatalos pressió rendelkezésre bocsátása által kötelezte le magának a kormány az embereit, de az esetleg renitenskedő képviselőnek még mindig meg lehetett a reménye, hogy talán drágább kerületben s a saját pénzéből, de mégis tagja lehet a törvényhozásnak. A jövőben máskép lesz. Aki elveszti a kormányelnök jóindulatát, az befejezettnek tekintheti képviselői pályafutását. S mert az emberek szeretnek képviselők lenni, azért a jövőben az fog történni, hogy a kormánypárt tagjai elvtelen, mindig helyeselő puhányok, gerineztelen stréberek és akaratnélküli bábok lesznek. Ezekkel aztán azt teheti Lukács, amit Caligula tett a római szená orokkal. Még többet. Azok nemcsak egy ló, de egy szamár előtt is térdreborulnak. Menjünk tovább. Tegyük fel — hiszen könnyen megtörténhetik — hogy egy újabb Fehérváry, egy újabb Kristóffy, vagy egy újabb Haynau kap Bécsből megbízatást a kormányalakításra. Tegyük fel továbbá — nem éppen n levegőből beszélünk — hogy egy ilyen „darabont kormányra“ Bécs azt a feladatot bízza, hogy fogadtassa el a magyar képviselőházzal a trialisztikus, vagy esetleg a centralista államformát. A Lukács-féle választójog és választási eljárás alapján játszva szerezhet magának egy ilyen kormány, ilyen program mhoz többséget s a nemzet számára sem eszköz, sem mód nem lesz az' ilyen orgyilkos politika letörésére. Hogy a korrupciónak, a „közéleti tevékenységnek,“ a panamáknak minő túláradó zsilipjeit nyitja meg a Lukács választójoga s az általa életrehivott rendszer, arról alig merünk beszélni. A most folyó Désy-Lukács perre utalunk csupán és annak kisértő jelenségeire. Ha most is történhettek ilyesmik, mi lesz majd, ha megszűnik a kormány felelőssége, a bírák ftigge.lensége és a sajtó szabadsága! * Polónyi Géza ismert genialitása és éleslátása felfedezte a Tisza Lukács választójogi javaslatának egy olyan tendenciáját, amely egyfelől pőrére vetkőzted a két providenciá- lis állam.éifiu politikájának ravasz kétszínűségét, másfelől a keresztény magyar társadalom legindokoltabb felháborodását provoSzatmár, 1913. februárius 19.
