Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-23 / 17. szám
„HETI SZEMLE Szatmár, 1913. április 23. S a helybeli papság és a világi intelligentiát szinte nem is láttuk: mégis jelentőségesnek mondjuk e két közgyűlést. Egyrészt megismertük a dolgozni akaró és ezer gáncs ellenére is dolgozó vezető embereinket s azokat, a kik ki akarják venni részö- ket az önzetlen és áldozatokkal járó munkából, másrészt örömmel tapasztaltuk, hogy a fejlődésre, tevékeny és szélesebb körű működésre nemcsak lelkes kis seregünk can, de módok és körülmények is kínálkoznak intenzivebb, eredményesebb actiókro. Ennek a kis tábornak adta ki a késztető jelszót a további munkára Szabó István elnök, praelátus-kanonok komoly méltóságú, tömör egyszerűségű és ünnepi szépségekkel ható megnyitó beszédében, a mikor az evangélium örök elvének gondolatát hangoztatta: a fáradhatatlan munkát az igazságért, a melynek egyetlen mozgatója — Isten dicsősége. És ehhez a munkához mutatta meg a szélesebb tért Ratkovszki-Pál, a mikor eszményi önzetlenséggel fölajánlotta a Pázmány-sajtót tekintélyes vagyonával az Irodalmi-körnek, illetve az egyházmegyének. Két évtized múltával igy egygyé lehet két szervezetünk: az Irod.-Kör és Pázmány-sajtó, hogy az alapitók gondolatát megvalósitva együttesen, egymást erősítve dolgozhassanak egyházmegyénk katholikus öntudatának kiépítésén. Annál imponálóbb Ratkovszki Pálnak, a Pázmány-sajtó igazgatójának nagyszerű ajánlata, mert jelentős vagyont nyújt oda az egyházmegyének ama czélokért, a melyek ma csak a sajtó utján valósíthatók meg. A Pázmány-sajtó vagyona ugyanis ma 60.000 korona, terhe pedig nem egészen 30.000 korona. S a mig másutt nagy áldozatokkal most teremtik meg az egyházmegyei nyomdákat, a mi egyházmegyénk ez önzetlen fölajánlással egy két évtizedes, széles üzletköri! sajtóhoz s annak 30.000 koronányi tiszta vagyonához jut, a melylyel és a melynek telkén létesítendő uj intézményekkel szinte aránytalanul csekély összeg hozzáadása által csodálatos eredményű sajtó-actiót indíthat meg. Az Irodalmi-Kör közgyűlése d. u. 4 órakor kezdődött meg a Cecil-egyesület nagytermében a Pápai hymnus eléneklésével. Az elnöki asztalnál Szabó István praela- tus-kanonok, elnök, Bodnár Gáspár és Lengyel Alajos dr. alelnökök, Kováts Gyula dr. titkár és Lovász Győző pénztáros foglaltak helyet. A jelenvoltak közt láttuk a vidéki papság köréből: Dimand Lajost, Rónai Istvánt, Sz. Jordán Károly dr.-t, Magyar Bálintot, Szabó Lajost, Szűcs Jánost, Weisz Józsefet és Zahoray Pál drt, a helybeliek közül pedig Haraszthy Béla drt, Jan- kovics Jánost és Merker Márton drt, valamint Bagossy Bertalant, Ettinger Jánost, Hámon Róbertét, Hirly Józsefet, Jaklovics Györgyöt, Kuliffay Mihályt, Kertész Pált, Lahocsinszky Bélát, Ratkovszki Pált, Scheffler János drt, Schwegler Ferenczet, Sepsy Mártont, Uhl Károly drt, Varjas Endrét és a papnövendékeket. A Hymnus után Szabó István elnök a közgyűlést nagyszabású beszéddel nyitotta meg, a melyet sűrűn megszakított a helyeslés lelkes éljenzése. A megnyitó után Kováts Gyula dr. terjesztette elő a titkári jelentést, a melynek jelentősebb részei a következők : Hogy a lelkesedés, mely a múlt év jan. 17-én megtartott közgyűlést összehozta és áthatotta, nem múló érzelem volt, hanem tevékenységnek csirája és fejlesztője, ezt bebizonyította ama munkásság, melyet az I. K. azóta mostanig kifejtett. Tevékenységre vall az, hogy a választmány 5 gyűlést tartott és ezek mindegyikén az I. K. életébe mélyen belenyúló gondolatokkal, eszmékkel és tervekkel behatóan foglalkozott, amelyeket nagyrészt már meg is valósított, részben pedig megvalósítani szándékozik. A választmány megvalósította a cziklusok megtartását. Az I. K. az 1912. év nagyböjtjében 1 hat-előadá- sos, adventjében 1 négy-előadásos, az 1913. év nagyböjtjében szintén 1 négy-előadásos cziklust tartott. Az elsőnek anyagát az egyháztörténetemből, a 2.