Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-19 / 8. szám
w • v i/v XXII. évfolyam. Szatmár, 1913. februárius 19. 8. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDKE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a ozimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdán Alvajárók ébredése. Szatmár, 1913. februárius 18. (+) A Finsteraahorn és a Jungfrau — a százezeréves élők — nem vesznek észre múló dolgokat. Fellegekbe öltözködve a bolygók útját figyelik. Égbenéző homlokkal elfordulnak a földtől. A mi lábuk alatt történik, játéknak mondják. Az emberek közül nekik még a Napóleonok is kicsinyek; tettük hangyatett, zajuk légydongás, az ő álmukat, az ő életüket meg nem zavarja. És ha nagyon türelmetlenek, lázasan dolgozók, hangoskodó k a kis hangyarajok — akkor sem indulnak föl. Majd elmúlnak. Ok ki ludják várni a római sasok szárnybénulását, a hunok elhallgatását, a Napoleon-szerezte trónok összeomlását, országok, népek, fajok széthullását. Életük — a százezeresztendők. Nekik csak egy pillanat ezeresztendő, a mennyi alatt nemzetek pusztulnak el, államok vesznek és születnek. — Mit látsz a földön? — kérdi a Jungfrautól a Finsteraahorn. — Kis emberhangyák mozognak — feleli a százezeresztendős hegyóriás. — Várjunk — mondja a Finsteraahorn. Ok kivárhatják a tizezereszten- dőket. Tnrgenyevnek egyik megrázó poémája ez a rövid beszélgetés, a inely alatt évezredek suhannak el. És az Idő fenségesen hosszú életű óriásai nem változnak, inig lábuknál milliók temetkeztek sírba. A százezerévek mohos patináju köntösébe burkolózó hegyek beszélhetnek igy. De a múlandóság foszlányait hordozó rüvidéltüek be- lépusztulnak az ilyen dialógusba. A magyar katholicismus nem hiheti, hogy ő az Egyház. Tehát nem is gondolkozhatik úgy, mint a Finsteraahorn és a Jungfrau. Az Egyház örökéletü, de a magyar katholicismusnak nincs megígérve az örök élet. Szomorú geog'faphia beszél erről. A kegyelemnek is van geographi- ája és ez azt mutatja, hogy a legősibb és a legvirágzóbb katholikus országok, a szenteket termők — elpusztultak, mihelyt a malaszttal nem dolgoztak együtt. A Földközitenger partjai ma pusztaság és rom a katholicismus szempontjából. Afrika és Ázsia egyházatyákat szülő földjén ma nem él már a katkoli- kusság. Voltak. A malaszt tovaköltözött, mihelyt megállt bennök a kegyelemmel együttmunkálkodó életerő. Az elbizottság magaslatairól nem figyelhetjük visszavonult önhittséggel a ma-született ellenségek mesterkedéseit. Harczi lármájukra, támadó ostromaikra nem mondhatjuk : — Várjunk, majd elmúlnak. Ha éretlen kedő kirohanásaik nem is ingatják meg az Egyházat; ha fegyverkezésük nem is félemliti meg a világ-ecclesiát, de fogyaszt, gyöngít, gúzsba köt — minket. Szaporodnak a megfélemedett Nikode- musok, kevesbülnek a hitvallók, növekednek a közömbösek és gyarapodnak az elhódítottak, a kikben dolgozik már az ellenség jól szervezett sajtójának mind szélesebb rétegekben ható mérge. Az elmúlt napokban még a közömböseket is fölzáró támadás az egyik helyi újság részéről a maga nyílt hadüzenetében és elfogult gyűlöletében megérhette mindnyájunkkal, hogy nem lehet már vallanunk a lekicsinylésnek nemtörődő álláspontját. A mi várunk „A pártütők.“ Irta és a szatmári színházban febr I.