Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-08-06 / 32. szám

Szatmár, 1913. augusztus 6. 3 nács julius 31-én tartott rendkívüli közgyűlésé­ről, amely az alábbi határozatot hozta: Méltóságos és Főtisztelendö Püspök Ur! Szatmár-Németi szab. kir. város tanácsa Méltóságodnak mai aranymiséjét kedves alkalom gyanánt őszinte örömmel használja fel arra, hogy mély tiszteletét, benső rokonszenvét és nagyrabecsülését kifejezhesse. Méltóságodnak nemes ízlése és közmon­dásos szerénysége bizonyára tiltakoznék minden magasztalás ellen. Nem is keresünk hangzatos kifejezéseket az egyház, a filantrópia és közművelődés érde­kében kifejtett működésének méltatására. Üres szavak lennének úgyis, azokhoz a cselekedetek­hez képest, amelyek Méltóságod jóságát, lelki nagyságát és áldozatkészségét hirdetik. Mi csak azt kívánjuk, hogy az örök isteni gondviselés, amely számontartja e jó cselekede­teket, jutalmazza meg Méltóságodat hosszú élet­tel, jó egészséggel és tökéletes lelki békével. Fogadja Méltóságod ismételten őszinte, mély tiszteletünk nyilvánítását. Szatmár-Németi,. a városi tanács 1913. jul. 31-én tartott üléséből. Dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester. Egyben elhatározta a tanács, hogy a leg­közelebbi közgyűlésnek is indítványozni fogja a jubiláló főpásztor meleg üdvözlését. Debreczeni István polgármester Nagykároly város képvise­lőtestületének julius 27. tartott rendkívüli köz­gyűlésén hozott határozatból kifolyóan küld hó­doló feliratot. Ezekhez sorakoznak szintén felirattal: az Országos Kath. Tanügyi Tanács, Piarista rendház (Nagykároly), P. Unghváry Antal ferencrendi tartományfőnök, Bodnár György kir. tanfelügyelő és kartársai, a beregi esperesi kerület, a szigeti esperes kerület lelkészei, a szigeti esp. kerület kincstári tanítói, a huszti esp. kerület, a csapi aut. kath. kör, az ungvári kir. kath. főgimn. igazgatósága, az ungvári latin szert. róm. kath. hitközség és egyháztanács, az alsóungi esp. kerület lelkészei és tanítói, a nagykárolyi esp. kerület, a nagykárolyi tanitó-kör, a kapuvári irgalmas nővérek, a nagykárolyi kath. hitközség, Oltáregyesület (Nagykároly), a fehérgyarmati esp. kerület, a középungi esp. kerület, a Magyar Conv. Minoriták házfőnöke (Nbánya.) (Szerk.) Női varroda. Ajánlom a n. é. helybeli és vidéki úri hölgyközönseg szives figyel­mébe modern női varrodámat, hol min­dennemű női felsőruhák angol és franczia divat szerint a legnagyobb szaktudás mellett igen jutányosán készülnek. Tisztelettel Bőthe Ilona varrónő Szatmár, Honvéd-utcza 2. sz. nem tud meglágyulni, hogy igazságtalanul méri az ártatlan fejére a büntetést. De ime mi történik 1 A nép között va laki utat tör magának ; bódultán ront elé, hogy utat nyisson magának, hogy veszni ne engedje azt, aki már ott a vérpadra fellé­pett. Hisz megérkezett ő, akit az Ítélet bün­tető pallosa sújtani akar; övé az Ítélet, a halál poharát neki kell kiürítenie. Pithiás volt, ki is lett volna más, aki igy rohanjon a halálba ? Pithiás jött meg, nagy nehezen törhetett át a gátló elemeken, amelyek „korábbi megérkezését lehetetlenné tették. Ő a barátjának fogadott hűséget megszegni, a bizalmát kijátszani nem akarta, ő elrendezte a háza dolgait s útnak indult volna, de az elemek ellene küzdöttek, s ezért pillanatba múlt, hogy későn nem érkezett. A nép örömben tört ki, csodálta és magasztalta a baráti hűséget. Pithiás föllépett a vérpadra, hogy meg­szabadítsa barátját; s a hóhér nem tudta melyikhez mérje pallosát — mindkettő kész volt meghalni egymásért. E példátlan esemény meghatotta a zsar­nok szivét is, emberibb érzés fogta el, nem akarta élvezni a halál gyönyörét, s megke­gyelmezett mindkettő életének. Damon és Pithiás egymás keblére bo­rultak, lelkűk ismét egygyé forrott, szivük összedobogott. — A boldogságot, amelyet Dyonisius jégkeze megzavart, egymás iránti hűségükben ismét feltalálták. Ok ketten ad­ták eddig a baráti hűségnek legpáratlanabb példáját. • (mm. dr.)