Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-14 / 20. szám

tulajdonság; ez az alapja az egységes társa­dalmi egyöttlétnek és ezek között igazán nagy ember csak a jó ember lehet. Az a vallás, mely csupán a fajszere- tetet és a más fajnak gyűlöletét hirdeti, az a társadalomnak kárára van, mert az csak hátráltatja a czivilizáció haladását, mely a hát­ramaradott önzés korszakát akarja fönntar­tani, nem akarván elismerni a legfőbb er­kölcsi fejlődésnek a másiságnak (altruizmus) boldogító irányát, pedig okos ésszel mindent ej kellene követnie, hogy idővel szokás és öröklés utján az erkölcsi tisztaság az embe­rek vérévé váljék, de hogy ezt elérhessük, szükséges a tisztitó munka, az uzsora hiva­talból való üldézése és könyörtelen megtor­lása, az uzsoratörvény szigorítása, mert en­nek híján nem képes a biróság rendet csi­nálni, a szövetkezeti mozgalmat pedig a ha­tóságok is karolják föl, azok vezetőit be­csüljék meg és támogassák, még pedig nem­csak a hitelszövetkezeteket, hanem a fogyasz­tási és értékesítő szövetkezeteket is, mert hiába dolgozik a községben a hitelszövetke­zet, ha a termés értékesítése és az áruuzsora révén elveszti a nép azt, amit a hitel révén meggazdálkodott. Jegyzetek. ■ A hősökről a Carlyle-szabásu emberek nagyszerűen szép képekben gondolkodtak. Az emberiség legfönségesebb vonásaiból for­málódtak ki e képek: hajthatatlan bátorság, vérig, életig menő. önfeláldozás, nagy con- ceptióju elme, imperatori hódításra termett akarat, a mely még Szent Ilona szigetén is törhetetlen. Ám egy kis korrigálásra szorul újabban ez a fogalom is. A régi reezipe szerint ké­szült hősök — úgy látszik — inventárba valók. Mert hát más elemekből tevődnek össze a mai hősök. Kezdik —- látszatra — úgy, mint a ré­giek, de nem végzik úgy, mint a régiek. Nikitáről például mindenki beszélt: ki­rálykollegái, a diplomaták s a laikus-politi­kusok. Róla hangzott a beszéd a szalonok­ban, Nikitát játszották a nebulók az utczán, sőt még a kisdedóvók csöppségei is tudták már, hogy Nikita — hős. Megbámultuk bá­torságát, hogy egész Európával szembe mert helyezkedni kecskétőrző nehány katonájával. Hogy még akkor is merészelte mellét vere­getni, mikor a puska ravasza már föl volt húzva. Hanem — itt van egy kis szépséghiba — mikor a puskát el akarták sütni, a hős Nikita mégis meghátrált. Azaz nem is ez a szépséghiba, Mert a derék Nikita nem hátrálhatott meg, hiszen nem is vitézkedett, csak — játszott. A hős Nikita ugyanis nem annyira hős és király, sem hadvezér és katona, hanem — börziáner, spekuláns. Börzéskedik részvé­nyekkel, kötvényekkel, zabbal, talán még kecskekörömmel is. Spekuláczióból indított háborút, börzefogásból szállt szembe Európá­val — s mikor a terv sikerült, mikor egy jó nehány milliót zsebrevágott, szépen leszerelt és megelégedetten dörzsölte kacsóit. Az ilyen színpadi kellékes persze azért nem dönti meg a régi fogalmat a hősökről, hanem szomorúan kiábrándító, undorítóan fölháboritó, hogy a mai hősök csak a börze piszkos spekuláczióinak párás harezterén ta­lálhatók, a hol üzleti áru a föld legdrágább kincse is : az embervér, a szép, piros, haza- szeretettől, szabadságvágytól buzogó ember- vér is. * Kártyaklubok és a Mária-konyreyáczió. A „Világ“ már régen nem bántotta a katholikus belső életet, amihez egyébként sem nem ért, de semmi köze sincs. Most azonban egyszerre rendkívül mulatságos­nak találja a „Mária-kongregáczió“ egyik különben egészen természetes okfejtését, amely, neki „jó vicc“. A Kongregáczió lap írja: „Mindenki maradjon meg abban a vallásban, amelyben született.