-jén tartott ifjúsági előadáson1 íölolvasta: Gazdag: Lajos. Ha a jelen irodalmát megérteni és mél tányolni akarjuk, föltétlenül meg kell ismerkednünk az előző korok irodalmával, illetve annak főbb termékeivel. Azaz bizonyos szellemi kapcsot kell létesítenünk a jelen és a múlt között. Ezt a czélt szolgálja az irodalom iskolai tanitása, a kötelező magánolvasmányok, és ennek a czélnak állnak szolgálatában a szinházi ifjúsági előadások is. Midőn valamely uj darab kerül színpadra, saját maga lesz magának legjobb bemutatója. Nem igy van azonban ez a régi darabokkal. Hiszen 80—100 év oly hoszú idő, hogy már az iró — ha csak nem bámulatra méltó lángész — nem lesz kommentár nélkül jól érthető. Legalább nem úgy, miként saját korában volt. Szükséges egy kis bemutatásféle ; természetesen azok számára, akik az irodalomban nem nagyon járatosak. Mert a beavatottak lelki szeme előtt A pártütők emlegetésénél mindjárt ezerféle fontosabb és kevésbbé fontos dolog jelenik meg: mert akkor még Pestnek nem volt állandó magyar színháza ; a magyar színészek vándor apostol életet éltek s úgy kérték ki könyörögve az egyes nagy urak vagy városok pártfogását. Ezért a magyar irók sem gondoltak magyar színdarab Írásra. Mártiromság volt az is, miként a színészet. Déryné naplójából, korabeli színészek följegy zéseiből, részben pedig más irók megemlékezéseiből tudjuk, hogy milyen könnyes volt az akkori irók és színészek életkenyere. A pártütök Írásának idejében, 1819. év végén, Pesten német színészek voltak az urak s a magyarok csak nagynéha mehettek el vendégszerepelni. A németek mellett bizony egy kissé furán festettek. Mert sem felszere- relésük nem volt jó, sem repertoirejuk nem volt eredeti magyar, hanem legtöbbnyire németből való fordítások voltak. Azért üdvözölhetjük Kisfaludy Károlyt oly nagy lelkesedéssel, mert ő valóságosan ontotta szinházi darabjait. Ő volt az első magyar repertoire- iró. Hiszen alig tiz éves működése elég volt arra, hogy darabjaival leszorítsa a különben gyatra német fordításokat a színpadról. Mivel Pesten nem volt állandó magyar színház, azért A pártütök et Kisfaludy Károly n hires székesfehérvári színházigazgatónak, Édernek küldötte el, aki 1819. november 23-án vitte először színpadra. így már ma 93 éves múltra tekinthet vissza. Ezért 93 évvel vissza kell szállanunk a múltba. Akkor már Kisfaludy Károly ismert iró volt, mivel nem A pártütök volt az első darabja. Tudták már akkor is róla, hogy előkelő származású, hogy katonatiszt volt s később festőnek készült, de végre mégis drámaíróvá lett. Csak azt nem tudták mindnyájan, hogy milyen nagy szegénységben sínylődik. De hát a Múzsa már sokszor csókolt homlokon földhöz ragadt szegény ifjakat s ez a csók Kisfaludy Károlyt gazdaggá tette, mert mi már a vígjáték atyja néven nevezzük. A pártütök a második vigjátéka, a nagyhatású Kérők után irta. Tárgya még magya- rabb a Kérők-nél is, noha tárgyát — amiként maga is megirja Gaal György barátjának — Clauren tői vette, de önérzetesen teszi hozzá, hogy a kidolgozás azonban egészen az övé. Vizsgáljuk meg tehát, mennyiben van igaza. Clauren-nek, Kisfaludy Károly német kortársának csakugyan van egy novellája, Der Oiftmord czimii, a melynek tárgya megegyezik A pártütök kel-ke]. Ebben a német novellában van egy meggazdagodott volt katonai szállító, aki megelégedvén a munkát, elhalt nővérének gyermekeivel falura vonul. Ott azonban a parasztok nem jó szemmel nézik, mivel senkivel sem érintkezik a faluban, sőt még templomba sem jár. Saját paraszti eszük szerint az ilyen ember nem szerezhette vagyonát becsületes utón. Okvetlenül eladta érte a leikét az ördögnek. S addig beszélnek róla* amig elkészítik történetét. Ráfogják, hogy egyszer egy hozzá beszállásolt magasrangu katonatisztet megölt s kirabolta. Lapunk mai száma 8 oldal.
