Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-12 / 46. szám
XXII. évfolyam. Szatmár, 19J3. november 12 46. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , —■ , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő . VARJAS ENDRE. Laptnlajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir- I detések stb. Ettinger János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 8 korona--------------- Nyllttér sora 40 fillér. --------------A lap megjelenik minden szerdáit. És ne legyen soha pihenésiek... Irta: ORGANIZÁTOR. A fiatal, tapasztalatlan toliból kifolyó Írások hálásan veszik, ha több utat befutott toll realizálja az ő gondolataikat. Én is ta- nulnivágyó lélekkel odaülök az én kedves Bátyám — ugye megengedi, — tanitózsá- molya mellé, hallgatom ajkáról az évtizedek tapasztalatait, a múlt reflexióit, köszönetét is mondok értük, de nem fojtom el, mert nem akarom elfojtani érzelmeimet. Mert igy tani tottak reá és én hálás vagyok azoknak, akik igy tanítottak. Ne csodálkozzanak azon jó Uraim, hogy az a fiatal generáczió, mely már a restauráció hullámverései között nevelődik és künn az életben hü akar maradni az Egyházhoz, sőt a vállát tartja, hogy terheket rakjanak reá, kezét nyújtja, hogy adjanak neki munkát ebben a munkában, hogy ez a generáció magával hoz egy elkeseredett türelmetlenséget a mostani állapotokkal szemben. Talán nincs igazunk? Ezt a szellemet odafönn a fővárosban szívtam magamba. Benéztem a műhelyekbe s az első konzekvenciám az volt: nem a múlton reflektálni, nem azon gondolkozni, hogy hol voltunk mi magyar katholicizmus húsz évvel, harmincz, negyven évvel ezelőtt, .Az ifjúság két szárnya. , — Beszéd, melyet irt és mondott a szatmári kir. kath. főgimn. ifjúságának Szent Imre napján: BODNÁR GÁSPÁR. — Ha a római népnek ünnepe volt, a családi tűzhelyeken megnyíltak attrium falainak szekrényei. Az apa beszélt és megjelentek a múlt idők nagy alakjai. A hősök. Az erő, a fedhetlenség. a nagy erények példaképei. A vir bonus. A cívis romanus eszményei. Ez a történeti kép, kedves Ifjak, az emberiség tudatáról való bizonyság. Hogy a fizikai, a múló javakon kívül, az anyagi szárnyak melett már az ó-kori népeknél is voltak maradandóbb birtokai az emberiségnek. Szárnyai, a melyekkel az ősökhöz, a múltba, egy ideáíisabb világba vihették a jövő nemzedéket. Általános, nagy emberi vonás ez a jelenség, amelyen a józan ész, szellem fénye csillog át. A mi korunkban, nem is oly régen II. Vilmos, a hatalmas német, császár ott az ős Duna felett, Budavárában, a hol minden talpalatnyi földet történelem jegyez . . v köszöntőt mond a magyar nemzetre. És az egész világ előtt azt mondja, hogy egy Hunyadinak, egy Zrínyinek neve hallatára a német ifjú szive hangosabban dobog. Ez a megnyilatkozás is történeti kép. Nagy vallomás, melyben már a keresztény világérzés egységének hatalma lüktet. Magas, hanem azt megállapítani, hol kell lennünk egy év múlva, két, három óv múlva. Láttam a műhelyek munkáját, katlanok forrását, gyűléseket itt és amott, túl, akciókat nálunk és a túlsó partokon. CÍt voltam szabadgondolkozó gyűléseken, végignéztem a szociáldemokraták májusi felvonulásait, a presbyteri világszövetség kongresszusát azért, hogy lássam a mérlegek állását. Lássam ne azért, hogy deprimálódjék a lelkem, hanem hogy ha köveket tudok hordani, hát ezentúl jobban feszítsem meg az erőmet . . . Láttam többek között azt a nagy munkát a Jézustársaság budapesti házában, amely embereket, idegeket őröl, láttam ott munká ban megőszült fejeken a kimerülés bágyadt vonásait és láttam fiatal erőket felégni a munka lázában. Hát ott tanultam meg, hogy türelmetlen legyek, amikor ide hazajövök. És tudom, hogy igazam van. A munka mezején sohasem lehet az elégültség nyugodt pnjgntásával végignézni. És én a belmissió ügyében sem áliitotiam azt, hogy munka nem folyik, hanem, hogy nem úgy, nem olyan módszerrel folyik, ahogy kellene. S ezt ép azért mondom, mert olvastam Hám János püspök életrajzát. Az én igénytelen véleményem szerint a belmissió kérdésének nem csupán a piebániaalakitás a kiúja. A főkérdés a pastorálás valamiképen tiszta szárnyalása annak a gondolatnak, hogy az emberiség tengerhullámában minden nemzetnek hivatása van. A magyar nemzet nagy történeti hivatását a keresztény világ kultúráját védő Hunyadi és Zrínyi eszméjében ismeri el a hatalmas nyugati fejedelem. Ám, még ennél az eszménél, ennél a felemelő képnél is van nekünk egy melegebb, közvetlenebb, gyöngédebb történeti képünk. A mely képről egyik jeles történetírónk igy beszél : ' — Bámulattal állok meg a nagy történeti bizonyság előtt, bogy a népeknek minden időben voltak szellemi javaik,|törekvéseik. A legsötétebb anyagi világban is. Hogy hőseik emlékét, alakját visszaidézték. És idézik. De hogy egy nemzetnek mindjárt a keresztény társadalmasulás első lépéseinél, keresztény világfelfogásának úgyszólván gőgícse- lésónel egy csillagjuk fényeskedjék az égen ... a nemzeti élet egén, és ott ragyogjon a maga tisztaságában, nemzeti fényében az ifjúság előtt. . és hogy ez a csillag soha el nem halványul, el nem bujdosik századokról, századokra, sőt éppen akkor ragyog ki legmelegebben és legfényesebben, mikor a nemzet ifjúságának szellemi szárnyaiból tépdelik a legerősebb tollakat: ez a jelenség gond- viselésszerü. Csuda. Hősöket, bölcseket, öu- maguk nevelnek a nemzetek. De hófehér, liliomot, nemzeti ifjút, szentet . . az Isten ad a nemzeteknek. És hogyan, mi csodásán adta! * * * való megoldása. Erre vonatkozólag egy szép dolgot irhatok le. Á vármegyénkbeli Gyöngy község kevésszámú katliolikus leikéről hallottam. Vasárnaponként az állami iskolában összejöttek, egy öregebb földmives vezetess mellett elénekelték a szentmise énekeit s az öreg felolvasta nekik az evangéliumot. Ezt másutt is meg lehet, sőt kellene is tenni, csakhogy ennek elérésére szükséges, hogy a híveknek más községben lakó plébánosa betanítson és megbízzon valakit az arra alkalmas férfiak közül erre a primitiv, de sokat jelentő istentiszteletre, mely akár magánházban is lefolyhat. A plébános időnkénti látogatását természetesen emellett is szükségesnek tartom. Második lépés lenne azután a szükségteinplomocskák építése a már jelzett módon s ezen a vidéken a missióknak intenzivebb tartása, melyet szerzetesi munkaerők esetleges hiányában világi papok is végeznének. A Jézustársaságon kívül most már ott van a kaplonyi és németii barátok rendháza, no meg a minoriták nagybányai rendháza is részt vehetne benne. Egyházmegyénk székhelyén, Szatmáron nagy szellemi energiák halmozódnak össze, amelyek azonban nem tudom miért, de tapasztalom, mintha hangfogókon keresztül, megrokkanva kerülnének ki a vidék atmos- férájába. Egyes kérdésekre egyáltalán nincs Őszbeborult István lelkére mélységes szomorúság borul. Egyetlen fiát, Imrét, az ő és nemzetének gondolatát, féltett reménységét éppen akkor szólítja magához az Ur, mikor magyar földön Isten országának első, zsenge virágai bimbóznak. Elveszi apjától a fiút, hogy a nemzet ifjúságának eszményévé tegye. Nemcsak itt a földön. Oda tűzi a nemzet kék egére. Gyönyörűen ragyogó csillagként. Ér látta . . . látja ezt a tündöklő csillagot a nemzet ifjúsága, századokról századokra. A nemzet ifjúsága, mely nem csak a jelen, de a múlt és jövendő ifjúságának ösz- szesége. És látjátok ti is ma. Hiszen ti is a nemzet ifjúságának részesei vagytok. Mint a hogy egy csöpp harmatban visszaragyog a nap képe: úgy ragyog bennetek, a ti lelke- tekben is a nemzet reménye. Visszaragyog. Különösen e szép napon. A nemzet keresztény katholikus kultúrájának e gyönyörű veteményes kertjében . . látjátok. És bizonyságot tesztek, hogy szent Imre ma is él. Hogy szent Imre egyénisége, alakja ma is ugyanaz, mint volt és lesz mindig mig él a magyar és áll Buda... a nemzet tudatában. I. Mert kedves Ifjúk! Szent Imre egyénisége, alakja történeti valóság. Nem a nemzet képzeletének szülöttje. Nem puszta idea. Olyan valóság, a kit ismertek és csu- dáltak kortársai. A kihez bölcs intelmeit szavait intézte szent István. A ki ősz Gellért- nek szárnyai alatt nevekedett időben és kedvességben. A kinek halálán sirt a nép. JaLapunk mai száma ÍO oldal.
