Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-07 / 19. szám

rendje és folyása? És ha nem? Van-e, le- hetséges-e valami más rend, más képződés. Nem lebeg-e szemeink előtt a mi hitéletünknek valami más, talán tökéletesebb módja? És minő tényezők együtthatása alatt formálódhatnak ki ezek a jobb, áldásosabb gyakorlatok ?

Oh ezek a kérdések szemen kell hogy üssenek mindnyájunkat. Végig kell szaladniok minden idegszálunkon. El kell foglalni agyunkat, érzéseinket és akarásunkat.

Ön, Organizátor uram egy, a ki ezeknek a kérdéseknek ily élénk, tudatos és nyugtalanul nyugtalan hatása alatt van. A ki mindezeknek a kérdéseknek szerencsés tollával kifejezést tud adni. Hányán vannak, a kiknek ott szenderegnek lelkűk mélyében ezek a kérdések. Mozdulatlanul és mégis mozgatva elmét, szivet és akarást.

Nem csudálom tehát, ha lelkének kiöm- lesztésével nem elégszik meg. Vitát, eszmecserét kíván. A melyek közt még tisztábban lásson. Határozottabban Ítéljen. Égyéni felfogását bele tudja vinni, ömleszteni a közös óhajok, tisztulás utján haladó felfogások harmóniájába.

Hát itt vagyok uram, a magam csekélységével. Állok elébe! Provokált. Megjelenek az eszmecserék porondján. Pontról, pontra fogom kisérni fejtegetéseit. S ha semmi, de semmi súlya nincs is személyemnek, egy mégis enyém. A tapasztalat, az élet ismerete. A tűz, a lelkesedés, mely attól a percztől, a mint lábamat az élet útjára — az önálló életet értem — tettem, folyton folyvást kisért, üldözött. Szakadatlanul. Pihenés nélkül. A tiszta öröm, a melyet olykor éreztem. És a sok csalódás, mik között kapott sebeimet kötözgettem. És megmaradt hitem, hogy lesz még ünnep a világon. Istentől nekem hagyott eleven és még az őszi napokban is dolgozni lelkesedni és hinni tudó lelkem.

Ezekkel állok rendelkezésre — a mi sorozatos eszmecseréinkben.

Szatmár, lftl-3 május 7.

___

Adakozzunk a Sajtóalapra!

Ne felejtsük el, hogy a liberálisok, szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást, vagyis a kath. egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki.

egyház szabadsága, azért jöttünk ki először is a Callixtus-katakombába ünnepelni.

A jövő nagyobb szabadságát is, amelyre törekszünk, mártiromsággal kell kivívnunk. Nem olyan mártiromsággal azonban, amilyet a katakombák hősei szenvedtek. Isten különböző dicsőséget akar egyházának. A mi dicsőségünk csak a teljes diadal lehet elleneinken, mert erőt adott, fegyvert adott kezünkbe a győzelemre.

A mi mártiromságunknak tehát abban kell állania, hogy feláldozzuk minden energiánkat, minden kényelmünket, személyes érdekeinket, hogy a kereszt íölszabaditását kivívjuk. Lehet, hogy valódi mártírok leszünk. Hogy életünket látszólag hasztalan áldoztuk; lehet, hogy a czél elérése előtt szádunk sírba s mi meg nem érjük ezt a nagy győzedelmi napot. De fiaink, akik sírjaink fölött fognak diadalmenetet tartani, hálás kegyelettel gondolnak majd reánk.

A történelemnek, az emlékezésnek, ha a jelenbe nem kapcsolódik, s a jövővel nem hozzuk összefüggésbe, nincs értelme. Ha mi a Konstantin-jubileumból a jövőre erőt meríteni nem tudunk, akkor hasztalan ünnepelünk.

Ezek a Konstantin-jubileum tanulságai.

Róma. Gzumbel Lajos dr.

„HETI SZEMLE“

Az idegen.

Irta: id. EGÁN LAJOS.

Bokáig érő fényes fekete kabát, szőrös kucsma a fején, mely alól két hullámos hajtekercs hull alá, melyet a szellő lenget a piszkos fülek körül; a háton egy kis bugyor, melynek tartalmát a gazdán kívül még senki sem látta. A kézben az a történelmi nevezetességű vándorbot, melyet őseitől örökölt a világvándor, aki egy nagyon elszaporodott faj kiélt területéről útnak indult, szűz területet keresvén szokott tevékenységének érvényesülésére. Ez az idegen ugylátszik jó helyen jár nálunk, a nagy szabadság mezején akadálytalanul halad és természetében rejlő tulajdonságait itt bátran kifejtheti.

Beállít a kagál vezéréhez, az kijelöli neki ama községet, ahol minden baj nélkül letelepedhet és kieszközli neki anyagi fejlődésének legbiztosabb eszközét: a pálinkamérés kizárólagos jogát. A többi magától jön, az anyag hamisítástól a választási hamiskodásig bőven jövedelmez myiden, és a furfangos emberke józan és takarékos életmódja, egy kis vagyonkához segítve, azon veszi észre magát, hogy szükebb környéke ki van élve, hogy a munkabíró emberek az ő segítségével, kivándoroltak, a vagyonszerzésre ez a hely már alkalmatlan.

Egy sereg gyermek nyüzsög már körülötte, kiknek neveléséről akar gondoskodni. Pénzzéteszi vagyonát, eladja egy uj vándornak üzletét és leszáll a városba, de előbb levágatja a füle mellett lengedező fürtöcské- ket, kint felejti hosszú kabátját és átvedlik vasalt nadrágu, nemzetközi osztályt szaporító városi lakosnak.

Természetes, hogy ott is jövedelmet ígérő megszokott foglalkozásához lát. Beraktározó üzletet nyit, ehez nem kell a Pitha- gorás tantételét tudni, az üzlet magától megy, csak a kamat számításokhoz kell érteni, az pedig vérében van, az üzleti fortély sem hiányzik. Megindul nagy betűkkel a reklám, hirdeti a szegény embernek a készséges segélyezést ingó holmijának beraktározása alapján. Az élet göröngyös utján bukdácsoló embereknek, jól tudva, hogy hála a ferde viszonyoknak, ilyenek már nagyon is sokan vannak, mutogatja az uj honpolgár a mentő kötelet, melyet úgy tud kezelni, hogy az a mentést keresőnek úgy a nyaka körül csavarodik, hogy attól biztosan megfullad. Pedig sajnos ez a ezél, és ez sok emberben tesz kárt. Talán ez az az idegen, a kit a Szamos partján keresnek ? ?

A beraktározási üzlet fondorlatait senki sem háborgatja. Az üzleteredmény nagyszerű, a főnök ur poczakot ereszt, néha jó tippet kap és az aranyborjú fényes bazilikájából bankóval tömött zsebbel lejt ki azon meggyőződéssel, hogy az ő nagy tudása és bölcsessége többet ér minden keresztény erénynél. De ezt ki is kell használni, hogy annak egy paránya se vesszen kárba.

Jön az automobil, fényes czilinder, arany binokli, glaszé kesztyű, urasági lakás, vigszinházi páholy, Siófok, leszámítoló bank- direktorság.

Ez a törvényeket megkerülő, uj fajtájú, szabadalmazott csapda. Melyben felelősség nélkül, kis embereket és kis kereskedőket, vagy inkább azoknak első hitelezőit kijátszók. Éz egy újabb furfang, a követelések leszámítolása.

Hány kereskedő van, aki kis tőkével nyit üzletet, vevőinek tolakodva kínálja a hitelt, bevásárlásait mentül nagyobb hitel igénybe vételével eszközli, ezeket fizeti egy darabig hitelének emelése végett, ha ez bizonyos érdemes magaslatot elért, a papa leszámítoló bankjánál eladja a kintlevő követeléseket. Ez a játék folyik a rogyásig. Es ha ez bekövetkezik, kiderül, hogy elveszítette mindenét a beraktározó kisember, hogy drágán vásárolt hitelben a kis ember, kinek adósságát nagy költség hozzáadásával behajtotta a leszámítoló bank.

De a bankban is egy kis hiba történt, sokan osztozkodtak a nyereségen, tarthatatlan lett már a viszony Kardosék, vagy akárhogy is hangzik uj nevük a történelmi nevezetességű vándorbottal útban vannak egy

3

újvilág felé, adós maradván még a házbérrel is a szabadság országában.

Talán ez az az idegen, akit a Szamos- partján keresnek ?

Egy uj Mária-kongregáció Szatmáro».

Az igazi előrehaladás útja mindig nehéz. Itt akadály akadály mellett, gát, gát fölött tornyosul az előrehaladni akaró elé. Ez az aka- dály-áttörrés, ez a gáttörés nehéz. Nem sikerül mindenkinek. Nagyon sokan vannak, akik az első akadály előtt ernyedt izmokkal, törött szárnyakkal hullanak alá.

Van egy másik csapat, melynek tagjai az akadály, a gát előtt bizó tekintettel néznek fölfelé s egy nagyobb, egy magasabb erőben bízva, sokszor elbukva, de mindannyiszor fel-felállva átküzdik magukat az akadályokon. Az első akadály legyőzése nagyon nehéz, a második nem annyira, a harmadik már nagyon könnyű, s a többi legyőzésére már örömmel vállalkozik. Ez a csapat a szintvalló, tettben is katholikus lelkek csapata.

Ebből kerül ki azután egy harmadik csapat, a sziklaszilárd jellemek kicsi tömege. Ennek a tagjai már elől vannak, vezetnek. Segítségére vannak a küzdőknek. Szóval, tanácscsal erősitik, példát adnak s ha kell, kezét is megragadják s úgy emelik át akármelyik gáton. Szeretve, féltve figyelmeztetnek a veszélyes lejtőkre, s örvendve mutatnak azokra a határkövekre, amelyek az előhaladás útját szegélyezik :

Ez a csapat a kongreganisták kicsi, de lelkesen bátor csapata.

Kongreganistának lenni tehát dicsősség. Nem is lehet az mindenki. Ide nem elég tisztességes embernek lenni. Megköveteljük még a jelölttől elveinek áldozatos szeretetét is, ami, mint az élet, tetteket, cselekedeteket vált ki az emberből.

Az ilyen dicsőség utáni vágy alapozta meg a szatmári Tanitójelöltek Mária-kongregá- czióját is, Száz gondolatot valósítanak meg a tanitójelöltek akkor, amikor fontos munkájuk elkezdése előtt, mintegy erőt gyűjteni a jövőben kifejtendő munkára — a Szüzanyához, a kegyelmek anyjához fordulnak. Nevelni az aoya- szentegyház gondolata szerinti embereket, beleplántálni a gyermekek leikébe mindazt, ami a lélek megmentését czélozza, csak úgy lehet, ha mi magunk is átvonultunk, átestünk a jellemnevelés iskolájának, a Mária kongregációnak éltető, nevelő tüzén. Ha valamit adni akarunk, azt előbb meg is kell szereznünk. Ha szép jellemre akarjuk nevelni gyermekeinket, magunknak is azzá kell lenni előbb.

Tanitójelöltjeinket ez a gyönyörű gondolat vezette Mária-kongregációjuk megalakításában.

1913. május hó 1-én tartotta meg első ünnepélyes tagfelavatását, amit a kongreganisták által rendezett diszgyülés követett. A felavatást megelőző sz. misét, valamint a felavatási szertartást is Dr. Boromisza Tibor megyés püspök végezte. Beszédet is mondott a jelöltekhez. Vázolva a kegyelmi élet boldogító voltát, rámutatott főpásztorunk beszédében a tanítóság nehéz, küzdelmes, sokszor nyomasztó életére. Az intézet falai elzárják a tanitójelöltek elől a világot. Az »élet küzdelmeit nem ismerik s ha majd hivatásukat betölteni kimennek a világba, talán egy-egy eldugott kicsi faluba, mennyi sok mindennel kell majd megküzdeniük ! Ilyenkor lesz szükségük arra a lelkierőre, amit az igazi kongreganista gyűjt magába a szabályok pontos betartásával. Mária gyermekei mindig érezni fogják az ő szeretetét, a kegyelmi élet éltető hatását s a Mária- kongregácio természetfölötti erejét.

A főpásztori szózat után következett a felavatás. A jelöltek, számszerűit nyolczan, letették fogadalmukat s átvették érmeiket és felavató okleveleiket is. A felavatott tagok : Révész Ferencz, Sólymos Sándor, Sugár Béla, Nagy Miklós, Váradi János, Máncz János, Di- mand József és Mayer József. A kongregáció tisztikara a következő: Praeses: Tóth József t. kép. tanár. Praefectus; Révész Ferencz I. é. t, j. Assistensek: Nagy Miklós és Sugár Béla

IV. é. t. jelöltek. Jegyző: Mayer József III. o. t. j. Pénztáros : Váradi János IV. é. t. j. A jelöltek mestere Sólymos Sándor IV. é. t. j.

A felavatást követő diszgyülés egész le-