Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-10-29 / 44. szám

Szatmár 1918. október 29.

HETI SZEMLE

3

A kath. nagygyűlés napjai november 8—11. Katholikus Testvérek, ott legyünk a seregszemlén!

Egyházmegyei papi nyugdíjalapunk.

Mindig igaz szeretetből fakadó szociális érzéknek a bizonyítéka az, ha egy testület gondoskodik munkaképtelenné vált tagjainak tisztességes ellátásáról. Nagylelkűség és testvéri áldozatkészség rejlik e gondoskodásban, amely nemcsak addig becsüli meg a pályatársat, amig munkájának hasznát látja, hanem azontúl is a magáénak vallja és nyomorúságában el nem hagyja. Egyben pedig a végzett munkának magas értékelése is az, mert nemcsak napi fizetéssel, hanem a munka utáni években nyújtott ellátással is honorálja.

Az egyház mint minden téren, úgy ebben a kérdésben is mindenkit megelőzve juttatta érvényre a szociális felfogást. Kezdettől fogva nemcsak állást biztositott szolgáinak, hanem tisztességes ellátásukról is minden körülmények között gondoskodott. Az egyházi tend tagjai soha, sem betegség, sem elöregedés következtében nem juthattak olyan helyzetbe, hogy a megélhetés feltételeit nélkülözniük kellett volna.

A modern gazdasági és társadalmi viszonyok, nemkülönben a nagyobb; egyházi javadalmaknak egyre többirányú igénybevétele azonban az egyház részéről is szükségessé tették a nyugdíjügy uj alapokra fektetését. Mint az összes állami és társadalmi testületeknél, úgy az állami rend tagjainál is a munkabíró tagok közös és állandó hozzájárulásából, nyugdíjalap megteremtésével kellett a munkaképtelenek ellátását biztosítani. így alakította meg a múlt század vége felé egyik egyházmegye a másik után a maga papi nyugdijegyesiiletét.

Azt egészen természetesnek kell találnunk, hogy aránylag fiatal egyházmegyénk még nem fejleszthette a maga intézményeit a tökéleteségnek olyan fokára, mint azt az ősrégi püspökségek tehették; főleg ha tekintetbe vesszük, hogy az összes magyar egyházmegyék közt a szatmárinak van legkevesebb katholikus hívője s a nagyváradi után a legkevesebb plébániája. Mindazonáltal egyik-másik intézményünkkel (mint pl. az alapítványi pénztárral) mi tartjuk az első helyet. Papi nyugdíjintézetünk is, bár messze van még a teljes rendezéstől, mégis felülmúlja már több egyházmegyének hasonló intézményét.

Megyéspüspökünknek legutóbb az egyházmegyei papi nyujdijalap javára tett nagyszabású adománya alkalmat szolgáltat nekünk

volna latinul. Örökké kár, hogy a latin nyelv nem maradt tudományos orgánumnak, menynyire megkönnyítené ez a tudományok általános fejlődését minden országban, mert hiszen a latin nyelv tudományosan kiművelt nyelv, annyira, hogy a modern nemzetek latin terminológiát használnak most is tudományos fogalmaiknak kifejezésére.

Pszichológiai szempontból könnyen kimutatható a latin nyelv előnye a modern nyelvek fölött. A modern nyelvek tanulásánál csak a direkt módszer és az asszociáció szerepel ; a klasszikus nyelvek tanulása előmozdítja az appercepciót — a tulajdonképeni képző eszközt. A modern nyelv érzéki konkrét jellege, a cselekvés határának közvetlen kifejezése, szűk időképzése inkább az érzéki felfogást fejleszti, mig a klasszikus nyelvek abstrakciója, az idők használatának gondolati jelentősége (a consecutio temporum szabályai) a leghatalmasabb eszköze az intellektuális fejlődésnek. A latin nyelv anatómiája, a gö rög nyelv chemiája (1. Zielinsky, Die Antike) belátást nyújt a nyelvek szerkezetébe, alakulásába és a nemzetek pszichológiájába.

A klasszikus nyelvek grammatikai szintaktikus elemzése formálja, képezi, neveli a gondolkodást, munkásságot, Ízlést és jellemet. Áz anyanyelv grammatikai szerkezete is csak nyer azzal, ha az anyanyelv szavainak hüvelyéből a gondolatot át kell helyezni a latin nyelvkincs hüvelyébe, az összehasonlítás és fordítás utján érdekelni kezdi a figyelmet.

arra, hogy egyházmegyénk eme szociális intézményének jelenlegi állapotáról olvasóinknak némi tájékoztatást adjunk.

