Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-22 / 4. szám

V ,*•

v

O

Az a sok életet vivő sejt elfelejtette a legfőbbet: együtt dolgozni, a legmélyebb sebet meggyógyítani.

Ha mindannyian odaadjuk erőnket a legégőbb, a legfájóbb, a leg- megbénultabb tagunk gyógyítására; ha mindannyian egyesítjük a dolgozó energiákat és nem viszszük sokfelé — kisebb sebekre a mi szétszórtan élettelen, de egyesítve impozánsan megmutatkozó életerőnket ; ha a mi hősies áldozatkészségeket mutató generatiónk megvalósija a psychikai világ sejtjeinek nagyszerű centralisálódásáta legveszélyesebb helyen: sajtónk megteremtésében — akkor énekelhetjük majd csak a diadalmas élet dalát.

— Ceterum eenseo . . .

A kladeradasch a szociáldemokráciának egyik legértékesebb tana, amely szerint egy szép napon össze fog roppanni a mai társadalmi rendszer s megszűnik az élőt tűk annyira gyűlölt magántulajdon, felvirrad a kommunizmus napja. Az a kommunizmus, amelynek fényessége, tökéletessége el fogja oszlatni a nyomort, a szegénységet s paradicsomot emel ezen a sáros földgolyón. A kladeradasch tehát a mai gazdasági berendezés fölforgatását jósolja Egyszerre egy nagy vi- lágkrizis jön, a nagyiparok, vállalatok tönkremennek, a proletár felszabadul a tőke lidércnyomása alól s megkezdődik az uj világ építése. A pessimista, de a saját tanaiban nagyon is optimista szociáldemokrácia már évtizedekkel előbb várta ezt a világmegrázkódtatást, természetesen csalódott, mert ma is az ő gyűlöletük tárgyán, a magántulajdon rendszerén van felénitve a társadalom. És lesz is, bármennyire Írják a világ kladera- daschát. A kladeradaschtanban azonban mé gis van valami valóság. Részlegesen egy-egy ország határain belül valóban meg szokott jelenni ^ez a halálmadár, a nagy gazdasági krízis. Évekkel ezelőtt Északamerikának kellett éreznie, hogy miféle ijesztő károkkal, veszedelmekkel jár a partiális kladeradasch Milliós munkanélküliséget, nyomort hagy maga után. Ha a jelek nem csalnakA m;y

zölök Benedek aradi prépost, a király kedves és hű alkanczellárja, ez a bizodalomra minden tekintetben érdemes férfiú. Ezek pedig voltak : Irén, az Ákos nemzetségből, Debrői Machián, Gellért, Kompoldfia Pál ispán, Nagy Leusták, Miklós ispán, Péter és György nemesek az Aba nemzetségből, Gyula és Seres a Bar- tyán nemzetségből, Vécse és Pikrosló, Bertalan és Feliczián beregi és ugocsai ispánok, Váradi Aladár, Nagymihályi Nagy Jákob, Höte, Lőrincz és Omode ispánok a Gutkeled nemzetségből, Bagón mester és Gellért ispán a Csák nemzetségből, Csolti Ábrahám ispán Zaránd vármegyéből, Rábéi László ispán, Jáni Benedek a Kata nemzetségből és nagy- semjéni Ubulfia Mihály (a Kállayak őse).

Ezek rátéve kezüket az életetadó kereszt fájára, hit alait vallották, amint következik:

Ha az egri főpásztori szék megürül, a három fölterjesztett jelölt közül a király csakis nemes származású, jogtudós, feddhetettlen erkölcsű és törvényes korú embert tehet püspöknek, olyat aki a király fiának gondozásában úgy az uralkodónak mint a hazának hasznos szolgálatokat tehet, mert a szent királyok határozatai értelmében az egri püspök a hitszegők támadásainak idején ellátást e's védelmet köteles nyújtani.

Az egri püspök és káptalan tizedet kap mindenféle gabonanemből, kétszeresből, árpából, zabból, kölesből, lencséből, hüvelyesekből, kenderből és lenből. A tizedszedők az egybeyyült városiak és falusiak csűreiben az asztagba hordott termésből veszik ki a megfelelő részt. Szent István napján kezdenek munkájukhoz, minden egyéb megegyezés vagy szerződés figyelembevétele nélkül.

Ha a városi vagy falusi ember egyedül lakik egy portán és nincs búzatermése, két

„HETI SZEMLE“

látszik, most rajtunk van a sor. Nekünk kell egy kladeradaschot átszenvedni. — Gazdasági bajainkat a belső és külső politika, a belső és külső zűrzavaros háborús világ ijesztő veszedelemmé növelték. Mintegy a szelét, érezzük a nagy gazdasági válságnak. Iparunk, kereskedelmünk valósággal megakadt, holtpontra jutott. A pénzviszonyok pedig a legkétségbeejtőbb képet nyújtják. A zűrzavaros világ nap-nap után súlyosbítja a helyzetet. Már a holnapi napot is bizonytalannak kell mondanunk. És a tengernyi bajhoz a mór betetézőjét is hozzáadják. Közeledik a társadalom fekete réme: az általános politikai tömegsztrájk, ami csak siettetni fogja a mi krízisünket. Pár nap is elég lesz ebbő , hogy olyan súlyos következményeket hagyjon maga után, amelyeket a már meglevő jelen miatt évtizedek alatt sem fogunk kiheverni. Napokra van megszámlálva az a szomorú idő, amelynek története a kladera- dasch különös szóval lesz megörökítve az utódok számára, azonban még mindig nem volna késő a jobbik eszünkre térni. Menteni, amit menteni lehet. A rombolás könnyen fog menni, kétséges azonban, hogy lesz-e erőnk az újraépítéshez.

Á magyar nemzeti eszme és a hazai oláhság.

Irta: RÓNAI ISTVÁN, csanálosi plébános.

R^gi ellenségek. — Az államiságnak elengedhetetlen feltétele, alkotó eleme az egyik, — előhaladásának, győzedelmes kifejlődésének akadálya, kerékkötője a másik.

Hívják — germamsmusnak, pánszlávizmusnak vagy dákóromanizmusnak — amig valamely nemzetiség különálló faji jellegének, avagy már, esetleg nagyobb, hatalmasabb nemzetekhez való lartozandóságának érzetéi idegen aspirácziók hatása alatt eleven öntudattá tömöriteni s az életben érvényesíteni meg nem szűnik : természetszerűleg ellentétbe jut a nemzeti állameszmével, amely kultúrájának beigazolt fensőbbségével hatalmi berendezkedésének érezhető súlyával, nagyobb tömegének imponáló erejével a nemzetiségeket ösztönszerüleg magába olvasztani törekszik.

Feltételezem természetesen — hogy az a kultúra a maga eredetét, történelmi fejlődését s összetételét tekintve valóban nemzeti, hogy hatalmi berendezkedése törvényes kellékekkel bir — s hogy a jognak és nem az

kalangya értékét fizeti a személyére eső tized fejében és azért, hogy ezen adományával katholikus hite iránt való tiszteletét kimutassa.

Nős zsellér egy kalangya értékét adja.

Teljes tized jár a bárányokból, borjukból és a sertésekből. Hasonlóképen a méh után is.

Nemes ember csűrje után egy fertőt fizet. Nős szolga egy kalangyát ad. Minden porta után egy tyúk jár tizedbe. A libanyájak után pedig egy-egy lúd jár.

A csikókból teljes tizedet kap az egri püspök.

Ezt a csikótizedet, levonván a maga részére annak harmadrészét, a király megszületett vagy születendő fia részére tartozik meg őrizni az egri püspök, hogy ha a királyfi megnő, bőségesen legyenek lovai és tudja meg, mit jelent az egri egyház patrónusá- nak lenni; és hogy ha atyja megöregszik, felemelt zászlóval tudja uralkodói kötelessé gét teljesíteni és a hazát a gonoszok támadásaitól megvédelmezni.

Mindenféle és bárki által behajtott adókból a tizedrész az egri püspöké Borsod, Aba- ujvár, Zemplén, Ung, Szabolcs, Zaránd, Külső-Szolnok, Heves Újvár, Bereg és Ugo- csa vármegyékben. Ez a két utóbbi vármegye, t. i. Ugocsa és Bereg régebben a szent királyok vadászterületei voltak és a régebbi királyok adták azok tizedét, mint a többi vármegyékét is az egri egyháznak.

Á bortized is az egri püspöké és káptalané az összes megyékben, ahol szőlőt plántálnak, vagy a jövőben fognak plántálni, kivéve Zaránd vármegyét, ahol a bortized kizárólag az egri püspök tulajdona.

(Folyt, köv.)

Szatmár, 1918. januárius 22.

erőszaknak uralmán alapszik. Mert ha nem igy van; ha nem állunk befejezett tények eíőtt, a hegomonia megszerzése minden valamirevaló nemzetiségnek jogos vágya és törekvése marad mindenkoron.

Ebből a röviden körvonalozott álláspontból a helyes nemzetiségi politikának alapelvei is levezethetők.

A nemzeti eszmének — helyes irányú törvényekkel s a kultúra intézményes biztosítékaival való körülbástyázása — egyrészről — s ez a legnagyobb vonzerőt képviseli — és a nemzetiségiek nyugtalankodó vagy hóditó törekvéseinek megakadályozása — másrészről.

A nemzetiségiekkel szemben alkalmazandó fegyverek ilyenformán védő és támadó jellegűek.

Ezek a gondolatok merülnek fel lelkemben most, amikor a hazában élő legveszedelmesebb nemzetiségnek, az oláhságnak újabb fészkelődéséről olvasok.

Hallatlan az, amit a jogérvényesen létesített magyar görög katholikus püspökséggel szemben elkövetnek !

A magyar állam, mint a magyar nemzeti eszmének törvényes és mondjuk hivatott őre s védelmezője a legtermészetesebb defenzív intézkedéssel — ami nemcsak elemi joga, hanem kötelessége is — útját akarja állani a magyarság eloláhositásának s illetékes tényezők hozzájárulásával a legjogosabb alapon uj püspökséget létesített. — 185000 magyar honpolgárt a kulturális degenerálódás- tól megmentendő — szorosabban akar a nemzettesthez odalánczolni. És mi történik? Eme legjogosabb intézkedése — s leghumánusabb cselekedete ellen fellázad jóformán az egész hazai oláhság. Mi jogon? Hiszen még kiragadni is az oláhságot azoknak a körmei közül, akik őket a faji együvétarto- zandóság ürügye alatt önző czéljaik megvalósítására állandó butaságban és szolgaságban akarják tartani — kiragadni bárminő erőszakos eszközökkel is — föltétien joga az államnak. Hát bür ös, — alattomos terjeszkedésüknek gátat vetni ne volna szabad ? Hiszen az állam még a család köréből is kiszakíthatja azokat, akiknek erkölcse vagy testi épsége forog veszélyben. Mert ugyan — egy deliriumos apa, vagy egy az anyai kötelességek teljesítésére képzetlen anya micsoda biztosítékot nyújthatnak a gyermek helyes irányú fejlődésére ami pedig állami érdek. Sőt a gyermekvédelem az államnak logjogo- sabb feladatai közé tartozik.

Hát a lelketlen oláh agitátoroknak legyen szabad minden ? Még az ártatlanok megmételyezése is! Nagy Péter orosz czár csupán csak a kedvezőbb külső, az európaia- sabb kinézés okából erőszakosan megnyiratta alatvalóit. Mi magyarok még a kedvezőbb, gyorsabb, biztosabb művelődés előföltételeit se teremthetnék meg számukra ?

Hogy - czirkulusaikat megzavartuk, — hogy számításaikat keresztülhúztuk! Elhiszem! Dehát a rendbontás, az állam integritása ellen való izgatás, állandósított elégedetlenkedés és tervszerű lázongás mikor volt törvényes cselekedet?

Hogy magyar nemzeti szempontból évtizedek óta nem történt jelentőségesebb esemény, mint a magyar gör. kath. püspökség felállítása, az is tagadhatatlan. Ha semmi más, ellenségeink jajveszékelése meggyőz bennünket erről. Dehát, mert az oláhság vezetői hazafiatlanok, mi megszűnjünk a haza javán munkálkodni, fáradozni? Fejetetejére állított okoskodás ez ! Egy szemernyi jog és igazságérzet sincs benne ! De még a tulaj- donképeni fajszeretetnek nemesebb vonása sem fedezhető fel rajta nagyitó üveggel sem ; mert a művelődésnek természetes törekvésétől távol áll.

Ellenkezőleg. Ilyen határozottan jelentős lépések mellett is, még mindig nekünk van okunk elégedetlenkedni. Elégedetlenkedni a magyarság szempontjából, mely annyi jogos igényének kielégítését még mindig hiába várja, és az általános művelődés szempontjából, melynek áldásaiban részesíteni polgártársainkat nemzetiségre való tekintet nélkül elengedhetetlen kötelességünk.

Hátha még figyelembe vesszük, hogy nemcsak a jognak, hanem a szeretetnek is van ebben a kérdésben szerepe! Mert, arai-