Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-26 / 48. szám
Szatmár 1913. november 26. HETI SZEMLE 3 1. Széchényi (Sopron). 2. Alföld (Szolnok.) 3. Alkotás. (Szabadka.) 4. Aurora. (Versecz.) 5. Zu den drei Säulen. (Brassó.) 6. Tisza. (Máramarossziget.) 7. Siculia. (Sepsiszentgyörgy.) 8. Resurrexit (Kassa.) 9. Hunyad. (Déva.) 10. Stella Orientalis. (Pancsova.) 11. Virradat Kör. (Hódmezővásárhely.) A középponti szabadkőműves bizottság meg van győződve arról, hogy a segítség annál jobb, minél gyorsabban jön, mégis kénytelen a meglevő keretek között mozogni és az érdemesek közül csak a legérdemesebbeket jutalmazni és azokat a páholyokat kiválasztani, és jutalmazásra ajánlani, amelyek a legnagyobb erőt fejtik ki és legtöbbet munkálkodnak és amelyeknek a támogatása sza badkőmiivesi szempontokból a leginkább szükséges. Ily alapon a bizottság javasolta, hogy a szabadkőmüvesi alaptörvények 56 §. P. c. pontja alapján, mint legérdemesebb, legmunkásabb páholyok: 1. Tisza (Máramarossziget) 10.000. K. 2. Resurrexit (Kassa) 5000 K. 3. Széchényi (Sopron) 5000 K. segítséget kapjanak abból a czélból, hogy ezek a páholyok páholyházat építhessenek. Közöljük szó szerint ennek a középponti szabadkőműves páholybizottsági határozatnak az indokolását. „Ad 1. A Tisza páholy, amely csak két és fél év óta alakult meg, már 50 tagot számlál és 20.000 K. páholy ház alappal rendelkezik. Azonkívül, ha most épit, olcsóbban épit, mintha az építkezést halasztaná, miért is 10.000. koronát rendelkezésére bocsátani kellett, hogy körülbelül 60.000 K. értékű páholyházat építsen. Ad 2. Resurexit vett telket 17000 koronáért. 15000 K. készpénz páholyházépitési alappal rendelkezik és a testvérek további 8500 koronát ajánlottak fel. 5000 koronával támogatni kellett, hogy 80000 K. értékű páholyházat építhessen. Ad. 3. A Széchényi páholy vett 6000 koronáért telket. A testvérek gyűjtöttek 10.000 koronát és további megajánlások ládot, az egész világ melegágyát nem milliók, hanem az egyedek teremtik meg. Már most ha ezek az egyedek öntudatos kath. életet élnek, vallásos lesz a család. Vallásos családok csak vallásos községeket, vallásos városokat teremtenek. Vallásos községekből és városokból származnak a vallásos országok és vallásos nemzetek. Ha pedig a nemzetek igazán vallásosak, akkor az öntudatos kath. élet az egész társadalomban, az egész világon el fog terjedni és akkor nézzük csak: boldog lesz az egyes ember és boldog lesz az egész emberiség és az említett 3 szégyenfolt is megszűnik magától. Kath. kézben lesz a szentsir tetnploma, kath. kézben lesz a szentföld és a római pápa is visszanyéri szabadságát és függetlenségét. Jöhet akkor ellenünk az egész pokol, megszégyenülve fog visszahátrálni, mintahogy a poroszlók földre estek az Olajfák hegyén az Ur Jézus egyetlen szavára. Öntudatos kath. élet mellett nem győzhetnek le bennünket az ellenségek, mert a Szentirás szavai szerint semmit sem fognak találni bennünk sajátmagukból. Véssük mélyen szivünkbe ezt a csalhatatlan igazságot és kezdjük meg az öntudatos kath. életet még ma, mert öntudatos kath. élet nélkül először ami legdrágább és egyetlen országunkat, halhatatlan lelkünket veszi hatalmába legnagyobb ellenségünk a gonosz szellem és akkor örökre végünk, a földön pedig a mostaniaknál még szomorúbb események és tények fognak bekövetkezni. Ne engedjük ezt, hisz meggyőződtünk az egyetlen helyes és czélravezető útról. Fel tehát a szivekkel 1 Fel a munkára ! Ne féljünk, Jézusunk velünk van és segíteni fog, hogy ez a kongregácziói, ez a Konstantin ünnepség először Szatmár-Németiben, azután Magyarországon és végre az egész földön a keresztény restauráció, a kér. újjászületés és boldogság kezdete legyen. folyamatban vannak. Azonkívül oly keleten dolgozik a páholy, amelynek a támogatása eminenter szabadkőmüvesi érdek. A tervbe vett páholyház 50000 K. értékű lesz. A szövetségtanács természetesen a bizottság javaslata értelmében határozott. Eddig azt hittük, hogy van hazafias és van nemzetközi, van konzervatív és van radikális szabadkőművesség. Ma már nyíltan hirdetik a szabadkőművesek, hogy ma már uj szabadkőmüvesi irányt teremtettek : nincs és nem is lehet kétféle szabadkőművesség, hanem csak egyféle: „a cselekvő szabadkőművesség.“ A konzervatív, nemzeti szabadkőművesség typusát a nemzeti páholy képviselte, melynek főmestere éveken keresztül harcz- ban állott a radikálisan progresszív páholyokkal. . i Illúziónk már Ady Endre felvétele alkalmával szétfoszlott, amikor nevezettet a Martinovits páholv tagjává úgy avatták fel, mint az Uj Magyarországért küzdő szabadkőművest és a felvett neofitát a Nemzeti páholy volt főmestere üdvözölte. Bizonyossá tett bennünket a szabadkőműves egység felől a Nemzeti páholy volt főmesterének a nekrológja is( Dél 1913. márc. 31 szám), amely .közli, hogy a Nemzeti páholy és a többi páholyok közötti ellentétek lassan elsimultak,, amidőn a Martinovits és Nemzeti páholyok közös munkáin a megértés alapjai lerakattak. A kath. kaszinó Konstantin-ünnepélye. Mig a városban a heves választási küzdelemnek végső tusáit vívták, s a választási helyiségek előtt kiváncsi szavazók és aggodalmas arczu jelöltek csoportokba verődve várták az eredmény kihirdetését, azalatt vasárnap délután más irányban, más czélból, más érzülettel intelligens nők és férfiak, leányok és ifjak gyülekeztek oly siirü egymásutánban, hogy esti 6 órára már egészen megtöltötték a Cecil-egyesület nagytermét. A szatmári kath. kaszinó tartotta itt akkor Konstantin-iinnepélyét. Akik a vasárnap folyamán látni voltak kénytelenek az Ízléstelen tülekedést, a sok elvtelenséget, a lélek- vásárlást s a jelöltek szemérmetlen kortesfogásait az urnák körül, azoknak némi megnyugvást, megundorodott lelkűknek üdítő oázist nyújtott az az előkelő közönség, amely — megyéspüspökével az élén — a keresztény múlt korszakalkotó eseményének 1600 ik emlékünnepén összegyűlt, figyelmére érdemesítette és őszinte lelkesedéssel kisérte a keresztény ideálokról s azok megvalósításáról hallóit komoly fejtegetéseket. Minden várakozást felülmúlt a közönség meleg érdeklődése és a legmesszebbmenő igényeket is kielégítette az ünnepélynek páratlanul sikerült lefolyása. A műsor első száma volt Seiler Józsefnek „Vineta“ czimü nagyhatású darabja, amelyet erre az alkalomra szervezett férfikar adott elő Jaklovics György vezetése alatt. Utána Dunai Ilonka szavalta el Kiss Menyhértnek „In hoc signo vincesl“ czimü alkalmi ódáját olyan bájos közvetlenséggel, olyan mély átérzéssel s olyan Tökéletes hozzáértéssel, amely általános feltűnést keltett és szűnni nem akaró ovációban részesült. — Hasonlóan zajos tetszést váltott ki Noéh Béla művészi hegedüjátéka és Papp Ilonka szakavatott zongorakisérete; játékuk precíz biztossága és fülbemászó szépsége nemcsak lelkiismeretes készültségről, hanem egyúttal kiváló zenei tehetségről tett elismerő tanúságot. — Az ünnepély középpontja Jaklovics György-nek. a kath. kaszinó alelnékének nagyszabású alkalmi beszédje volt. Szembeállította a szónok az egyháznak szegényes, szűk körre terjedő és kegyetlen üldözésektől zaklatott gyermekkorát a jelen idők diadalmas, milliókat számláló s mind az öt világrészt átfogó kereszténységével s e két véglet között mint átmenetet, mint határjelzőt domborította ki Nagy Konstantinnak 1600 óv előtt kiadott milánói rendeletét, mely polgárjogot adott a kereszténységnek és