Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-12 / 7. szám
HETI SZEMLE 3 Szalmái, 1913. februárius 12. A vérig való sértés a „Szamos“ jan. 31-én megjelent számának szerkesztői üzenetében csúcsosodik ki, melyben rom. kath. előfizetőjének — „melyek mindenkit illetnek“ — tudtára adja, hogy miért nem közölt tudósítást „a sötét reakczió fényes kabaréjáról“. Ez ugyanazt a hatást teszi reánk római katolikusokra, mintha mi magyar katholikusok ünnepet rendeznénk márczius 15-én és a „Szamos“ — szerkesztői üzenetében — ezt o demagógia nemzeti kabaréjának nevezné. Még izlésnélküli embertől sem tűrnénk el, hogy akár az oltár takarójába, akár a háromszinü lobogó szövetébe a sáros lábát bele törülje! Mindjárt a következő bekezdésben nagy sunyisággal nem átalja azt mondani: „Sajnálnák, ha ebből bárki is igen tévesen katholi- kusellenes tendencziát olvasna ki." * * * Azután jön a referáda elmaradásának megokolása annyira szánalmas gyarlósággal, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Egy lap olvasóközönségére meglehetősen közömbös, hogy felelős szerkesztője egy másik szerkesztővel „haragszomrád“-ot játszik. Ez nem lehet ok arra, hogy egy bármilyen jellegű estéről, melynek külső képe — a jelenvoltak állítása szerint — elegánczia és ünnepies kinézés tekintetében egy fényes estély hatását keltette, tartalmasság tekintetében igen magas színvonalon állott, hol a megjelent intelligens közönség az Iparos Otthon nagytermét zsúfolásig megtöltötte, ahol a szomszédos vármegyékből is igen sokan megjelentek, hogy egy ilyen eseményszerű ünnepség lefolyásáról kötelességszerüleg közlendő referáda elmaradását azzal üsse el a felelős szerkesztő, hogy nem kapott tudósi- sitást attól, akivel ő a „haragszomrád“-ot játsza. Hát ez olyan lekicsinylése a „Szamos“ olvasó közönségének, amelyhez hasonlót talán csak egy másik Szatmáron lehet találni. Vájjon ha az Oltáregyesület fényes estélye nem sikerült volna, ha csak 50—60 ember lézengett volna a nagyteremben, akkor se ért volna rá referádát írni a csúfos kudarczot vallott sötét reakczióról'? Hát hol volt, mit csinált az a 98 százalék római katholikus ember, kik a „Szamos“ vezetőségének többségét képezik? Ha a „Szamos“ vezetősége 100 emberből áll, ebből 98 rém. katholikus, mondjuk 1 más feleke- zethez tartozik, de 1 okvetlenül zsidó. Tegyük fel, hogy a „Szamos“ nem engedhet meg magának olyan lukszust, hogy tömeg vezetőségi apparátust tartson készenlétben, tehát en gedjünk 50 perczentet. Ez esetben állana a vezetőség 49 római katholikusból és 1 zsidóból. — Én ezt is sokallom, de lejjebb már nem licitálhatok, mert akkor igy kellene a képletet felállítani: 24V2 római katholikus és Va zsidó. Kik ezek a római kalholikusok ? Neveket kérünk ! Hiszen ha ezek a nagy majoritásban levő urak ott a vezetőségben ilyen minősithetetlen támadásokat megtűrnek, úgy azok nagyobb ellenségei a katholiczizmusnak, mint a szabadgóndolkozók és zsidók együttvéve. — Ismételve neveket kérünk ! * * * Most jön a Krüger Aladár dr. esete. Őt a felelős szerkesztő igy mutatja be: „Ez a Krüger doktor Nagyváradról se nem szónok se nem iró, ez csak egy ügyvéd.“ — Mióta lett az ügyvédi foglalkozás olyan lealacso- nyitó Magyarországon ? Még szép tőle, hogy nem igy irta : engedelemmel legyen mondva ez csak egy ügyvéd. Régebben a kalapos inasról volt ilyen lekicsinylő vélemény. Hát honnan tudja szerkesztő ur, hogy ez a Kläger doktor Nagyváradról nem szónok ? hiszen nem volt ott az ünnepségen. Hátiba Varjas E. megküldi a referádát és abban agybafőbe dicséri Krüger doktort Nagyváradról, akkor Krüger jó szónok lett volna? Nem olyan ez következetességnek, mint a 98-as szám százaléknak ? Gúnyos piszkolódás után