Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-14 / 20. szám

I

Szatmár, 1U18. május 14,-HETI SZEMLE“

3

törvénytelen születések terén. Majd aztán tapasztalati igazság gyanánt fölemlíti, hogy a mely helyeken katholikus szervezetekkel nem dolgoznak, a hol missiókkal nem élesztgetik a hitéletet, ott mindenhol tovább csúsznak, rohannak lefelé a lejtőn egész az elsülyedésig.

Ezek oly igazságok, melyeket széltében- hosszában hirdetnek mindenhol, itthon úgy, mint külföldön. Es a hol egyetlen egy apostoli lelkületű férfiú akad, aki nemcsak önmagával törődik, hanem másokat is szeretne a vallásos élet áldásaiban részesíteni, az siet ezen kipróbált eszközöket községében értékesíteni, ily módon mindent Krisztusban megújítani.

Nagybányán mit csinálnak, nem tudjuk. A válasz, a fölvilágositás azonban megjött. És a szerkesztő ur volt oly igazságszerető, szépségesen leközölte. Természetesen nem mérle gelte a védekezést, ha ugyan védekezés akart az lenni, vagy pusztán helyre igazítás : ezt már az Íróra bizta, hogyan védelmezik, mi módon világosit fel ?

Azonban szerintünk a „Heti Szemlé“-re rászáradna ez a tintafolt, ha ilyen kitűnő katholikus lapban olyan közlemény maradna szó nélkül, a mely a katholikus felfogást legalább is homályba borítja s esetleg a velünk szöges ellentétben álló világnézet malmára hajtaná a vizet. Gyújtsunk világot tehát a czikkecskébe.

Amit a gyónószékről és a szószékről közöl, az jó hir, azt az Organizátor is szivescn fogja hallani. De mégis elárul a czikkiró any- nyit, hogy olyan dolog történt az idén, a mi az előtt „sosem történt.“ És : „az előtt csak félig telt meg a templom, az idén pedig tömve volt, sőt néha be se fértek.“ Tehát mégse légből kapott állítással dobálódzott az a jó Orga- nizátor. Hála Istennek, hogy a sülyedés megakadt és a szószéken és a gyónószéken sikerült már valamelyik lelkes papnak a re- strauráczió munkáját megkezdeni.

Hanem aztán a mit a sexualis életről mond és leír, azt bizony kár volt leírni, szégyen volt beküldeni, nagy , elnézés, merő jóakarat volt lenyomatni.

Mert kérem szeretettel, miről is van itt szó ? Ugy-e bár a fölvilágosító ur Organizátor urnák a czikkére válaszol, azt igazítja helyre, azt magyarázza meg ? Ugye bár Organizátor ur nem a házasélet védelmére irta meg mon- dókáját ? Szó sincs arról czikkében, ő a bűnt állította pellengérre. Azt mondta szóról szóra : „Nagybánya vezet a sexualis bűnök terén.“ Tehát Nagybánya sexualis életét restaurálni kell.

Nos ? Azt vártuk, erre az lesz a kedves válasz : Az, a ki Nagybányán a szószék és a gyónószék restaurálását szerencsés kézzel megkezdette, elég kezességet nyújt a nagy közönségnek arra, hogy most már Nagj'bánya sexualis életében is rálép a restaurációnak lelkeket, nemzedéket mentő apostoli munkájára. Őneki magának legjobban, bűzlik valami Dániában: de a szószék és a gyónószék ezen is fog segíteni.

Azonban itt megáll. Miért? Talán sajnálkozik, az Üdvözítővel mondja: „Szánom a sereget?“ Talán mentők után néz? Talán apostoli bátorsággal bűnnek bélyegezi a bűnt ?

Szó sincs róla. Nem az evangélium nyelvén, hanem a. világ nyelvén beszél. Uram fia! védelmébe veszi a bűnt.

Avagy kell annál nagyobb védelem, mint mikor szóról-szóra leírja a sexualis bűnökről: „Ami pedig a sexualitásra vonatkozik, ennek meg kell lennie az egész világon, hiszen a dolog természete hozza magával. Hogy aztán a szükséges és megengedett sexualitás kicsap a helyes és törvényes medréből . . . ezen ma már semmiféle restauráció és hitélet nem segít.“

Szent Isten ! hát lehet, hát szabad igy Írni a mi táborunkban ? Ismétlem, Organizátor a sexualis bűnöket vette pennája hegyére: a válasznak is tehát ide kell vágnia. Tehát a sexualitásnak meg kell lennie, tehát az szükséges, az megengedett dolog, tehát azon semmiféle restauráczió és hitélet nem segít ?

