Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-15 / 42. szám
2 „HETI SZEMLE Szatmár, 1913. október 15. számos igen vagyonos ember előtt az egész sajtókérdés hétpecsétes könyv, vállalkozás, melyhez röstelkedésből hozzájárul némi összeggel, melyet tulajdonképen szívesebben fordított volna valami, „hasznosabb“ célra. És népünk? A katholikusoknak nagy tömege? Sejtelme sincs sajtója föllendülésének nagy jelentőségéről : háromszor a fogához ver minden krajcárt, mielőtt a sajtónak szánná! Népünknek sejtelme sincs arról, hogy sajtójának fölvirágozásától lehet csak remélnie javulást és változást a nyilvános, állami, szocziális, tudományos, gazdasági és ipari életben, hogy katholikus sajtó nélkül mihamar a francia katholikusok sorsára jutunk. Tájékozatlanság és egykedvűség — ezek miatt nem képes a mi sajtónk előbbrejutni. Valóban a francia katholikusok sorsára jutunk, ha most nem segítünk az állapotokon és nem változtatjuk javunkra az erők elhelyezkedését. Nem látjuk-e, hogy Franciaország után most Spanyolország és Olaszország van soron? Olaszországban már megindult az izgatás és hajsza a legaljasabb eszközökkel a szerzetes és kongre- gációs intézetek ellen. Ugyanígy kezdték Francziaországban is. Nem adok 19—20 esztendőt és az egy- házgyülölet elvégezte a munkáját Olaszországban is. S akkor miránk kerül a sor, ha tovább is egyked- vüek maradunk. Különösen miránk, ahol még van mit elvenni. Jó lesz tehát, ha legalább oly bölcsek leszünk, mint az egyptomi fáraó volt, aki hallgatott József tanácsára és a hét bő esztendőben elejét vette az Ínségnek, mellyel a 16. Virágos halál. Istenem ! a pap miért csak ember, Mikor a beteg csodákat áhit ? A szálló lelket, én Uram, miért nem Kisérheti el a másvilágig ? Istenem! mért nem szárny a két keze, Mikor a nehéz útra megy Veled ? 8 ha gyermekéhez későn érkezik : Föltámasztani'? — jaj mért nem lehet ? . . . A káplán talán ép ezt gondold, Míg tekintete ráhullt az ágyra És a halovány, árva kis leány Lehullt kezét, zárt ajakát látta. Oda siet a fehér ágy elé, Keze a keble szent Titkán remeg, Csak addig szállna vissza élete, Mig e Titok a leikéig lebeg!!!... 8 a beteg szeme: ime fellobog — Oh az előbb is égett, de nem így, Ajka megszólal: kinyílik a keze, Mintha meglátna egy várt valakit!! Mintha kis gyermek jó édes anyját Látná, ki most a karjára veszi. Arcza kipirul... Mosolyog, beszél: „Jó az Isten a — jókat szereti. Oh! úgy halok meg én is, mint ahogy Boldogságos szép, égi szűz Anyám . . . Csak megáldozom . . . Csak Istenemet Fogadom, aztán — jöjjön a halál. Mennyi sok virág! — ide, ide fér, Fehér ágyamon van elég helye — Mennyi sok virág . .. Jaj, szép a halál: Mind a két keze rózsával tele.“ hót szűk esztendő fenyegetett. Mi még benne vagyunk a bő esztendőkben. De a hétből hatot már alighanem elvesztegettünk. Mi lesz, ha a hetedikben sem szedjük össze, nem biztosítjuk magunkat ? . . . Minden kath, embernek a Népszövetségben van a helye! Tagsági dij egész évre 1 K. Ennek ellenében minden hónapban egy népfelvilágositó füzetet és november hónapban egy gazdag tartalmú naptárt kapunk, továbbá ingyen jogi tanácsot a nép- szövetség ügyvédeinél. Szerecsen-mosakodás. A mostani, hirtelen