Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-12-24 / 52. szám

HETI SZEMLE

3

Szatmár 1913. deczember 24.

azonban az is, hogy a fentiekben körülirt czélok ápolása korunkban semmiféle titokzatos intézményt vagy szervezetet nem igényel.

A felvett nagyjelentőségű kérdésre visz- szatérve, azok után a hiteles értesülések után, melyeket a szabadkőművesség iránt érdeklődve, több éven keresztül gyűjtöttem ; sajnos, a magam részéről nem tudnék reá ezidőszerint igenlő feleletet adni, nem pedig nemcsak azért, mert kétségtelen hitelességű adatokkal igazolhatom mindazoknak helyességét és valóságát, amelyeket Bernát István elmondott, hanem azért sem, mert tudva azt, hogy a magyarországi szabadkőművesség az alapszabályok 8. §-a szerint jelenleg is a működés felfüggesztésének, sőt a páholyok feloszlatásának terhe alatt van kötelezve az alapszabályszerü működésre s ehhez — tisztelet a kivételnek — mégsem alkalmazkodik ; igazán nem tudnék hamarjában megtelelő módot vagy eljárást ajánlani az eredményes ellenőrzésre, mely a kikötendő feltételek érvényesülését biztosíthatná.

Azt hiszem, az ügy érdekét mozdítom elő, ha egészen tárgyilagosan, minden támadó szándék nélkül hozzájárulni igyekszem a kérdés tisztázásához és pedig nehogy azt mondhassák, hogy „az elfogultság szögletéből szórom fegyveres gondolataimat a szabadkőművesség ellen“, igyekezni fogok a magam szavaival minél kevesebbet mondani, de a szabadkőmüvesi hivatalos jelentésekből, a páholymunkákon tartott előadásokból s a szabadkőmüvesi lapok, a Kelet és Dél czik- keiből annál többet idézni.

Azt ezidőszerint már közismertnek lehet mondani; hogy a szabadkőművesség politikai lapja a „Világ“ az ő czikkeiben, a Galilei kör az ő működésében és lapjában a Szabadgondolatban teljes hűséggel tükrözted vissza a mai magyarországi szabadkőművesség irányát, szellemét és törekvéseit. Hogy mindkettő szabadkőműves alkotás, elég utalnom a Miklóssy István munkájára, a „Szabadkőművesség önleplezésére“, a melyben a jeles szerző a Galilei körre is, a Világra nézve is, hivatalos adatokkal mutatja ki, hogy mindkettő a szabadkőművesség alkotása. Tessék bárkinek elolvasni az idézett müvek „A szabadkőművesség és a főiskolai ifjáság,“ továbbá „A szabadkőműves sajtó“ c. fejezeteit (60—64. és 153— 160. lapok), igazat kell hogy adjon nekem. Az előbbi fejezetből csupán azt idézem, hogy a Coménius-p. 1909. évi hivatalos jelentése szerint ez a páholy vette a Galilei kört védelmébe és ajánlotta a szabadkőművesség hathatós pártfogásába és pedig nem eredmény nélkül, mert „harmincz páholy (a jelentés felsorolja a neveket is) fogadta azt

Egy fiatal ember lépett be. Magas szikár legény, a ki bejárós volt minden házba. És fiatal óriás, a ki jelenleg szintén annak a radikális újságnak „Tárcza“ Írója. O is önti a szerelemhabzsoló elbeszéléseket. Lehet, hogy már az első vezérczikken régen túl van. Egyszer csak gúnyosan kérdezi:

— No hát megvettétek már a karácsonyfát ?

— Barbár . . . kiáltja, csaknem ordítja a mi írónk. Barbár 1

És úgy megrántja fiatal öccsének, iró barátjának gérokját, hogy a csücske majd a markában maradt.

Szerencse, hogy a gyermekek valami csengő szóra kirohantak. És ők . . . a nagyok . . . egyedül maradhattak.

— Barbár vagy öcsém 1 Barbár! Hát hogy lehet a gyerekek közt valaki ilyen érzéketlen. tapintatlan. Barbár.

A fiatal ember csak ámul — bámul.

— No, no ... ne bántsd Lajcsit édesem. Szól engesztelőleg a jóságos, szelidlelkü feleség.

— Tudod lelkem , — folytatta okosan és nagykomolyan az asszony; ilyen korban mint most Lajos : te is barbár voltál. A mi hivatásunk, hogy az ilyen barbár legényeket kiműveljük. És a Jézuska befogadására képesekké tegyük. Ez a mi hivatásunk.

szeretettel erkölcsi és anyagi támogatásába“. A Kelet 1911. évi 3. számában közölt, a páholyok közös munkáján tartott „Szövetségünk és a főiskolai ifjúság“ c. előadás szerint, 'amelyet nagyon ajánlok elolvasásra azoknak, a kik a szabadkőművesség vallásellenes irányában kételkednek, „a klerikális túlkapások ébresztették fel a szabadkőművességet, mely ezen túlkapások elen alakította meg a Galilei kört, hogy a főiskolai szabadgondolkodó ifjúságot egy táborba gyűjtse“. Ha netalán nem tartaná ezeket bárki is elegendő bizonyítékoknak, szolgálok újabb keletű hivatalos jelentésekből és cikkekből eredő szemelvényekkel is.

A Dél c. „szabadkőmüvesi folyóirat“ f. évi 2-ik számában a „Semper idem“ c. czikk- ben panaszkodik egy régi szabadkőműves, (Lay, aki Aczél Gáspárral egy és ugyanaz), a fölött, hogy „a Galilei kör, ez az eminenter szabadkőmüvesi czólt szolgáló profán alkotás, mely a főiskolai ifjúság korszerű önképzésének, a jövő értelmi hadserege felszerelésének egyetlen számottevő fórumát alkotja“ .... nem részesül az összes páholyok részéről részarányos anyagi támogatásban.

A László király-páholy a Dél f. évi 4-ik számában közölt jelentése szerint támogatta a Galilei kört.

A Coménius-páholynak 1912. évi, a Dél f. évi 2-ik számában közre adott jelentéséből (irta Szalay Károly testvér, aki Aczél Gáspárral azonos) szószerint ide iktatom a következőket, melyekből nemcsak a Galilei kört, de a szabadkőmüvesi programm egyéb pontjait illetőleg is sok figyelemre méltó tényt lehet kiolvasni.

„ ... Hazai szabadkőműves szövetségünk se képezhetett kivételt a nyomasztó viszonyok megbénító hatása alól. Hiába maradt rá' az előző esztendők gazdag eszméi és eszményi öröksége; a beállott nehéz viszonyok megzsibbasztották munkaerejét, megcsappantották bizalmát s a benső politikai viharok szele még szentélyeinket sem kímélte meg s a meghason- lásnak és félreértésnek • káros következményeit alig-alig volt képes mindmostanáig elhárítani. . . . Még most is fülünkbe cseng Biró Ármin főmesterünk lelkes székfoglaló beszédéből az általános választójog, a sze- kularizáczió s az ingyenes felekezetnélküli népoktatás államosításáért vívandó harczra hivó, bátor buzdítás, . . . Bőkezű ráadásul ott volt még az antiklerikális propaganda fejlesztése is ... az elmúlt évben páholyunk szellemi munkássága mégis meglehetősen szerény keretek közt folyt le, különösen az előbbi évekhez viszonyítva, amit részben azon egészséges felfogás kialakulásának tulajdoníthatunk, mely szerint a pusztán doctrinaire s igy a gyakorlati jelentőséggel ke- vésbbé biró munkásság nem tartozik a szabadkőműves működése körébe . . . bizonyo- szomorusággal tölt el bennünket, . . . hogy testvéreink a páholymunkáról mindnagyobb számmal elmaradoznak s többnyire kimentés nélkül: . . . a páholy az elmúlt évben egymaga többet adott a Galilei körnek (3500 koronát), mint a többi szövetségi pp. együttvéve (az összes e czélra befolyt összeg 6675K.) s hogy más szabadkőmüvesi célolokra is csaknem erejét felülmúlva áldozott. . .“

A Világ c. lapot illetőleg is mindenki megtudhatja Miklóssy munkájának idézett fejezetéből, hogy azt a szabadkőművesség és pedig az Eötvös-páholy alapította „annak első szerkesztője a nevezett páholy főmestere Bálint Lajos dr. volt; ügyét a Kelet „az egész magyar szabadkőművesség becsületbeli ügyének mondja“, „minden felveendő tag köteles — a Demokráczia p. megállapítása szerint — a lapra előfizetni“ s a lap az Eötvös p. főmesterének 1910 jan. 22-én a p. munkáján tett hivatalos kijelentése szerint: „a szabadkőművesség kompetens fórumának a nagygyűlésnek elfogadott tételeit, a szekulerizácziót, a felekezetien oktatást és az általános, titkos, községenkénti egyenlő választójogot programmul lesz köteles fogadni és követni 1“.

