Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-12 / 7. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1913. februárira 12. namisták olyan tömegesen jelentek meg a láthatáron, hogy bizonyos irányba tekintve, egyebet sem lát az emberfia ennél a fajtá nál, már a nagy újságok térfogata sem elég a tömeges esetek nyilvántartására, azért különösen némelyek csak hébe-korba emlékeznek meg egyes esetekről, melyek elől már feltűnés nélkül kitérni lehetetlen és ekkor is legszívesebben foglalkoznak a magyarosított Pallós, Barna, Radó nevüek eseteivel. Olyan gyakoriak már ezek az esetek, hogy azoknak nyilvántartása és az esetek rövid ismertetéséhez külön nagy képes hírlap kiadására volna szükség. Ki tudja nem volna-e ez a közszükségüek megfelelő vállalkozás, mely megismertetné az összes gazembereket, ismeretessé tenné tehetségük módszerét és ezzel óvatossá tenné és megmentené a károsodástól a tisztességes jóhiszemű embereket. Ez a mai erkölcsi élet szeczessziója, ebben a sártengerben azok élősködnek, akik megtagadják az Istent és a valláserkölcsöt butaságnak nyilvánítva, szót emelnek azért, hogy annak tanítását tiltsák ki az iskolából, hogy az emberek velük egyenlővé nevelődjenek Isten tagadóknak. Nem csuda, ha ilyen nevelési irányzat ról olyan gazemberek védője ábrándozik, aki szívesen vállalkozik arra, hogy a hamisitók félretett pénzecskéjéből osztalékot biztosíttasson magának és ezzel legfőbb élelczéljának, az életben található élvezetek kielégítését megszerezze. Hogy ezen foglalkozás mellett bűzös sárpocsolyába kell belepiszkálni, az őtet nem feszélyezi, mert ehez a szaghoz már régen hozzá szokott. Az üzleti érdek lebeghet az ilyen fajta mesterember eszében, hiszen világos: ha a vallás utjáni erkölcs- nemesités az iskolában eltörlődik, az ő üzletforgalma megsokasodására van kilátás. Az a baj, hogy a mai erkölcsi tanítás mellett is sok rossz társadalmi szimptomák kezdenek burjánzani, azért az olyan doktort, aki a valláserkölcs tanítását az iskolából ki akarja tiltani, küldje el a józanon gondolkodó választók kerülete, mint közveszélyes embert olyan helyre, ahol egészséges testi és lelki munkában jó levegőben .élve, kigyógyulhatnak a szeezessziós emberek az erkölcsi hülyeségből és esetleg arra a belátásra fognak jönDi, hogy talán kevesebb baja lesz a társadalom tisztességes részének, ha a részvény hamisitók, a hamis diploma szerzők, a katona szabadítok, leánykereskedők, a hamisított dolgok szállítói és az emberek már megszámlálhattál! módszerrel dolgozó csalóinak vasalt nadrágját kiporolják és az ország terhét növelő kényelmes otthon helyett, fedő anyagot töretnének velük, hogy a jó országút kemény talaja úton-útfélen emlékeztesse arra, hogy a félrecsuszott ember kemény munkájával mégis rákényszerithető a közérdek javát szolgálni és a porolást kiállt fájdalma érthető módon megtanítja a jó és a jobb közötti fogalomnak felismerésére. Igenis ilyen iskolára volna most elsősorban szükség, mert különben úgy elszaporodnak a vasalt nadrágos szegénylegények, mint a szárazlevél az erdőben és utóbb azok kerekednének felül és az ő befolyásuk lehetne mértékadó a székesfőváros főpolgármesteri székének betöltésére is, hogy bebizonyosodjék az összetartás vaskapcsának ereje, az összetartás hiányának gyöngeségével szemben. — Furcsa az olyan ur, aki erős palotájából kidobatja magát és a sátorban kapadohányát pöfékelve, ott is nyugodtan éhezve megmarad úrnak. Talán