-HETI SZEMLE“ — t — Káisz Jözsef 1867—1913. Jobb a halál a keserves életnél és az örök nyugalom a hosszas betegségnél. Sirák 39, 17. Jóságos Atyánk az égben, kinek gondja van rá, hogy megjelölje az időt, amidőn a sokat szenvedett, meggyötört szegény ember élete véget érjen, magához szólította hű szol­gáját, felszentelt papját, Káisz Józsefet. Szomorú volt az ő élete. Egy nagy fáj­dalmas tragédia. Szenvedés és vértanuság. Az ő sírjánál valóban elmondhatjuk, hogy az élet szenvedés, a halál megváltás. Mert mit használt Neki az élet, ki azt örvendező szív­vel nem élvezhette, s hogyan tehette volna azt, mikor fájdalmai éjjel és nappal üldöz­ték őt ? Lehetett-e súlyosabb megpróbálta­tása, érhette-e keményebb csapás, mint a hosszas betegség, a sorvadó test, a tétlenségre való kárhozás ? Káisz József Istentől gazdagon megál­dott fényes tehetség, lángész volt. A jelesek közt is az elsők közül való. De alig indul meg életpályája, derékon ketté törik. Meg­sebzett, rab oroszlánná lesz. Haldokló orosz­lánná. Káplánkodása elején lábát töri. Csak nehezen tudják begyógyítani. — Egy évi pihenése után az egyházmegyei alapít­ványi pénztárba nevezik ki könyvelőnek, ahol a hivatali teendők lelkiismeretes elvégzése mellett időt szakit, hogy szellemének bőven felhalmazott kincseit szétszórja. Több európai nyelven beszél és olvas. Nevének elhallga­tása mellett könyveket ir, főmunkatársa a Heti Szemlének, igazgatója a Pázmány Saj­tónak, állandó munkatársa a fővárosi lapok­nak, amelyek czikkeiért versenyeznek és gazdagon jutalmazzák. De hirtelen fellép és rohamosan terjed a gyilkos kór, a test sor­vadása. Nem segít rajta az orvosok tudo­mánya, angyali, jó lelkek páratlanul gondos, szerető ápolása, nem tudják visszaadni egész­ségét. Hiába vár jobbulást, könnyebbülést, tizenöt éven át nem múlik el tőle a keserű pohár. Nyugtalanul bolyong, de a béke és nyugalom, mint vándor előtt a csalogató dé­libáb tovatűnik előtte. Mily szomorú az em­ber sorsa! Ő maga ir igy művében „egy sokat szenvedett ember sírjánál.“ Saját sor­sát élte át és sejtette meg Írásában, Életrajzi adatait a következőkben kö­zöljük. Született 1867. jul. 20. Pappá szen­teltetett 1891. szept. 4. Segédlelkész Páló- ezon, Felsőbányán, 1392. betegség miatt al­kalmazás nélkül, 1893. alapitv. pénztári köny­velő Szatmáron, 1901. nyugalm. az Irsik- konviktus felügyelője, 1908. végleg nyu­galomba megy. Életének utolsó éveit Nagysomkuton töltötte. Még halála előtti napon is kertjében sétálgatott és beszélgetett, mígnem egy nap múlva megpihent szenvedéseitől, és örök, jobb létre szenderült. Elköltözött anélkül, hogy sejthette volna, hogy megkondult fö­lötte az utolsó óra, itt hagyott minket anél­kül, hogy egy búcsúszóban utolsó Isten hozzádot mondott volna. Julius 30-án bekövetkezett halála álta­lános részvétet keltett. Temetése augusztus 1-én ment végbe nagy számú közönség je­lenlétében. Az ö. v. f. n. Makóczy Géza "“"„VX15"1 Szatmár, Eötvös-utcza 4/a. sz. Ajánlja a főt. lelkész urak szives figyelmébe modern szabó-műhelyét, hol is mindennemű reverendák és papi öltönyök a legnagyobb pontossággal, jutányos árak mellett készülnek. Tisztelettel Makóczy Géza, papi- és polgári-szabó. J egyzetek. A bihari választáshoz. A mi Biharban a berettyóujfalusi kerület mandátumának be­töltésekor a választási harezokban és a vá­lasztáson történt az egyszerűen abszurdum. Valóságos muszkauralom ülte ott diadalát a ^ártatlanság jegyében. Specziális magyar ta- álmány, hogy a szolgabiró letartóztatja és dutasiitatja a nép közé érkező képviselőket, de pártatlanul, a függetlenségit is, a mun­kapártit is. Az ellenzékit megfosztja az agi- táczió törvényes, jogos fegyverétől, elragadja tőle egyetlen és utolsó fegyverét A kor­mánypártitól elveszi szintén az agitáczió lehetőségét, amellyel az amúgy sem akart élni. Agitálhat a kormánypárt maga mellett a pénzzel, a presszióval, a választók testi és lelki agyongyötrésével. Lám milyen meg­ható pártatlansági Undorral és utálattal telik meg az em­ber lelke ezek láttára munkapárti E létére is. Gyűléseket napokig tartani nem volt szabad. Csendőrsereg, katonaság, szurony övezte a népet, mindenfelől, amikor alkotmányos jo­gát gyakorolni akarja. A bihari szolgabiró uralom ülte orgiáit, amelyek mellett eltörpül, elhalványul a perzsa satrapák és a török ba­sák minden tudománya. Ázsiai állapotok ezek és nem más. Kétségbe kell esnünk, ha ez ázsiainál is romlottabb, aljasabb rendszer sokáig fog rajtunk uralkodni. Ebben a jobb sorsra ér­demes nemzetben, amely annyi vésszel és viharral diadalmasan szembeszállott, a szé­gyen érzete kell hogy feltámadjon, hogyan tűrheti el ezt a zsarnokoskodást. Minden törvényen és minden szabad­ságon vakmerőén végiggázolni büntetlenül csak nem lehet ? ... Jegyezzék meg ezek az urak cselekményeiken igen könnyen a bí­róság fog Ítélni, azt pedig tapasztalhatták a Lukács László esetéből, hogy a kormányha­talom ereje a bíróság küszöbénél megszűnik. Jó lesz tehát nem vakon bízni a Tisza gróf pártfogásában, mert olyan helyen tör­ténhetik majd a felelősségrevonás, ahol Ma­gyarország miniszterelnökének sem lesz módja őket megvédelmezni. A czifra választáson egyébiráut Cziffra Kálmánt 21 szavazattöbbséggel Balogh Ti­hamér függetlenségi 939 szavazatával szem­ben a kerület megválasztott képviselőjének (munkapárti) nyilvánították. Ilyen állapotok mellett, ilyen tiszta választás mellett az ered­mény egészen reális. Ámde remélhetőleg a bíróság oltalma változtat ezen a példátlan, vérforraló garáz­dálkodáson. Ha fölöttes hatóságok és saját lelkiismeretük nem képes ezeket, a nemzet­től fizetett urakat a törvénynek és mások törvényes jogainak a tiszteletére megtanítani, majd megtanítja őket a független bíróság. * Árvíz és díszpolgárositás. Amikor a kis Túr, Kraszna, Szamos és Tisza vizei kilép­tek szokásos medrükből és zúgva-bőgve tör­ték át a gátakat, amikor árjukkal végig hömpölyögtek mezőkön, kalászos rónákon, gyümölcsösökön és vetéseken, tönkretettek falvakat, elsepertek egész évi termést, szép reményeket, amikor hivatalos becslés szerint milliórti rúgnak Szatmármegyében az -elemi csapás okozta károk, akkor Szatmár-Németi törvényhatósága diszpolgárosit. Csodálatos jelenségnek tűnik fel ez törvényhatóságunk életében, amely eljárás kimagyarázható, de nem menthető. Szatmár-Németire égetőbb kérdés volt a bizalomnak gyors szállítása, a gróf Tisza István díszpolgárrá választása, mint az árvízkárosultakról való azonnali sür­gős gondoskodás ? Nem lehet megérteni, miért sietett városunk annyira a gyászsorba. Az idő egy cseppet sem volt reá alkalmas, az már bizonyos. Jobb időkre is elmaradha­tott volna. * Felsőbányái iskola ügy. Előre kijelen­tem, ebben a kérdésben minden olyan ten- denczia, amely a felettes hatóság intézkedé­seit kritizálni kívánná, ki van zárva, ilyenre nem vállalkozunk, mert az velünk összefér­hetetlen. Az ügy fejtegetése rosszul értel­mezve kényesnek mondható, de higgadtan

Next

/
Thumbnails
Contents