Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-05 / 45. szám
2 Szatmár, 1913. november 5. ennek a becsületes, munkás magyar nép ezreinek nincs temploma? Nincs egy kis kápolnája ... ott a tanyákon. Ott a messze földeken. A honnan sereglenek, rajzanak a templomokba, mihelyt lehet. Mihelyt hozzá juthatnak. Miért? Vájjon az Egyház az oka? A papok, a lelkészek ? — Ilyen csudásan megmaradt, létező hitbuzgalom, vallásos megnyilvánulások nyomán . . . mégis folytonos a panasz. Á köz- igazgatás, a földbirtokosok részéről. Hogy ez a mi népünk olyan nagyot változott. Olyan bizalmatlanná lett. Olyan hamar el lehet csavarni a mi népünk világhíres józan eszejárását. Le lehet verni lábáról. Hogy ez a mi népünk, oly hirtelen elhatározással, annyi nem bánással sokszor hűtlen lesz első szerelméhez — a földhöz. A melyet talán soha se kap meg. Vagy, a melyben szerinte csalódott. És úgy indul a tengerre, hogy könnye se csorog, vissza se' néz. Hogy ez a nép nem bízik már senkiben. Törvényben. Jogban. Testvéri érzésekben. Hogy elszakad a természetes ízületétől, a földbirtokosoktól. Hogy nincsenek régi, hü cselédek. És ha ' még akadnak, azokat megcsudáljuk, megjutalmazzuk, mintha a Kisfaludy Sándor regéiből támadtak volna fel? Hogy a közigazgatás intézményeiben sokszor, legtöbbször csak a szorító, a spanyolcsizma §-ust látja. A melyet érte, ellene alkalmaznak. Uram, ezek az én közvetlen tapasztalataim, mindnyájunk tapasztalata. Hogy miért kell ennek igy lenni és nem máskép? Vájjon e jelenségeknek a papság, a lelkészek okai ? * Organizátor, tudom, rögtön kiáltja felém : — Nem... nem, ezt nem állítom, ezt mondani sem szabad! De mikor azt Írja és jóakaratuan irja: szomorú helyzetben levő egyházmegyénknek több gondot kellene fordítani az idegen val- lásu vidékeken levő katholikusok gondozására . . . akkor megnyomja pennáját. Aláhúzza az ítéletét, hogy a vidéken élő papság visz- szavoDult életet él. És egyáltalán nem igyekszik egyéniségét, képzettségét érvényesíteni egyházunk ügyében. Pedig meggyőződése az, hogy kath. urainkat, egész intelligenciánkat meg lehetne mozdítani, csak lennének olyanok, a kik akarnak is hozzájuk férni. Ilye- ténképen egy-két ujonan felállítandó plébánia kapna kegyurat vagy legalább hozzájárulást a fentartáshoz. Jó Organizátor uram, bár igy lenne, így kellene lenni. És lehetne. A liliomnak is van árnyéka. A vidéki papságnak is vannak bibéi. Az öregségnek gyengeségei. A kényelmességnek kisérései. Az elkeseredésnek, a csalódásoknak visszavonulásai. Csendes, gyógyító magányai. Ezeket a jelenségeket mind-mind számbaveszem, nem csak a papi hivatás területén. De minden más osztálynak berkeiben.- De ismerek szívós és kitartó küzdelmeket már a meglevő viszonyokkal. Ismerek elhanyagolt patronusi templomokat, plébániák nyomorúságait és iskolák hiányait ott, azokon a tanyákon, területeken a hol a patrónus milliós jövedelmekkel rendelkezik. Tudok lángoló buzgalmakról, életönfeláldozásokról, a hol még sem lehet megmozdítani nem csak világi katholikusainkat eminenter katholikus ügyekért, de nem lehet megmozdítani államot, közigazgatást, hivatott tényezőket nemzeti elsőrangú ügyekkel kapcsolatos szociális kérdések előbbre vitelében. Mintha például a kápolnák, iskolák csak egyedül az Egyház érdekei lennének. Mintha annak a népnek kultúrája, lelki tápláléka, anyagi kérdése, a kivándorlás felé hajtott lelke csak egyedül a vallás, az Egyház, a papok dolga lenne. Hova lettek a kúriák, a hol a nép a földes urban mindenét, tanácsadóját ismerte és szerette? A hol a földesur va- sárnaponkint a néppel együtt felkereste az Isten házát. A tanyákon felkereste olykor a népet. Összegyűjtötte, irányította és velük együtt az Isten szabad ege alatt vagy a csűrökben egy-egy „Miatyánk“-ot mondott. Hol vannak a főbirák, a szolgabirák, a kik a néppel lélekben össze voltak forrva ? A kiket a nép ott látott a templomban, az Urnapi körmenetben. A kiknél látta, hogy megszentelik a vasárnapot és megbecsülik a vallást, a hazát. Mert szegénynek drága kincs a hit. Nemcsak az ő maga hite. De az intelligenciának, az uraknak hite is, mert benne az önmaga hitét látja megerősítve vagy meggyengülve. A nép bizony az ő vezetőit, az ő elül- járóit sokszor egy generáción keresztül nem látja a templomban. Nem érintkezik velük, csak mikor §-ust kell ráhúzni a népre. Csak mikor baj van. Csak mikor az „óh népre“ szükség van. Hol vannak azok a földes urak, kik a népben rajongásig szerették fajukat? A kik osztozkodtak bajaikban és örömeikben. Ahova az a tanyai és falusi nép bizalommal tért be és terítette lelkét szivét és megnyugodott. Tudja, ismeri ön az ifjú földes urak nagy részének világnézetét ? Vannak, maradtak ma is hála