Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-11-05 / 45. szám
Horatius Hál. 1864—1913. Az emberi szívbe akkor markol bele élesebben és kifejezettebben a múlandóság fájó érzése, amikor a halál egy-egy sudár tölgyet tör ki. Olyant, aki általánosan közkedvelt, akit társadalmi és vallásfelekezeti különbség nélkül szeretet vesz körül. Egy ilyen buzgó papi lelkű férfiúnak, Horatius Pál jenkei r. kath. plébánosnak halála keltett széles körben mély és igaz részvétet. 1864. december 31-én született, a lelké- szi pályán 1887. óta működött. Káplánkodolt Nagybereznán, Tibán, Pálóczon, Felsőbányán és Ungváron. Aztán 1895-ben Felsőremetét adta neki a Gondviselés, 1900. óta pedig plébános Jenken, ahol Benkő József apátkanonok utóda lett. A kitűnő hangú, hatalmas, szép termettel megáldott, buzgó papi lelkű és általánosan közkedvelt plébános teljesítette missióját pontosan, jótékonyan. Nagy népszerűségnek örvendett, megválasztották Ungmegyében bizottsági tagnak és a társadalmi mozgalmakból kivette részét. Magas, szép alakja megtört, négy év óta ezukorbetegségben szenvedett. Lassan, de biztosan közeledett sírjához. Heteken át feküdt a sátoraljaújhelyi kórházban, ahol a lábán keletkező seb gyászos kimenetelű lett reá, okt, 29. napján a halál megváltotta szenvedéseitől. Holttestét 30-án beszentelés után Husztra szállították és ott helyezték 31-én a családi sírboltban örök nyugalomra. A temetési szertartást Benkő József apátkanonok végezte. Városunkból ott voltak: Mihály Ferencz segédtanfelügyelő és neje, az elhunyt testvére, Mandula Sándor ig. tanító, továbbá Ilosvay Lajos máramarosszigeti plébános, Ember Péter segédlelkész, Ulferth Alfonz huszti esperes, Podaril István jenkei id. h. lelkész, a jenkei hitközség és intelligencia. Requiemet az elhunytért Ulfert Alfonz huszti esperes mondott. Haláláról a felsőungi róm. kath. espe- resi kerület papsága az alábbi gyászjelentést adta ki: „A felsőungi róm. kath. esperesi kerület papsága szomorú, de Isten akaratán meg- nyugvó szívvel jelenti, hogy szereti paptársa Horatius Pál jenkei plébános életének 50 ik, áldozópapságának 26-ik évében hosszú, türelmesen szenvedett betegség után az Egyház szentségeivel megerősítve f. hó 29 én az Urban elhunyt. Temetése a lelkiüdvéért felajánlandó szentmise áldozat után Huszton f. hó 31 én, d. e. 10 órakor megy végbe. Ungvár, 1913. október 29. — Az örök világosság fényeskedjék neki!“ A Szent Alajos Társulat kérelme. A Szent Alajos Társulat megalapítói többek között ezeket mondják: „Nemcsak gyalázatot, de örök átkot s szent boszut mondunk annak fejére, ki a társulat feloszlását valaha első fogná szóbahozni“ (Évkönyv 7 lap.) De miért mondták ki ezt a rettenetes átkot . . . ? Mert látnoki szemekkel a jövőbe néztek és látták a Szent Alajos Társulat munkájának drága gyümölcsét; látták a vészes szellemi irányzatok vadul zugó vizeinek hullámveréseit; hallották a magyar ugar felé vágtató romboló szellemek nyilainak rémes suhogását. Azt akarták, hogy az átok súlyától visszarettenve senkise merészeljen kezet emelni a Társulatra; hogy a Szent Alajos Társulat isteni ihlettel megaczélozott szellemekkel és az építő munkálatokban megizmosodott, malasztos lelkekkel tudjon védekezni a gyanús, a képmutató és léha korok