Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-12-10 / 50. szám

Szatmár 1913. deczember 10. ..HETI SZEMLE 5 tömkelegét 1 Oh nem 1 Nagy ideák, fönséges eszmék, krisztusi gondolatok-övezte uthala- ladást. A magasztosai, a jót, szépet, a neme­set, a tiszta örömöket, fölemelkedést a min­dennapi életben élénkbe tárt szenedélyeken. Elvetését a rossznak, legyőzését a bűnnek s diadalra, győzelemre juttatását az erénynek, a szeretetnek. Az ilyen szép élet, mikor embernél ta­lálkozunk vele, hódolattal tölt el és amikor intézmény állítja elénk ötven éves történeté­ben, akkor szeretet, hála, bizalom, fakad és erősödik szivünkben az ilyen intézmény iránt. Az ifjúsági kongregáczió ilyen. Ötven éve, hogy megalakult. Otven éven át dolgozott magasabb czélokért és dolgozik ma is. Magasan lobog a zászló és sokan so­kan vallják magukat önérzetesen, mosolygó ajakkal, Mária-leventének. * , * * Itt kell megjegyeznem azt a minket nagyon bántóan és fájóan érintő momentu­mot, hogy kath. intelligencziánknak egy ré­sze a visszafordultak között volt. Az itt el hangzott egy és más megjegyzésre felelet és mentség gyanánt a következőket említem meg. Katholikus intelligencziánk a legutóbbi ideig minden alkalommal, minden katholikus jellegű vállalkozásnál távollétével tüntetett és tüntet. Éz ideig, kevés kivétellel, , megje­lenésükre nem lehetett számítani. így tör­tént most is. Az ifjúsági Mária-kongregáczió diszgyü- lést rendezett mint eddig is, úgy most is csak a régi intelligencziára számított. Az urak kongregáeziója ugyan bejelen ette az ő s az általa hívottak megjelenését. Hely fenn­tartásáról is gondoskodott, de aki jelen volt, láthatta, hogy az a népáradat — s nem tisz­tán polgári elem — minden tervet felforga­tott s minden rendezést lehetetlenné tett. Egy pár perez s a terem tömve volt. Már a háromnegyed öt után érkező kongregánisták gém tudtak bejutni. Jó uraim! Katholikus voltuknak nem­csak méltatlankodásban lehet kifejezést adni. Meg van ennek ezer és ezer módja s alkalma másutt és jobb helyen is. Ez azonban nekünk is tanulságul szol­gál a jövőre nezve! A tanulság ez: A jövőben számítani fogunk Önökre mindenütt! -a­Városi közgyűlés A kedden lefolyt városi közgyűlésén a sablontól eltérő, komoly hangokat hallottunk a polgármesteri jelentésből. A polgármester kemény, de szükséges szavak­kal ítélte el a bizottsági tagok választásánál használatba vett, alantas eszközöket, a melyek miatt alig vállalkozhatik komoly férfi a bizott­sági tagságra; majd erős megrovásban részel­tette azokat a városi tisztviselőket: Halász La­jos dr. kér. orvost, Kovács István dr. vizmü- igazgatót, Makay Sándor rendőrtisztet, Flontás Demeter és Nagy József tisztviselőket, a kik a hivatali állásukkal inkompatibilis bizottsági tag­ságra pályáztak és közülök kettő — bár meg­választásuk ellen maga is dolgozott — be is került a bizottsági tagok közé. Egyébként a most, sok visszaéléssel lefolyt választás meg­semmisítése a beadott följebbezés következté­ben a törvényes forümok előtt van. — A gyű­lés során rendőrirnokká megválasztatott Szabó József rendőrségi napidijas. — Egy milliós köl­csön fölvételét — melynek kamata 7'95% — megszavazta a közgyűlés, a mely egyúttal elfo­gadta Zarka Elemérnek, a vizmü tervezőjének javaslatát, hogy a városi vízvezeték Delphin- rendszerü legyen. Végül az Árpád- és Széchenyi- utczán 2—2 uj ivlámpa fölállítását határozta el közgyűlés. A katholikus sajtó fejlődéséhez — amint története bizonyítja — az elnyomás és üldözés nélkülözhetetlen kellékek. A tények azt mutatják, hogy erős katholikus reakezió rendesen ott és akkor fejlődik ki, ahol és amikor a hitet durván el akarják tiporni és a legszentebb igazságokat a hívők lalkéből ki akarják tépni. Nos, Magyarországon akkor közel van a katholikus sajtó fellendülése; olyan durván ugyanis nem bánták és olyan szemérmetlenül nem gúnyolják a hitünket sehol sem, mint a Kárpátok ölén. Az Irodalmi-kör II. estélye. A két napos ünnepség, amely az ifjúsági kongregáczió 50 éves jubileumával kapcsolato­san a püspöki konviktusban s a kálvárián folyt le, sem fárasztotta ki a közönséget; tömegesen tódultak ezek közül is a Cecilbe, jeléül annak, hogy az Egyházm. Irodalm-kör társadalmi sza­badelőadásai nagy vonzóerővel bírnak. A má­sodik estén is zsúfolásig összegyűltünk a Cecil nagytermében, egyrészt mert az újság inge­rével hatott, hogy az Irodalmi-kör vidéki, dere­kasan képzett tagja fog előadni, s hangsúlyozom erre igenis szükség van, hogy az ilyen csere többször is megtörténjék, másrészről összeho­zott bennünket az a vágyódás, kíváncsiság, hogy a falu üde légkörében működő férfiú mit fog nekünk városiaknak mondani a neki kiosz­tott thémáról. Ezt az érzelmi momentumot elő­adó is beleszőtte fejtegetései közé. Az előadó, Rónai István csanálosi plébános, tárgyát a szociális élet köréből vette és e czi- men fejtegette: „A vallás és erkölcs hatása a szociális törekvések terén." Önként kínálkozott a kétféle szociálizmus összehasonlítása. Az egyik a józan ész, a hit szociálizmusa, a másik a szociáldemokrácia. Az előadó kijelenti, ha e két kérdésre megfelel, meg­fejtette a tételt. így is lesz. A párhuzamot vé­gig megvonja a két szocziálizmus közt. A szociális kérdés az élet kérdése. Korunk kimondottan a szocziálizmus kora. Elméletileg az. E kor szüleménye és vívmánya, mert az utóbbi években felmerült kérdések, problémák, vívmá­nyok összefüggésben állanak a szocialismussal. Szocziális a föld, a kenyér, a levegő, ég­bolt; politika, nemzetgazdaságtan. S még a művészet sem kivétel. Ez egészen természetes, mert az ember társadalmi lény. Szociálisták vagyunk mindnyá­jan. De a kérdések-kérdése, mi a közös czél, mik az eszközök, amelyek a czél elérésére ve­zetnek. Itt válnak szét az utak. A szocializmus az élet kérdése, tehát a boldogság kérdése. Mindenki boldog akar lenni, ami absurdum. De mi legyen a boldogság, s mik az eszközei. Egy bizonyos, hogy itt a föl­dön, halála előtt az ember igazán boldog nem lehet. A boldogság a jövendőség reményéből táplálkozik. Aki itt a földön keresi azt, igazán óriási ellentmondásokba keveredik. Smith Ádámtól Marxon keresztül Bebelig egyben egyezett meg a szociáldemokratizmus : a fennálló társadalmi rend ellen való izgatás, fel­forgatás törekvésében. A lelket kizárja az ő gondolatvilágából. Hát igy közelebb jöttek-e a boldogsághoz, mikor a népjólét boldogságában a lélek számításon kivül hagyásával dolgoztak ? Hiábavaló munka. S vájjon ez a felforgató szociálizmus oszlatott-e kételyt, oldott e meg problémát, gyógyitott-e fájdalmat, amelynek a jóról és rosszról, erkölcsről és bűnről olyan fogalmai vannak, amelyeket senkisem ért, ön­magukat sem véve ki. Talán a család bajain enyhített. Nem. Talán a társadalom bajaira adott gyógyszert. Képtelenség. Kérdjük hát, mi hát az, ami kiegyenlíti az ellentéteket. A vallás és erkölcs. Az Ur Jézus Krisztus a középpontjában. Ez a vallás jelöli ki az utat a czél eléréséhez. A testet a léleknek, a lelket az Istennek rendelvén alá, minden kontroverziát kizár. A vallás a családra áldás, a társadalomra való hatása abban rejlik, hogy beállítja az Ur Jézus keresztjét a társadalomba. Az előadó fejtegetéseinek csomópontja volt az a rész, amidőn a két szociálizmust; a a felforgató szocializmust és a józan, az evan­géliumi szocializmust konkrétabb alakban tár­gyalta. A felforgató szocializmus az anyagba he­lyezi a súlypontot. Ez a hibája. Azért az elé­gedetlenséget nemhogy eloszlatja, hanem táp­lálja a szenvedélyeket. Az evangéliumi szociáliz­mus, amely az anyagit sem hagyja figyelmen kivül, a fősulyt a lélekre fekteti. Rámutat az emberi természet különféleségeire, amelyen ala­pulnak a társadalmi elrendezés különféleségei. De azt kiegyenlíti, enyhíti a szeretet egyensú­lyozó mérlege. így történik, hogy a tőke mo- lochjából gyapjút osztogató bárányt készít ez az evangéliumi szocializmus. A