Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-30 / 18. szám
Szatmár, 1913. április 30. 3 nem is egyszer nem husszükséget, de husin- 6éget idézett elő. Ismételjük, nem minden törvényhatóságtól várunk a magyar mezőgazdaság érdekeinek védelmére szolgáló állásfoglalást, de azoktól a törvényhatóságoktól, azoktól a vármegyéktől, amelyeknek lakossága a mezőgazdaságból él, jogosan elvárhatjuk, hogy a szatmármegyeihez hasonló határozatot fognak hozni. Sajnos, ebben is csalódtunk, mert legutóbb Beregmegye törvényhatósága a szatmári átirat fölött egyszerűen napirendre tért. Álljunk meg itt egy szóra. Úgy látszik, Beregvármegye megyegyülésén valami hiba történt a kréta körül. Vagy nem értették meg, mi a czélja a szatmármegyei határozatnak, vagy pedig Beregvármegyében a gazdanépnek olyan fényes helyzete van, hogy még a vámvédelem csorbitásától sem fél. Eddig éppen az ellenkezőjéről tudunk, hiszen a beregmegyei gazdák valósággal híresek a deputációzásban, hol vetőmagot, hol pedig kedvezményes áru tenyészállatot kér nek a kormánytól, arról nem is szólva, hogy amikor a szőlőtermelés védelméről van szó, a beregmegyeiek esdeklő szava a leghango- . sabb. Világos tehát, hogy Beregvármegye lakossága nagyon is jól tudja, mi az a vámvédelem s mit köszönhet annak, de úgy látszik, nem igen tudta az a hivatalos közeg, aki Szatmármegye átiratát a beregmegyei törvényhatóság gyűlése elé terjesztette. Elég szomorú ez a vármegyére, de nem elég ok arra, hogy a jogos érdekeikért küzdő gazdák kedvét elvegye a további küzdelemtől. Ellenkezőleg, a beregi állásfoglalás legyen intőszó valamenynyi vármegye gazdáinak. Most már igenis kényszeríteni kell azokat a törvényhatósági bizottsági tagokat, akik a gazdák szavazatából kifolyólag ülhetnek a megyeháza nagytermében, kényszeríteni kell őket arra, hogy a legerélyesebben foglaljanak állást a mezőgazdasági védelem csorbítása ellen. Azok a gazdák pedig, akik maguk is tagjai a törvényhatósági bizottságnak, tartsák becsületbeli kötelességüknek, hogy a legközelebbi megyei közgyűlésre, amikor a szatmári átirat napirendre kerül, teljes számban megjelenjenek. Különben is erre a dologra a koronát a Kassán junius hó 18-án tartandó országos gazdagyülés lesz hivatva felhívni. A Kassára ezer számban összegyűlő földmivelők egyhangú állásfoglalása lesz a valódi képe annak, hogy érez ebben a kérdésben az ország. Kassára bizonyosan eljönnek Beregvármegye gazdái is, ott aztán módjukban lesz a hivatalos törvényhatósági bölcseséget kireparálni, Kassán képviselve lesz az ország valamennyi vármegyéje, ha tehát ott kimondják, hogy a vámvédelmet csorbítani nem engedik, azt az egész ország megnyilatkozásának kell venni. Protestánsok egyesülése. Egyesült a magyar kálvinista és lutheránus egyház — ezen a hiren siklik át az olvasóközönség. A hir nem olyan jelentéktelen, mert társadalmunk mai nagy kérdései közt első és legele- mentárisabb hatású a protestáns fetekezetek egyesülése. Katholikus szempontból az egyesülés csak örömmel fogadható. Nem mintha akár az egy-, akár a többféle hitszakadás helyeselhető lenne. Bizonyos, hogy a nagy nyugati hitszakadás megokolatlan és fölösleges volt. A mellett óriási kárára volt a krisztusi gondolatnak és mint a katholikus bölcselők kimutatták: a reformáczió szelleme a szülőatyja a vallásos liberalizmusnak, és a raczionalizmusi ak, a materializmusnak. — Mikor most a magyar elszakadtak inegálla nak a széthullás utján, tulajdonképen a ka- tholiczizmushoz. közelednek. Ebben az útjukban — főkép a hitczikkelyek megállapítása körül — igen sokan fognak rájönni, hogy keresztény, krisztusi egyház csak egy van és lehet. Es ez a katholikus Egyház. Amint erre Svájcz és Anglia protestánsai sok ezer