minden cselszövényei ellen. Azt akarták dicső alapitó elődeink, hzgy' a Szent Alajos Társulatban jellemek nevelődjenek ; hogy megértő lelkek keljenek szárnyra. Mert jellem nélkül nincs az egyénnek társadalmi értéke I Mert megértés nélkül nincs a társadalomban béke és a munkán áldás 1 „HETI SZEMLE“ A Szent Alajos Társulat a jellemek és megértő lelkek társasága volt mindig. Most is az. Annak kell lennie a jövőben is I De az idő, a kor, amelyben élünk, uj terheket ró vállainkra. Olyan időt élünk, amelyben a kötelesség elvégzése még nem elég. Tudjuk, érezzük, hogy majdan álmatlan éjszakák fognak reánk borulni és sokszor a virradatnak pírja fog munkánk mellett először üdvözölni . . . Irodalmi társulatunkban kellene előre készülnünk, hogy ne legyen váratlan a küzdelmek terhe; hogy ne legyen szokatlan a nagy harcok zaja ... 1 De hogy a munka szeretet tüze ki ne aludjék a szivekből, szükséges a lelkesedés, szükséges a lelkesítés . . . ! Mi lelkesítést, erős, nagy lelki nekilen- ditést esdünk egyházmegyénk nagylelkű papságától. Buzdítást esdünk, amely nemcsak szavakban nyilvánul. Olyat, amilyet a boldog emlékű Biró püspök eme szavakkal fejezett ki: „Ajtóm, szivem, zsebem mindig nyitva lesz a társulat számára.“ (I. Jegyzőkönyv.) Tudjuk, hogy egyházmegyénk papjainak nemes szivét az a szent tűz melengeti, dobogtatja, amelytől a mi ifjú, leventés szivünk is tüzet fogott, — a Szt. Alajos Társulat szelleme! Hisszük, hogy a Társulat pártfogónak lelkében az a szent tudat él, amelyről Forgács János 1905. junius 24 én így irt: „Lelkes társakkal lelkesültem magam is a munkára, a munka szeretetére, és e szeretet megmaradt egész életemre.“ Reméljük, hogy a Szent Alajos Társulat iránt egyházmegyénk papságának a lelkét az a Biró és Forgács-féle egész életre megmaradó szeretet heve lengi át. Ezen szilárd reményünkre, és erős hitünkre támaszkodva bizalommal fordulunk az irodalom pártfogóihoz és esdve esdünk : Ne feledkezzenek meg rólunk, a jövő idők harczosairól; hajoljon a szivük a mienkhez közelebb és dobogjon össze erősebben és bátorítsanak Biró püspök leikével mondván : „Ajtóm, szivem, zsebem mindig nyitva lesz a Társulat számára.“ A Szent Alajos Társulat nevében : Rács Miklós, IV. ó. h. h. társulati elnök. Jegyzetek. Könnyű ayostolkodár-;. Az ország legnagyszerűbb eseményéről, tizenkétmillió katholikus ügyeiről szinte semmit, vagy ezélzatos lebecsüléssel ir majd a kath. nagygyűlés ideje alatt a sajtó. Az a sajtó, a melynek előfizetői legnagyobbrészt a katholikusok millióiból kerülnek ki. Ez az elhallgatás erkölcsi oldalairól tekintve rettenetes kárt jelent az evangéliumi szellem szempontjából. Az alvó, közömbös lelkek tovább tétlenkednek, semmit nem tudva arról, hogy micsoda eleven élet dolgozik a katholicismus lelki megélesztésén, mennyi erkölcsi és socialis munka folyik a krisztusi elvek renováló zászlaja alatt, milyen nagyszerű eseményeket ért el egyénben, családban, társadalomban a kath. egyesületek tábora és még mennyi nemzeti és erkölcsi szükséglet kíván uj és uj munkás kezet. Ezekről az ország óriási katholikussága — lapjaik tendencziózus hallgatása miatt — semmit sem tud. Különösen a mi egyházmegyénk területén mutatkozik teljes tájékozatlanság a kath. akcziókkal szemben, a hol