Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-01-22 / 4. szám

XXII. évfolyam. Szatmár, 1913. januárius 22. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. : Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , ] Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A-SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget ős kiadóhivatalt illető összes küldemé­nyek, pénzek, hirdetések stb. a Fázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kttzlése I korona----------------- Nyiittór sora éO fillér. ----------------­A lap megjelenik: minden szer-dán á mit a sejtek is tudnak. Szatmár, 1913. januárius 21. (+) Bölcseséget, előrelátást, óva­tos őrködést, gondviselő vigilálást mutat nekünk a természet. Szöve­vényesen sokszerü életében nem­csak teremtő energia, de védekező munka is folyik. A támadást ki­védő visszavágás. A rombolást meg­akadályozó gát-emelés. Echók, a melyekkel a teremtő erő válaszol a halál suhintásaira. Az élet hangos tiltakozása, amely nem tűri a pusz­tulást. Csiiggedetlen kitartás, ki­fogyhatatlan türelem, a mely meg­csonkult szobrát újra éppé faragja. Nagyszerű oratio ez. Tettre hí­vás, a mely nem ismer kimerülést, lehetetlenséget. Benn van e lebir- hatatlan őserő abban a vizeseppben, a mely sziklák inegvájására vállal­kozik. Ott lüktet abban a hajszál- gyökeret bocsátó magban, a mely a Karszt Repedésében akar életet kezdeni. És ott van minden sej- tecskében, a mely a növényi, vagy állati szervezet műhelyében dolgo­zik, hogy nagyobbá legyen az ág, keményebbé a csont. És ha vágás éri a törzset, vagy a testet, az a sejt abbanhagyja út­ját az ágak felé, az a vércsepp nem rakódik le a csont szövetébe, ha­nem fut—mint valami mentőcsapat — a megsérült törzs, a vérző seb meggyógyitására. Lázas sürgése a munkának izgatja gyors segítségre a szervezet milliónyi sejtjét. És az életet vivő nedvjárás, a sebet he­gesztő vérfolyam egyöntetű össze­tartással centrálisát minden nélkü­lözhető sejtecskét a beteg részre és a inig be nem forr a fa kérge, a inig uj bőr nem födi a tátongó se­bet, addig csak a legszükségesebb munkára redukálódik a sejtek al­kotó működése a szervezet egyéb helyén. Az Élet szent törvényét igy hajtja végre a legkisebb életet hor­dozó Protoplasma, Mindegyik, ki­vétel nélkül. A szerves életnél magasabb értékű a szellemi élet. Szentebb és féltettebb kincsei vannak. Klenódi- umai megbecsülhetetlenek. Ezek növelése, ezek megvédése súlyo­sabb ^imperativus. És láijuk is, hogy a psychikai szervezet sejtjei hasonlóan érzik a törvényt: alkotni, teremteni és fön- tartani a meglevőt. Soha ilyen mozgást a szellemi életben, mint ma. Duzzadó életerőt szállítanak a psychikai világ sejt­jei mindenfelé. Mert támadások vannak. Sebek. Mindennapod rom­bolások. Az erkölcs ellen. A ke­resztényi világrend ellen. A temp­lomos hivő lelkek ellen. Kemény harczokat lát a nemzeti érzés min­den bástyája. Dong a positiv hit vá­rának kapuja. Nagy rések tátonga- nak a falakon. Vérzik ezer sebből ez a psychikai szervezet. Csak egyet nem látunk. A szellemi szervezet sejtjei kap­kodva dolgoznak. Egyik iskolákat akar építeni, a másik socialis ellen­mérget tart sürgősnek, keresztény nevelésről, a charitativ munka szük­ségességéről, apologetikus kikép­zésről, nagyobb tudásról, mélyebb hitéletről, a családok christianitá- sáról, az autonómia megteremtéséről — mindegyik másról és másról be­szél ... a sebek meg vérzenek és a megfeszített munka daczára is fogy az életerő a psychikai világból. Szatmári történeti adatok. — I. A magyar király negyedik fia. — Irta : BAGOSSY BERTALAN. Ősi szokás szerint utón volt V. István király. Beutazta az országot, hogy egy-egy alkalmas helyen a vidék lakossága részére gyűlést tartva, meghallgassa a panaszokat, igazságot szolgáltasson s a jó rend fenntar­tására a köréje gyűlt egyházi és világi urak­kal együtt a körülményekhez képest törvé­nyeket hozzon és egyéb jogszabályokat al­kosson. Nyolezadnapja volt már, hogy 1271-ben Hajkőhalom és Heves tájékán az Isten szabad ege alatt ilyen üdvös munkával volt elfog­lalva, amikor a panaszosok sorai ritkulni kezdvén, felkelt a fényes gyülekezet köze­péből Lambert, Isten kegyelméből egri püs­pök, és tiszteletteljesen megállva a király szine előtt, szólni kezdett vala a következő- képen : Felséges Uram, királyom ! Te tudod azt jól és ismeretes az egész világ előtt, hogy a szent királyok, a te elődeid, az egri egyházat mennyire kitüntették a többi püspöki székek felett úgy fekvőbirtokokkal mint tizeddel, adóval s a föld minden egyéb gyümölcsével és hasznaival. Nemesei, szegődményes szol­gái, polgárai és parasztjai számtalan kivált­ságot élveztek. Királynőként ült az ő méltó­ságának trónján, menten minden támadástól, körülsánczolva az ő szabadalmaival. De úgy is kellett annak lennie, mert ugyanazon egy­ház a szükség idején a királyfiakat dajkálta és nevelte. De jaj nekünk I — (és itt sóhajtás tört elő kebléből.) Mert bár az egri püspökség büszke volt a szent királyok által osztott kiváltságaira, erről szóló oklevelei a tatár pusztítás idején mind elvesztek, hamuvá égtek. Elődöm, Klétusz püspök, a te jeles, drága atyáddal, a mi feledhetetlen királyunk­kal együtt ette három éven át a bujdosók keserű kenyerét a Tenger-mellék egy szige­tén mindaddig, mig a tatárok ezt az országot győzelmük jutalmaképen megszállva tartották. Miután pedig ezek kitakarodtak, Béla király az országba visszatérve, a lehetőséghez képest pótolta kinek-kinek a szabadság- és kivált­ságleveleit. így tett az egri egyházzal is, mint a sajátmaga és utódai táplálójával. De szerencsétlenségünk még ezzel nem ért véget. Mert Klétusz püspök halála után az egyháznak egyik szegődményes szolgája, Szebenfia Sámuel, összeszedve minden ki­váltságlevelünket, melyeket Béla király meg­újított, valamennyit a tűzbe dobta és isten­telenül elhamvasztotta. Ő ugyan megbünhö- dött, mert hűtlenségéért nemességétől meg- fosztatott és rabszolgaságra vettetett. Mint mondják, azóta Ruthén-országba futott és igy megmenekült. De az egyháznak megvan a maga kára, mert félni lehet, hogy valami­kor világszerte hires -szabadalmait kétségbe­vonják. Ugyanazért alattvalói hódolattal esede­zem királyi felséged előtt, hogy az egri egy­ház kiváltságait, amelyeket a hajdani szent királyoktól nyert és a melyeknek ma is két­ségkívül birtokában van, pontról pontra ösz- szeszedetni, örök emlékezet okáért Írásba foglaltatni, kiváltságlevél formájában kiadatni és ezzel megújítani méltóztassál. Elvégezte panaszos kérelmét a főpap és ismét elfoglalta előbbi helyét. Csendesség lett, úgy hogy még a légy zúgása is hallható volt. Az egész gyülekezet várakozásteljesen függesztette szemeit a királyra. Végre megszólalt Árpád koronás utóda : Hallottuk és ;iszt.án megértettük elő­terjesztésedet. Igazságon alapszik mindaz, amit kérsz. Magunkat és utódainkat is kü­lönösen érdekel ez az ügy, az összes egyhá­zak felett gyakorolt főkegyúri jogunkat szá­mításba sem véve. Azonban tudod, hogy ki­rályi tisztünknél fogva meg kell tartanunk az ország törvényes jogszokásait minden intéz­kedéseinkben. Ugyanazért válasszatok ki az egri egyházmegye hivei közül huszonöt elő­kelő öreg nemesembert s ezek az üdvösséget adó szent keresztnek a fáját megérintve hit alatt tegyenek vallomást az egyház szabadal­mairól, hogy ennek alapján kiváltságlevél formájában adhassuk ki azokat. Mozgás támadt a sokaságban, mint a tenger végtelen síkján, mikor zugó szél ke­rekedik és felkorbácsolja a habokat. Fejek mozogtak, karok lendültek a magasba s in­nen is, onnan is hallatszott az ajánlkozás: — Leteszem a hitet az egri püspökség jogaira ! Én is! Én is ! Á legtekintélyesebbeket választotta ki kö­Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents