Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-12-10 / 50. szám

4 „HETI SZEMLE Szatmár, 3913. deezember 10. számok is, valamint Léber János szavalata. A két énekkar, az ifjúság és az urak kon- gregácziójának énekkara Sepsy Márton és Szendrey Ferencz karvezetésével. Az előbbi az ifjúsági kongregánisták énekkarát vezette a „Tota pulchra es Maria“ czimü olasz nép­ének és „A magyar nép a Te néped“ czimü ének előadásánál. Ez utóbbiban még Boro- misza Zoltánnak jutott szoló szerep. Szend­rey István az urak kongregácziójának ének­karát vezette, mely a püspöknek dedicált sa­ját szerzeményű jubileumi hymnuszát adta elő. A Glorioza ez. melodráma előadása ere­detisége miatt lekötötte a hallgatóság figyel­mét. Kifejezte ez az ifjúsági Mária-kongregá- czió hódolatát Nagyasszonyunk előtt. Harsá- nyi Géza ifjúsági kongregánista hat kis angyalt vezetett a szeplőtlen Szűz szobra elé, utánozhatlan természetes nyíltsággal s kerek- dedséggel adta elő, hogy a kis csapat a kon- gregácziójuk hódolatát fogja bemutatni a Szüzanyának. Az angyalok külön-külön fel­váltva, majd együtt szavaltak és énekeltek. Közben hallani lehetett az énekkar messzi­ről jövő és még szebben hangzó Mária-éne- keit . . . A kart Sepsy Márton vezette s Szendrey István kisérte zongorajátékával. Itt kell megemlítenem a Gondviselés egyik olyan összjátéknak mondható életren­dezését. Főpásztorunk ugyanez évben ülte meg áldozárságának ötven éves jubileumát. Elmondotta aranymiséjét. Ifjúsági kongregá- cziónk szintén most ünnepelte fennállásának ötven éves évfordulóját. Az ünneplő kongre- gáczió ünnepelte jubiláló főpásztorát. A pó­diumról levonuló angyalkák után a fal egy kis részéről elvonódik egy lepel és megjenik főpásztorunk művészi arczképe, háttérben a püspöki konviktussal. A szeretet és a hála érzése csendült ki e momentumra felviharzó tapsban. Közönségünk előtt eddig még ismeret­len anagramm, paizsjátékot egész terjedelmé­ben leírjuk. Itt még csak annyit jegyzünk meg, hogy az előadók inkább szavalni, mint katonás módon előadni igyekeztek. Az elő­adás énekszámait Makray István, az urak kongregácziójának tagja kisérte zongorán. Pajzsjáték. Méltóságas Püspök Ur! Jelentem alássan, hogy a püspöki kon- viktus „Szent Imre" századának egyik sza­kasza kíván tiszteletet tenni e pajzsjátékkal. Jubilemus Deo salutari. Fölvirradt a dicső nap, beköszöntött a várva-várt pillanat. — Kegyes főpásztorunk aranymiséjének .örömei — a mi szivünkben is visszhangoznak; konviktusunk Mária-kon- gregácziójának 50 éves múltját ép mi jubi­lálhatjuk. E kettős jubileum örök emlékére tartjuk most e pompás intézet fölavatását a szeplőtelen fogantatás csodaszép szobrával a homlokzatán. Visszhangozzék azért ajkainkon a királyi zsoltáros fennkölt éneke: „Venite exultemus Domino Jubilemus Deo — salutari nostre !“ 1. Vera laude — sublimis ito! Őszinte tisztelettel környezünk, főpász­tori méltóságodban haladj előttünk 1 Isten az alázatosakat fölmagasztalja, a hivek pedig szeretettel csüggnek rajta. Intézetünk növen­dékei — no meg Mária leventéi — intéze­tünk nagy emberét, a Mária-tisztelet minta­képét kegyes atyánk gyanánt szeretünk. Optimus en humiles vult decorare Deus. Vera laude tua sublimis amabilis ito. II. Jesum ámde illustrabo. Az Ur Jézust egész odaadással fogom magasztalni. Házi kápolnád dísze, napi szent­miséd áhítata hirdeti, mint lángol szivedben az Ur Jézus szeretete. Szintén sietsz az Ur Jézusban megújítani mindent az egyház in­tézményeiben, papjaiban, szerzeteseiben és híveiben. Factis et verbis avide illustrabo Jesum, Ut sit ubique meo, gloria summa Deo. 111. Eu