-ét a pedagógiának, a 3.-ét a természettannak köréből vette. Az I. K. választmánya szükségesnek látja, hogy a tisztelt közgyűlésnek beszámoljon azon eszméiről és megbeszélt terveiről is, melyek eddig nem valósultak meg. Az 1912. évi márcz. 20.-án megtartott választmányi gyűlésen, melyre, mint meghívott vendég, szives volt eljönni a Pázmány-sajtó igazgatója is, megállapodás történt arra vonatkozólag, hogy az I. K. a maga kezelésébe veszi át a Pázmány-sajtót, ha a mélt. püspök úrtól sikerül annyi pénzbeli segélyt kieszközölni, amennyi szükséges, hogy a Kör a Pázmány-sajtó részvénytársaságnak anyagi követeléseit kielégítse. Ezen anyagi követelések akkor 34.000 koronát tettek ki. Ezt az összeget a Kör vezetősége memorán- dumban kérte a mólt. püspök úrtól. A kérést a főpásztor, tekintettel arra, hogy ő az alapszabály szerint a Kör fővédője, nem utasította el, azonban teljesítését elhalasztotta akkorára, amikor az egyházmegye sürgősebb szükségleteit, főleg magában a püspöki székhelyen, sikerül kielégíteni. Habár tehát a választmánynak messzenéző említett terve pénz hiányában eddig nem valósult meg, de van reménye, hogy talán a közel jövőben meg fog valósulni. Szintén fontos tervvel foglalkozott az 1913. évi ápril 2.-i választmányi gyűlés. Azon alkalomból, hogy a főpásztor kegyes volt az írod. Körnek a Pázmány-sajtónál a Heti Szemlével kapcsolatban 1910. decz. 31.-éig felgyűlt tartozásait 1912. decz. 14. én 4562 K 82 fillér pénzbeli adományával teljesen kiegyenlíteni, a választmány elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Heti Szemle anyagi ügyeit, mint kizárólagos tulajdonos, önmaga kezelje. A választmány már meg is állapodott abban, hogy Ettinger János szemináriumi tanulmányi felügyelő és írod. köri tag urat kéri föl a Heti Szemle bevétéleinek és kiadásainak közvetlen vezetésére. A múlt közgyűlés óta 10 uj alapitó tagot nyert az Irodalmi Kör. Elnökünk Öméltóságának a Kör iránt tanúsított külön figyelme és bőkezűsége külön említést is követel, amennyiben 10 alapitó tagnak a Kör által régebbeu fölhasznált alapítványait újból befizette a Kör pénztárába. Tehát elnökünk nemcsak szelleme fényével és erkölcsi támogatással, hanem anyagi bőkezűséggel is szolgálta az Irodalmi Kört. Az I. K. alapitó tagjainak száma 20, kik közül életben van 14. A rendes élő tagoknak száma 112. A múlt közgyűlés óta meghalt 2 rendes tag: Kőszegi Mihály és Matlaszkovszki Miklós. Az I. K. ezek szerint 126 élő tagból álló testület. Anyagilag, de főként szellemileg igen nagy értéket rejt magában ezen illusztris egyesület. Értékénél fogva képes arra, hogy az egyházmegyében levő irodalmi erőket egyesítse, hogy a kath. egyház szellemével ellentétes irodalmat és sajtót ellensúlyozza, hogy az isteni kinyilatkoztatásban rejlő értelmi és erkölcsi kincseket az Egyháznak és szeretett hazánknak javára hozzáférhetőkké tegye és kamatoztassa. De természetes az, hogy minél több uj alapitó és rendes tag csatlakozik hozzánk a jövőben, annál többet tehet e nagyra hivatott Szat- máregyházraegyei Irodalmi Kör a Krisztus elvei szerint való meggyőződésnek és hitéletnek fölébresztésére, ápolására és megszilárdítására. A közgyűlés köszönetét mondott Kováts Gyula dr. titkárnak. A pénztári jelentés szerint a kör vagyona (19 sajtórészvény : 1900 K ; alapitó tags, dijak 850 K; pénztári maradvány 217-89) 2967 K 89 f. A felmentés megadása után a közgyűlés Sz. Jordán Károly dr. indítványára nagy HUNGÁRIA ezelőtt Moskovits lelkesedéssel újból a régi tisztikart választotta meg. Végül Bodnár Gáspár alelnök tüzes beszédben buzdította a tagokat kitartó, lelkes munkára. A Hymnus eléneklésével ért véget az Irodalmi Kör közgyűlése, a melyet nyomban követett a Pázmány-sajtó közgyűlése. A közgyűlést annak megállapítása után, hogy a részvényesek a kellő számban képviselve vannak, Ratkovszki Pál sajtó-igazgató nyitotta meg, a ki jelentésében beszámolt a sajtó 1912.