Kérdem, mióta természetes, mióta szükséges a sexualitás ? Ki és hol engedte meg ? Miért hiv fel bennünket az Egyház feje, hogy mindent megújítsunk Krisztusban, mikor Nagybányán más szellő fujdogál ? Van egy pont, a sexualitás, a melyet "nem lehet restaurálni Krisztusban. Ezen a hitélet is hajótörést szenved. Így beszélnek Nagybányán.

És hogy nem tollhibával van itt dolgunk,

amellett szól a részletezés. Szerinte „az élet fejlődése közben betegessé lett embereket a a nervosus, histeriás, a tulcsigázott idegzetű és érzéki embereket kellene újjá kreálni, vagy pedig a társadalmi helyzetet megváltoztatni, a különböző fajoknak velők született természetét hasonitani, egygyé olvasztani.“ stb."

Tehát ezeken ő nem akar segiteni, ezeknél ő a sexualitást igazolja, szükségesnek, megengedettnek tartja. Ezeken a hitélet hiába próbálkozik változtatni.

Ám a sexualitásnak hadit nem üzenni — pogány felfogás. Az evangélium ezt meg akarja ölni, mert a tiszta nemzedék fertőben nem élhet. Kemény szavak, kemény kőbe vésve kiáltják: „Ne paráználkodjál!“ Ezt kell nekünk is kiáltanunk, a hol sexualitást látunk. Ha a kinyilatkoztatás azt mondja: „A paráznák nem látják Isten országát“ — akkor bizonyos, hogy a sexualitás sem nem szükséges, sem nem megengedett.

Ezt a rákfenét ki kell égetni. A szentségi élet úgy imádkozik, hogy áradjon ki a Szentlélek s - újjá születünk. Ez az újjászületés, a régi Ádám levetése és a Krisztusba-öltözés, az igazi restauráció —- nincs a sexualitás teljes megölése nélkül.

A megromlott akarat, a meghonrályoso- dott értelem hirdetheti a sexualitás aboleálhatat- lan voltát, de a kegyelem tisztánlátásával nemcsak Prohászka püspök kél ki az „úri és női divatmorál“ ellen, nemcsak Szuszai Antal ir „A tiszta életről“, nemcsak az ifjúság lelkierejének nagy ismerője, P. Doss szórja „Erénygyöngyeit“ a sexualitás megölésére, de a protestáns Foerster a „Sexualethik und Sexualpädagogik “-ban, az orvos Good Pal az „Erkölcs és erő“-ben s a szintén orvos Temming Tivadar a „Sexualis élet és férfivilág“ ez. pompás füzetében épenugy kiirtandónak s a legrettenetesebb átoknak mondja a sexualitást, mint az evangélium. ’

Hát igy a legerősebb fegyverzetben kell minden vonalon visszaszorítani és kiirtani ezt a bűnök bűnét. Hisz ennek megengedése a hitélet és az erkölcs csődje volna ! A mit bizonyít az „Egyesület a Leánykereskedelem Ellen“ tartott mostani közgyűlése, a mely a nyugati államokban már keresztülvitte a nyilvánosan tűrt prostitutió eltörlését. Az államok nyilatkoztak igy.

És Nagybányán, a melynek híveiről annyi dicséretest mond a válaszoló, egyenesen köny- nyü akkor ezt a szégyenfoltot kimosni. Ha ott fölcsillannak a szemek a katl?. akcziók hallatára, akkor meg is van a cselekvés vágya, a mit ki nem ölhet a plébános-kérdés megoldatlansága. Mert hisz nem állandók a lelkes fiatal káplánok, a buzgó szerzetesek sem egy-egy helyen, de azért szántanak, ültetnek, gyümölcsöt is szednek.

Hátha még van Nagybányán egypár lelkes, a restauráczióért dolgozó pap is! Hát mi kell még?

— Csak egy.

Épen a Heti Szemle pünkösdi vezérczikke mutatott rá erre: kell az isteni energia. Ha nem él Nagybányán az egyetlen kath. szervezet : a legényegyesület — mindjárt újjászületik, mihelyt beléviszik a kegyelmi életet. Mert ez mindenekfölött kell.

Tartsanak hát lelkigyakorlatokat a férfiak számára, utánozzák a szatmári és nagykárolyi urak példáját és akkor — mert bizonyosan van Nagybányán egypár katholikus lelkületű ur —• ezzel a kevéssel alakuljon meg ott is az Urak Kongregácziója. Ez a kongregáczió aztán viszi a lelkekbe az isteni energiát s majd megújul erre a föld színe Nagybányán is.