liliom iuste adorabis! Im! Őt, az Ur Jézust igazán fogod imádni. Pie et iuste, kegyesen és igazságo­san. Mily fönséges jelmondat! Mily dieső életelv! Főpásztori hatalmad, méltóságod kegyesen kezeled, igazságot szolgáltatsz pap­jaidnak, híveidnek egyaránt; áhitatos imából s evangéliumi igazságból táplálkozol. Euge pie et iuste meditando Numen adoras. Semper ubique Deum cernis adesse tuum. IV. Te Sol. Labarum Jesu — vidi. Téged, Jézus dicső zászlaját napként láttalak ragyogni az égen. A pogányság élet- halálharczot viv a kereszténységgel. „E jel­ben győzesz!“ — visszhangzik Konstantin császár fülében s felragyog előtte az égen az Ur Jézus keresztje. A mai hitetlenség is ádáz harezot indit Jézus Krisztus ellen. Fő­pásztorunk a keresztet választja jelvényének, fegyverének ; a keresztet tűzi konviktusának homlokzatára. A kereszt zászlajával oldjuk meg a társadalmi kérdéseket, a keresztény neveléssel boldogítjuk az ifjúságot. Te quasi Sol Jesu Labarum splendescere vidi. Crux mihi confugium, crux mihi certa salus. V. 0 miles Jesu laudabitur. Oh, Jézus bátor harezosát. mindenki dicséri. Szent Tiburcius, a hős lelkű katona, bölcs türelmével ádáz ellenét lefegyverezte, sőt Kriszlus harezosává tette. Hasonlóan föpásztorunk se tágít az egyház harczaiban, szervezte mindenkor az erőket. Ha felkötötte a kolompot, rázta is mindenkor az egyesü­leteiben egykoron, a Népszövetségben azóta. De nem az erőszak, a szelidség, a meggyő­zés a szent fegyvere. 0 felix miles Jesu laudabitur ille. Christi ceriamen, certat amore bonum. VI. Deus! Jubileum altaris. Oh Istenem ! mily szép jubileum 50 év az oltárnál. Mily önfeláldozó élet a papi élet! Nem csoda, a szentmise áldozat ad hozzá erőt, kitartást. Mily közlékeny szeretet ! A napi áldozásban egyesül Jézus Szivével. A napi áldozásból tudja szeretni papjait, híveit, még gyarlóságukban is. 0 Deus! altaris iubileum spargit amorem, Clerus enim celebrat, splendida lustro decem VII. Dabit őri melle suavius! Ad ő nekünk méznél édesebb eledelt. Oltárokat emel, papokat szentel, ifjúkat ne­vel, Szeretettel hívogat, istápol, csakhogy annál többen, annál buzgóbban tördeljék az élet kenyerét; a gyakori áldozás édességéhez szoktassák a jámbor híveket. Ore sacerdotis sacratur corpus Jesu, Őri melle meo suavius ille dabit. VIII. lile minis dat vobis — Ave! Ő, a mi kedvelt főpásztorunk, nektek is hozott üdvözletét. Krisztus helytartójánál beszámolt egyházmegyéjéről, iNemcsak 6 maga telt el örömmel Rómában, nekünk is juttatott a pápai áldásból. A Mária-kongre- gácziókat különösen atyai keblére öleli, mert kovásznak nevezi azokat pápa ő szentsége. A kongregánisták visznek be uj szellemet a társadalomba. Haec est illa dies, qua summa laude refulgens lile dat et vobis millia mirus Ave. IX. Ave musa — debitor illius ! Múzsák csarnoka, üdvözlünk ! Örök há­lát rebegj e nagy főpapnak 1 Szép szavak ! ez is jól esik az ifjú sziveknek. De nagy tettek, ezek teszik emberré az ifjúságot. A szeminárium kispapjai, a kis barátok, az is­kola testvérek, a népiskola, a püspöki kon- viktus és a fiú képző növendékei mind-mind a jövő nemzedék emberei, e nagy emberba­rát nagylelkűségéből jutottatok uj hajlékhoz, vagy gyámolitáshoz. Mores atque bonas iuvenum cum foveat artes. Debitor illius, Musa salutat Ave. X. Tu dos bellis vive Maria ! Éljen Szűz Mária 1 — te vagy a mi legszebb ajándékunk. Az urak, a polgárok, a növendékek Mária-kongregácziója: csupa öröm, csupa hála. Pompás intézetünk hom­lokzatán ott díszeleg a szeplőtlen fogantatás remek szobra. Csupa kegyesség, csupa sze­rénység. Tizenkét csillagu korona