“ — „Talán disztingválnánk. Ha helyes vallásban született, akkor igenis maradjon meg „HETI SZEMLE“ benne ; de ha helytelenben, bizonvithatőlag hamis vallásban született, akkor is maradjon meg a tévedés­ben ? Micsoda logika ?“ Erre a „Világ“ névtelen theológusa és neves bölcse igy elmélkedik; „Csakugyan, micsoda logika? Hiszen igy el kel­lene ismerni, hogy a református maradjon református, sőt — uram isten — még a zsidó is maradjon zsidó. Hát ez csak nem lehet. Ez csakugyan nem volna lo­gika. A logika csak egy lehet: mindenki legyen kath­olikus, sőt klerikális ós olvassa a kongregáczió lapjait.“ Hm! ez csakugyan fényes logika és még hozzá pápább akar lenni a pápánál. Ám hogy mennyire igaza van a Mária- kongrégáczió-beli kis okfejtésnek, rögtön ki- Világ-lik, ha nem „vallásra“ alkalmazzuk: Mindenki maradjon abban a természet- tudományi meggyőződósben, amelyben ne vélték. (Például, hogy a nap jár, a föld áll.) Talán disztingválnánk. Ha helyes meggyő­ződésben nevelték, akkor igenis maradjon abban; de ha helytelenben, bebizonyitható- lag hamis meggyőződésben van, akkor is maradjon meg a tévedésben ? Micsoda lo­gika ez? No lám! Cáfolja meg ezt valaki. Ez már nem is logika, szamárság volna. Ezek után megakad a Világ szeme azon, hogy ugyanaz a lap lelkigyakorlatokat hirdet. „Folyik már a nagy lélekfogdosás. ’S ez az egyetlen, ami ebben a kedves lapocskában nem tréfa, hanem komoly valóság és komoly veszedelem.“ Erre a véletlen úgy cselekszi, hogy a „Világ“ következő komoly czikke ezt a czi- met viseli : „Öt kárlyaklubot bezárt a rendőr­ség. Tizenhat játéktermet megintettek.“ Tehát az újságírásnak is megvan a mpga fátuma. Hogy ennek a két, cikknek egymás mellé kellett kerülnie ! És talán ugyanazon toliból ilyen kitételeknek' kellett származniok : „Az utóbbi időben megszaporodott az öngyil­kosságok száma, igen sok esetben a kártyavesztesé­gek kergették a szerencsétlen áldozatokat a halálba.“ „Rengeteg család került az átkos szenvedély miatt koldusbotra, a sikkasztásoknak és csalásoknak se szeri se száma nem volt; minden bűntény mögött pedig a kártya ördöge állott.“ Hát most mondja meg a „Világ“, ha sok a logikája: mint erkölcsi testület (mind­kettő u. i. jóváhagyott szabályokon alapul) melyik több-erő : a Mária-kongregáczió vagy a kártyaklubb? És: nem mSgasztosabb-e, ha valaki egészen ártatlanul, de a saját lelké­nek egyéni vigasztalására imádkozik, mintha saját magának és családjánsk pótolhatatlan veszedelmére kártyázik ? Előfizetőink figyelmébe. Az Egyház- megyei Irodalmi Kör, mint a „Heti Szemle“ tulajdonosa f. évi ápr. 16-án tartott közgyűlésén a „Heti Szemle“ bevételeinek és kiadásainak közvetlen vezetésével Ettinger János szemináriumi tanulmányi felügyelőt, irod. köri tagot bízta meg. E határozat alapján kérjük t. előfizetőinket és hirdetőinket hogy ezentúl minden előfizetési és hirdetési dijat Ettinger János szemináriumi tanul­mányi felügyelő czimére szíveskedjenek küldeni. Az érettségizők az idén szép dolgot cselekszenek. Nyolcz esztendőnek múlása után érett­ségijüket elviszik Mária-Pócsra s a kegye­lemkéj) előtt hálát adnak a múltért és kér­nek erőt a jövőre, hogy kemény izmu lépé­sekkel járhassák meg az élet útját, a melyen olyan sokan lettek bénák, megro­gyottak. Poézis is, meg fönség is, tapsot és meghatottságot kiváltó szépség van a kir. kath. fögymnasium érettségezöinek e csele­kedetében. A lovaggá avatás artisztikus szertar­tásai jutnak eszünkbe. A templom mystikus