felforgató egyenesen az emberi termé­szet gyengeségeire támaszkodik. Az örök igaz­ságokat az ész folytonosan változó Ítéleteivel akarja helyettesíteni. Középpontjában áll a nép. Ez pedig ingatag, ez nem lehet el jelszavak nélkül. Az egyenlőséget lázongással helyettesíti. A szabadság egyenlő a szerzett jogok elkótya­vetyélésével. Ezzel szemben a józan szocializmus nem a természet gyengeségeire appellál, hanem a megromlott emberi természetet akarja fölemelni. Az egyenlőség megvalósítását az evangélium gyakorlásától várja, itt is, ezen az oldalon is vannak hősök az egyenlőség, a testvériség te­rén. Az első az Ur J. Krisztus, aki szolga ala­kot vett föl, hogy hozzánk hasonló legyen. A szabadságot az evangéliumi szociálizmus a lé­lekhez Istenhez való fölemelésében keresi és találja meg. És azt ünnepli abban a szabadság­ban, amely hitéért kész vérét is önteni. Mások az eszközök is, nem lázongás, sztrájk, sötétben bujkálás, nem ezek az eszkö­zök, hanem az intenzivebb népoktatás, keresz­tény alapon különféle egyesületek, szövetkeze­tek. A jó sajtónak a nép közé való vitele, ter­jesztése. A munkának fölemelése, megbecsülése, megszentelése. A szocialistikus törekvések irányításában nem nélkülözhetjük a vallás, az erkölcs irányí­tását, hatását. Montesquieu monda már, hogy hogy csak az égieket keresik s már e földön boldogok. Az előadó fejtegetéseit, gondos munkáját páratlan hatás kisérte. A siker teljes volt, ez látszott a hatás megnyilvánulásából. Ováczió, taps, közöröm, mind azt jelzik, hogy megértet­tük egymást. Wetter Márthát ügyes szerepléséért dicséret illeti, mert föllépése az ambíció jele, de az ő szavaló képességét fölülmúló nehéz poémát már csak kis leányos kedvességgel csevegte el. A főérdem, hogy kis leány szavalta s igy osz­tatlan tetszés honorálta törekvő vállalkozását. A minden tekintetbén fáradhatatlan dr. Kovács Gyula igazgató újra becses, értékes szórakozást nyújtott részünkre „A természet remekeiből“ vetített képekkel. Ezúttal a „Magas Tátrá“-t mutatta be gyönyörübbnél-gyönyörübb, tiszta felvételű képekben, és kisérte magya- rázatokkkal. A III. estély decz. 14 én lesz, amelyen Gazdag Lajos kir. kath. főgimn. tanár tart elő­adást. (mm. dr.) Jegyzetek. Ész és tapintat. Legyünk egyszer mi is optimisták és téte­lezzünk fel csak figyelmetlenséget és csak ta­pintatlanságot ott, ahol pedig épen annyi jog­gal szándékosságot és kicsinyes provokálást is gondolhatnánk. Tehát optimisztikusan feltesszük a polgármesterről s a virilisek névjegyzékét összeállító bizottságról, hogy megyéspüspökün­ket kifelejtették a virilisták névsorából. Igaz, hogy nagyon nehéz ebben az esetben elnyomni a pesszimizmus kitörő haragját: csak heroikus önuralommal lehet elfogadni azt, hogy a pol­gármester és még néhány előkelő, okos ember egy ilyen fontos aktusnál nem gondolkozott, vagy legalább nem olvasta el a virilisek előző évi névsorát; hanem, mig felfedezett egy csomó Izsákot, Hermant és Samut, addig nem jutott eszébe öt vármegye katholikusainak Szatmáron székelő főpásztora, aki épen most ajándékozta meg a várcst egy nagyszabású kulturintézmény- nyel. Mert ha csak nem vették volna fel a püs­pököt a virilisek névjegyzékébe! De kihagyták! Eddig mindig virilis tagja volt Szatmár törvény- hatóságának. — Ismételjük, er őt veszünk ma­gunkon és csak figyelmetlenséget, tapintatlansá­got akarunk látni ebben az eljárásban. Mert ha szándékosságót tételeznénk fel, minthogy joggal lehetne, akkor az elitélő kritika szuperlativuszai- val kellene méltatnunk jeles polgármesterünk­nek nem kevésbbé jeles cselekedetét, amellyel stílszerűen tolmácsoka a város üdvözletét me­gyéspüspökünknek — aranymiséje alkalmából. A klerikalizmus és a nyomorúság. Ha eddig ön azt hitte, hogy azért va­gyunk szegények, azért nyomorgunk, mert bevételeinkhez mérve aránytalan drágaság­ban élünk és elviselhetetlen közterhek sú­lyosodnak vállainkra s ráadásul a háborús

Next

/
Thumbnails
Contents