példát szolgáltatnak. Ezért kell minden ka- tholikusnak a protestánsok egyesülésén örülnie, mert ut ez az egy, szent, katholikus, apostoli Egyház felé. „HETI SZEMLE“ Ä zsidók Magyarországban. Arta: id. EGÁN LAJOS. Hőke Lajos 1893-ban kelt: Magyarország ujabbkori történelmében, a zsidókérdésről ezt Írja: „A zsidók, mióta Jordán melléki eredeti származási helyükről az asszír és babiloni királyok által Ázsiában, majd a római császárok által szétszórattak Európában, sehol egy falut sem telepítettek; sehol földet nem müveitek, hanem mint kereskedők, pénzüzérek, kézművesek, de mégis mint elkiilönö- zött népfaj élnek 2000 év óta más népek között, közéjök be nem olvadva és habár ezek nyelvét elsajátítják is, ősi hitöket és szokásaikat, mind az egyes falusi családokban, mind a városokban, ahol többen laknak, fa- jilag is megtartották.“ „A zsidókat Mária Terézia kezdi szabályozni akkép, hogy az örökös tartományokban türelmi adót vetett rájuk és nehogy mint hajdan Egyptomban a pháraók alatt, túlságosan elszaporodjanak, lakásaikat bizonyos városokra, és ezekben meghatározott számú családokra szorította. A helyben maradt családfő fivéreit pénzül fizette ki, kik aztán többnyire Magyarországba jöttek. — Ezek a német zsidók, czivilizált országból jővén, a czivilizáczióra, a keresztényekkel társas életre hajlandóbbak, mint azok a kaftán s pajesz viselő lengyel zsidók, — ezek az élő múmiák, — kiknek csak testük jár a haladott században, de szellemük egy évezreddel visszamaradt, kik állampolgári kötelezettségeik teljesítése elől, ide oda bujkálva, változtatott neveken, keresnek kibúvó ajtókat.“ „II. József császár elrendelte, hogy eddigi Ábrahám, Izsák, Jákob neveikhez vezetéknevet rendelt felvenni. Ezen rendelet hivatalos teljesítése alkalmával keletkeztek a német hangzású baum, féld, stein, fuchs, wolf, löw, stb. nevek, de sem polgárjogot,* sem czéhbeli felvételt sokáig nem nyerhettek.“-Nálunk 1791. XXXVIII. t.-cz. a zsidók dolgát a jövő országgyűlésre halasztotta, melyből csak 1840 ben annyi valósult meg, hogy nekik mindenütt, a honnan eddig ki voltak zárva, — a bányavidékekről, az állami uradalmakból, — szabad lakás engedtetett. Az engedélyt azonnal fel is használták, s az alkalmas üzleti, nagy pénzforgalmi helyeket nagy csapatokban, mint felvont zsilipet elözönlötték.“ „A magyarországi zsidók 1845-ig fizették a száz éves türelmi adót. Ekkor a kormány örökös megváltás és hátralék fejében 1.200,000 forintot vetett ki rájok, mely több évi részletben lett volna fizetendő. Mi azonban elmaradt!“ „Az 1848. XX. t.-cz: csak a bevett keresztény felekezetekre nézve mondta ki az egyenlőséget. A zsidókról külön nem rendelkezett, sőt a szabadság első napjaiban zsidó üldözés volt Pesten, Fehérváron, Pozsonyban és az ország egyéb városaiban, mely az uj kormány szigorú föllépésével volt csak lecsillapítható. Ä zsidók erre a jobb jövő reményében a szabadság mozgalmában résztvettek, miért a forradalom leve- retése után Haynau, készpénzben és katonai felszerelésben két millió sarczot vetett ki reájuk, melynek felét a császár 1852-ben elengedte, a másik felét zsidó kulturczé- lokra fordítani rendelte.“ Az abszolutizmus ötvenes és hatvanas éveiben az élelmes zsidóság hamar beletalálta magát az uj helyzetbe. Midőn az 1849. nyarán, a magyar pénzjegyeken, idején és nagy haszonnal, állatok és termények bevásárlása által sok embert megkárosítva maguk igen meggazdagodtak, azonnal rávetették magukat a megváltozott körülmények között az uj fogyasztási adók, a regálék, kincstári bérletek, vámszedés, tábori szállítások, vasúti és egyéb vállalatokra, a falun korcsmát, boltot nyitottak, hitelszerzéssel, uzsorával, a megszorult népet elszegényítve felgazdagodtak. Ebben az időben feltűnt, hogy az ország általános népesedése száz év alatt alig szaporodott kétannyira, a zsidóság száma tizenkét annyira nőtt.