Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-02 / 14. szám
Szatmáp, 19x3. április 2 14. szám XXII. évfolyam. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. | Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — „ j Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Püzmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona---------------- Nyllttór sora 40 fillér. ---------------A lap megjelenik minden szerdán A szatmári egyházmegye papságának névtára az Ur 1913.-ik s a püspökség fennállásának 109.-ik esztendejében. II. Az iskolák. Magyarország régmúlt viharos századaiban a főpapság erejének oroszlánrésze a honvédelemben merült ki. Bandériumokat szereltek fel és vezettek személyesen a csata térre. Istennek hála, hogy kivergődtünk ebbői a barbár korszakból! De azért ne mondja senki, hogy főpapságunk terhei- megkeves- bedtek. Ma is seregeket szerveznek a saját költségükön, ma is hadakat vezérelnek; csak a harczmező változott meg. A keresztény katbolikus kultúráért küzdenek. Bajtársaik, katonáik ebben a hadműveletben a papok és a tanitók. Vannak felekezetek, amelyek nemes versenyre kelnek ezen a téren a katolikusokkal, és épen azért szívesen hajtjuk meg előttük elismerésünk jeléül zászlónkat. A többieknek szeretnénk odakiáltani: Utánunk, erőtökhöz képest! Vagy ha van bennetek áldozatkészség, ám előzzetek meg bennünket ! Mert a nép nevelése és felvilágosítása mindnyájunknak közös feladatunk. Iskoláinkban nem csak saját gyermekeinket neveljük, hanem a befogadó hely mértékéhez képest más felekezetiteket is. Csak azt követeljük tőlük,'hogy mig iskoláink padjaiban ülnek, tiszteljék a vendégjogot. