Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-08-20 / 34. szám

Szatmár, 1913. augusztus 20.

XXII. évfolyam. *

■M f V

34. szám.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f.

Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér.

Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős, szerkesztő :

VARJAS ENDRE.

Laptulajdonos

A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivalalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. litt inger János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------A. lap megjelenik minden szerdán

Nemzetünk apostola,

Irta : BODNÁR GÁSPÁR.

Van a magyar népnek a többi közt egy ős éneke. Könnyekig megható éneke. Valahányszor ezt a mi nemzetünket nagy csapások látogatták ; valamikor elnémult a magyar cziterája: ez az egy borongó ének sirt fel kesergő reménységgel:

Hol vagy István király?

Téged magyar kíván,

Gyászos öltözetben te előtted sírván.

És bizony a nemzeti fájdalomnak ez a panaszos hangja nem egyszer vegyült a századok zúgásába. A harangok zúgásából, a templomi énekek dallamaiból, orgonáink bugásaiból, folyóink mormolásából, szomorú mezeink tarlóiról: ez a kesergő ének zokogott végig az országon. Hegyeink, rónáink, erdeink, falvaink és városaink visszhangozzák :

Előtted könyörgünk, bus magyar fiaid, Hozzád fohászkodunk árva maradékid.

Közeledvén szent István napja; az idők mélységeiből és a távolságok távolságából megjelenvén nagy történeti alakja előttünk: bizonyára

milliók gondolnak most a nemzetnek bánatos napjaira. Sokan idézzük a leviharzott századokat, melyekben a magyar szivósság, lólek- erősség, a szenvedések nagy próbája keresztül törte a magyart, szegény magyarokat.

És hiába beszélnek, Írnak, böl- cselkednek a magyar nemzetnek, hogy a történetét a gazdasági küzdelmek, a matéria, az anyag, az öklök harcza, az esélyek csinálják. A magyar történelem, ez az átlátszó, ez a tiszta, ez a hainisithatlan idők tanúja megczáfolja, felforditja minden bölcselkedésüket, szociológiái felfogásukat.

Hiszen az anyagi harczok, az ököl-erők, a puszta földért vívott harczok és ontott vérek; a nyomor, a szociális tülekedések csak romboltak, pusztítottak. Népeket váltottak fel, területhatárokat változtattak.

De hazát, de jelent, jövendőt nem tartanak fenn. Nem teremtenek meg.

Ha a mi hazánk, a mi alkotmányos országunk megteremtésében, százados küzdelmeiben és viharaiban csak az öklök, a tenyerek, a gazdasági küzdelmek szerepelnek,

tehát az úgynevezett történeti materializmus: ma már nincs hazánk. Ma már — csak voltunk. Hírünket, létezésünket a történelem lapjain talán néhány sor őrzi. És a föld marad — magyarság nélkül.

Az idők tanúja, a mi fennmaradásunk, a mi egész nemzeti életünk; alkotmányos életünk bölcsője, gyermek-korunk, fejlődésünk és az uj Magyarország minden vívmánya azt hirdeti, hogy minket eszmék gyökereztek ide, ebbe a földbe. Hogy egész életünk tartamából a történeti idealizmus ragyog ki. A nemzet lelke. Hogy vérünket nemcsak a puszta földért ontottuk, hogy fegyvereinket nemcsak a föld birtoklása és haszna villogtatta; gyászunkat nemcsak az,anyagi veszteségeink okozták. Énekeinkben nemcsak a fizikai fájdalom sirt fel. Hanem a nemzet lelkének kesergése, a hazafias bú és bánat, mely a magyar lélekben csudálatos uj erőket, újra való ébredést és érzéket termel.

És hogy ez igy lehetett, hogy igy volt és él bennünk a jogos reménység, sőt hit, hogy igy leszen a jövőben is: abban Szent István király bölcsességének, apostoli nagy

Szatmári történeti adatok,

V. 1.

A „betsülletes kötelverő céh“ régiségei.

Irta: BAG0SSY BERTALAN.

Jakab Mihály kötélgyártó mester urnák és céhe utolsó élő tisztviselőjének szívességéből kezeim között vannak a nevezett céhnek összes klenódiumai és jegyzőkönyvei. Mielőtt ezek méltó helyökre, a szatmári Köl- csey-kör múzeumába kerülnének, megismertetem azokat a „Heti Szemle“ olvasóközönségével.

1. A céh hirdető táblája. Sárga rézből vert sulyokformáju eszköz, melynek nyele üres, feje pedig egy karika segítségével felnyitható és nem egyéb, mint egy sarkon forduló fedelű üres doboz. Ebbe tette a céh- mester a hirdető cédulát, ha a tagokat gyűlésre vagy temetésre hívta. Ezt aztán a szolgálómester hordta körül. A doboz előlapján látható a céh jelvénye kiverve: egy szív, melyből kötélverő támasztófa (stiszni) emelkedik a magasba, köröskörül pedig nyilak, vagy ha tetszik villámok áradnak szét. A jelvény alatt ezen felirat olvasható : „A betsülletes kötelverő Céh táblája. — 184L“ —

2. Sárgaréz pecsétnyomó 1856-ból. Körirata: Szathmar Nimeti kötelverő Tzéh 1856. A pecsét lapjának közepét egy szív képezi, melyet merőleges irányban egy ötágú koronával ékesített kötélverő támasztófa szúr át; jobbról egy tőr, balról pedig egy kard hatolnak ugyan annak középpontján keresztül; markulatukat egy-egy ágaskodó s farkát fel- kunkoritó oroszlán tartja. A két oroszlán és a megnevezett fegyverek hegyei zöld mezőn nyugosznak, melyből különféle virágok emelkednek fel.

3. Kúp- vagy inkább fenyüloboz alakú pecsétnyomó. Szaruból van készítve, oldalán három mélyedéssel, melyek a kúp csúcsától a pecsétlap pereméig futnak; fennt esztergá- lyozott csont-gombbal. A pecsét lapján egy szív van kivésve, közepén csillaggal, melyet balról egy K, jobbról egy I betű övez. Ezek valószínű értelme: Kötélverő Ipartársulat. Körirata: Szatmár Németi 1864. Ősi magyar szokás szerint ezt a pecsétet adta a céhmester a munkakereső segéd kezébe s ezzel járta ez körül a mestereket.

4. Közönséges formájú sárgaréz pecsét- nyomó.' Két egyközepü kör közepéu látható a céh jelvénye : a szív a támasztófával. Ennek baloldalán még egy kerék is van. A két kör között olvasható a felirat: Szatmár Németi Kötélgyártó segédek Pecsétje 1861. A legrégibb céhszabály azonban, nem engedte meg a segédeknek, hogy ilyen pecsétjük légyen és elrendelte annak az elkobzását.

5. A céh privilégiuma vagy kiváltságlevele 1839. esztendőből. Ez egy könyv, piros bársonyba kötve, melynek fedeléről 25 cm. hosszú arany zsinóron vörös viaszpecsét csüng

alá. Hogy azonban össze ne törjön, a viasz egy 9 cm. átmérőjű és másfél cm. magasságú nehéz sárgaréz dobozba van beöntve. Szóval ha nem is arany, hát igazi rézbulla. A pecsét az akkori birodalmi címert mutatja. — A kétfejű sas ez karddal és aranyalmával. Testét pajzs fedi, melyen két korona nyugszik. A pajzs közepét a magyar címer foglalja el, körülvéve a társországok és örökös tartományok címereivel. A pecsét körirata : Ferdinandus I. D. F. Cl. Aus. Imp. Hung. Boh. V. Dalm. Cro. Slav. Gal. et Lod. Rex Apos. Rex Lom. Ven. et 111. A. D. Aus. D. Lot. Salis. M. P. Trans. M. Mor. C. Habs, et Tyr.

A privilégium díszes címlapja, bevezetése és befejező részét képező megerősítése latin nyelvű; a középső részt elfoglaló céhszabályok ellenben magyar nyelven vannak kinyomatva.

Ha közjogot akarnék boncolni, amihez a kötélverőknek nem sok közük van, ki kellene itt fejtenem, hogy abban az időben fényesebb volt a szent István koronája, mert a király nemcsak Magyar-, Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok, hanem Galicia és Lodoméria apostoli királyának is nevezi magát.

Feltűnően érdekes az V. Ferdinánd király aláírása, mely szebb és jellegzetesebb mindannál, amit eddig autograram-gyüjtemé- nyekben láttam,

Aki ezt a nemrégen letűnt hűbéri korszakot csak kissé ismeri, az tudni fogja, mit

Lapunk mai száma 8 oldal.