“ ,Galicziából, azon az utón, melynek földét Árpád ezer év előtt meghódította, a do- logtalan zsidóság pálinkával, uzsorával fenyegetőzik elfoglalni az országot. „Azért félelmes ez a sáskahad, mert Orosz-Lengyelországban negyedfél millió, hasonló ott megunt, az országot kiélt kaftános, munkátlan zsidó leselkedik egy kánaán elfoglalására.“ Az 1867. XVII. t.-cz. a zsidóknak teljes polgári és vallási szabadságot minden ellenszolgáltatás nélkül adott. „Eötvös József volt közoktatási miniszter rábírta a magyarországi zsidókat 1868. őszén, hogy egyházi szervezetük és felekezeti autonómiájuk megállapítása végett Budapesten tartandó kongresszuson tanácskozzanak.“ 1840. óta hazánkban megindult reformeszmék a zsidókat kétfelé szakították : haladó neológ és maradó orthodox pártra. Amaz, a dogmák épen hagyásával, szertartásait a korszellemhez módositá; emez föltétlenül ragaszkodik ősi hagyományaihoz. „A kongresszus elhatározta, hogy a Haynau-féle sarczból keletkezett 2 millió forintra felszaporodott zsidóalap kamatai részint egy Pesten felállítandó magyar tannyelvű rabbiképezdére; részint szegény községek és iskolák segélyezésére fordittassék. Elhatározták, hogy az országszerte választott korelnökök Budapesten évenként, a képviselők pedig három évenként kongresszust tartsanak. Eddig egyik sem tartatott meg, mert a romlott német zsargonon beszélő ortodoxok az őshittől eltávozott magyarul tanító rabbiszemináriumot elátkozták ; ők maguk tanít • ják a bocher-rabbi növendékeket; ezt mondván : minek nekünk az emancipáció ? Nekünk az kell, hogy üldözzenek bennünket, igy maradunk zsidók; a jogegyenlőségben összeolvadnánk a keresztényekkel.“ „A nevezetes congresszuson a haladó párt többségben lévén, ő formulázta az autonómia szabályait. Ez ellen az orthodoxok tiltakoztak és ezek Deák Ferencz által pártol tatva 1870-ben elhatároztatott, hogy az orthodoxok azon szabályok elfogadására nem kényszeríthetők.“ „Ezután a magyar zsidóság négy pártra szakadt, úgymint: neológ, orthodox, con- gressista és sefardim pártra. Ehhez újabban sorakozott a reformált párt, mely már a tal- mud szabályait és az ahoz kötött minden szertartásokat mellőz. E szerint a zsidóság még ma is rendezetlen vallási viszonyokban él nálunk. A polgárjog elnyerése után egymást érték a panaszok és aggályok, gyorsan elha- talmasadva, mint pénzügyérek, kapzsian kizsákmányolják a népet, amiben nagy segítségükre volt az uzsoratörvény eltörlése. )k a szabadelvű áramlattal visszaélve úgy megrontották a helyzetet, hogy a középbirtokos osztály az ő hagyományos úri jóhiszeműségével áldozatul esett a szekulálók fondorlatának, a köznép pedig kivándorlásban kereste menekülését.“ „A zsidóság keresztény felekezeti iskolákban neveltette gyermekeit. Két milliós alaptőkéjükből és külön szerzett óriási vagyonuk melleit nem tartanak fenn saját középiskolát. Az előzékeny vendégbefogadásnak pedig az lett a vége, hogy most már kereszttörők lettek és abban sár.tikálnak, hogy ők legyenek az egyedüli urak és hatalmasok nemcsak a pénzvilágban de az élet minden terén.“ De mi tagadás benne, ahol ők az irányítók, ott csak az anyagi haszon jön számításba. A revolver sajtó az ő teremtményük. A közélet sok lecsuszamlásait ők okozták és ha mi megbecsülésünket ehez mérjük, az a természet rendje. Hőke azt írja 1893-ban, hogy egész Angliában 50.000, Franciaországban 60.000 zsidó van, akik ama nagy nemzetekkel any- nyira összeforrtak, hogy a városi tanácsban, sőt a miniszterek közt is voltak olyanok találhatók, mig nálunk Budapest 75.000 zsidójának nagyobb része német.