téliesre fordult hideg időben egy embernek, Kelemen Samu képviselő urnák nagyon melege van. Erősen befütött neki egyik szatmári újságnak ügyvéd-szerkesztője, f gy történt a dolog, hogy városunk mérsékelten népszerű képviselője nemrég amolyan beszámolófélét tartott. Kevésszámú és általa összeválogatott közönség előtt. Az ilyenkor szokásos bizalmi szavazat azonban — a gondos előkészítés daczára nem sikerűit. A bizalmatlanság szava erősebb is volt, nagyobb visszhangra is talált, mint a bizalomé. Sőt a szükebbkörü összejövetel után még határozottabban nyilvánult meg a sajtó hasábjain. — A képviselő és a szerkesztő hírlapi polémiájával nem akarunk hosszasan foglalkozni. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy e harcban Kelemen Samu maradt alul és hogy ellenfele maró gúnnyal és megdönthetetlen érveléssel vetkőztette pőrére a zsidó-honatya ál-ellenzéki képviselősködését. Az is igaz azonban, hogy a falhoz szorított Kelemen Samu is szellemesen védekezett. De hát ezen nem lehet csodálkozni. Aki évtizedek óta a Papp Bélák, a tar olczi kazárok és ezekhez hasonló ekzisztencziák törvényszéki védelmében tűntette ki magát, azt az önnönmaga védelmében sem hagyhatja cserben a rabu- lisztikája. Csakhogy a szatmári választóközönségnek nem olyan képviselő kell, aki idő- közönkint szellemes szofizmákkal tudja megindokolni (igaz, csak a gyengébbek előtt), hogy miért cselekedett ő folytonosan ama párt és ama programm ellen, amely válaszA kis káplán letérdel, föláll, Kezében a szent, a titkos Kenyér. Erzsiké ajka fölnyílik . . . Szeme Lobog, az arcza fényes, hófehér . . . Az örök Elet a leikébe száll. Boldog álomra csukja szép szemét. Most felmosolyog ... Az ajtó felé Fordul nyugodtan s kitárja kezét. Mit lát e gyermeki mit vár? — Mi lehet A legutolsó, mi szemébe tűnt? A virágtartó kis fiü — ott áll . . . Virágaival nesztelen bejött. 0 volt a kép, a melyben a halál Kis Erzsikének imént megjelent. Ö volt a keret, a melyben a szép, A régálmodott álomkép betelt. A boldog szemek csukva maradtak, A kéz kitárva . . . vár boldogan vár . . . A kis káplán a virágért siet. És a virággal Erzsikéhez áll. Kezébe szórja mind-mind . . . szótalan És szeme könnye ráhull harmatul, A rózsafelhőn egy angyal repül És fönn az égben mosolyog az Úr! Mert a halálnak parancsa vagyon, Hogy a ki jó volt, vágyát elérje És végső perczét olyannak lássa, Amilyen volt az élte, reménye. Az álmos barát. Svájczban, egy karthauzi rendházban élt egy szerzetes, akit állandóan ellenállhatatlan álmosság gyötört. Csupa jóakarat volt az egész ember, de. ez a sok jóakarat sem volt elegendő arra, hogy éjjel 11 órakor felébredjen a matutinumra. tóinak a meggyőződését képviseli. A szatmári választók majd inkább olyan képviselőt keresnek, akinek politikai ténykedése szofizma- mentes, magyaros összhangban van az ellenzék programmjával s akinek nem támadnak örökösen olyan külön „egyéni meggyőződései“, amelyek az ellenzéknek ártanak, a kormánynak ellenben mindig kedvére vannak. Szabadkőművesség;. Olaszország a szabadkőművesség főszéke. Ott van mindenütt : hivatalokban, hadseregben, vállalkozások terén, a politikai és a városi élet minden vonatkozásában. Szimpátiát azonban nem tud kelteni. Most egy olasz folyóirat, az Idea Nazionale, megkérdezte Itáliának jóformán minden nevesebb emberét arról, hogy mikép vélekedik a szabadkőművességet illetően. Valamennyi válasz egyforma: lesújtó Ítélet a szabadkőművesség lényegéről és formájáról egyaránt. Érdemes egyes válaszokat ismertetni. Cremona világhírű püspöke. Bonomelli Jeremiás, a kit a katholikus egyház egyik legnagyobb papjának tartanak, fölöttébb lesújtóan nyilatkozik a szabadkőművességről. A szabadkőművesség — mondja a püspök — kétségkívül titokzatos szövetkezés. A modern életviszony csupa szabadság, ellensége minden homálynak és bujkálásnak: a kettő semmikép össze nem egyeztethető. A szabadkőművesek működése mindenfele bizalmatlanságot fakaszt, megteremti a protekcziót, utat nyit a korrupcziónak, megrontja az emberi jellemet és nagyra növeli a képmutatást. Mol- ment Pompeo szenátor, Olaszország egyik legkiválóbb tudósa és politikusa főkép azt hangoztatja, hogy mennyire nevetséges a szabadkőművesek gyerekes rituáléja. Azok a hókusz-pókuszok, a miket a szabadkőművesek összejöveteleik alkalmával űznek, lehetetlenné teszik, hogy komolyan vegyék őket. Szigorú véleményt mondottak a szabakőmii- vességről kiváló szenátorok, továbbá a római semmitőszék elnöke, valamint Berta generális, a ki rendkívüli jelentőségűnek mondja azt á kárt, a melyet a szabadkőművesség például a hadseregben okoz. Azonkívül egész serege az Íróknak és művészeknek nyilatkozott olyformán, hogy a szabadkőművességet nem tartja beillőnek a mai korba s határozottan kárhozatosnak Ítéli. Hanem ezért a természeti gyöngeségért kárpótlást is kapott az égtől. — Nem tanult mennyiségtant, fogalma sem volt a mechanikáról ; de gondolkozó eszével és ügyes kezével meglepő dolgokat tudott létrehozni. Hát ezzel az istenadta tudományával kezdett harczot az álmosság ellen. Legelőször is tökéletes szerkezetű órát készített és az ütőjére lármás kis harangocskákat erősített, amelyek a mondott órában mind egyszerre megszólaltak. Csak az a kár, hogy — eredménytelenül. Tökéletesíteni kell 1 — gondolta magában a szerzetes és még egy rigót, egy kakast és egy dobot helyezett el az óra külső burkolatában. — Ezek aztán olyan éktelen zenebonát csaptak az éjjeli matutinum érájában, hogy a mi karthauzink álmai is elrebbentek tőle. Minden jól ment nehány éjszakán keresztül. Am pár nap múlva, amikor megjött a végzetes pillanat, megcsendültek a kis harangok, fütyölt a rigó, kukorékolt a kakas, pergett a dob .... és a szerzetes jóízűen hortyogott. Erre a sikertelenségre más elcsüggedett volna. A jó páter azonban tovább mesterkedett. Egy-kettőre készen volt legújabb találmánya : valami sipitozó rézkigyó, amely minden éjszaka a fülébe fütyülte: — Itt az idő, kelj fel testvér 1 A kigyó ügyesebbnek bizonyult, mint a rigó, a kakas, a dob, meg a harangocskák, amelyek mindazáltal ezután sem szerénykedtek, hanem nagylelkűen ismételgették a fü- lethasitó éjjeli zenét. Fájdalom 1 A nagy örömbe panasz is vegyült. Á barát eddig csak álmosnak hitte magát, s most rájött, hogy lusta is egyszersmind. Az történt ugyanis, hogy amikor már teljesen ébren volt, majd egy egész perczig késlekedett elhagyni kemény fekvőhelyét —
