Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-08-27 / 35. szám

HETI SZEMLE

Szatmár, 1913. augusztus 27.

o

vagyis hasonló módon ágról szakadt hivatalnokhoz mehessen nőül, nem pedig egy maga fajtájú munkásemberhez. A valóság pedig az, hogy a kézimunka helyett, melyet szervezete megbirhatna, sokkal erősebb munkát kell végeznie a fejével.

Mi származik ebből? Vagy végzetes fölületesség, mely immár közéletünk minden ágában nyilvánul, vagy ha egy kis becsvágy és nagy- ravágyás van az illetőben, gyötri elméjét addig, amig lelke megrokkan, elcsenevészik vagy el is homályosul. És bekövetkezik az idegbetegségek számtalan faja, ami rendesen az őrültek házában vagy az öngyilkosok koporsójában végződik.

De mit várjunk még a jövő nemzedéktől, ha már ma is idegbeteg a jövendő szülők egész tömege ?

Ha a társadalom már annyira megromlott Ítéletében és józanságában : a vezető elemeknek kellene végre magukba szállaniok és sorompót vonniok az ellen, hogy egy egész sereg hivatatlan férfi és nő tóduljon az intelligens pályára.

Rosszabb módszer az, hogy azoknak boldogulását nehezítjük és akadályozzuk, akik mint a rendszer áldozatai már az utolsó fokig vergődtek. Ab ovo el kell zárni az utat a hívatlanok beözönlése elől. Ez észre téritené a társadalmat, hogy visszatérjen gyermekeinek természetes neveléséhez.

De erre olyan kormányzó kellene, aki be tudna pillantani a társadalom szivébe, de maga elé tudná varázsolni a jövőnek képét is, mely ma vigasztalatlan, sivár és rémes alakokat mutat. — A kvalifikáczió fokait az élet mindenféle nyilvános tevékenységére egyre magasabban

Felelvén tekintetes kommisszárius ur: — Jól cselekedte. Tehát az ilyen tettedért, ami nem szabad, ami a céhnek becstelenségére jár, kemény büntetést érdemlettél volna a céhtől. De minekutánna Papp Jánosné májszterné elégségesen kifizette légyen : ennek következésében ezen céhnek az a határozatja: Tüstént elmenjen. De mivel se pénze, se vándorkönyve nem lévén, tehát Pátercsik József kötélgyártó majszter műhelyébe 14 napokig rendeltetvén, és annak utánna vándorkönyv megszerzése mellett a városbúi eltisztuljon.

(Egy remekelés és annak az elbírálása.) • 1833. esztendőbe, 10. Januáriusba ifjabb Hunyadi Mihály letéve az személypénzt, egy forintot ezüstbe, Pelsőtzi József lészen az kezese, ifjú Papp János a műlátó. A re mek lészen : 12 öles ruhaszárító, se hosszabb, se rövidebb ne légyen; meg négy két öles istráng és két dufla kötőfék.

1833. die 12a Febr. Ifjú Hunyadi Mihály által csinált remekmunka elkészítésében, a céhben való beállásával, a következő hibák találtattak, úgymint:

Első: Ruhaszárító kötél, melyben az első hiba: a máslijánál puha; második hiba: egy keveset rövid. Büntetése a két hibáért 2 frt.

Második remek: két kötőfék. Ebben hiba találtatott: az eresztésekben nem egyenlő. Melynek büntetése 30 kr.

Harmadik remek : négy estráng, Postilion. Ebben semmi hiba. Helyben hagyatik.

A 26. és 27. cikkely értelme szerint a mesteremberek közé való számlálásával tartozik 25 frtot a kasszába fizetni.

és magasabban szabja meg az állami kormányzat, inig e fokra egyre nagyobb számmal ereszti föl a leggyöngébb képességűeket. Ha Magyarország nagy és erős akar lenni, akkor egyszerű életű, művelt, de nem képzelődő, erkölcsös, becsületes és erőslel kii anyákra van szüksége s a mai csillogó, fönnhéjázó, szabados nevelés mindenképen megnehezíti azokat a föltételeket, melyeket egy háziasszonytól és anyától várnunk kell. Hogy nevelhet erős testű és lelkű ivadékot a testileg és lelkileg elcsenevészett anya ?

Nem tagadjuk, hogy lehetnek nők, akiknek hivatásuk, hogy magasabb tudományos pályára lépjenek, önnállóságot szerezzenek az életben: de ezeknek száma vajmi kevés, a többi, akit a hivalkodás csalt a neki meg nem felelő működési térre, a legjobb esetben, ha észre tér, elveszít néhány szép évet ifjúságából; de a legtöbb esetben szaporítja a betegek számát, terhe lesz önmagának és a társadalomnak.

Való igaz, hogy a mostani házasélet számtalan esetben szinte elriasztja félelmes példájával a fiatalembereket attól, hogy emberi hivatásukat teljesítsék? — De miért? Mert megromlott a közfelfogás, megromlott a házasélet morális és anyagi alapja. A mindenképen urránevelt hívatlan egyének igényeit aránytalan mértékben növelte meg a modern nevelés. Ezekkel a túlzott igényekkel nem mér megbirkózni a nagy zásra és fényűzésre szoktatott nő. A modern szellemben nevelt nő vonakodik az aprólékos házimunkától, a szerény életmódtól, gyermekei nevelésétől; a férfi nem akar lemondani szórakozásairól, nincs lelki fegyelmezettsége arra, hogy áldozatot hozzon családjának, ha csak már

{Milyen ruházatot kíván a céh méltósága ?)

