Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-12-24 / 52. szám
4 „HETI SZEMLE Szatmár, 1913. deczember 24. csönös segédkezést. A szabadkőműves társaságot egy erkölcsi foknak, bizonyítéknak vagy czimnek tekinti .. „Az angol - szász szabadkőművesség tükrözi vissza a szabadkőművesség lényegét, visszatükrözi a szabadkőművesség klasszikus formáját; a latin sem az egyiket, sem a másikat!“ „Nemcsak ideologikus gyülekezetei ismerünk fel benne, hanem tettre irányúiét is, melynek különlegessége a politika. Erősen lengeti az antiklerikális zászlót és része van a napi politika kérdéseiben. Elhanyagolja a rend bölcseleti és szertartásos hagyományait. Tagjainak nagy része politikai hajlamú. A titok megőrzése nála a politikai védelem eszköze.“ „Két nagy szemrehányást tesznek a latin szabadkőművességnek : az egyik ateizmusa, másik profanizáló tendenciái.“ „Az elsőnél nem hivatalos határozatról, hanem a testvéri körben egyre terjedő felfogásról van szó. Azonban nemcsak az egyéni felfogás az, amelyet itt meg kell állapítanom, hanem a vallásellenességnek oly intoleráns nyilvánulása is, mely egyenesen a testvéri szeretet és egyenlőség rovására megy“. Ezek a megállapítások, mint az alábbiak is igazolni fogják, nagyon találók a magyarországi szabadkőművességre is. A szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete köztudomásúlag szintén a szabadkőművesség támogatása és szabadkőműves testvérek vezetése alatt áll. Ennek 1913. évi munkaprogrammjáról a következőket mondja a Dél f. é. 2-ik száma. „A Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének a deczemberi közgyűlésen kiküldött uj választmánya január 16-án tartotta első összejövetelét, mely az 1913. évi munkaprogrammal foglalkozott. A tervbe vett uj akcziók között első helyen áll az úgynevezett „vasárnapi prédikácziók“ meghonosítása, Ostwald „Sonntagspredigten“-jeinek s a német felekezetnélküli szervezetek hasonló kísérleteinek mintájára . . . februártól kezdve minden hónapban egy előre meghatározott napján ünnepélyes előadást rendez az egyesület . . . E „prédikácziók“ lesznek az első kísérlete annak a törekvésnek, mellyel az egyesület a tanításon és az értelmi meggyőzésre irányított munkáján kívül az érzelmi téren is fel akarja veuni a harczot a vallás- erkölcsi világnézettel szemben .. .“ „A közgyűléstől kapott utasításnak megfelelően a felekezetnélküliség propagálásával is foglalkozott a választmány és elhatározta, hogy az akczió szervezésével a német „Ko- mitée konfessionslos“ példája szerint egy az egyesülettől függetlenül működő bizottságnak veti meg alapját ... A szekularizácziós propagandának az elmúlt évben megkezdett előkészületeit az idén intenzivebben kívánja folytatni a választmány. E téren első feladat a szekularizációs pályázat sürgős lebonyolítása és az agitácziós füzetek kinyomatása ...“ A Szeged p. felvételi munkáján többek közt ezeket mondta Kőhegyi Lajos dr. főmester: „ . . . A szabadkőműves igazságkereső . . . A vallás, az emberi képzeletnek ez a délibábja is csak addig csillog az igazság fényében, mig a tudás messzelátóját rá nem irányítják. Erre mindjárt szétfoszlik egész varázslata“. „A zsidók bosszúálló „Ura“ a keresztények szerető édes „Atyja“ egyformán érthetetlenül következetlen lesz, mihelyt az embersorsot, mint az ő müvét tekinted“. Legjobban jellemzi azonban a szabadkőművességnek a vallásra vonatkozó felfogását Lay nak (aki a mai szabadkőművességnek egyik legagilisabb embere) a Dél f. é. febr. 15-én 3 ik számában foglalt „Sem per idem“ cimü cikke, melynek a vallásra vonatkozó részét nagyon bő kivonatban adom, mert igy leginkább szolgáltat döntő bizonyítékot arra nézve, hogy Bernát István aggodalmai alaposak e vagy sem. A közlemény igy szól: „A magyar szabadkőművesség eredményes munkássága három tényező összetalálkozásától függ. Ezek: az egységes szabad- kőmüvesi közvélemény, a fegyelem s e kettőnek konkrét megnyilvánulása, az együttműködés. Példaképen alkotmányunk egy tér telét idézem csupán : azt, amely vallásos kérdések taglalását kizárja munkakörünkből. Az^ a szabadkőműves, aki vallásos ideológia körében növekedett, pláne aki felekezeti vellei- tások rudimentumait hordja bensejében, azt a tilalmat, talán csupa jóhiszeműségből, mindenkor kész úgy értelmezni, hogy az ő vallásos meggyőződése a szabadkőmüvesi lelkiismeret szabadság védelme alá van helyezve (! 