ideje lenne a mun- kátian pasziv szerepet elhagyni és az undor helyett összetartva munkába állni a magunk portáján. Női varroda. Ajánlom a n. é. helybeli és vidéki úri1 hölgyközönseg szives figyelmébe modern női varrodámat, hol mindennemű női felsőruhák angol és franczia divat szerint a legnagyobb szaktudás mellett igen jutányosán készülnek. Tisztelettel Bőthe Ilona varrónő Szatmár, Honvéd-utcza 2. sz Városi közgyűlés. Szürke közgyűlése volt hétfőn Szatmár város törvényhatóságának. Csupán a polgármesteri jelentés tartalmazott néhány érdekességet. De ezekben az érdekességekben aztán nem igen van köszönet. Mindenekelőtt megtudtuk a polgár- mesteri jelentésből, hogy a kórházépítésre kértek ugyan államsegélyt a belügyminisztertől, sőt erre vonatkozólag biztató Ígéretet is kaptak, ámde semmiesetre sem lesz ez a segély olyan arányú, aminőre számítottunk (legjobb esetben 8O0ÖOO korona) és még ez a redukált állami támogatás is nagyon problematikus határidőhöz van kötve: majd ha a pénzviszonyok kedvezők lesznek. Szóval várhatsz babám, városi kórház. igazságot: ennek a nagy egyházmügyének erős kath. napilapra van szüksége. Mi naég nem valljuk ezt; sejtelemsze- rüen talán megvillant már bennünk, de meggyőződéssé még nem érlelődött. Pedig ez kell ahhoz, hogy lássuk eredményeit is annak a verejtékes munkának, a melyet egyházmegyénk területén annyian önfeláldozó odaadással végeznek. Addig mindig csak egy missiótelep lesz ez az öt vármegye, a mig sajtóját meg nem teremtjük. Mayer Béla püspök adományai — tudjuk — nem a pusztában kiáltó szava, de hóditó apostolkodás lesz a mihamarabb fölállítandó napilapunk ügyében. Mert egy kevés halasztás még s akkor — már késő! * * * Múlt gyűjtésünk óta beérkezett adományok : Mayer Béla püspök ................... 200'— A. M. megajánlott adományából . 20'— Eddig begyült.............................. 11.637'58 Eddig megajánlva .... . . 3.083'42 Teljes összeg: 13'941’00 Másik, nem kevésbbé megnyugtató érdekessége a polgármesteri jelentésnek, hogy a szervezés alatt álló honvédtüzérségből semmi sem jut a városnak, mivelhogy a csapat elhelyezés kérdésében őfelsége jóváhagyásával már megtörtént a döntés akkorára, mire agilis polgármesterünk és suite-je felzarándokolt Budapestre. Ha ehhez még hozzávesszük, amit ugyancsak a hétfői közgyűlésnek kellett letárgyalnia, hogy t. i. vagy épit a város horribilis költségen egy uj, nagyobb honvédlaktanyát, vagy pedig elveszik tőlünk az ittlevő pár száz honvédet is, akkor igazán keserű iróniával kérdezhetjük, mire való volt hát derüre-borura bizalmat szavazni a kormánynak ? A vízvezetéki munkálatok állásáról megint az unalomig ismert sztereotip felvilágosítást kaptuk: „haladnak előre, de a rendkívül kedvezőtlen pénzügyi viszonyok miatt még hosz szabb ideig stb.“ Hogyne, mikor még mindig csak „ajánlatokat szereznek be“ jelenleg „kémlyukak“ készítésére ! Még a szegényügy városi rendezéséről emlékezett meg a polgármester s bár a szegény ápolás mostani formáját, a pénzbeli támogatást nem tartja megfelelőnek, mégis annak fenntartását javasolja addig, mig [annak országos rendezése nem szolgál újabb direktívákkal. A most elhunyt Novak Lajos volt főszámvevőnek emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg a közgyűlés és ravatalára koszorút helyezett. Tanácsi előterjesztések és szakbizottsági javaslatok után még néhány jelentéktelen személyi ügyet intézett el vita nélkül a közgyűlés, amelyen Csaba Adorján főispán elnökölt. Egyházmegyei Sajtóalap. Messziről, Délmagyarországról rövid időközökben nagy összegű adományok jönnek a mi, Északkeleten megteremtendő kath napilapunk alapja javára. Egy munkás, a katholikus szervezkedés harczvonalának élén évtizedeken át vezér- kedő főpap küldi az adományokat. Most a mikor visszatekint útjára, a melyen a katholikus organizálás sok uj alkotása beszél tiszteletreméltó, áldásos és emlékezetes tetteiről — ez a bölcs lélek tapasztalatainak végső zárókövéül azt a meggyőződést vallja : hogy a katholicismus a maga örök értékeit a lel- kekbe és a társadalomba átvinni, ott meggyökereztetni sémmi mással aunyira nem tudja, mint sajtójával. Ez a sajtó a középponti szerv, a vért szállító szív. Ha erős sajtónk nincs, élettelen minden alkotásunk és kis eredményű a legodaadóbb, áldozatos munkája százaknak. Ezt a kincses tapasztalatot olvassuk ki Mayer Béla püspök ismétlődő nagy adományaiból. Gondolkozásra kell, hogy kényszeritsen mindannyiunkat a visszavonultság csöndjében ilyen álláspontra jutott bölcsesége a-: ősz püspöknek, a ki az elfogulatlan távolság magaslatairól figyeli a katholikusság életerős szervezkedését. Ha az ő jól látó szeme a fegyverek legelsőjének a sajtót ismerte meg, nem szabad elmennünk e tekintélyes helyről jövft határozott intelem mellett közömbösen. Nekünk nagyon sokat jelent a mi sajtóügyünk iránt oly nagy áldozatokat hozó, nemeslelkü .főpapnak eme riasztóként ható gondolata. Erezzük, hogy belénk akarja írni, vérünkké tenni az őbenne kijegeczesedett Hátralékos előfizetőinket fölkérjük hátralékaiknak még e hó folyamán való kiegyenlítésére annál is inkább, mert a tartozások a múlt évben szokatlanul magasra emelkedtek és kiadóhivatal is csak úgy tud eleget tenni kötelezettségeinek, ha az előfizetők pontosan beküldik az előfizetési dijakat Böjt. Ez a modern embernek ismeretlen valami nagy erőt ad. Keményen gerinczes akaratot, a mely vágyja a harczot, örül a küzdelemnek. Erő van a böjtben. Lelkieröt szül. Es tiszta vért is ad. A puha, elkényeztetett, agyontáplált, beteggé tett testet edzi. A keresztes lovagok virága: Bouillon Gottfried úgy böjtölt, mint egy remete s nyolczvanéves korában még nem remegett a keze. Azt mondják róla, hogy mikor lenn Jeruzsálemben néhány emir meglátogatta, a szent sir lovagja olyan szalmazsákon ült, mint a közkatonáké s mikor kérték, hogy mutassa meg az erejét, egy teve nyakát egyetlen csapással kettévágta. A túl finomult, modern ember szereti erre azt mondani, hogy barbárán durva a testi erő. De a történelem azt bizony it ja, hogy mindig igaz volt a latin közmondás: csak ép testben van ép lélek. Es bizony emberibb, fenségesebb az a Michel Angelo- mintázta Mózes — ez az őserejü ember — a ki böjtölni is tudott, imádkozni is tudott, de e mellett harczolni is, népet talpraállítani és vezetni; bizony igazabb emberi typus ez a kemény izmu Mózes, mint a XX. század fürdőket járó, ideges, vérteden embere, a ki a szenvedélyek rabja. A böjt megtanít maganion uralkodni, hogy ne azt tegyem, a mi az alsó embernek tetszik, hanem fölemelkedjem a lelki ember, a krisztusi ember régióiba. Szibarita nyomorék az az ember, a ki vagy azért nem böjtöt, mert nem tud magának parancsolni, vagy azért, mert gyáván attól fél. hogy kevéspbé felvilágosodott- nak látszik. A böjtöt nem tartó ember gyönge minden kisértésben. Elesik, mikor jön a három concupiscentia: a test kívánsága, a szemek HÍREK
