Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-07 / 19. szám

rendje és folyása? És ha nem? Van-e, le- hetséges-e valami más rend, más képződés. Nem lebeg-e szemeink előtt a mi hitéletünk­nek valami más, talán tökéletesebb módja? És minő tényezők együtthatása alatt formá­lódhatnak ki ezek a jobb, áldásosabb gya­korlatok ? Oh ezek a kérdések szemen kell hogy üssenek mindnyájunkat. Végig kell szaladniok minden idegszálunkon. El kell foglalni agyun­kat, érzéseinket és akarásunkat. Ön, Organizátor uram egy, a ki ezek­nek a kérdéseknek ily élénk, tudatos és nyugtalanul nyugtalan hatása alatt van. A ki mindezeknek a kérdéseknek szerencsés tollával kifejezést tud adni. Hányán vannak, a kiknek ott szenderegnek lelkűk mélyében ezek a kérdések. Mozdulatlanul és mégis mozgatva elmét, szivet és akarást. Nem csudálom tehát, ha lelkének kiöm- lesztésével nem elégszik meg. Vitát, eszme­cserét kíván. A melyek közt még tisztábban lásson. Határozottabban Ítéljen. Égyéni felfo­gását bele tudja vinni, ömleszteni a közös óhajok, tisztulás utján haladó felfogások harmóniájába. Hát itt vagyok uram, a magam csekély­ségével. Állok elébe! Provokált. Megjelenek az eszmecserék porondján. Pontról, pontra fogom kisérni fejtegetéseit. S ha semmi, de semmi súlya nincs is személyemnek, egy mégis enyém. A tapasztalat, az élet ismerete. A tűz, a lelkesedés, mely attól a percztől, a mint lábamat az élet útjára — az önálló életet értem — tettem, folyton folyvást kisért, üldözött. Szakadatlanul. Pihenés nélkül. A tiszta öröm, a melyet olykor éreztem. És a sok csalódás, mik között kapott sebeimet kötözgettem. És megmaradt hitem, hogy lesz még ünnep a világon. Istentől nekem hagyott eleven és még az őszi napokban is dolgozni lelkesedni és hinni tudó lelkem. Ezekkel állok rendelkezésre — a mi sorozatos eszmecseréinkben. Szatmár, lftl-3 május 7. ___ Adakozzunk a Sajtóalapra! Ne felejtsük el, hogy a liberálisok, szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tol­vajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást, vagyis a kath. egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvaj­nyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja va­laki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz embe­rek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki. egyház szabadsága, azért jöttünk ki először is a Callixtus-katakombába ünnepelni. A jövő nagyobb szabadságát is, amelyre törekszünk, mártiromsággal kell kivívnunk. Nem olyan mártiromsággal azonban, amilyet a katakombák hősei szenvedtek. Isten kü­lönböző dicsőséget akar egyházának. A mi dicsőségünk csak a teljes diadal lehet elle­neinken, mert erőt adott, fegyvert adott ke­zünkbe a győzelemre. A mi mártiromságunknak tehát abban kell állania, hogy feláldozzuk minden ener­giánkat, minden kényelmünket, személyes érdekeinket, hogy a kereszt íölszabaditását kivívjuk. Lehet, hogy valódi mártírok le­szünk. Hogy életünket látszólag hasztalan áldoztuk; lehet, hogy a czél elérése előtt szádunk sírba s mi meg nem érjük ezt a nagy győzedelmi napot. De fiaink, akik sír­jaink fölött fognak diadalmenetet tartani, hálás kegyelettel gondolnak majd reánk. A történelemnek, az emlékezésnek, ha a jelenbe nem kapcsolódik, s a jövővel nem hozzuk összefüggésbe, nincs értelme. Ha mi a Konstantin-jubileumból a jövőre erőt me­ríteni nem tudunk, akkor hasztalan ünne­pelünk. Ezek a Konstantin-jubileum tanulságai. Róma. Gzumbel Lajos dr. „HETI SZEMLE“ Az idegen. Irta: id. EGÁN LAJOS. Bokáig érő fényes fekete kabát, szőrös kucsma a fején, mely alól két hullámos haj­tekercs hull alá, melyet a szellő lenget a piszkos fülek körül; a háton egy kis bugyor, melynek tartalmát a gazdán kívül még senki sem látta. A kézben az a történelmi neve­zetességű vándorbot, melyet őseitől örökölt a világvándor, aki egy nagyon elszaporodott faj kiélt területéről útnak indult, szűz terü­letet keresvén szokott tevékenységének ér­vényesülésére. Ez az idegen ugylátszik jó he­lyen jár nálunk, a nagy szabadság mezején akadálytalanul halad és természetében rejlő tulajdonságait itt bátran kifejtheti. Beállít a kagál vezéréhez, az kijelöli neki ama községet, ahol minden baj nélkül letelepedhet és kieszközli neki anyagi fejlő­désének legbiztosabb eszközét: a pálinkamé­rés kizárólagos jogát. A többi magától jön, az anyag hamisítástól a választási hamisko­dásig bőven jövedelmez myiden, és a fur­fangos emberke józan és takarékos élet­módja, egy kis vagyonkához segítve, azon veszi észre magát, hogy szükebb környéke ki van élve, hogy a munkabíró emberek az ő segítségével, kivándoroltak, a vagyonszer­zésre ez a hely már alkalmatlan. Egy sereg gyermek nyüzsög már kö­rülötte, kiknek neveléséről akar gondoskodni. Pénzzéteszi vagyonát, eladja egy uj vándor­nak üzletét és leszáll a városba, de előbb levágatja a füle mellett lengedező fürtöcské- ket, kint felejti hosszú kabátját és átvedlik vasalt nadrágu, nemzetközi osztályt szaporító városi lakosnak. Természetes, hogy ott is jövedelmet ígérő megszokott foglalkozásához lát. Berak­tározó üzletet nyit, ehez nem kell a Pitha- gorás tantételét tudni, az üzlet magától megy, csak a kamat számításokhoz kell érteni, az pedig vérében van, az üzleti fortély sem hiányzik. Megindul nagy betűkkel a reklám, hirdeti a szegény embernek a készséges se­gélyezést ingó holmijának beraktározása alap­ján. Az élet göröngyös utján bukdácsoló embereknek, jól tudva, hogy hála a ferde viszonyoknak, ilyenek már nagyon is sokan vannak, mutogatja az uj honpolgár a mentő kötelet, melyet úgy tud kezelni, hogy az a mentést keresőnek úgy a nyaka körül csa­varodik, hogy attól biztosan megfullad. Pe­dig sajnos ez a ezél, és ez sok emberben tesz kárt. Talán ez az az idegen, a kit a Szamos partján keresnek ? ? A beraktározási üzlet fondorlatait senki sem háborgatja. Az üzleteredmény nagyszerű, a főnök ur poczakot ereszt, néha jó tippet kap és az aranyborjú fényes bazilikájából bankóval tömött zsebbel lejt ki azon meg­győződéssel, hogy az ő nagy tudása és böl­csessége többet ér minden keresztény erény­nél. De ezt ki is kell használni, hogy annak egy paránya se vesszen kárba. Jön az automobil, fényes czilinder, arany binokli, glaszé kesztyű, urasági lakás, vigszinházi páholy, Siófok, leszámítoló bank- direktorság. Ez a törvényeket megkerülő, uj fajtájú, szabadalmazott csapda. Melyben felelősség nélkül, kis embereket és kis kereskedőket, vagy inkább azoknak első hitelezőit kiját­szók. Éz egy újabb furfang, a követelések leszámítolása. Hány kereskedő van, aki kis tőkével nyit üzletet, vevőinek tolakodva kínálja a hitelt, bevásárlásait mentül nagyobb hitel igénybe vételével eszközli, ezeket fizeti egy darabig hitelének emelése végett, ha ez bi­zonyos érdemes magaslatot elért, a papa le­számítoló bankjánál eladja a kintlevő köve­teléseket. Ez a játék folyik a rogyásig. Es ha ez bekövetkezik, kiderül, hogy elveszítette mindenét a beraktározó kisember, hogy drá­gán vásárolt hitelben a kis ember, kinek adósságát nagy költség hozzáadásával be­hajtotta a leszámítoló bank. De a bankban is egy kis hiba történt, sokan osztozkodtak a nyereségen, tarthatat­lan lett már a viszony Kardosék, vagy akár­hogy is hangzik uj nevük a történelmi ne­vezetességű vándorbottal útban vannak egy 3 újvilág felé, adós maradván még a házbérrel is a szabadság országában. Talán ez az az idegen, akit a Szamos- partján keresnek ? Egy uj Mária-kongregáció Szatmáro». Az igazi előrehaladás útja mindig nehéz. Itt akadály akadály mellett, gát, gát fölött tor­nyosul az előrehaladni akaró elé. Ez az aka- dály-áttörrés, ez a gáttörés nehéz. Nem sike­rül mindenkinek. Nagyon sokan vannak, akik az első akadály előtt ernyedt izmokkal, törött szárnyakkal hullanak alá. Van egy másik csapat, melynek tagjai az akadály, a gát előtt bizó tekintettel néznek fölfelé s egy nagyobb, egy magasabb erőben bízva, sokszor elbukva, de mindannyiszor fel-felállva átküzdik magukat az akadályokon. Az első akadály legyőzése nagyon nehéz, a második nem annyira, a harmadik már nagyon könnyű, s a többi legyőzésére már örömmel vállalkozik. Ez a csapat a szintvalló, tettben is katholikus lelkek csapata. Ebből kerül ki azután egy harmadik csapat, a sziklaszilárd jellemek kicsi tömege. Ennek a tagjai már elől vannak, vezetnek. Segítségére vannak a küzdőknek. Szóval, tanácscsal erősitik, példát adnak s ha kell, kezét is megragadják s úgy emelik át akármelyik gáton. Szeretve, féltve figyelmeztetnek a veszélyes lejtőkre, s örvendve mutatnak azokra a határkövekre, amelyek az előhaladás útját szegélyezik : Ez a csapat a kongreganisták kicsi, de lelkesen bátor csapata. Kongreganistának lenni tehát dicsősség. Nem is lehet az mindenki. Ide nem elég tisz­tességes embernek lenni. Megköveteljük még a jelölttől elveinek áldozatos szeretetét is, ami, mint az élet, tetteket, cselekedeteket vált ki az emberből. Az ilyen dicsőség utáni vágy alapozta meg a szatmári Tanitójelöltek Mária-kongregá- czióját is, Száz gondolatot valósítanak meg a tanitójelöltek akkor, amikor fontos munkájuk elkezdése előtt, mintegy erőt gyűjteni a jövő­ben kifejtendő munkára — a Szüzanyához, a kegyelmek anyjához fordulnak. Nevelni az aoya- szentegyház gondolata szerinti embereket, be­leplántálni a gyermekek leikébe mindazt, ami a lélek megmentését czélozza, csak úgy lehet, ha mi magunk is átvonultunk, átestünk a jellem­nevelés iskolájának, a Mária kongregációnak éltető, nevelő tüzén. Ha valamit adni akarunk, azt előbb meg is kell szereznünk. Ha szép jel­lemre akarjuk nevelni gyermekeinket, magunk­nak is azzá kell lenni előbb. Tanitójelöltjeinket ez a gyönyörű gondo­lat vezette Mária-kongregációjuk megalakítá­sában. 1913. május hó 1-én tartotta meg első ünnepélyes tagfelavatását, amit a kongreganis­ták által rendezett diszgyülés követett. A felava­tást megelőző sz. misét, valamint a felavatási szertartást is Dr. Boromisza Tibor megyés püspök végezte. Beszédet is mondott a jelöl­tekhez. Vázolva a kegyelmi élet boldogító vol­tát, rámutatott főpásztorunk beszédében a ta­nítóság nehéz, küzdelmes, sokszor nyomasztó életére. Az intézet falai elzárják a tanitójelöltek elől a világot. Az »élet küzdelmeit nem ismerik s ha majd hivatásukat betölteni kimennek a világba, talán egy-egy eldugott kicsi faluba, mennyi sok mindennel kell majd megküzde­niük ! Ilyenkor lesz szükségük arra a lelki­erőre, amit az igazi kongreganista gyűjt ma­gába a szabályok pontos betartásával. Mária gyermekei mindig érezni fogják az ő szerete­tét, a kegyelmi élet éltető hatását s a Mária- kongregácio természetfölötti erejét. A főpásztori szózat után következett a felavatás. A jelöltek, számszerűit nyolczan, le­tették fogadalmukat s átvették érmeiket és fel­avató okleveleiket is. A felavatott tagok : Ré­vész Ferencz, Sólymos Sándor, Sugár Béla, Nagy Miklós, Váradi János, Máncz János, Di- mand József és Mayer József. A kongregáció tisztikara a következő: Praeses: Tóth József t. kép. tanár. Praefectus; Révész Ferencz I. é. t, j. Assistensek: Nagy Miklós és Sugár Béla IV. é. t. jelöltek. Jegyző: Mayer József III. o. t. j. Pénztáros : Váradi János IV. é. t. j. A je­löltek mestere Sólymos Sándor IV. é. t. j. A felavatást követő diszgyülés egész le-

Next

/
Thumbnails
Contents