1) s hogy ha ő egyebekben szabadkőmüvesi erényeket ápol, joggal megvárhatja, hogy anemü meggyőződését kellő tiszteletben tartsák. Első látszatra ez a felfogás teljesen ak- ceptabilisnek tűnik fel s a vallás az egyénnek legszentebb magánügye lévén, jóformán ellentmondást sem tűrhet el . .. Igen ám, csakhogy a mi mai állami és társadalmi életünk még folyton azon vallásos előítéletek béklyóiban sinylik, melyek azokkal a közismert, vallási és felekezeti ideákkal mételyezik meg a felvilágosodás és haladás magvető munkáját s in ultima analysi legerősebb kerékkötői a tudományos világnézet érvényesülésének. Ha azok a vallási és felekezeti, szubjektív érzelmek nem lennének egyúttal politikai és társadalmi faktorok hatóeszközei s csupán kontemplativ eszmélődések kifejezői volnának; bátran el lehetne nézni felettük s mint az egyén privát passziójával szemben, a köteles elnézés és gyöngédség erényének gyakorlását is biztosithatnók az illető részére.“ „De amikor lépten nyomon azt tapasztaljuk, hogy azok a vallás czimón űzött gyermekjátékok tulajdonképen politikai és társadalmi intencziókat, elavult és öröklés utján tovább ápolt tévedéseket melengetnek s mint ilyenek, egyenesen az előítéletnek to- vábbplántálására, a felvilágosodás háttérbe- szoritására szolgálnak, no már akkor minden kertelés nélkül kimondhatjuk, hogy efféle privát passziókat a szabadkőművesség körén belül nem tűrhetünk meg s mint tudományos igazságok merő negációját minden erőnkből kiküszöbölni igyekszünk fogalmi körünkből s értelmi alapon nyugvó czéltudatos akciónkból . . . Ezen egyetlen példa is elég arra, hogy kategorikus imperativus gyanánt megállapíthassam, miszerint a szabadkőmüvesi közvélemény tartalma csakis a tudomány tisztára leszürődött, konkrét eredményeiből s azok gyakorlati alkalmazását értékesítését czélzó tevékenység tudatos alkalmazásából alakulhat ki. Ebben az eszmekörben nincs semmi helye szubjektív meggyőződéseknek, melyek különben is legtöbbször latens magánérdekek pártolói szoktak lenni. Ezért életkérdés a szabadkőművességre nézve a tisztán tudományos szempontok és igazságok mérlegelése s az ezek szellemében végzendő egyenes, őszinte cselekvés és minden konzekvenciát bátran levonni kész, becsületes szabadkőműves hitvallás . . Még egy rövid kivonatot iktatok ide azon avató heszédből, melyet a Sas-páholy felvételi munkáján 1913. évi febr. 25 én tartott a páholy főmestere.*) Ez igy szól: „ . . . De az igazság sújtó szavával kiáltunk a kiválasztottság tudatában tetszelgő kevély hitre, a lelki gőgre, amely a maga czéljának alakjaival népesíti be az Isten tanácsát s a babona sötétjében, a kegyesség leple alatt, az úgynevezett istentisztelet sátorában űzi szívtelen játékait; embertelennek tartjuk, ha az emberek összeforrasztásának örve alatt akárhol, akár Rómában, akár Wit- tenbergában vagy Genfben a gyűlölet cze- mentbányáját akarja megnyitni a hit szavát hangoztató hatalmi féltékenység . . .“ Alig hiszem, hogy akár Rómának, akár Wittenbergának, akár Genfnek szüksége volna a védelemre ezen^mértéket nem ismerő meg- gyanusitás ellen. Es azt hiszem ez az idézet maga is elég fényes tanuságtótel a hithez való ragaszkodás mellett?! A főmester, akitől e nyilatkozat ered, — tudomásunk szerint református lelkész — igen óvatos nyilatkozataiban és valóságos művészettel tudja leleplezni igazi álláspontját. Farizeuskodása a szó szoros értelmében émelyítő, azonban a figyelmes olvasó minden beszédében, minden müvében mégis feltalálja a rejtett czélzatot, melyet a többi idézetek *) (Haypál Benő). és a világosabban beszélő testvérek helyeznek teljes világításba. Ez a pár sor azonban magában véve is elég érthetően beszél. Azon képzelhető ellenvetés ellensúlyozására, hogy az elmondottak talán nem fejeznék ki az egész magyarországi szabadkőművesség felfogását, hivatkozom a László király páholy főmesterének Gross Menyhért dr.-nak 1912. decz. 20 án tartott székfoglaló beszédére, melyben határozottan megállapítja azt a tényt, hogy „a progresszív eszméket legszélsőbb irányban értelmező testvéreket ültették most már mindenütt a páholyok főhelyeire“ . . . hogy „már nem szabad úgy disztingválnunk, hogy radikális és konzervatív páholy. Legfeljebb radikális és radikálisabb . ..“ A Várady Zsigmond emlékére tartott gyászmunkán pedig ugyanilyen értelemben beszélt Edelmann Menyhért dr. helyettes főmester és idézte Váradynak azon szavait, „hogy a szabadkőmüvesi konzervativizmus épp oly darázsfészek, mint akár az oligarchiáé“. Ha már most tudjuk, hogy éppen konzervatív páholyok azok, amelyek még nem fordultak el a hittől és nem tartják üres ideológiának a hazaszeretetei; és ha az elmondottakhoz hozzáteszem: hogy a Márczius-p. éppen a radikális irány pártojásáért választotta tiszteleti tagjává Bókay Árpád nagymestert, úgy teljesen tisztán áll előttünk a mai magyarországi szabadkőművesség radikális és vallásellenes iránya. Végezetül nem fölösleges felemlítenem itt sem azon nagyon jelentős körülményt, hogy Quartier — La — Tentenak, a nemzetközi szabadkőműves világiroda vezetőjének, a M. S. N. P. 1911. évi nagygyűlésen tartott beszámoló előadása szerint (Kelet 1911. május 5. sz.) a szabadkőműves világszövetséget azért nem lehetett megalkotni, mert az amerikai Egyesült-Államok nagypáholyai nem ismerik el a franczia Nagyorienst, a svájczi Álpinát és a magyarországi Sz. Nagypáholyt szabályszerű szabadkőművességnek. — A franczia Nagyorienst azért, „mert 1877. évben alkotmányában megszüntette az uj tagokra nézve azt a szükségességet, hogy Istenben higyjenek; a svájczit és magyart azért, mert „testvéri viszonyt tartanak fenn a franczia Nagy Orienssel“. Az Unió nagy- pályolyainak ezen visszautasitó magatartását „ezen szigorú rendszabályokat“ ezt a „pápaihoz hasonló kiközösítő eljárást“ nevetségesnek jelentette ki Q. La Tente és én sehol sem találom a nyomát annak, hogy ez ellen a felfogás ellen a nagygyűlésen, amelyen egy-két p. kivételével az egész magyarországi szabadkőművesség képviselve volt, egyetlen egy tiltakozó hang is emelkedett volna. Más alkalommal egy-két esetben (az Árpád és az Ákácz p. egyes tagjai részéről) történtek ugyan felszólalások a vallásellenes irány ellen, de ezek nagyon is szórványosak voltak és eredménytelenül hangzottak el. A magyarországi szabadkőművesség nyílegyenesen evez tovább a radikalizmus és a hitetlenség vizein. A kétféle socialismus. — Az írod. Kör, adventi estjén előadta: Hónai István csanálosi plébános. — II. Ezzel szemben áll az evangélium szo- ciálismusa, mely magasabb rendeltetéséből folyólag súlypontot nem az anyagiakba, hanem a lélek erőinek kifejtésébe helyezi. — Ez a józan szocialismus a birtokközössé tételének fántasmagóriájával szemben rámutat az emberi természet különbözőségére, (tehetség, szorgalom, egészség stb.) melyből származik a társadalmi elhelyezkedések különfélesége, melyet azonban enyhít a vallás-erkölcsnek minden emberre kiterjedő örök törvénye, és kiegyenlít az isteni parancsolatoknak egyensúlyozó fegyelme. Csakis ennek a megnyugtató iránynak hatása alatt remélhető, hogy a tőke molochja gyapjút osztogató báránynyá, a munka pedig a közjónak nyújtott áldássá és önmagunkkal is kibékítő szükséges értelemmé váljék. Erre vonatkozólag mondja a szocialismus pápája (XIII. Leó), „Rerurn Novarum“ czimü korszakos encyklikájában : „Az eredeti
