Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-27 / 35. szám
XXII. évfolyam Szatmár, 1913. augusztus 27, 35. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 913 vili .^9 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre'— 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézm&iparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Etting-er János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------A. lap megjelenik minden szerdán. Hivatás, korunk betegsége. Orvosaink unos-untalan panaszkodnak, hogy a fiatalabb nemzedék közt igen sok betegük, idegbajosuk akad, akinek baját nem tudnák csupán fiziológiai okokból megmagyarázni. Mélyebben vizsgálván a dolgot, megtalálják a napról-napra jobban terjedő korai idegbetegségek alapokát. Ez pedig nem abban áll egyedül, hogy sokat kell az illetőknek tanulniok, hanem főképen abban, hogy hivatás nélkül kényszerítik őket a tanulásra, olyan fokozott szellemi munkára, melyet fizikai szervezetük nem bir meg. A túlterhelés elleni panaszok -legtöbbje ebben találja gyökerét. Bizonyos, hogy korunk nagyobb ismeretköre, részletező hajlama nagyobb föladatokat ró a tanulóra, mint a kevesebbel beérő régibb kor: de azért nem mondhatjuk jó lélekkel, hogy a régibb korok tudományos képzettségű embereinek nem kellett volna sokat tanulniok. A módszer megvitatása már a pedagógiába vág; de az a tény a társadalmat vádolja, hogy az ifjú nemzedéknek egész sorát kényszeríti olyan szellemi munkára, mely túlhaladja képességét. S talán azért, hogy jövőjét biztosítsa ? Ez csak jelszó. Az igazi ok az urhatnám- ság. Urat akarunk nevelni minden fiúból, úri kisasszonyt minden leányból. S a társadalomnak ez a kóros eszejárása és törekvése annál veszedelmesebb, mert hivatalos támogatás is gyámolitja. Tanitónő-képző intézeteink már is tömve vannak, az évről-óvre kikerülő jelöltek sokáig nem kaphatnak állást. A kereskedelmi kurzusok nemsokára annyi női alkalmazottal szolgálhatnak, hogy a rendes irodai munkára fölöslegessé válnak a férfiak. így van ez a színész-iskolákkal; a zenekonzervatoriumok- kal, melyek szájával gyártják a zenetanitónőket a nyomorúság számára. Mindezekhez járult a fővárosban a női gimnázium, vidéken- kint a leánygimnáziumi tanfolyamok, a modern kultúrának ez a szörnyszüleménye, mely még jobban növelte és növeli a pályatévesztett exisztenciák számát. S azt hiszik, hogy ezek az intézetek az intelligencia leányait oktatják, a kiknek eltartását nem biztosíthatja csupán az elemi ismeretek tudása és a háztartásban való jártasság, mert ha férjhez nem mehetnek, megélhetésükre nem nyílik tér, származásuknál fogva pedig közönséges cselédnek nem mehetnek el? Oh nem. Nézzünk csak utána, mit mutat a statisztika a jelöltekre nézve a fővárosban vagy a nagyobb vidéki városokban. A nagyralátó, pöífeszkedő szegény iparos vagy szolga nem elégszik meg azzal, hogy leánya tisztességes munkásnő legyen, aki, mint természeti hivatása megszabja, segítőtársa legyen szegénysorsu férjének, anyja egy erős és becsületes uj nemzedéknek. A szolga, házmester, kisiparos többre akarja nevelni fiát, vagy leányát, — de különösen a leányát, akit akár van tehetsége rá, akár nincs, iskoláztat, azért, hogy majdan könnyű dolga legyen neki, finom ruhában járhasson, megerőltető dolgot ne kelljen végeznie s esetleg fényes pártit csinálhasson, Szatmári történeti adatok. v. 2. A „betsülletes kötelverő céh“ régiségei. Irta: BAGOSSY BERTALAN. Aki ezen korrajzban jámbor fejtegetéseket keres, vagy kényes ízlésűnek vallja magát, annak azt ajánlom, tegye le rögtön kezéből ezt az újságcikkemet. Mert én most 50—100 év előtti „kötelverőkről“ irok, akik bizony nem voltak a Szent Grál lovagjai. Olyannak mutatom be egész életüket, amilyen