-Í üzleti évéről. A jelentés főbb részleteiben a következő: Évek hossu sora óta először történik meg velem az, hogy a Pázmány-sajtó évi működéséről örömmel számolok be. Örömmel számolok be azért, mert a jelen évi eredmény igazolja azt, hogy a Pázmány-sajtó életképes s életképes volt állandóan s hogy küzdelme, veszteségei azon áldozatokból’származtak, melyeket 20 éven át a Heti Szemlének hozott. Az 1912. évben terheink nem voltak kevesebbek, mint az 1911. évben; tartozásunk kamata ez évben is ugyanannyi volt, mint a múlt évben, fűtés, világítás stb, címén is kiadtunk annyit, mint a múlt évben, a személyzet fizetésére pedig 672 koronával többet adtunk ki, mint az előző évben, ledolgoztuk a múlt évben fedezetlenül maradt 235 K deficitet, a legreálisabban állítottuk össze a papír, raktári nyomtatványok stb. leltári értékét, leirtunk a gépek, betűk s egyéb felszerelések értékéből 621 koronát s ennek daczára jelentékeny nyereséggel : 1643 K 41 f.-rel zártuk le az évet. Sajtónk viszonyaiban 21 év alatt az alapitók által előre nem látott változások állottak be. Akkor nagy tűz, nagy lelkesedés hatotta át a tagokat, ezen lelkesedés oly nagy volt, hogy az alapitók nem képzelték, nem akarták elképzelni azt, hogy 21 év alatt az érdeklődés annyira meg fog csappanni, hogy az akkor megalkotott alapszabályok betartása teljesen lehetetlenné fog válni. Ez az előre nem látott körülmény bekövetkezett. Ma a sajtó iránt érdeklődő, helyeseb • ben szólva a sajtóban anyagilag is érdekelt pap összesen 12 van. Így állván az ügyek, nagyon természetes hogy a sajtó ügyei iránt a papság nem érdeklődik, annak ügyeit közömbösen nézi, s lábra kel az a nézet, hogy a Pázmány-sajtó ügyeit s érdekeit támogassák a részvényesek, hiszen a sajtó az övék. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Ott álltam a sajtó megalapításánál, gondozó munkát végeztem ügyében 21 év óta s tanúságot tehetek s teszek a mellett, hogy az alapitók szeme előtt minden jó lebegett, csak anyagi haszon kérdése nem! Régen készülök ez ügyet az egyházmegyei papság előtt feltárni, de nem tehettem eddig. Nem tehettem azért, mert a sajtó nehéz anyagi küzdelmet vívott s bármely indítványt tettem volna is, ki lettem volna téve az igazságtalan megítélésnek. Hála Istennek, a sajtó ügye ma jól áll, s igy eljött az ideje annak, hogy további fennmaradásáról, további megszilárdításáról gondoskodjunk. Erre akarom felhívni a Pázmány-sajtó részvényeseinek, az egyházmegyei Irodalmi körnek s az egyházmegye valamennyi papjának figyelmét. A sajtó alapításban az egyetlen Egert kivéve a szatmári egyházmegye papsága megelőzte az ország összes papságát. Előbb volt nyomdánk mint a Sz. István-társulatnak, Nagyváradnak, Győrnek, Temesvárnak s mi enged- nők, engedhetnők elkallódni a lelkesek által 21 év előtt alapított sajtót! Nagy hiba volt, hogy az Irodalmi kör kebelében és kezdeményezésére keletkezett sajtó ügye az Irodalmi körtől függetlenül s külön szervezettel indult meg. Ezt a hibát kell jóvá tennünk. Nem a veszélyben forgó, nem az fióküzlete ajánlja női-, úri- és gyermekcipő különlegességeit jelentékenyen leszállított árak mellett 1 Szatmár, Deák-tér 7.
