Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-02-05 / 6. szám
Kelemen Ármin és Barát Samu. Csupán tévedésből, nem szándékosan cseréltük igy fel a két nevet. De már nem javítjuk ki. Hiszen úgyis mindegy. Hiszen ők ketten iskola-, lakó- és játszótársak voltak, most pedig kebelbarátok. Ök „egy" modern Kasztor és Pollux. Két testben, két név alatt egy lélek. Igazán megható ! Az embernek szinte kedve volna felsóhajtani a költővel: „dass mich im Bunde der Dritte sein!“ Azaz most nem igen volna kedve Mert Kasztor és Pollux most bajban van. Igen nagy bajban. Barát Kasztorról ugyanis roppant furcsa vallomásokat te.t az a szerencsétlen Pallós : olyan furcsákat, hogy azok esetleg pontot tehetnek a sajtóirodai főnökség végére. Kelemen Pol luxral pedig rásütötték a szemfüles riporterek, hogy súlyosan vétett ügyvédi kötelessége ellen és inkább volt a Barát barátja, mint a Pallós védője: sőt — malőrök malőrje ! — ebből a csekélységből mindjárt mélyreható következtetéseket vonnak le és borzasztóan kellemetlen megvilágításba helyezik a Kelemen Samu egész politikai múltját. Nem tehetünk róla, de a Barát és Kelemen baráti vonzalma még a történtek után is imponál nekünk. Rokonszenves előttünk. S ez a rokonszenviink nem engedi, hogy mi is levonjuk a felemlített mélyreható következtetéseket. — Dehát az újságírói kötelesség! Meg azután Szatmárnak képviselője Kelemen Samu ! — Mégsem következtetünk ! Inkább átadjuk a szót egy fővárosi lapnak. Mondja meg az, de mi nem mondjuk. „Furcsa szerep jut a Pallós botrányból Kelemen Samunak, a szatmári zsidó képviselőnek, kit nyeregbe ültettek és a zsidó természet megbízhatatlansága csakhamar kiütött rajta. A nemzeti ellenállás, a koaliczió idejében bölcsen takargatta szabadkőműves voltát. Mikor azonban a koaliczió megbukott és a Justh-párt vitorláit duzzasztotta a népszerűség szele, Kelemen Samu legbuzgóbb hive lett Just Gyulának és tartotta „szellemes“, de erős vidékies izü, zsidó élezés beszédeit és a radikalizmus, a demokráczia, a túlzó szabad elvüség lármás igehirdetője lett, kitört belőle a szabadkőműves, törtető izraelita ügyvéd. Megtámadta a katholikus Egyház intézményeit, a középiskolai Mária-kongregáeziók ellen valóságos hajszát indított, azokat az ifjúság testi és lelki megrontóinak mondta, úgy, hogy gróf Apponyi Albert volt kénytelen megczáfolni ellenzéki fegyvertársa rossz indulalu állításait. De aztán csakhamar kitűnt, hogy milyen megbízható politikai „fegyvertárs“ ez a Kelemen Samu, ki mint a tartolezi uzsorások védő ügyvédje is szerepelt időközben. Éppen ez a Pallós ügy terítette rá a vizes lepedőt. Most maga bevallja, hogy mint Just-párti a legintimusabb viszonyt tartotta fenn a miniszterelnökségi sajtóiroda főnökével, Barát Árminnal és aki ismeri a kulisszák titkát, az tudja, hogy az ilyen sajtófőnökök szokták az ellenzék, „szives támogatását megszerezni a szorult helyzetbe jutott kormányok részére. Most értjük meg aztán, hogy Kelemen Samu a legválságosabb pillanatban miért hagyta ott a Just-pártot és az egyesült ellenzéket. Miért irta azokat a kormánypárti vezérczik- kekből kiollózott okokkal támogatott nyílt leveleit és mondta hasonló tartalmú beszédeit, hiván és csalogatván az ellenzékieket a Ház tanácskozásaira és hogy ne maradjanak kívül a kordonon, hanem tegyék meg a kormánynak azt a szívességet, hogy a ház nyilt ülésein, ahonnét kipavlikoltatták őket, álljanak szóba a kormánynyal. Most pedig Pallós Ignácz mellé védőül szegődvén, vala,mi Írást furfangolt ki kebelbarátja Barát Ármin számára, erkölcsi bizonyítvány gyanánt ettől a Pallós tgnácztól és aztán ezt elérvén, az irás meglevőn, szépen le is mondott ennek a szerencsétlen embernek védelméről. A Pallós uj védő ügyvédje most a vizsgálóbíróhoz intézett külön beadványában tiltakozik az ellen, hogy ilyen erkölcsi bizonyítványt csikartak ki Pallóstól és most ennek a csúnya ügynek egyik még csúnyább epizódja lesz, hogy a védő a védencze bizalmával visszaélve, miként iparkodott menteni nem a védenezét, hanem a sajtóiroda főnökét, aki erősen meg van fürösztve ebben a Pallós-árban. Ez Kelemen Samu, mint po2 _____ __ liti kus, mint védő ügyvéd és a Pallós-ügynek egyik jellemző szereplője.“ Áz itt mondottakból világ is, hogy Kelemen -Samu biztosította magának a Barát Ármin barátságát. De sajnos, épen ilyen világos az is, hogy örökre elvesztette a szatmári választóközönség barátságát. =___„HETI SZEMLE“ Az oltáregyesületi est és a „Szamos.“ A „Szamos“ jan. 31.-i száma a szatmári magyarság és kereszténység általános ünnepi hangulatába, a melyet az Oltáregyesület jan. 28. i estje ébresztett, mélyen föl- háboritó módon gázolt bele. Sértései kell, hogy visszautasítást találjanak a város kereszténysége részéről. Ám azok a támadások, a melyek az Oltáregyesület illusztris vendégét: Krüger Aladárt drt., a magyar katholikusság ünnepelt vezérét érték, annyira kvalifikálhatntlanok, hogy a legnagyobb örömmel látjuk : mint történik meg azok hatása nyomán a kereszténység ama tömörülése, a melynek szükségességét épen Krüger dr. hangoztatta s a melynek hogy már elérkezett az ideje, az a levél, a melyet előkelő egyházi férfiútól kaptunk, hangoztatja. . Örülünk, hogy a „Szamos“ támadása táborunkba hozza azokat is, a kik eddig „szemlélődök“ voltak. S igy Krüger Aladár dr. nemesen előkelő előadása sokkal hamarabb gyümölcsöket érlelt, mintsem mertük volna gondolni, A jelentőséges levél a következő : Kedves Szerkesztő nr! Már jó ideje vagyok csendes figyelője annak az aknamunkának, amelyet a „Szamosának ismételten felelős szerkesztője, Dénes Sándor a zsidó faji érdekek szolgálatában a keresztény világnézet ellen hol nyíltan, hol burkoltan, de soha nem szünetelő ellenséges indulattal folytat. Amíg csupán az „Uj Szatmár“ hasábjain jelentek meg antiklerikális kirohanásai, ügyet sem vetett reá senki Elvégre az „Uj Szatmár“ radikális lap volt és az ő lapja s a saját szemétdombján a kakas is url Most azonban a „Szamos“-t szerkeszti Dénes, amely lapnak egy intelligens, keresztény és magyar urakból álló részvény- társaság a tulajdonosa. Ezek az előkelő urak nem nyerészkedési szándékból vették meg a „ Szamos“-f, hanem azért, hogy az hazafias politikájuknak képviselője és terjesztője legyen. Rájuk, nézve tehát nem lehet közömbös, hogy milyen elveket vall és minő érdekeket szolgál az a nagy áldozatokkal megszerzett lap. Előttük nem a kiadóhivatal zárószámadása, hanem elsősorban a szerkesztőség szellemi propagandája a fontos. Ha pedig ez a komoly czél vezérelte azt az előkelő részvénytársaságot, — amiben nem kételkedünk — akkor micsoda rövidlátás, vagy milyen gyanús protekezió juttatta megint a „Szamos" élére, még pedig horribilis (6000 koronás) fizetéssel azt az embert, akinek egyénisége, újságírói múltja egyenes tagadása az előkelő részvénytársaság elveinek ? Azok a tiszteletreméltó urak keresztény magyar emberek ; Dénes .... Azok az urak meggyőződóses emberek ; Dénes talán a fehérneműit sem változtatta annyiszor egy év alatt, mint politikai meggyőződését. Azok az urak sok ezer koronás áldozatot hoztak elveikért; Dénes pedig sok elvet feláldozott a fizetéséért. Hát nem rövidlátás komoly elvek, szilárd meggyőződések képviseletét egy más világnézetű, politikai elveit handlé módjára csereberélő sajtónapszámosra