Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-06-18 / 25. szám
XXII. évfolyam SzatmáF, 1913. junius 18. 25. szám ÉTI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ! O... ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Esz mecser éink. Irta : BODNÁR GÁSPÁR. A restauráczio munkájának akadályai. „Emberek vannak és emberek jönnek, a a kik még akkor is dolgoznak, a mikor nem támogatja őket senki“. „És van az egyházmegyében nem csak tizenöt összefogó kéz. És vannak akcziónkra megfelelő eszközök.“ „Jönnek, imák a központba és százával kaptuk, kapták ingyen a röpiratokat és szét is osztottuk. Többet tettünk; a lelkünket majd kibeszéltük. Áldozatokat hoztunk és hozunk szellemi munkában és anyagiakban.“ Országos nevű szónokok jönnek és jöttek. Megalakítottuk a Népszövetséget, van Oltáregyesületünk, most már van urak kon- gregácziója is. És sok más egyesületünk. Tagadhatatlan, hogy jobban állunk, hogy felébredtünk, hogy mozgunk, élünk és reményekkel vagyunk eltelve a jelenre, a jövőre egyaránt. Már régóta. És mégis távol vagyunk attól az általános eredménytől, a mely pedig mindig szemeink előtt lebeg. Attól a nagy, igazi eredménytől, a mi a restauráczióval hitéletünk újjászületését, általános intenzív életét biztosítaná fent és lent egyaránt. Nagy, sokszor nem is remélt akadályok gördülnek elénk. És olyanok, melyek nem csak az eszközök hiányában keresendők. Hanem lent és bent az alapokban. A gyökereknél. Lélektani és biológiai okokban. A körFelelös szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. nyezetekben. A kölcsönhatásokban. A társadalmi .állásokban. És legyen szabad különösen hangsu lyoznom: a hit elemeiben való megdöbbentő járatlanságokban. Nem csak a katholikus felfogásban, de mily sokszor a kereszténységnek alapfogalmaiban is. • A modern ember hihetetlen módon el van telve annak tudatával, hogy sokat tud. Egy kis alaposabb szemle után csakhamar kitűnik azonban, hogy a modern ember legeslegnagyobb százaléka, a kik pedig oly sok tudásra büszkék: újságuknál egyebet nem olvasnak. És csak ezeknek a hirlapoknak szentencziáit mondja utána. És hogy az önálló gondolkodástól egészen távol van. Es mégis szabad gondolkodónak, független szellemünek- tartja magát a • modern ember. A ki valami fölényt, valami magasabb értelmiséget vél abban, hogy ő — a hit felvilágosítására, a vallási dolgok alaposabb vagy legalább lelkiismeretesebb tudására törekedjék . .. Pedig tudni általában annyit tesz, mint a dolgokat okaiban megismerni. Hát ha a modern ember a vallási, a hit dolgait legalább tudni törekednék í bizony másképpen állanánk. Tapasztalásból mondhatom, hogy ha sikerül egyik-másik embert az ő alapképzettségéhez mérten a hit dolgaiban felvilágosítani : szinte kiragyog az arcza. Csak szertartásaink, ünnepeink megmagyarázását, szellemébe, történeti jelentőségébe való bevezetést említsem ... a mikből a mai ember, kath. ember is valóban keveset ismer. Ezen jelenségek e sorok íróját már réA kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. Ettinger János tanulmányi felfigyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése ff korona--------------- Nyilttér sora 40 fillér. --------------A lap megjelenik minden szerdán gebben és mindig jobban annak a tételnek megszivlelésére és gyakori alkalmazására vezették, a mit Bougaud Emil emigyen fejezett ki : — A modern ember legnagyobb felét először kereszténnyé kell tennünk. Ha ez sikerül, a kath. hitéletre való vezetés a könnyebbik munkánk lesz. * V Megvallom, hogy azon téren, a hol csekélységemnek alkalma nyílt valamit tenni, cselekedni a restauráczio munkája terén : mindig, de legtöbbször ez az ut lebegett szemeim előtt. Főleg, mikor teljesen tisztában voltam vagy vagyok azon tömeggel vagy hallgatósággal, olvasóközönséggel, a kiknek szólok. A kikhez beszélek. Még akkor is, ha valamely egyesületben kell fellépnem, vagy szervezéshez kell csekély erőmet, inkább lelkesedésemet kölcsönöznöm. És hogy helyes, jó utón jártam, járok, sokszor, csaknem mindig meggyőződtem. — Eljárásomat a következmények igazolták . . . Vallom és hirdetem, hogy azok a magasröptű, szóromantikában ékes és attól duzzadó mai oratorok, előadók és országos nevű emberek, a kik az eszményi magaslatokon lebegve egyszerre, talán egy héten sikerrel akarják a mai intelligencziát vagy népet meghódítani: általános, igazi, gyökeres sikert nem aratnak. Az ékesszólás ama neme, a mely a szónoki sikert csaknem külső hatásoktól várja, a mely csillogó szóképeivel, fordulataival, kincses malasztjaival a füleket csakugyan hallgatásra kényszeríti; talán a szivet is elSzatmári történeti adatok. IV. A protestáns hatás első nyomai Szatmár városában. Irta: BAGOSSY BERTALAN. Nem azért írom ezen sorokat, hogy ka- tholikusok és protestánsok közel négyszáz éves vádakat egymás fejéhez hajigáljunk s ezzel a jó békességet ugyanazon város polgárai között felzavarjam. Nincsen más czé- lom, mint amit ezen sorozat megindítása alkalmával kifejtettem: egyszerűen világosságot akarok deríteni városunk és vármegyénk egyes homályos korszakaira. Sine ira et studio, mint ahogy történetíróhoz illik. 1902. óta van folyamatban Bunyitay V., Rapaics R. és Karácsonyi J. ismert nevű történettudósaink szerkesztésében egy oklevéltár „Egyháztörténelmi emlékek a magyafországi hitújítás korából“ czim alatt. Már az ötödik kötet jelent meg s mindegyik mintegy félezer, több-kisebb jelentőségű oklevelet tartalmaz. Mégis, az írott emlékek ezen nagy száma mellett, mikor művökhöz irt előszavukban felteszik a nagy jelentőségű kérdést, hogy miképen és minő okokból terjedt el a protestantizmus Magyarországon, egyszerűen igy felelnek: Nem tudjuk. A hívek nagy többsége — mondják — ezen időszakban is gyónik, áldozik, búcsút jár, gazdag alapítványokat tesz katholikus egyházi czélokra, testamentumában mély megilletődéssel hangoztatja ragaszkodását ősi hitéhez; csA úgy mellékesen értesülünk a lutheranizmus pártfogásáról a királyné környezete részéről, az erdélyi szászok, Fugger bányásznépe, a szepesi és osztrák határmenti németek lázongásairól ; olvassuk, hogy közöttük itt is ott is hirdetni kezdik Luther evangéliumát, mint ahogy tanítását őmaga nevezte ; gúnydalokat és gyalázkodó röpiratokat terjesztgetnek a pápaságról, püspökökről, papokról és szerzetesekről : általános a németajkú lakosok között a bomlás; több helyen már nyíltan felmondják az egyházi hatóságnak az engedelmességet. Az erőszakoskodásokra természetes feleletnek látszanak a megtorló intézkedések : királyi és püspöki nyílt parancsok, fegyelmi vizsgálat, tanuvallatások, elfogatá- sok és bebörtönzések, sőt a világiak részéről szórványosan alkalmazott eretnekégetés is. De mindezekből nem tűnik ki az a lelki folyamat, melynek végső eredménye az ország csaknem teljes hitbeli elpártolása. Ez természetes is. Mert a protestántiz- mus lelkiforradalom volt. Ennek csak külső megnyilatkozásai kerültek napvilágra. De a nitbeli átalakulás a lelkek mélyén ment végbe, ami örökre rejtve marad a kutató szemei előtt. Többet tudnánk felőle mondani, ha azon korból több missilis, magánlevél maradt volna reánk, melyekben az irók belső lelki harczaikat bizalmas embereik előtt feltárják. De ezek gyér kivétellel elpusztultak. Én azonban, ha szabad ebben a szövevényes problémában a saját egyéni nézetem felől nyilatkoznom, nem tndok egy ignora- mus-szal, egy „nem tudom“-mal ilyen fontos kérdés felett elsiklani. Az a meggyőződésem, hogy azon sok gyújtó anyag között, melyek a XV. és XVI. század egyházi életét jellemzik és egyébként közismeretüek, legvészesebb volt az exkommunikáczió gyakori és minden körültekintés nélkül való alkalmazása. Ha a hívek járandóságaikat az egyházi személyeknek nem fizették, a püspök vagy helyettesei minden aggodalom nélkül kiközösítették őket az egyházból s igy maradtak aztán akár éveken át. A bajnál is rosszabb orvosszert alkalmaztak, mert elszakították azon gyengéd kötelékeket, melyek a híveket egyházukhoz és annak elöljáróihoz fűzték, így történt ez Szatmáron is 1501-ben, mikor a polgárok Geréb László erdélyi püspöknek a tized egy részét megtagadták. Csak II. Ulászló erélyes intézkedése vetett véget az áldatlan állapotnak. De ekkor még hírük hamvuk sem volt a protestánsoknak. Lapunk mai száma ÍO oldal.
