Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-04-09 / 15. szám

dolga — azokban «em tudom okvetetlenül feltételezni azt az önzetlenséget, gondosságot, azt a lemondást, amely tulajdonságokkal az irgalmas nővért előzetes megbizonyosodás nélkül is önkénytelenül felruházom. Mert Istenbe vetett mélységes hit és ebből táplálkozó áldozatos szeretet kell ahhoz, hogy egy nő egy addig még soha sem látott embert, egy undorító beteget odaadással ápoljon. Ezt az önfeláldozást 80—100 korona havi fizetéssel, sőt egyáltalán semmi pénzen se lehet megvásárolni. Ehhez járul még a rendtagok fegyelmezettsége, a szolgálat felmondásának és a sztrájknak lehetetlensége, melyek őket megbecsülhetetlenekké teszik.

Innen van, hogy az orvosok, akiket egyáltalán nem lehet vallási elfogultsággal vádolni, szívesen hívják meg őket a vezetésük alatt álló kórházakba.

Egyházmegyénk területén Máramaros- szigeten 38, Ungváron 18, Munkácson 12, Beregszászon 9, Szatmáron 7 él a kórházi betegápolásnak.

De egyházmegyénk területén kívül is több városban szolgálnak ezen nemes hivatás terén. Mindenfelé azt a romlatlan széllé met viszik szét, melyet a szatmári anyaházban szívtak magukba. Bárhová mennek, „szatmári apáczák'* maradnak és a szatmári püspök lelki leányai.

Az esztergomi kórházban 12. a selmec bányaiban 6, a lévaiban 5, a budapesti Er- zsébetkórházban 16, a kalocsaiban 6, a ki- rályhelmecziben 7, a magyaróváríban 8, a kolozsváriban 3 van alkalmazva.

Részint tehetetlen aggokat, részint árvagyermekeket ápolnak : a szatmári szegények intézetében 2, az ugyanitteni árva- és lelencz- házban 4, az esztergomi szegények házában 3, a magyaróvári árvaházban 3.

Ezenkívül rendkívüli esetekben súlyos betegekhez, az illetők családjának megokolt kérelmére a rendelkezésre álló munkaerőkhöz mérten rendtagot küld ápolónőül a szerzet elöljárósága.

Emberbaráti intézmények szolgálatában állanak a Schematismus kimutatása szerint 159-en, 48 cal többen mint tiz évvel ezelőtt. Sőt tudomásom szerint a betegápolásban kiképzést nyer minden egyes rendtag, hogy szükség esetén ezen hivatásnak is megfelelhessen.

Ilyen értelemben tartom a monarchiára nézve megbecsülhetetlen kincsnek azt a 712 szatmári apáczát, mert egy háború esetén a a hadsereg bennök ugyanannyi képzett és lelkismeretes ápolónővel rendelkezik.

Van még egyházmegyénkben egy szerzetesrend, amely a betegápolás terén világtörténelmi jelentőségű, ősrégi dicső múlttal kérkedhetnék, ha ez szerénységével össze férne. Ez az Istenes Jánosról nevezett irgalmas rend. Köztudomású, hogy városunkban már évtizedek óta élnek nemes hivatásuknak. Nem rajtok múlik, hogy ezt oly szűkös viszonyok között végezhetik. Aki tevékenységük egész nagyságáról akar fogalmat szerezni, annak budapesti vagy zágrábi házaikban kell őket felkeresni.

Bagossy Bertalan.

Szatmár, 1913. április 9.

_______________

A létszámemelés réme megint kisért. Hadügyi vezetőségünk telhetetlen éhségét csak rövid ideig tudták kielégíteni a Lukácskormány által gondolkodás nélkül odadobott milliók s a szuronyok között megszavazott véderőtörvény. Több ujonczot követelnek megint s újabb százmilliókat. Éppen most, amikor magánosok, czégek és intézetek ezerszámra roskadnak össze a pénzügyi válság nyomasztó súlya alatt s amikor már nemcsak az alsóbb néposztály, de az intelligenczia egy része is Amerika felé tekint. Ezek a lavinaszerűig dagadó katonai követelések könnyen érthetővé teszik, hogy miért nem akarja Bécs elejteni a sokszorosan rovott múltú, panamavádakban megfürösztött Lukács-kormányt. Mert a Kárpátoktól Adriáig nem akad Lukács Lászlón kivül miniszter- elnök, sem a munkapárton kivül parlamenti többség, amely a nemzetnek erre a megnyo- moritására lelkifurdalás nélkül vállalkoznék. De azt már nehéz megérteni, hogy mi czélja van a monarkiának ezzel az őrületes fegy_HETI SZEMLE“

verkezéssel ? Hiszen eddig is óriási hadsereget tartottunk, mégsem mertünk fellépni még Montenegróval szemben sem. Avagy talán Oroszországgal akarnak elbánni ? Erre ugyan szerencsétlen előkészület a folytonos létszámemelés. Oroszország a markába nevet a mi hiú erőlködésünk láttára. így játszva, háború nélkül, anélkül, hogy egyetlen, kozákot is feláldozna, legyőz bennünket. O csak a Balkánon rendeztet időközönkint egy kis zavargást, néhány próbamozgósitást csinál a galicziai határon s mi azalatt beleöljük minden életerőnket az ármádiánkba. A sok Mannlicher, ágyú, Dreadnought megfojt bennünket, mielőtt egyiket is használtuk volna. Nem fegyverrel kezünkben, hanem fegyverrel a hátunkon meg a fejünkön fogunk elpusztulni.

Társadalmi probléma.

Irta: irt. EGÁN LAJOS.

Évszázad óta két nagyhatalom áll egymással szemben. Két tőkeerős müveit állam fegyverben áll és halálos csapást akar mérni a másikra. Szinte félelmet ébresztett a távolállóban is, látva azt, hogy farkasszemet néz egymásra két óriás. A Német készen áll fényes fegyverével, a Franczia a 3 éves katona szolgálattal, repülőgépekkel igyekszik katonailag megerősödni. Az utóbbin méltó csodálkozás száll lelkűnkbe. Talán a divatját múlt haza megbecsülése szállta meg a köny- nyüvérü Francziát? Talán másfelől mozgott újabb időben a levegő, hozván idealisztikus vágyakat, tartalmat, életet, vágyakat, az élvezetekben eltompult társ dalomra ? Talán újra kisütött a nemes lelkesülés fényes napja? Talán rágondolnak ismét egy nemzet jövőjére, arra, hogy nem a személyes élvezetekért nem önmagukért vannak a világon ?

Énnek a fényes testnek nyomában van a sötét, árnyék. Lássuk csak, hogy fest az egész. Évek hosszú során a megtorlás eszméje motoszkált a francziák egyrészének eszében, a szokatlan nagy veszteségek sajgó fájdalmában.

Az igazságot keresve, mi a távolból, talán tisztább képét láttuk az ő helyzetüknek; láttuk a csalódottak üres álmát. Ézek használják fel most utolsó ütőkártyáikat. Bejutott egy progresszista az uj miniszterek sorába. Egy radikális képviselő a nemzet védelmére mindent megszavaz, de ennek elérésére megindított mesterséges mozgalmat helyteleníti; értve a hároméves katona szolgálatot, a külvilággal való, szerintük haszontalan háborút. A kamarában a szavazás után az uj kormány helyzete súlyos, mert a véderő fejlesztésének kérdése fölött megoszlottak a szavazatok, Vs ada nem szavazott, a többi közül gyenge többséget nyert a franczia uj kormány. Ott már megszokták, hogy minden unton jön uj kormány, de mind csak a sülyesztőt kezeli.

Az angol kormány, a képviselőházban ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy nem köti a kormányt semmiféle szerződés arra, hogy valamely külháboruban részt vegyen, mégis minden mozdulatából kitűnik, hogy állandó katonasertgét igyekszik erősíteni, fölhasználva a szükségesség bizonyítására minden kínálkozó alkalmat, mely a külvilágban történik, anélkül, hogy valaki találna abban olyan dolgot, mely Angolország érdekeit sértené.

Végig nézve az egész vonalon olyan irányban látjuk mozogni az erőpróbálgatásokat, melyekről nyíltan és őszintén se lent, se fönt nem igen akarnak még beszélni, csak keresik egyik helyen a támpontot, melyre reá támaszkodva kiemelhessék helyéből a mai társadalmi rendet, a másikon annak védelmét. A társadalom egy részének erőgyűjtése ez a tőkével szemben. A kormányok erőfeszítése a jelenlegi társadalmi rend és a kevés kézben felgyülemlett tőke megvédel- mezésére.

