Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-15 / 42. szám
XXII. évfolyam. Szatmár, 1913. október 15. 42. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre^-—4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár A legfontosabb ügyről. — P.V Kolb s. j. — Nem lehet tagadni, hogy az utóbbi évtizedekben nálunk meglepően sok katholikus mű létesült és hogy a katholikus nép áldozat- készsége nagyobb arányokat öltött, templomok, zárdák, iskolák, árvaházak nagy számmal létesültek, de ami a sajtót illeti, látunk ugyan fenkölt lelkű katolikusokat, akik fáradoznak és áldoznak, az általánosságtan azonban, a szélesebb körökben, sőt egyházi körökben teljes egykedvűséget, indifferenciát találunk. Úgy tűnik föl ez előttem, mintha egy nagy, áldott országot látnék magain előtt, melybe kegyetlen ellenség tör be — mint egykor a tatárok — és látom nyilaiknak tömegétől a napot elhomályosulni és látom lovaiknak patái alatt a vetéseket széttaposódni. És mialatt előretörnek, hogy tűzzel-vassal pusziitFelelős szerkesztő : VARJAS KIND KE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. sanak, látom azalatt amaz országnak derék lakosait, amint fáradoz nak .virágos kertek plántálásában, szőlők ültetésében, látom őket, amint házakat építenek, iskolákat s mindennemű intézeteket létesítenek — csak egyre: a hadseregnek a fölszerelésére, mely az ellent megál- liíhatná pusztitó útjában, nem marad semmi, nem marad munka, nincs áldozat, nincs hagyomány, nincs adomány. Mert ezeket mindenki a maga kis alapítására, a maga kis építkezésére, a maga kis ültetvényére fordítja. * Es mit látok végül? Látom, hogy az ellenség nyugodtan enged építeni és ültetni A . Égy napon azután — miután ellenállás nélkül úrrá lett az egész országban — kész zsákmánya lesz minden: az árvaházak, az iskolák, a templomok, a zárdák, a kórházak, az intézetek, az egyetemek mindenestül, úgy a hogy vannak. Valahányszor valamelyik naA kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Ettiug-er* János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap líiegjeleniU minden szerdán. gyobb javadalon} élvezője — püspök, prépost vagy másvalaki — tiz- és százezreket hagyományoz apró- cseprő összegekben jó célokra s az örökösöknek, elszorul a szivem ezen a rövidlátáson, arra a gondolatra, hogy ezekkel a kávéskanálnyi ösz- szegekben szétadagolt, de milliókra menő százezrekkel mivé lehetne tenni ezekkel a katholikus sajtót. Es egy pár ilyen buzditó nagy példával hogy megindulna a kisebb tehetségüek áldozatkészségének lavinája. Cikkekben és katholikus nagygyűlések alkalmával minden oldalról fölhangzik a szinte parancsoló kiáltás egy nagyobb, erősebb, hatalmasabb katholikus sajtó után. űrre válaszul azonban bátran fölál Ihatnának a sajtó képviselői és beleharsoghatnák széles ez országba a kiáltást a katholikus közönségnek önérzetesebb, áldozatkészebb eljárása után: Katholiku- soknak milliói! Hozzatok ezredrész- nyi áldozatot sajtótokért, mint a mennyit mi hoznnk, és tiétek lesz a világnak legnagyobb, leghatalmasabb, legkiópitettebb sajtója! Most azonban? Mialatt nehány előrelátó férfiú csaknem elvérzik a sajtóért, addig Oktőbei' hó 19-én az egyházmegye minden templomában a hath, sajtó czéljaira lesz gyűjtés. Mindegyikünk hozza meg tehetsége szerűit áldozatát! Virágos halál. — MAGYAR BÁLINT. — 14. Virágos árnyék. Május e még az idő, vagy talán Tovább jutott az óramutatód Ez a sok virág a virág felett Most fakad-e, vagy már lefonnyadó ? Még rajta minden illat, ima, szín Amit az éjből hozott a sugár, Még nem hagyja ott mihamar a méh; Méztől csöpögő kelghén meg-megáll. És amig csupa illat, ima, szín, Ki tud elmenni a virág között, Hogy le ne tépje csokorba javát, Melybe kereső lelke ütközött ? Ott megy a káplán a filiába — Siet, mielőbb hogy oda érjen. Sietne, mégis már egész erdő Áll a virágból fehér kezében. Árva Erzsiké árva keresztjén A fonnyadt helyett majd elhelyezi . . . Gondolja . . . mondja s im egy kis gyerek Bús izenetet liheg át neki. „Erzsiké szegény, Erzsiké beteg . . . Erzsiké mondta . . . Jöjjön mihamar . . . Erzsiké meghal . . . Erzsiké szegény, Még utoljára — áldozni akarj Virágait a gyermeknek adá . . . Es ment a káplán fejét lehajtva, Mint a sietés szárnyán a gyönge Sipogó madár-fiókák anyja . . . Az országúitól a sekrestyébe, Az utczán .. . végig ... a betegházig Kisérte csendben a virágtartó Kis fiú, mint a virágos árnyék . . . 15. A halálnak parancsa vagyon. Sötét, falusi, csendes szobában Már a halállal küzd a kis hány. Egy csók és elég . . . miért kínozod Még tovább is öt, hatalmas Haláld Mennyi éjszakán remegett szegény Félve, hogy eljösz bűvös hidegen . . . Egy csók és elég . . . miért kínozod Még tovább is öt, fagyos Rejtelem ? Százszor, ezerszer mutatni miért, Ha úgy is eljön, minek jönni kell d Egy csók és elég . . . tűiért ijesztgeted Kínok követje, rémes Idegen d Nem kulcsolja már össze hó kezét, Karja lefonnyadt . . . fonnyadt rózsaszár . . . Egy csók és elég . . . miért kínozod Még tovább is őt — láttatlan Halál? Két szeme felhős égnek a csillaga, Tüze hamvadó, lángja nem lobog ... Egy csók és elég !... Hatalmas nagy Úr ! Legyen már elég! Miért kínozod ? Már mozdulatlan, szófián az ajaka, Már nem könyörög, nem sír, nem zokog . . . Egy csók és elég !... Sirnyitó Halál A hideg ajkat már bezárhatod ! De mégse . . . Nem, néni! Az a néma ajk Még szólni akar ... És látó szeme Még betöltetlen, még látni akar Valakit, aki lelke, mindene. Valaki vár és várat valakit, . . Valaki egykor leikébe súgott Egy édes titkot . . . Valakit eped, Kié mindenki.: élő és halott. Valakit vár, aki most látja öt És vár valamit . . . Vár ... és a halál Azért nem csókol csókot végtelent, Éjcsllag szemén, arcán, ajakán. Mert a halálnak paranesa vagyon, Hogy aki jó volt, vágyát elérje, Es végső perczét olyannak lássa, Amilyen volt a legszebb reménye. Lapunk mai száma ÍO oldal. TÁRCZA