bízni? Tiz ellenzéki lapnak állandó támadása sem kompromittálhatná jobban a munkapárti elvek komolyságát, mint egy olyan munkapárti szerkesztő, aki már jó egynéhányszor megtagadta és ugyanannyiszor megint magáénak fogadta a kormánypárti programmot. Ki fogja komolyan venni ennek a szerkesztőnek politikai sportoskodását? Aztán legalább a múltja miatt nagyon is indokolt szerénységgel, uj gazdáinak elveihez való alkalmazkodással töltené be Dénes a meg nem érdemelt állást! De nem. Önhittségében nélkülözhetetlennek képzeli magát s az előkelő urak pénzét, lapját és tekintélyét egyszerűen hátaslónak tekinli, amelyet megnyergelhet. s amelynek hátán vakmerőséggel űzheti antiklerikális kedvteléseit. Legutóbb már megengedie magának, hogy országos nevű embereinket s egyik legmagasztosabb intézményünket, bennünket katholikusokat a legdurvább módon inzultáljon. Ez a felháborító tény késztetett engem tulajdonképen e sorok Írására. A „Heti Szemle“ politikai irányával nem értek egyet; harezmodorát is több tekintetben helytelenítem. Mindamellett, vagy éppen azért feljogosítva érzem magamat, hogy a személyében is durván megtámadott szerkesztő helyett, a kit épen e miatt az elfogultság vádja érhetne, ón hivjam fel a jóérzésül katholikus és protestáns, egyházi és világi körök figyelmét Dénes Sándornak a Szamos január 31-iki számában közölt minősíthetetlen sértéseire. Dénes először megtette azt, hogy a keresztény pénzen, keresztény urak által fen- tartott lapban egy szóval sem emlékezett meg az oltáregyesületi estnek a lefolyásáról. L’tczai késelésekről, primadonnák csuklásáról, írnokok névnapjáról hasábos czik- keket közöl nap-nap után ; de egy olyan magas színvonalú, Szatmár egész inteili- gencziájáuák részvé'elével lefolyt ünnep- ségrő!, mint az Oltáregyesületé volt, feleslegesnek tart egy pár sornyi megemlékezést. Mikor katholikus olvasói ezért felelősségre vonták, válaszában a jóizlésnek, a tisztességnek arczulcsapásával sértegetett és ferdített. Az oltáregyesület ünnepélyét „a sötét reakezió fényes kabaréjának“ mondja. Olyan országosan tisztelt vezéregyéniséget, mint dr. Krűger Aladár a vendégjog legelemibb követelményének megsértésével „jogi vi- gécznek" meri nevezni az a Dénes Sándor, akinek még középiskolai végzettsége sincs. Se írni, se szónokolni nem tudó tartalmatlan embernek nevezi a kath. nagygyűlések ünnepelt szónokát és a legelőkelőbb tudományos folyóiratok keresett munkatársát, a kit már évekkel ezelőtt főiskolai tanárságra kandidáltak az illetékes tényezők. Ha ez az alacsony támadás nem részesül példás megtorlásban, az örök szégyene marad nemcsak Szatmár katholikusainak, hanem elsősorban a Szamos tulajdonosainak. E levélhez csak annyit még, hogy Krüger Aladár dr. nem ismervén a „Szamos“-t, általában a fővárosi erkölcstelen sajtóról beszélt, a leánykereskedő nyomtatványokról — és a „Szamos“ jelentkezett. Persze épen a Krüger dr. ellen megtett kirohanást tartalmazó számban is van egy szemérmetlen, em- berhuskereskedő hirdetés. A szatmári csa ládapák és anyák nagy lelki megnyugvással olvashatják, hogy egy pesti ur 100—200 koronával is hajlandó egy csinos szatmári leányt támogatni, csak tessék jelentkezni. A „Szamos“ közli a hirdetést, tessék rá előfizetni! Szatmár, 1913. februárius 5. _ Ad akozzunk a Saitóalannt! U f Uj fényképészeti és festészeti műterem megnyílt Deák-téren, a Pannónia udvarának földszintén. Kényelmes kocsi bejárat. Tisztelettel Scherling Antal. — Telefon 375. Előfizetőinket, különösen a papságot és tanítóságot kérjük, hogg az esetleges magán-, iskolai- vagy községi hirdetésekkel alkalomadtán lápunkat szíveskedjenek felkeresni.