fehér holló a kath. újság. Ezért is oly megdöbbentő különösen inteliigeneziánk közömbössége és ezért is oly élettelen ez országrész katholikussága. A most lefolyó kath nagygyűlés soraiban ezért is nem lógunk látni a mi egyházmegyénkből résztvevőket és ezért nem fog kihatni mireánk a nagygyűlés ébresztő, lelkesítő, megújhodást szülő, gyújtó tüze. Az ébredéstelen alvás ezért is fog nálunk tartani tovább és ezért nem kapcsolódunk be ezentúl sem mi a kath. renaissance lánczába. Olcsó és egyszerű módon lehetne megakadályozni ezt! A nov. 8—ll.-i kath. nagygyűlés ideje alatt rendeljük meg az „Alkotmány“ kiadóhivatalánál azt a 4—5 napi újságszámot és küldessük el az ismerős katholikus családoknak. Ha tizen megtesszük ezt és mindegyikünk 10 családot tájékoztat az „Alkotmány“ számai utján a katholikus mozgalmakról, már 100 családot ébresztettünk föl közömbösségéből. Egy-két koronával azután nemcsak a katholikus érzület fölélesztésén dolgoztunk, hanem egyúttal a legalkalmasabb módon terjesztőivé váltunk a kath. sajtónak is. Ez a legjobb mód orgánumaink megismertetésére és előfizetők szerzésére. A pálinka-kultúra. Már nem egyszer tettük szóvá azt a tűrhetetlen állapotot, a mely — okait nem kutatjuk, de ismerjük — Szatmár legforgalmasabb utczáin uralkodik és förtelmes rútsággal állandó botrányköve ennek a nemzetiségi vidéken kultur-missióra hivatott város nak. Azokról a pálinkás lebujokról van szó, a melyek siirüu ellepték Szatmár főutezáit. Azokat az útvonalakat, a melyeken a környék vásáros népe és a vasúton érkezők vonulnak végig. A rövid Attila utczán a vasúttól az Árpád utczáig pl. tizenhat lebuj van, a honnan a pálinkaszagon kivül trágár ordítások, fülrepesztő malaczbandák süvöltései és dü löngő emberalakok szédülnek ki és teszik lehetetlenné a közlekedést. Az ember- és erkölcsgyilkoló alkohol ellen igy küzd ez a város. Legszebb és legforgalmasabb utczáira helyezi ezeket a szeszmagazinokat, nevelőintézetek szomszédságában engedi megnyitni a sűrűn szaporodó lebujokat, amelyek előtt napjában négyszer kell elvonulniok pl. az Irsik-leányárvaház, a Tanítók Leány- és Fiu- internálusa növendékeinek. Széles e világon ilyen specialitása és nevezetessége nincs is más városnak, mint Szatmárnak. Másutt a lebujok helye nem a főutakon van. Mindenesetre látványosság ez is. Föllá- zitó ugyan, de mégis látványosság, hogy miképen csalja be a ezinezogó hegedüszó a gyenge akaratú, nyomorult munkásnépet az Arpád-utczai butikokba, hogy otthagyhassák keserves keresményüket, a család szájától megvont kenyér árát ,a leggyalázatosabb méregért, a pálinkáért. És a beözönlők száma egyre nő. Hiszen már a ezégéren, a pálinka- bűzön kivül muzsika is csalogatja az embereket. ,Már délután 4 órakor szól a nóta. És mindez a város legforgalmasabb utczáin 1 A közerkölcsiség és köztisztaság iránt nem tompulhatott el még annyira az érzéke a tanácsnak, mint a rendőrségnek. És ezért merünk még remélni abban, hogy a ziillöttség eme ordító ocsmányságait megszünteti a tanács: kioktatván a mi lehetetlen rendőrségünket legelemibb kötelességeire 1 l Ollegjelenti Pázmány Képes az 1914 évre • Naptár az 1914. évre. Szerkesztette: BODNÁR GÁSPÁR. Ára darabonkint 60 fillér. Tömeges megrendeléseknél jelentékeny árkedvezmény.