igy folytatja : Hát most kérdezzük, hogy mi czélt szolgál ez a jogi vigécz egy irodalminak Ígért estén ? — Nem pirult el a 98 százalék mikor ezt a szerkesztői üzenetet elolvasta ? A jó Ízlést, az irodalmi tisztességet, a vendégjogot ilyen mélyen sértő kifejezéseket olvastak már nyomtatásban ? Micsoda fogalmat alkothat magának egy idegen Szatmár-Németi sz. kir. város közönségének vendégszeretetéről, mikor hivatalos orgánumában ilyen hangon mernek írni egy emberről, akijigaz csak egy ügyvéd, de tisztességes múltú és előkelő társadalmi állású férfiú ? aki nem anyagi érdekből, de tiszta meggyőződésből áll az ügy szolgálatába és önzetlenül tör a kitűzött cél elérésére. Hát ha Vázsonyi Aradra megy, az apostol; ha Krüger Szatmárra jön az vigéc ? * * * Egy füst alatt végezek a „Szamos“ február 2 án megjelent számának tárcájával is. — Irta Dénes Sándor. — Ennek a 3-ik éneke szóról-szóra igy szól: „És még egyszer a Krüger doktor Nagyváradról. Múlt heti szereplése az Oltáregyesület estéjén eszembe juttatja a Cecil-egyesület tavalyi szent délutánját. Zborai Miklós orsz. képviselő tartott olyan ful- minans beszédet, hogy hallatára jómagam is majdnem antiszemita lettem tőle. Szép beszéd volt, azt meg teli adni, csak úgy csöpögött belőle a tiszteletreméltó szent meggyőződés. Nem sokkal azután Budapesten jártam és a Fészek körben vacsoráztam egy nagy asztalnál. Az asztalfőn Zborai Miklós ült. Mellette jobbról Kálnoki Izidor, balról Bródi Sándor és folytatólag tovább egy zsidó, ogy izraelita, sehol semmi más vallásu. Szatmárról is szó került és Zboray kaczagva jegyezte meg: — Most jártam Szatmáron nemrégiben egy klerikális gyűlésen Te Izidor — fordult Kálnokíhoz — hallottad volna, micsoda beszédetjvágtam ki nekik: megettem az összes zsidókat, a kongregációsok csak, úgy bódultak belé. így néz ki, mikor a Krüger doktorok eljönnek hozzánk más valiásut enni.“ Erre vonatkozólag dr. Zboray Miklós orsz. képviselőtől egy levelet kaptam, melynek érdembeli része következőleg szól : „Hogy évekkel ezelőtt vacsora közben mit mondottam, arra részletesen ma már nem emlékszem. Azt azonban határozottan állíthatom, hogy azokat, amiket a cikkíró ur a számba ad, semmiesetre sem mondottam.“ Egy újabb bekezdésben ezt is mondja : „Igaz a cikkből az, hogy sokszor vacsorázom zsidókkal, köztük Kálnoki Izidor és Bródi Sándorral is, de nem azért, mert zsidók, hanem mert szellemes, kedves emberek és jóbarátaim“. Hát ilyen egy római katholikus antiszemita hírében álló ember ! Jó barátságot tart fenn az olyan zsidókkal, akik tisztességes, szellemes, kedves emberek, és emellett szerény és igazmondó urak is anélkül, hogy ezen két utóbbi tulajdonság megártott volna nekik. Dénes ur tagadhatatlanul szellemes ember, talán szellemesebb mint Bródi és Kálnoki együttvéve, de a szerénység pálmájára nem pályázik, az igazmondással pedig hadilábon áll. Lehet, hogy ez nála betegség, talán igazságiszonyban szenved; ez mindenesetre enyhítő körülmény volna számára. Eszmetársulás folytán eszembe jut, hogy a múlt hónapban olvastam vagy a „Pesti Napló“ vagy a „Pesti Hirlap“-ban egy adomát. Miután egyik lap se túlságos klerális irányú, hát elmondhatom; persze úgy ahogy emlékezetemben maradt. Még a boldogemlékü egyházpolitikai törvények előtt egy kis városban elégett egy szalmásfedelü ház és beleégett az izraelita hitközség anyakönyve is. A közigazgatási hatóság kiküldöttjei megjelentek, hogy kipuhatolják és megállapítsák az anyakönyvi adatokat. Weintraub Dávid tanakodik a feleségével. — 3 évesnek diktáljam be a Mórickát ? Ez esetben egy évvel előbb lesz katona. Hátha ép akkor háború talál lenni, abbul baj is lehet! Vagy 5 évesnek mondjam? Igaz, hogy egy évvel később