övezi fejét, villany fényben ragyog felénk. Oh püspök atyánk, ennél drágább ajándékot nem adhat­tál nekünk. Mi viszont a Mária-tisztelet baj­nokai leszünk. Lesz rá gondunk, hogy szűz Mária tisztelete tért hódítson e városban. Mi Mária bajnokai maradunk mindenha. Optima tu nobis dos bellis, vive Maria. Dona dabis servis Virgo Maria tuis. XI. Vide, vias stellarum ibo ! Im, a csillagok honába visz az utam 1 Tisztes öregkor, főpapi méltóság, arany- misés jubileum, mindez nagy kegyelem. De végrejis a mennyországért élünk. Értjük püspök atyánk példádat. Mi sem keresünk mást. Végső czélunk nekünk is, hogy veled a mennyor­szágban is jubiláljunk. Keresztben az üdvös­ség. Keresztény élet, keresztény halál. Ezért élünk, ezért halunk. Me vide namque vias stellarum fortiter ibo, Illa, qua stat crux iíur ad astra via. XII. Jubilemus Deo salutari! Örvendezzünk, hálálkodjunk a mi üd­vözítő Istenünkben. Főpásztor atyánknak most is ott van szive, lelke, ahol az Ur Jézusnak nevelték Rómában. Első szent miséje Szent Ignácz ol­táránál aranymiséje is ott találta meg első buzgóságát. Értjük atyánk példádat, szivünk­höz szól. A te nevelőid a mi nevelőink is. A mi szivünk is itt marad örökre. Hálásan gondolunk mindenha a te hajlékodra, ifjúko­runk legszentebb éveire. Jézusnak nevelnek itt bennünket. Jézusnak fogunk élni örökre. Mária gyermekei maradunk mindéltig. Tud­juk — ez legszebb öröme atyai szivednek, legdrágább ékessége ifjú sziveinknek. Jubi­láljunk, örvendezzünk ünnepeljünk egy szív- vei lél'kkel — pöspök atyánk 1 jó nevelőink ! kedves vendégeink, növendéktársaink 1 Jubila redde bono Patri stúdiósa iuventus Grata salutari, iubila redde Deo I * * * A második napon, hétfőn reggel 7 óra­kor ismét találkozott az ünneplő tömeg a kálvária templomban. A női kongregácziót kivéve — ezek a zárda templomban végezték közös szent áldozásaikat — valamennyi jelen volt. A férfi kongregácziók megismételték sz. áldozásukat az oltárhoz járuló ifjúsággal. Hogy számot említsek, körülbelül 3—400-an voltak áldozok. Az ünnepélyes szent misét Pemp Antal praelatus kanonok végezte. A templom egészen megtelt és a jelenvoltak mind áldoztak. Délután 4 órakor ugyancsak a Kálvária templomban tartotta az ifjúsági Mária-kon- gregáczió ünnepélyes tagfelavatását. A felvé­telt Fásztusz Elek plébános végezte, aki a leendő tagokhoz beszédet intézett. Utalt be­szédében egy öreg kongregánista tapasztala­taira. Ez az öreg kongregánista az elsők kö­zött volt 1863 ban, mikor Mária leventéi fo­gadalmat tettek. Nem volt nagyon vallásos, csak úgy hébe-hóba imádkozta el a szent olvasót s most a férfi kor negyven éves ta­pasztalatai után ő mondja, hogy Mária gyer­mekének lenni jó, mert a czél legjobban méltó az emberhez. Fogadalmuk, letétele után a régi tagok újították meg fogadalmukat, hogy Máriának ezután is hü gyermekei maradnak. A felavatás után az énekkar átment a konviktusi kápolnába és ott énekeltek szépen csengő Mária-énekeket. A szobor körül is­mét égett az utat jelző villanykoszoru. Égett a tizenkét csillag is a szobor feje körül, jel­képezve a követendő erények számát. A nyi­tott ablakon át kihallatszott az ének és sokan hallgatták azt. Bárcsak igazán meghallották volna. * * * 1863—1913. Ötven év nagy idő még az ember életében is. Különösen akkor, ha az az élet szép volt. Ha ilyen az élet, az elis­merés adója nem marad el. Hála, hódolat, meleg érzés, ünneplés és ünnepeltetós veszi körül azt, aki egy szép élet boldog tulajdo­nosának vallja magát. Am a szép élet alatt mit értünk ? Nem a kéj, gyönyör, futó örömök és miegymás

Next

/
Thumbnails
Contents