A jelenleg fennálló egyházhatósági rendelkezés értelmében az egyházmegyei pap ság évenkint, jövedelmének egy százalékát fizeti be a nyugdíj czéljaira. Az igy befolyó összegnek felerésze a nyugdíjas papoknak adatik ki, másik fele pedig a nyugdíjalap gyarapítására szolgál.

Mivel azonban egyházmegyei papságunk létszáma oly kicsiny és jövedelme általában alatta marad a kongruában megállapított minimumnak, nem nehéz belátni, hogy ez az egy százalékos hozzájárulás sem a nyugdíj- igényeket nem tudná kielégíteni, sem elegendő nyugdíjalapot nem volna képes — legalább belátható időn belül — összehozni. Szerencsére azonban segítségére van nyugdíjügyünknek a nagyobb javadalmasok önkéntes adakozása, amely már eddig is a nyugdijterhek oroszlánrészét fedezte s a nagy nyugdíjalap ügyét az alsópapság járulékainál sokkal hathatósabban vitte közelebb a megvalósuláshoz. Mig ugyanis az egyházmegyei papság eddig befizetett járulékainak tőkésített felerésze összesen csak 17.400 korona, addig a papi nyugdíjalap és nyugdijsegély intézmény vagyona az 1912. év végén meghaladta a 261 ezer koronát. A különbözet teljesen a nagyobb javadalmak adományaiból gyűlt össze. Annak illusztrálására, hogy milyen arányúak voltak ezek az adományok, közöljük az utóbbi éveknek néhány jelentősebb alapítványát

Meszlényi püspök 40,000 koronát, Mayer Béla püspök 1000 'koronát, Boromisza püs pök pedig 10,000 koronát és legutóbb még

25,000 koronát adományozott a papi nyug- dijegyesiiletnek.

A székeskáptalan évente 1200 koronával járul a nyugdíjalap gyarapításához. Ezenfelül a káptalan tagjai az egyházmegye 100 éves fennállása alkalmából (1904-ben) együttesen 12,000 koronád- alapítványt tettek ugyanerre a czélra, egyenkint pedig valósággal versenyeznek egymással a nagyobb- nál nagyobb alapítványok felajánlásában. így néhai Kádár Ambrus kanonok hagyatékából 2300 K, néhai Lessenyey Ferencz kanonok hagyatékából pedig 12,000 korona jutott a nyugdíjalapnak. Szabó István prelátusk no- nok eddig már 3000 koronát adott e czélra. Szabó Norbert nagyprépost pedig egymagában 13 ezer koronát meghaladó alapítványt tett a beteg nyugdíjas papok számára.

Szűnjünk tehát meg mindig csak a hasznost emlegetni a középiskolai tanterv bírálatánál ; hisz a tiszta utilitarisztikus szempont oda vezetne, hogy legjobb volna az enciklopédiát behozni, alkalmazni tankönyvül s a megmaradt tárgyakon kívül az orosz, kínai, japán, héber nyelveket is tanítani, esetleg a szakács mesterséget és sok mást is ; és pedig egyszerre mind parallel.

Etikai és társadalmi szempontból pedig egyenesen parancsolŐlag lép fel a klasszikns nyelvek tanulmányának szüksége, természetesen nem a családanya érzelmei szerint, hanem a komoly etikai felfogás értelmében. A műveltség alapjainak megépítésében a filológia oktatásnak kétségkívül elsőrendű szerepe van. Irodalmi nevelést, erős jellemet, eszményi életfelfogást, a kulturjavak szerete- tét, egyszóval a lélektartalom ideális elemeit nem annyira a reáltanulmányok, a gyakorlati ismeretek és képességek szolgáltatják, mint inkább a filológiai oktatás.

A könnyű középiskola valóságos bűn a társadalom ellen, mondja Zielinsky. A középiskolának eszközölni kell a szelekciót, feladata a tehetségeket, gondolkodást és jellemet fejleszteni s igy az ifjakat egyetemi tanulmányokra előkészíteni. Aki erre nem való, az menjen ipariskolába, kereskedelmibe, menjen munkásnak. . , ,

(mm. ar.)

A közölt adatok, mig egyrészt nyugdíjalapunk örvendetes fejlődéséről tanúskodnak, addig másfelől a nagylelkű adományozóknak az egyházmegyei papság őszinte háláját biztositják.

Arról természetesen lehetne még beszélni, hogy miképen kellene a nyugdíjügy teljes rendezését minél előbb nyélbeütni. Az eddigi egy százalékos hozzájárulás felemelése, úgy hisszük, nem találkoznék az alsópapság ellenkezésével. Ezt már csak azért is meg kellene tenni, hogy a nagyjavadalmasok adományaival szemben az alsópapságnak, mint a nyugdijak kizárólagos élvezőjének a a hozzájárulása megfelelő arányba jusson. Az eddigi kivetési kulcs is sok tekintetben helyreigazításra szorul. A lelkészkedő papság például aránytalanul kisebb járulékot fizet, mint a gremiális s általában a készpénzfizetéses papság. Azt már csak nem kell bizonyítani, hogy a fix fizetés és a kongrua alapját tevő jövedelembevallás nem eshetik egyenlő elbírálás alá. A segédlelkészeknek teljesen egyforma megadóztatása sem tartható fenn.

Ezek azonban olyan kérdések, amelyek jelen tájékoztató ismertetésünk czélján kivül esnek. Adandó alkalommal majd erre is rátéri] nk.

Minden kath, embernek a Népszövetségben van a helye! Tagsági dij egész évre 1 K. Ennek ellenében minden hónapban egy népfelvilágositó füzetet és november hónapban egy gazdag tartalmú naptárt kapunk, továbbá ingyen jogi tanácsot a nép- szövetség ügyvédeinél.

Egy falu ünnepe.

A múlt vasárnap nagy ünnepe volt Felsőkerepecznek. Gyönyörű renovált teplo- mát, benedikálták és plébánosát iktatták be. Közel ől-távolról több ezerre menő hivősereg gyűlt össze az Isten dicsőségéhez méltó templom felszentelésére. Fent- a kőkerítés alatt felhangzott a felsőkerepeczi vegyeskar ünnepi éneke, a templom bejáratánál meg fehérruhás leánykák nyújtották át a templom aranyozott kulcsát a szatmári egyházmegyei kormány képviselőjének, Veszprémy Sándor beregi kerületi esperesnek.

De uj díszbe öltözve nemcsak felszentelésére, plébánosának bevezetésére is^ várt a felsőkerepeczi templom. Es Richter Ágoston félévtizedes, fáradhatatlan, sokoldalú munkaerőre valló papi, társadalmi, igazi pásztori munkáját ki is tüntette főpásztorának atyai szive. Október 19-én Felsőkerepecznek kettős ünnepe volt; hirdette a Nagyboldogasszony templomának megáldása, de az is, hogy az Assumptio Jelemel: a társadalmi, gazdasági mezőkön az áldozatos szívvel nagy áldozatokra nevelt nyáj ujuló templomában iinne- pe heti uj időket, napsugárt hozó, fiatal plébánosát.

A kerületi esperes nagyon tanulságos beszédek keretében adta át a bevezetett plébánosnak az Istenháza kulcsait, az evangé- liumos könyvet, a szertartások könyvét. Átvette a katholikus hivő hitvallását, az apostoli szentszék szolgájának modernismus elleni és lelkipásztori esküjét. A kinevezési okmányt magyar fordításban a várpalánkai lelkész olvasta fel. A hívek meghatva hallgatták beiktatott plébánosuk alkalmi beszédét és az adakozók névsorát. Ünnepi szentmise is volt. A kerületi esperesnek és a miséző plébánosnak a kerület Nesztora, Sprencz Miklós szentszéki tanácsos és Kompánek Gáspár szolyvai parochus segédkeztek.

A fényes körmenet után felvonultak a küldöttségek.

Eljött az egyháztanács, a hitelszövetkezet, gazdakör vezetősége. Bájos volt Rithly Sándor vezetése alatt az iskolások csokorátadása is.

Az ünnep alkalmával adott ebéden hálás szívvel mondott köszönetét a plébános a püspöknek, a kegyurnak, a beiktató kerületi esperesnek. A kerületi esperes klasszikus beszédben méltatta az uj plébános érdemeit. Lendületes toasztban köszöntötte Richter Ágostont a kerületi papság nevében Sprencz szszéki tanácsos. A plébánia körzetének ne-