Istennek kivételek. És az a baj, az fáj, hogy a maradottak, a még köztünk élő fehér hollók is úgyszólván terrorizálva vannak a kornak, a viszonyoknak, a divatnak, tanoknak, az „iz- mus“-oknak hatása alatt. A nép ott látja az intelligenciát, még elüljárói közül is sokakat a „bankokban“ amelyekről jól tudja ez a nép, hogy uzsorások, irgalmatlanok és nagy haszonra dolgozók. De nem látja őket ott a szövetkezetekben, a nép, a szegény emberek bankjában. Sőt a többi, minden más szociális törekvések kerékkötőinek tekinti. Ott voltam Sóstón, Perbe- nyiken és sok más gazda gyűlésen. Nemcsak hogy nem láttam ott a közigazgatás tényezőit, de hallottam felszólalásokat, melyek méltán arról panaszkodtak, hogy a nép vezetői és a vezetés tényezői mindenütt és mindenben távollétükkel tündökölnek. Akad most is több jó'lelkű földbirtokos, a ki népének jó lapokat, újságokat rendel. Ismerem a Tiszaháton és a Szaraosmentén ezeket az urakat. De kérdezem, mi az a gondoskodás a szellemi táplálék terén azon újságokhoz, füzetekhez, röpiratokhoz képest, a mik úgyszólván ömlenek a falvakba, a tanyákra az izgatásokra,a kivándorlásokra való buzdításra ? Hát uraim, ha ez a nép elfordul tőlünk, ha ezt a népet a hit sem tudja tovább türelemre és reményre kelteni, marasztani: akkor csak foglaljuk a panaszba, az elitélésbe, a krítikába mindnyájunkat. A hitbuzgalmat illetőleg is. A mit Írtam, megírtam. Majd még többet is fogok írni. A mit írtam, azokat a jelenségeket, dolgokat Organizátor is tudja nagyon jól. És talán ő maga érzi, tapasztalja legjobban, hogy mit teszen az ma : őszintén, igazán, leplezetlenül feltárni ä bajokat. És neki fogni ezt a lázas, ezt a beteg, ezt a fogalmakat összezavaró, ezt az anyagias társadalmat — újra organizálni. ___ „HETI SZEMLE“_________ __ Má ináaSaitahn! Jelölés a II. és III. kerületben. Most amidőn az összes kerületekben a választás alá kerülő városi bizottsági tagságra a jelölések megtörténtek, örömmel adunk hirt, hogy két kerülethen olyan jelölt neve szerepel, amely siker esetén sok sérelmet tesz jóvá, nemes intenciókat valósit meg. Ebben a püspöki városban a törvényhatóságból évek óta hiányziK a római katholikus plébános, nincsenek a klérusból képviselők ottan. Ennek a lehetetlen állapotnak megszűnését jelentené a II. kerületben Benkő József apátkanonok, plébános felléptetése, akinek megválasztása a társadalmi helyzet, a városi érdek szempontjából is fontos. Hasonló fontosságú a III. kerület mozgalma Sándor Vence kir. kath. főgimnáziumi tanár érdekében. Az oly sok iskolával biró városunk képviselőtestületében csak szívesen veszik a tanár embert, aki tehetségét, nemes ambícióját a kul- turkérdésekben ajánlja fel. Munkás, segítő tagot nyerne a testület olyan terrénumon, amely bizony gyéren van eddig képviselve. A hangulat, amely szombat este, a kath. kaszinóban tartott jelölő értekezleten megnyilvánult, igen biztató. Körülbelül 25 bizalmi férfiú jelenlétében kimondotta az értekezlet, hogy a legmóltányosabb, hogy a kir. kath. főgimn. 32 tagú testületéből valaki helyet foglaljon a törvényhatóságban, hogy az összeköttetés meglegyen képviseletileg a várossal. Sándor Vencze 14 éves tanári múltja, a zene iránti lelkesedése és nagy tudása eg}7enesen ajánlják őt erre. íme mindkét jelölés komoly, számbaveendő érdekek megvalósításáért történt s nem egyéni hiúságok kielégítésére. Nem egyesek érdeke, hanem a köz kívánja, hogy kölcsönösen megértsük egymást ebben a választási mozgalomban, nem akarom mondani az igazi nevét: „harc“-ban. Ha sohase n megyünk a harcba, nem győzhetünk. Most belementünk, s a választók bizalma, megértő cselekvése fog győzelemre segíteni. Csak Ne felejtsük el, hogy a liberálisok szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást vagyis a kath. egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki. Minden kath. embernek a Népszövetségben van a helye! Tagsági dij egész évre 1 K. Ennek {ellenében minden hónapban egy népfelvilágositó füzetet és november hónapban egy gazdag tartalmú naptárt kapunk, továbbá ingyen jogi tanácsot a nép- szövetség ügyvédeinél. Terjesszük a A vidéki hírlapok közös megállapodása. A magyar újságkiadók országos szövetségének nagygyűlése kimondotta, hogy ezután a vidéki lapokban minden magánér- dekü közleményt, elszámolásokat, felülfizeté- seket, jelenvoltak névsorát, adományokat, gyűlési híradásokat, iskolai beiratási stb. értesítéseket, sportklubok, vívó akadémiák híradásait, mozgó-szinházak, képtárlatok reklámjait, bankok közléseit csakis mint fizetett közleményeket adják ki. E határozat kötelező lévén, értesítjük olvasóinkat, hogy a kötelezően megállapított díjazás nélkül ezentúl semmiféle magánérdekü, vagy reklám hirt nem közlünk.