részesévé tette az összes közszabadságoknak, tehát valóban olyan történelmi dátum, amelyet méltán örvendve ünnepelhet meg a kath. egyház. Különösen mély hatást ért el a szónok, mikor beszédje második részében rámutatott arra, hogy a katholikus egyház ünneplő örvendezésébe üröm is vegyül, mert veszélyben forognak, elhomályosittatnak mindazok a közszabadságok, amelyekkel tizenhat évszázad előtt megörvendeztette az egyházat: korlátok közé szorítják vallásunk gyakorlatát, elveszik templomainkat és iskoláinkat, kétségbevonják az egyház birtoklási jogát és száműzni akarják a keresztény gondolatot az állami és társadalmi életből. Az egyház győzelme végeredményben nem lehet kétséges. Isteni Ígéret biztosítja azt. De az egyház, különösen a magyar kath. egyház jogainak megvédése minden katholikus hívőnek szent kötelessége. Zugó tapsvihar adta meg a szónok szavaira a választ és tolmácsolta a közönség lelkes, osztatlan együttérzését.. Befejezésül a férfikar adta elő Engelsbergnek „Anyanyelvem“ kezdetű gyönyörű darabját s mint az első énekszámmal, úgy ezzel is valósággal magával ragadta a hallgatóságot. Kívánatos volna, hogy ez a kitűnő hanganyaggal rendelkező, példásan fegyelmezett énekkar az Irodalmikor adventi előadásain is szerepeljen. Föltétlenül igen hatásosan mozdítaná elő az összejövetelek népszerűségét és látogatottságát. Műsor után a közönség egy jó része átvonult a kath. kaszinó helyiségeibe s ott vidám kedélyességgel és fesztelen jókedvben szórakozott az éjféli órákig. A városi választások. A választási mozgalmak, kapaczitálások, szóval az előcsatározás után, amely nov. 23-ának előkészítésére, a közönség preparálására okvetlenül szükséges volt, vasárnap lezajlott a törvényhatósági tagválasztás. A polgárok bizalma érdemes férfiakat juttatott a törvényhatóságba, ez tény, de több igen kiváló jelöltet buktatott ki, ez sem tagadható. De ezeken már túl vagyunk. Egymás meggyőződésével szemben tisztelettel tartozunk viseltetni, ami az urnánál történt, feledni az életben, mert hiszen akkor lehetetlenné van téve a békés együttélés, veszélyeztetve a polgárok szabadsága, megtámadva az a szép jog, hogy mindenki saját legjobb belátása szerint érvényesíthesse a város kormányzásában azt a piczike részt, amit votuma képvisel. v Nem akarunk gyűlölködést szítani, mint ahogyan ez a vád a választás eléggé izgalmas küzdelmeiben ellenünk elhangzott, csak egy-két jelenséget akarunk leszögezni, ami fölötte jellemző és tájékoztató. A küzdelemből olyan hangok hallatszottak ki, amelyek bizony sértik minden művelt ember jóizlését. Belevegyült az általános khaoszba a személyeskedés, felekeze tieskedés. Polgárt polgárral, felekezetit fele- kezettel állítottak szembe. Oktalan eljárás, aminek megbélyegzésére nincs eléggé kemény kifejezés a szótárban. Annál rosszabb, annál inkább megrovás alá eshetik, mert ez az uj, Ízléstelen harcz- modor éppen felülről indult meg, onnan a városházáról, akiknek pedig függetlenül kellene maradniok, tudva azt az elvet, hogy ők vannak a közönségért s nem a közönség érettük. Volt kerület, ahol nem elveket állítottak elvekkel szemben épen városi főtisztviselő hatása, korteskedése alatt, nem elvek erejével igyekeztek a polgárságot meggyőzni, hanem a sárba rángattak személyeket, meghurczol- tak egyéni tulajdonságokat, felhasználtak klerikális, ultramontán, kongregációs s nem is tudom miféle jelszavakat s igy felekezeti kérdéssel rést ütöttek a polgárok közé, csakhogy illuzóriussá tegyék a nekik nem kellemes jelöltet a választók szemében. Tényekkel bizonyíthatom, hogy nem elvi, hanem személyes harcz folyt a város III. kerületében és pedig mondhatjuk oly rut formában, amelyhez még aligha volt hasonló a