ívuuuiiLv y\ kj\ai ivuiiu) a uj •

MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NYOMTATVÁNYOK ÉS TANSZEREK KAPX

HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ

X

KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁRNÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ.

Az uzsora.

Irta: id. EGÁN LAJOS.

A Talmud (Dávid kimehi 15. 5.) versében ezt tanítja: „Tiltva van az uzsora zsidóval szemben; idegennel szemben meg van engedve 1“

Ámig találkozik olyan lakója az országnak, akinek lelkét, ilyen tanok irányítják, addig a törvényeket szigorítani kell fokról- fokra, mert anélkül ettől a piszkos üzlettől, sem a keserű könnyek, sem a csalódottak átka nem fogja megóvni a társadalmat. Csak a legszigorúbb törvényes büntetés alkalmazása fogja leszoktatni a rosszban nevelődött, elfásult lelkű embereket a könnyen kivihető rablástól.

Rájuk más fájdalmának könnye hatással nem bir, akik nem válogatósak semmiben, ami jövedelmüket szaporítja, még a legocsmányabb, legbecstelenebb tormától: a kiskorúakkal, a szegény tudatlan néppel űzött nyerészkedéstől sem tudnak tartózkodni.

Naponta újabb példák kinálkoznak annak bizonyítására a kazárföldön, milyen üzleti s erkölcsi világ van még ott, ahol Gokom Juon földmives följelenti Lébi Náthánt, Grosz Móricot és Schönfeld Benőt, hogy bankjukban 80—100 perczentes uzsorát űznek és a vizsgálat folyamán kisült, hogy a feljelentőt Izrael Salamon bérelte föl boszu- ból, mert ellene a följelentettek bűnügyi zárlatot kértek váltóhamisítás végett.

Ezéknek a Salamonoknak és Náthá- noknak garázdálkodása sok földmives ein bért pusztít el és ez egyik főoka a kivándorlásnak.

Ott, ahol az Ínségnek tultengése egy hasznos, szükséges néposztályt letör és azt kivándorlásra kényszeríti és ezzel egy nemzet társadalmát félelmes mértékben gyengíti, ez az éniség a kezébe összeszerzett tőkét nem akarja, mert nem tudja a közjó emelésére fordítani, sőt a kezébe jutott vagyonnál más osztályok erkölcsének megrontását idézi elő, ez ellen már komolyan kell fellépni, hiszen a tartolczi szép eset után folytonosan merülnek fel hasonló esetek.

Azért kezdettem soraimat a Talmud egyik virágával, mert ez egyenesen rámutat arra a ferde nevelésre, mely az önzésnek tultengését eredményezi és az éniségben töl tött évezredek folytonos gyakorlata teszi azt, hogy a tartolczi fajtájú bankár uraknak képzeteik a világról s az életről tévesek és kárt okozók lesznek.

A tartós külső benyomások az ember lelkében olyan helyzetet idéznek elő, mely mindinkább alkalmas lesz a külső benyomások felvételére, megszokására és tovább plán- tálására.

Innen van az, hogy nemzedékek folyamán valamely családban vagy tisztán maradt fajban, bizonyos tehetség, érzés, szokás alakul ki, ha nemzedékek folyamán át egyforma érzéki benyomások vétetnek fel. A legtöbb hajlam, szenvedély, előszeretet, tehetség igy alakul ki nemzedéken át, ha apa és fiú ugyanazokat a benyomásokat raktározták le lelkűkbe s ezen benyomások úgy módosítják, építik ki az agyszerkezeteket, hogy annak szükségletévé lesz az ezen benyomásoknak megfelelő élet.

Ilyen érzéki benyomások hatása alatt fejlődik ki az igaz. a jó és a szép iránti tudomány, az erkölcs, a művészet iránti helyes érzék.

Ezen szempontból Ítélve meg Jézus tanait, az emberiség úgy egyénileg, mint a társulás, a közösség szempontjából cselekvését a szerint szabályozva, a boldog jövő kapuját látja nyitva. Az egyéni és a közlelki ismeret nem születhet meg egyszerre, sok egymásután következő nemzedék utján, melyek társulva élnek, fejlődik az ki.

Mi bennünk évezredek alatt oly érzés fejlődött ki, mely tiltakozik az embertársunk vagyoni életét érintő műveletek ellen; egy másik agyszerkezet más befolyások alapján ezt a képességet nem bírja, a jó erkölcsnek ezt a szükségét nem érzi.

A szeretet, Jézus tanításának ez az alaptétele, az emberségre nézve a legbecsesebb

r