Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-05-21 / 21. szám
4 HETI SZEMLE Szatm í r, 1913. május 21. Fekélyek. Mintha szegény magyar hazánk is azt a korszakot élné jelenleg, amelyet sok száz évvel ezelőtt úgy jellemzett a római történetiró, hogy omnia venalia, minden eladó és pénzért minden megszerezhető. Sem törvény, sem becsület, sem a köztisztesség szava nem hat már a lelkekre, mert kihalt belőlük a lelkiismeret s felszabadult minden aljas szenvedély. Mint a vérbajos ember testén a fekélyek, úgy fakadnak ki sorra közéletünk ma egyik, holnap másik részén a sebek, amelyek a magyar társadalom vérének romlott voltáról tanúskodnak. Még el sem intéztettek a Désy Zoltán vádjai, amelyek pedig széditően tág perspektíváit nyitották a kormányzati romlottságnak, máris uj virágok nyílnak a panama-móczárból. Megkötik a magyar ágyugyár szerződését és milliókat juttatnak külföldi czégnek ellenszolgáltatás nélkül. Megveszik a Várpalotai birtokot kétszeres áron, relytélyes fizetési feltételek mellett, gyanús munkapárti közvetítéssel. Más téren pedig vígan folyik a törvények kijátszása s az igazságszolgáltatás kompromittálása. Elek Pál, a sópanama egyik főtanuja akkor beteg, amikor akar; bujósdit játszik és tréfál a bírósággal ; a bíróság pedig úgy tánczol, ahogy felülről fiittyentenek neki és jobb ügyhöz méltó leleményességgel igyekszik Dósyéket elütni a bizonyítás lehetőségétől. S hogy a középiskolai törvények sem maradnak sértetlenül, a közoktatásügy pedig panamák nélkül, arra bizonyság a Pavlik esete. A Tisza- Lukács törvényhozásának ez a legfontosabb személyisége alig egy hónapja legvizsgázott a gimnázium V— VI. osztályáról elégséges eredménnyel. A múlt szombaton aztán a VH—VIII. osztályról tett vizsgát. Ez olyan abszurdum, amit nem lehet nevén nevezni és olyan törvénysértés, amely alkotmányos kormányzás idején a fejébe kerülne a kultuszminiszternek. És ez igy megy tovább. Nulla dies sine linea, nem múlik el nap, bogy a botránykrónika ne növekednék. — Mikor Rómából a fentidézett kórtüneteket megállapították, akkor a hajdan oly hatalmas birodalom már közeledett az összeros- kadáshoz. Vájjon a magyar nemzet életereje képes-e még egy olyan reakczióra, amely le- kiizdh'etné a fertőző kórt, avagy mi is a pusztuló Róma utján vagyunk ? Kongregációi élet. Az urak Mária-kongregácziójának tag felavatása. Szentháromság vasárnapján tartotta meg az urak Mária-kongregácziója az első ünnepélyes tagfelavatását. Gyönyörűségesen szép és felejthetetlenül megható volt ez a momentuma hitéletünknek. Kicsi, de lelkes csapat lépett az oltár elé, hogy tagjai fogadalmat tegyenek, hogy örökös szolgái legyenek a legcsodálatosabb teremtménynek, Isten legnagyobb alkotásának, a Szüzanyának. A szertartást Dr. Boromisza Tibor megyéspüspök végezte. Közös sz. áldozás előzte meg, amin vendégeink is részt vettek. Tizonnyolcz szempárból jövő bátor tekintet, érett, komoly megfontoltságról tanúskodó arczkifejezés fogadta főpásztorunk hozzájuk intézett beszédét. Ez a beszéd bátorított, buzdított és figyelmeztetett. A Mária kultusz egyidős az anya- szentegyházzal. Mióta kereszténység van, Mária tisztelet is van. Mária tisztelők mindig voltak és lesznek. De ott találjuk mellettük mindig a támadókat és a gunyolódókat. A csipkedő szó, a lekicsinylő gunymosoly kisérni fogja a kongregáczió uj tagjait is, de ez nem tarthatja vissza az intelligens, a képzett urakat. Gúnyolódni csak a tudatlan ember szokott, mert a gúny nem érv, nem indok s az okos ember ügyet sem vet reá. Nem is akasztja meg czélja kivitelében. Letérdel, leteszi a fogadalmát s megtartja azt örökre. Megvallja hitét s meg is őrzi gonddal. A drága gyöngyöt nem dobja a sertések elé. Szentbeszéd után következett a tagavatás. A jelöltek letették fogadalmukat s átvették érmeiket és diplomáikat. A templomban szokatlanul nagy számban jelenlevő közönség arczán a meghatottság jele mutatkozott, ltt-ott könnyek is szivárogtak ki a szempillák alól. A Szüzanyánk