Miután újabb időben többször is lehetett olvasni szabadkőműves irányú lapokban olyan kijelentéseket, hogy a szabadkőművesség nem ismeri el a Világot orgánumának ;

áljának itt újabb idézetek is. A Dél f. é. 2-ik számában foglalt hivatalos jelentések szerint a Minerva-p. támogatta a Világot 1912-ben 3000 koronával; s támogatta ezenkívül az Úttörő társaságot ... a Szabadgondolkodók egyesületét is (par nobile frat- rum.)

A Kelet f. é. 3 ik számában foglalt jelentés szerint a Humboldt-p. a múlt évben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a szabadkőművesség tartsa fenn befolyását profán intézményeire, támogatta is azokat, nevezetesen a Világot, az Uj korszak propaganda számát, (ez utóbbit is nagyon ajánljuk azok figyelmébe, a kik a szabadkőművesség destruktiv munkája iránt érdeklődnek) a „Reform Clubot“ stb. stb.

Egyéb idézetek mellőzésével ide iktatom még a következő kis közleményt a Kelet f. é. 2-ik számából, melyben ez a Világ szerkesztőségében történt változásról ad hirt. (A szerkesztést ugyanis Bálint Lajos dr.-tól Purjesz vette át). Czime: „Á Világ uj szerkesztője“.

„A Világ szerkesztését február elsején Purjesz Lajos t. az Egyetértés volt felelős szerkesztője, a Budapesti Újságírók Egyesületének főtitkára vette át. Az uj szerkesztő újságírói kvalitásában, szabadkőmüvesi lelkesedésében és egész egyéniségében teljes ga- rancziát látunk arra, hogy vezetése alatt a lap energikus hirdetője lesz eszméinknek, bátorhangu küzdője Magyarország újjászületésének. Ezt a várakozásunkat igazolja és megerősíti a lapnak minden száma, amely a szerkesztő változás óta megjelent. Purjesz testvérnek szerencsét és sok sikert kívánunk nehéz, felelősséggel teljes, de éppen oly szép vállalkozásához“.

Úgy hiszem, ebből mindenki meggyőződést szerezhet arról, hogy a Galilei kör és a Világ a szabadkőművesség alkotása, ennek szellemébenmüködik s ennek gyámolitását élvezi ma is mind a kettő.

II.

Amit igénytelen észrevételeim első részében elmondottam, az tulajdonképpen eléggé megvilágítja a Bernát István kérdésére megadható feleletet is. Mindazonáltal nem lesz felesleges a szabadkőműves testvérek irataiból is közreadni néhány szemelvényt, hogy tisztán lássuk, miképen fogja fel szabadkőművességünk a vallás kérdését.

Először is utalok az Aczél Gáspár munkájára, melyet a szabadkőmüvesi felfogásra nézve, mint irányadó müvet ajánlanak a mesterek a neofitáknak, (az ujonczoknak).

Ez a kis munka nem csupán „antikle rikális“, hanem egyenesen vallásellenes. Utalok azután az Úttörő társaságra, melynek további pályafutását — igen okosan — szerencsés kézzel vágta ketté Jakabffy államtitkár s annak ma is élő orgánumára az „Uttörő“-re a Fényes Samu dr. folyóiratára. Éz a folyóirat, mely hü tükre a feloszlatott társaság irányának, a leghatározottabban vallásellenes, nem veszi ki — újabb időben — támadásainak keretéből még a zsidó vallást sem. Erről mondja a Zsilvölgy-p. múlt évi jelentésében (Dél f. é. 4 ik sz.) „A p. felismerte imminens fontosságát az „Úttörő Társaságnak“ különösen a vidék intelligen- cziájának, a tudomány ismereteitől elzárt népének felvilágosítása, a természettudományos világszemléletnek az emberek leikébe való belegyökereztetése és a szocziologia alapismereteire való kioktatása szempontjából. Ezen elsőrangú, szabadkőműves eszményeket szolgáló profán társaság érdekében körlevélben fordult az összes páholyokhoz.“

Senigalia olasz tv. múlt évi november havában előadást tartott a római Rienzi-pá- holyban a szabadkőművességről s párhuzamot vonva az angol és a latin szabadkőművesség irányzata közt, az utóbbinak (melyhez a magyarországi is tartozik) hátrányára a következő megállapításokat teszi:

„ . . . Feltűnik a szemlélőnek azonnal, hogy hiányzik a szabadkőművességben az egység . . . Tekintsük az angol-szász szabadkőművességet. Kifelé merő jótékonyság, befelé akadémikus szemlélődés, vallásos és nevelő, ethikai és polgári szempontból. A politikát kizárja és előmozdítja a testvéri köl-