volt. Teszem pedig ezt a saját jegyzőkönyveikből vett szemelvényekkel. Idézem azokat szóról-szóra, még a kiejtést is megtartva. Csak annyi változtatást teszek, hogy a mai helyesírást alkalmazom s az ottani szereplők helyett költött neveket használok, nehogy mai unokáik kegyeletes érzését megsértsem. Az egyes jegyzőkönyveket zárójelben megfelelő cimmel látom el. (Inas szegödtetés.) Tóth Mihály beszegődött kötéljártó inasnak ifjabb Hanka Mihálynál négy esztendőre oly feltétel alatt, hogy minden ruhával, ami nélkül el nem lehet, tartozik ellátni és szabaduló ruhával is. Die Julii 20-a Anno 1841o Tóth Mihály (kezevonása.) (Inasnevelés.) 1839. esztendőben március 15-én. Ezen céhgyülés előtt az mesteremberek azt panaszolják, hogy Vengler Antal céhmesternek az két inasa sem a májszterjének sem pedig az céhnek parancsolatját nem fogadják. Amelyeket tekintetes Papp Péter szénátor és céh- biztos ur béhivatván, az ily rossz viseletekért és engedetlenségekért megbüntetett tizenkét korbácsokra. Az egyik, Vas József nevezetű, az reá kiszabott 12 korbácsot el is kapta. Az másik, Búzás Sámuel az céh házából kiment és még a tekintetes kommisszárius ur parancsolatjára sem engedelmeskedett. Meghatá- roztatott, hogy tekintetes kapitány ur hatalma alá általadasson. (Legénysors, mely szomorúan kezdődik, de váratlan fordulattal végződik.) 1841. esztendőben julius 2. napján tartatott kötélgyártó félesztendei kántorgyülés tettes kommisszárius ur előülése alatt, amely alkalom alatt főcéhmester szóval előmondja, hogy Nagy György kötélgyártó legény, aki is Papp János mestertársunk műhelyébe dolgozott, betegségbe esvén, semmi helye nem lévén, Szűcs János mestertársunk az ispotályba elmenvén ottan helyet néki tudakolni, de ottan üres alkalmatosság nem lévén, helye nem találtatott. így kóntelen volt a piacon feküdni éhen is, betegen is. Ennélfogva Mezősi mester hajlékába befogadván és elmenvén a főcéhmester úrhoz, hogy ezen legénynek helyet rendeljen, kérte: erre a panaszra céhmester ur céhgyülést kivánt tartatni, mivel ippen akkor volt ideje a félesztendei gyűlésnek, is. Ezen gyűlés alkalma alatt tekintetes kommisszárius és az egész céh megegyeztek, hogy az ilyetén dolgok a céhnek becstelenségére szolgálnak ; mindnyájan azt határozták, hogy Papp János azon beteg legényt vittesse magánál és tartsa meddig jobban lessz; ha egészséges korába nálla lakott, és mikor a legény el akart menni, nem eresztette. Ezen gyűlésben Papp János nem lévén, tudósítás végett kirendeltetik ifjabb Hanka Mihály és Ekkempergel Ferenc, hogy menjenek és adják tudtára. És ha eí nem fogadja a határozatot, ujjolag azon két mesterek menjenek és mondják meg Mezősi mestertársunknak: az céhnek az a határozatja, hogy a nála lévő beteglegényt takarítsa és tartsa, mig vagy jobban lessz, vagy meghal; az reá költött költségét Papp János megfizeti. Ha szépen nem akarja, hát a törvényszék is megítéli. 1841. esztendőben julius 11. napján tartatott kötélgyártó félesztendei kántorgyülés, mely alkalom alatt Nagy György kötélgyártó legényt, melynek a múlt céhgyülésbe betegsége állapotja felől való tárgy fennforgott vala, tekintetes kommisszárius ur eleibe hivatván és kérdőre vonván, hogy mikor hagyta el Papp János majszterjét, — felelvén a legény: — Pünkösd másodnapján. — És* akkor miért nem mentél el a vá- rosbul? — Mert meg voltam verve. — Ki vert meg és miért vertek meg ? Felelvén a legény: — Estve haza mentem későn tizenegy óra felé és éhes voltam. És kéntelenittettem bemászni az ablakon. A májszternémhoz mentem volna. És midőn költöttem felfelé, a majszterném azonnal kiszaladt utánnam. Érre ismét kiszaladtam az ablakon, és engem az majszterném egy darab fával nagyon megvert. Lapunk mai száma 8 oldal.