Egyik oldalon a haderő szaporítása, a háromévi szolgálat felújítása. A nagyhatalmak óriási seregének látszólag egymás ellen való felvonulása, az utánna következő leszereléssel azt a gyanút kelti föl, hogy kímélik hadi erejüket más, sokkal fenyegetőbb belső bajok elhárítására. Félnek a forradalomtól, mely különösen a íejlettebb ipari államokat

3

fenyegeti, a tőke elhatalmasodásának letörésére. De készülődik a másik párt is. Az aD- timilitarizmus hirdetői, a küiháboru és a revanche ellenzésével is rámutatnak arra, hogy az iparilag túlfejlesztett államokban ma már az állam jövedelméből fönntartott hadsereg és a szocziáldemokraták vörös serege készülődik egy nagy leszámolásra.

A szocziáldemokrata párt kongresszusa Belgiumban szolidárisnak vallotta magát az elzásziakkal, midőn az utóbbiak kijelentették, hogy ők nem óhajtják a revancheot és mindketten erős akcziót szándékoznak kifejteni azért, hogy a franczia-német barátkozás, nemzeti miliczia, stb. létrehozassék.

Az általános sztrájk kimondásával akarják egyik oldalon felborítani a mostani államrendet ; az erős katonai szervezettel megvédeni azt. Ez a jelen irányzatának képe.

A nagy nemzetek bölcs politikusai, elég késön, belátták, hogy az államellenes szövetség nagy szervezetével nagy erőre tett szert, ebből nagy válságok fakadhatnak, melyeket csak katona erővel tudnak megfékezni. Ezzel szemben proletáriusok azt hirdetik ; hogy az ő gyermekeik az ellentábor elvtársait nem bántják, de e helyett az őt gyötrő belső ellenségét fogja megrontani az általános sztrájkkal és ebbe az irányzatba igyekeznek belecsalni minden tömeges foglalkozási ág embereit, emlegetvén nekik az elnyomatás és kizsákmányolás formáit.

Kinek van igaza ? Hiszen látták már egyes helyeken a felbomlásnak kísérleteit velejáró dolgozni akarók és nem akarók csatáit, a rablást, gyújtogatást, rombolást. Angliában meggyőződtek az utolsó részleges felfordulás alkalmával arról is, hogy a legveszélyesebb kiilellenség sem tehet rövid idő alatt olyan nagy kárt, mint a szervezetlen elégedetlenek serege, melyet a tömegérzés, a helyzet megváltoztatásának brutális eszközével akar kivívni.

Világos, hogy ezt a harczot a hadsereg fogja eldönteni az iparilag tulfejlett országokban, ahol a felforgató elem, a vallási alapot is megtámadja, mert a kavarodást ez is tetemesen elősegíti, látván azt, hogy a boldogulás a vallássosságban és hazaszeretetben találja legbiztosabb támaszát

A nagyhatalmak még a legcsiklandósabb esetben sem mernek már külháhorut viselni, mert a háborúval már együtt jár a belforra- dalom és attól tartanak, hogy az megmételyezi a saját rendes katonaságát és nem bírják megvédeni saját országukat a felbomlástól.

Látva a tornyosuló veszélyt a sokak által irigyelt, iparilag fejlett, aranyban dúskáló, jómódban fényeskedő, ipar által tőkében meggazdagodott külföldön, vessünk számot a látottakkal.

Krízisek közelednek a gazdag az irigyelt népre, látjuk az életfentartás cselekvő mozgását valami változás létrehozására, ez bennünket gondolkozóba ejt.

Majdnem menthetetlennek látjuk az ipari tultengósben élő, most még gazdag és irigyelt népet, ahol megszűnt a harmónia a mezőgazdaság és iparélet között. Bekövetkezni látjuk a teljes felbomlást és a rákövetkező nyomor és pusztulás képe bontakozik ki lelki szemünk előtt, az éhség és a járvány pusztítása mellett kiszámithatlan az, hogy az olyan sorba került államhatalomnak lessz-e annyi ereje, ezt a bajt enyhíteni vagy megakadályozni

Mi itthon még ezidő szerint jobb helyzetben vagyunk, adná az Isten hogy ezt a helyzetet a hatalom bölcs belátása erősítené azzal, hogy a mi hazafias középosztályunkat, a nyugodtan dolgozó kis gazdáink seregét, magyar érzelmében támogatva élni hagyja az ő boldogító hitében és hazafias érzésében. Akkor ez az ország és annak uralkodója, bátran kitekinthetne a jövőbe. A mi fekete talajunkon dolgozó izmos-csontos gazdáink hazafias támogatásában tenyészik a megbízható jó katona; ennek a népnek hitéletében él a hazaszeretet és ebben kell fenntartani az öntudatos erőt és ezzel a tőke és munka között támadt járvány ellen, mi kellő ellenálló képességgel fogunk birni.