lenne katona, de később is házasodhatna. Hátha egy jó pártit találna elszalasztani? Azt mondja a felesége : — Te Dávid! hát miért nem mondod meg az igazságot, hogy 4 éves? Dávid szeme felragyog s csodálkozva fordul a feleségéhez : — Látod Záli, ez eszembe se jutott! * * * Előreláthatólag a „Szamos" felelős szerkesztője válaszolni fog. Nekem pedig az a betegségem, hogy csak igazmondó emberrel szeretek szóba állani. Tehát ha a szerkesztő ur azt óhajtja, hogy esetleges újabb kirohanásaira reagáljak, úgy legyen szives: 1. A „Szamos“ vezetőségét képező 98 százalék római katholikus urnák a neveit közzétenni. (Ez egy felelős szerkesztőnél akadályokba nem ütközhet.) 2. Kálnoki Izidor és Bródi Sándor urakkal igazoltatni, hogy a dr. Zboray Miklós országgyűlési képviselő nr fölemlített esetében Dénes urnák van igazsága. 3. A jobb Ízlés, az irodalmi tisztesség és a vendégjog legelemibb szabályaival öszszeegyeztethető-é dr. Krüger Aladárral szemben tanúsított viselkedése ? A dolog gyorsítása és egyszerűsítése szempontjából itt is elfogadom a Bródi Sándor és Kálnoki Izidor urak Ítélkezését. Reméltem, eléggé előzékeny vagyok ? Azután majd cseveghetünk; meglássa, mennyire konciiláns leszek ! Valkovics János róm. katli. egyháztanácsos és iskolaszéki tag. Ailakozzuiik a Maian! u r A házasság ellen. Amerika kétségbe van esve, mert rettentő sok évenkint a válópere. Rettentő a száma az apátián vagy anyátlan gyermekeknek. No igen, mert szabadság kellett. Végtelen és féktelen szabadság. Gyönyörű a szabadság, de a házasságon lazítani a szent szabadság nevében annyit jelent, mint egy állatsereglet vad állatait kiszabadítani ugyancsak azért, mert hát: éljen a szabadság. Amerika sir, panaszkodik és elhatározott dolog immár, hogy revízió alá veszik a házassági törvényt és jobban megkötik az ifjú párok kezét. így Amerika. Es Magyarország? Minálunk legjobb hangja a zsidószabadkőmüves betűnek van. Ez a betű, ez a sajtó pedig szintén jajgat. Jajgat pedig, mert rettentően nyög a társadalom a katholikus házasság örök kötelékében. A fővárosban már 3 éve külön lapjuk van, melyben a legpiszkosabb módon táinadjákja katholikus egyházat, de csakis, ezt, mert nem ért tréfát a házasság alatt. És a nagy pesti napilapok is most mind sűrűbben, hol nyíltan, hol burkoltan, de következetesen erről az oldalról bombáznak minket. Dr. Gerő Ernő pornográfiának beillő Házasságjogi Szemléje, Arányi Miksa Házasságjogi czikkei az Az Újságban és még több ilyen és e fajta milyen szörnyen ellentétben van a legújabb amerikai tapasztalatokkal. Hát ők, kik mindiga haladás, az uttörés bajnokai, miért nem akarják most a mindig haladó és uj Amerikát észrevenni? Ha észrevennék, nem üthetnének rajtunk ! A. sártenger. Irta: id. EGÁN LAJOS. Az ujdivat apostolainak jól bevált tanítványai, a huszadik század szegénylegényei, az automobil pöfögő paripáján száguldó czilinderes, frakkos, klakkos utonállók, a tincses-kaftános haramiák serege ott hőssel a székesfőváros, a szatmári és máshol berendezett hűsselők árnyékában és ennek az iránynak apostola az a huszadik századi apostol, aki a legnyilvánosabb helyen kikelt az ellen, hogy az iskolában valláserkölcsi irányban merészelnek hazafias érzelmű gyermekeket nevelni, mert örömmel látja, hogy az ő bölcsesége a legjobb, legigazabb, mert annak alapján szedheti már az érett zamatos epret mint bünvédő. Nem nevezek meg ez alkalommal senkit, hiszen az én tisztes olvasókörömben talán ugyanarra gondolnak, akire most én irányítom gondolataimat. Az ő üzlete ma az igazi jó üzlet, ezért érdemes otthagyni a nyugalmas otthont, pártot és sok mást, mert a megvédendő csalók, hamisítók, hamisan bukottak, uzsorások, milliókkal dobálózó pa-