Az 1828. esztendei január 12 én tartatott céh gyűlése alkalmatosságával panaszba tétetvén, hogy a mesterek közül némelyek a templomba, temetésen és piacon a mesterség gyalázatjárj gatyaszárba szoktak megjelenni: ezennel meghatároztatik, hogy a mesterek közül aki a templomba, temetésekre, piacra árulás végett gatyaszárba merészel menni, 30 krajcárokra ezüstbe, a legény pedig 15 krajcárokra ezüstbe fog büntettetni.

(Ebből kitűnik, hoyy már száz évvel ezelőtt sem csak a kefekötök ittak.)

Az 1812. esztendei január 9-én tartatott céhgyülés alkalmatosságával ítéltetett: Kis Pál mester a piacon részegen aludván, az ilyes cselekedetéért intetik; most egyszer szegénysége tekéntetibül egy írtra büntettetik.

(Az alábbi céhgyülési határozatból, mely ugyanazon napon kelt, ma is lehetne tanulni.)

Nagy Péter mester káromlásrul vádol- tatván és ellene meg is bizonyittatván, ezen hibájáért büntettetett egy forint jó pénzre.

(Vásári komédia.)

1841. julius 11. Ezen céhgyülés alkalma alatt közrehozódik, hogy Kovács Péter Papp Jánossal a meggyesi vásárba egymást any- nyira megbecstelenitették, hogy egymást mindennek elmondották és még Papp János az alfelit is verte, úgyhogy a vásár csudájára állott: Papp Jánost, mivel a vallomásokbul hibásabbnak találtatván, 2 írtra váltóba elma- rasztaltatván.

(A károlyiak és a szatmáriak akkor is nagyon szerették egymást.)

1840. esztendőben március 19-én tartatott kötélgyártó kántorgyülés tekintetes koma nyomor nem kényszeríti rá. Anyagi előnyöket vadász mindkét fél, szokásszerinti házasságra lép s ezt a szellemet átadja örökségben esetleges gyermekeinek is.

A természetet nem cserélheti ki az iskola ; de azt megteheti igenis, hogy nem szolgálja a természetellenes törekvéseket. Hogy a leányoknak is, még pedig meghotránkoz- tatóan könnyű alakban megnyitották a középiskolákat és az egyetemet, nem a ritka hivatásuaknak, hanem általában mindenkinek, megteremtve ezzel a mai fekélyként terjedő stré- berség mellé a női síréberséget is: ezzel nem kenyeret adnak a jövő nemzedéknek, hanem nyomorúságot, — melynek keserű gyümölcsét .mindig a jövő nemzedék kénytelen lenyelni.

*” Igazán azon a ponton állunk, hogy a magyar társadalomnak, ha nem akar tönkremenni, vissza kell lépnie egy lépéssel a természet útjára. Dolgoznia mindenkinek kell, de az nincs megírva sehol, hogy a fejével akkor, amikor annak a fejnek nincs rá semmi képessége.

Aki vissza tudná csinálni ezt az áldatlan állapotot, az lenne Magyarország igazi reformátora.

(mm dr.)

Szent István ünnepe és gróf Tisza István. Szent István ünnepét ülte meg a nemzet, szent István országának, népének ezrei meg ezrei tódultak Budapestre, különösen pedig Buda ős várába, hogy a dicsőséges szent Jobbnak bemutassa hódolatát. Körmenetben hordozták körül a szentséges Jobbot, hogy a nemzet láthassa azt a kezet, mely őt az üdvösségre vezérelte, melynek alkotása immár az ezer esztendő szilárd öröksége a magyarnak. A Mátyás templomban dr. Wolkenberg Alajos pápai kamarás, egyetemi tanár tartott fönnkölt szellemű emelkedett ünnepi beszédet. Csernoch János dr. herczeg- primás misét szolgáltatott fényes segédlettel,

misszárius előülése alatt, mely alkalommal Vengler Antal főcéhmester a nagykárolyi privilegiált becsületes kötélgyártó céhtől egy oly levelet mutatván, mely is ezen gyűlés előtt annak felolvaslatása után azt foglalván magába, hogy a nevezett céhbe levő Kincli Jánost, ezen céhünkbe tartozó Nagy István mestertársunk a bélteki vásárba megkissebbitette, ösz- vehuncfotolta volna; nem hogy csak őtet, hanem még aki ővéle egy széket ül, társaikat is. Melynek következésében a nevezett Nagy István céhbéli társunk, ezen gyűlés előtt az ellene feladott vád eránt kérdőre vonatván, mirenézve magát úgy mentegette, hogy a bélteki vásárba Kincli Jánossal való öszve- jövése csak annyiból állott hogy: „mi is privilegiált céhes májszterek vagyunk; vagytok ti fuserek, nem pedig májszterek.“ Ő is erre azt mondta: „huncfut vagy, mig ki nem bizonyítod.“ De ő hogy a többi májsztertár- saikat becstelenitette volna, egyáltaljában tagadta. Amely tárgy eránt tehát a nagykárolyi becsületes privilegiált céh tudósittatni rendeltetett.

(Vásári rendtartás.) 1842. esztendőben november 2-án. Ezen gyűlés alkalma alatt az is meghatároztatott, hogy a vásár alkalma alatt egy mesterember két-három oldalon árulni tilalmaztatik, hanem mint eddig egy oldallal megelégedjen. És még az is, hogy a (portékát) egyik helyről a másik helyre hordozni nem szabad. Aki pedig ezen határozat ellen fog hibázni, a céh rendelése szerént 2 forintokba elmarasztaltatik.

(Asszonyok a céh-gyülés előtt) 1863. febr..

3. Keller Ferencz kötélgyártó segéd szóval azt mondja, hogy ifj. Kupka Mihályné asz-