iránti szeretettől áthatott s tiszteletet parancscló csapatnak az oltár előtt való megjelenése egy gondolatot váltott ki a jelenlevők leikéből, a szebb jövő reményének gondolatát. E gondolatnak adott kifejezést lelkes prefektusunk a közös ebéden elmondott szavaiban is. „Valahányszor — úgymond — hirt olvastam, hogy egyik vagy másik helyen a férfiak közösen járultak a sz. áldozáshoz, mindig elszomorodtam. Nem azért, mert egy bátor csapat járult a sz. áldozáshoz, hanem azért, mert e csapatok száma kicsi, elenyésző csekély. Mindnyájunkat megkap a gondolat súlya. Hol van az a 10—12 millió kath. magyarságnak milliókra menő férfi csapata. Ráismerünk-e a mái Magyarországban Szent István, Szent - László kath. országára ? Hol van az a Szűz Máriás lobogó, mely oly sokszor vezette diadalra seregeinket ?“ — Kérdések ezek, amikre eddig csak szomorú feleletet kaptunk. Indolens, közömbös elődeink helyét most mi töltjük be. Feleletet most mi vagyunk hivatottak adni. És mi adunk is. Nem szóval, hanem tettel. Papjainkat eddig magukra hagytuk lelki tevékenységeik közepette. Ezután nem igy lesz. Erőnket összetesszük, kezet fogunk s egymás mellett állva, vállvetve fogunk dolgozni azon, hogy szent királyaink kath. Magyarorszí^ga a valóságban is az legyen. Szentséges atyánk a huszadik század csodatevő pápája a kongregációktól várja a katholiczizmus ujjáébredését. Mi kongreganisták is valamennyien ismerjük Mária szeretetének a kongregácziókban megnyilatkozó természetfölötti erejét s ezért tömörülünk a szüzanya zászlaja alá. Ez a leggyümölcsözőbb eszköz czélunk elérésében, feladatunk megvalósításában. Czélunk, feladatunk : növelni az áldozó csapatok számát, felrázni a kath. férfiak millióit. A Szüzanya segít majd feladatunk megoldásában s diadalra viszi majd a serege zászlaját. — Május 18-ika ezzel szépan meg van örökítve a katholikus Szatmár hitéletének történetében. * Az ifjúsági Mária-congregacziójának tag- felavatása. Az urak Mária kongregációjának tagfelavatását követte az ifjúsági Mária-kong- regácicjának tagfelavató ünnepélye. Benkő József apátkanonok, városunk plébánosa végezte el a felavatási szertartást. Az a fa, amely egy félszázaddal előbb bocsátotta a talajba gyökerét, minden évben uj hajtást hoz. Most is ágat növesztett. Huszonhárom, hitében erős ifjú esküdött föl Szűz Mária lovagjává. Igen, most már róluk is elmondhatjuk plébánosunk szavaival, hogy birtokukban van már az a nyelv, mely még a halál után is megmondja az embereknek, hogy milyen a vallásuk. Zsebükben van a szent-olvasó. Náluk is meg van a frigyszekrény fölött imádkozó két arany angyal, a hit és imádság. Él szivükben az újszövetség kivirágzott fája Jézus. A kegyelem diadalra juttatja majd őket a bűnökkel a csábításokkal telitett életpályán. A felavatottak névsora: Aczberger Béla, Böhm Mihály, Brém György, Kosztin István, Ladomerszky Miron, Kovács Béla, Frits József, Leitner András, Mekker György, Hermann Antal, Hoczmann Gyula, Lotzkó Ferencz, Kuti Jenő, Szabó István, Poszek Gusztáv, Sztrecskó Gyula, Brunner Károly, Felker János, Kati Dezső, Fischer József, Gráf Lajos, Vandra Károly és Nagy Árpád. Szorosan véve nem ide tartozik ugyan, de mégis itten említem meg, hogy a tapasztalás után a helybeli kir. kath. főgimnázium 16 végzett növendéke ünnepélyes ígéretet tett, hogy sem titkos társulatokba nem lép, (holmi sötétben dolgozó szabadkőműves páholy stb.) Ez szép bizonyítéka igazán érett voltuknak. Befejezésül az ifjúsági Mária-kongregá- ció diszgyülést tartott vasárnap délután a Cecil-egylet nagytermében. Jelen volt Dr. Boromisza Tibor megyéspüspök kanonokaival, az urak Mária kongregációja s a szatmári testvér kongregációk képviselői és sok egyházi és világi férfi. A nagytermet egészen megtöltő hallgatóság gazdag tapssal honorálta a műsor egyes számainak előadóit. Különösen tetszett „Az ezüst fátyol legendája“ czimii melodráma előadása. A disz- gyülés műsora a következő volt: 1. Ave Mária. Liszt Ferencztől.. Énekelte a papnövendékek énekkara. 2. Ünnepi beszédet mondott: Greiger Kálmán fg. VIII. o. t., a kongregáció prefektusa. 3. Maurice Moskowski: Air de ballett. Zongorán játszotta Jankovics János fg. VIII. o. t. 4. Elcsüggedünk. Szülik Józseftől. Szavalta Magyar Gyula fg. VIII. o. t. 5. Hoffmann : á elencei Serenade. Előadta hegedűn Szarukán Zoltán fg. VII. o. t., zongorán kisérte Martinovich Árpád fg. VII. o. t. 6. Konstantin és a kereszténység. Felolvasta Léber János fg. VI. o. t. 7. Az ezüst fátyol legendája. Melodráma Révfy-Váraditól. Szavalta Haluskay Sándor fg. VIII. o. t., zongorán kisérte Jankovics János fg. VIII. o. t., har- moniumon kisérte Sztojka Tibot fg. IV. o. t. 9. Hubay: Csárdajeleuet No. 4. Előadta hegedűn Szarukán Kálmán fg.. VJI. o. t., zongorán kísérte Martinovich Árpád fg. VII. o. t. A pompásan sikerült ünnepséget a Pápai Hymnus fejezte be, a melyet a nagyszámú közönség lelkesen énekelt. Ke. Jegyzetek. A Szent-István-Társulat munkája és a katholikus közönség hálája. A Szent-István- Társulatnak ez évi közgyűlése az ott elhangzott beszédek s a közzétett jelentések ismét reáterelték a katholikus társadalom figyelmét arra a nagyarányú és kihatásában eléggé nem is mérlegelhető kulturmunkára, amelyet ez a legrégibb intézetünk kath. tudomány és irodalom ápolása érdekében kifejt. Sajnos azonban a közfigyelemnek ez a felkeltése is a magyar speczialitások, az egynapos felbuzdulások közé tartozik. A közgyűlés ünnepélyes lefolyása büszkeséggel töltött el bennünket; örültünk, hogy ime van egy négyes ágazatu intéményünk, amely megáll a maga lábán és virágzik ; magunkban elismerést is szavaztunk az érdemes vezetőségnek. Azután, mint akiknek rendben a dolguk, belevetettük magunkat a kényelem karosszékébe s továbbra is nem a Szent-István-Társulat könyveit, lapjait, folyóiratait olvassuk, annál kevésbbé terjesztjük. Pedig e társulattal szemben nem állhat meg a kath. sajtópártolástól huzódo- zóknak az a jólismert kifogása sem, amely örökösen a mi sajtótermékeink inferioritását hangsúlyozza. Mert a Szent-István-Társulat kiadványai, akár tartalmukat, akár kiállításukat, akár Íróikat nézzük, mind elsőranguak. „Katholikus Szemlélje kiállja a versenyt bármelyik európai folyóirattal; a „Családi regénytár“-hoz fogható olcsó, Ízléses kiállítású és értékes tartalmú regény sorozatot hiába keresünk a magyar könyvpiaczon ; hitvédelmi füzeteinek tudományos színvonala pedig kivívta a legszigorúbb bírálatok elismerését. Az évi 10 koronás tagsági dij fejében olyan éllenszolgáltatást nyújt a Szent-István-Társu- lat, mint semmi más egylet vagy társulat az országban. S az igazgatói jelentésből mégis arről értesülünk, hogy csupán 5845 rendes tagja van a társulatnak s ami még elszomorítóbb, ezek közül mindössze 1719 világi. Tudva azt, hogy a Szent-István-Társulat, befolyása igazán csak tagjaira terjed ki, s hogy kiadványai is csak ezekhez találnak utat, nagyon lesújtó Ítéletet kell mondanunk katholikus intelligencziánknak semmivel sem menthető indolencziája fölött. Viszont egy cseppet sem szabad csodálkoznunk, ha agi- tálásaink süket fülekre találnak s kath. ak- czióink részvétlenségbe fulladnak. Attól az intelligencziától, amely műveltségének és világnézetének felépítésénél ennyire mellőzi a kath. szellemű irodalmat, ne várjunk megértést, legkevésbbé pedig az intelligeneziát megillető lelkes támogatást. * A liberalizmus újabb diadala. Sokan törték már azon a fejüket, hogy mit is jelent voltaképen a legünnepeltebb magyar politikai programm, a liberális politika vagy a politikai liberalismus ? Az európai nagyhatalmaknak, hozzájuk adva még Koburg Lujza hercegnőt is, együttesen sincs annyi adósságuk, mint amennyit a magyar államférfiak s a magyar sajtó a liberalizmus számlájára kontóztak. Minden kérdés elbírálásánál erre hivatkoztak, minden közéleti ténykedést ezzel indokoltak, minden bűnt ezzel mentegettek. De meghatározni, vagy csak némileg körülírni is, senki sem tudta a csudás ezerjófüvet. Ám az idő,