csöndjében vigHálva, böjtölve, térdelve ké­szül az apród a fölavatásra. Kardot kap a kezébe másnap, a melynek fénye lehel- letnyi folttól sem homályosodhatik el. A becsületért, az igazságért szabad csak meg­villannia. Es ki kell védenie a gazok, hitványok, becstelenek támadását. Es ki kell ütni a silányak kezéből a méltattamd hordott kardot. .. Ma térdelt, fohászkodott, hogy holnap elkiálthassa áz igaz harcz tüzes jelszavát: — Jézus, Mária! így kiáltottak a „daliás idők“ lovag­jai. Es megvédték a zászlót, ha vérök is hullott. Az igazságnak, a becsületnek, az erkölcsnek zászlaját. Magyar eleink letűnt herosi kora meghajnallik-e még? Születhetnek-e megint a keresztre néző Zrínyiek, zsoltárokat éneklő Koháryak, imádságot szerző Esterházyak, férfias erejű, de a léhaságon elpiruló Rá- kócziak ? Hiszen az ezer kicsinyességnek, becste­len megalkuvásnak, szennyes érzékiségnek, az ezer dudásnak és ezer Tamásnak kor­szakában, a mának vásári tülekedésében félemberek, félénkek élnek, A kik riadoz- nak az áldozattól még akkor is, a mikor életek harczárói van szó. A kik csöndes imádságot suttognak, a mikor harczi kiál­tást kellene süvölteniök. Hát föllobbanhat a már kialudt szikra ? Hát a kilenczszáz esztendős legenda a Szent Szűz oltára elé zarándokló Szent Imréről valóság lesz ? ... Oh ele szép dolgot cselekszenek az idén az éretségizők! Bérmálás. Pünkösd napján, a miker az apostolok összejövének zárt helyen s a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában szállott rájok és megerősítette őket hét ajándékával, hogy szétmenvén a világ minden tájára, hir­dessék a Megváltó tanítását, osztotta ki fő­pásztorunk a székestemplomban a megerősí­tés szentségét. Reggel 8 órakor vonult be harangzúgás és az „Ecce sacerdos“ hangjai mellett a rnegyéspüspök a székestemplomba, a hol Pemp Antal, Szabó István praelatus- kanonokok, Benkő József apátkanonok-pleb., Hámon Róbert, Kováts Gyula dr., Bagossy Bertalan, Lovász Győző és a növendékpap­ság segédletével ünnepélyes nagymisét cze- lebrált, a mely alatt Kertész Pál al. pénztár­tiszt prédikált. A szentmise után mintegy 200 bérmálkozónak osztotta ki a főpásztor a megerősítés szentségét, majd hosszabb be­szédben buzdította megbérmáltakat hitök tu­datos megváltására és a hit szellemében való életre. — Pünkösdhétfőn pedig Nagykároly­ban mintegy 600 bérmálkozót erősített meg a Szentlélekkel a megyéspüspök, a mikor Szentiványi Béla plebánossegéd prédikált. A. szentmisén Soltész Imre t. kanonok, Sz. Jor­dán Károly apátplebános, Hámon Róbert, Ró­nai István, P. Tamás ferenczes házfőnök és a piaristák segédkeztek a pontifikálő főpásztor­nak, a kinek tiszteletére a kegyes-tanitórendi társház délben nagy ebédet rendezett, a melyre hivatalos volt a papság s a város előkelősége. A kath. Nagy károly meleg szeretettel ün­nepelte aranymisét főpásztorát; de a vármegye és a főispán nem ünnepelt a katholikus Nagy­károllyal. Nyári kántorbó’jt. E héten van a nyári kántorböjt. Szerdán és pénteken szigorú, szom­baton pedig enyhített böjtinap, a mely utóbbi napon szabad húst is enni, egyébként azonban mindhárom napon a háromszoros étkezés és egyszeres jóllakás van megengedve a 21-60 éves kordáknak. A XII katholikus nagygyűlés. Az Országos Katholikus Szövetség igazgatótanácsa legutóbb tartott ülésén a katholikus nagygyűlés idejét november 9—11. napjaira állapította meg s az előkészítő-bizottságba gróf Zichy János elnöklete alatt dr. Mihályfi Ákos, dr. Szebeny HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents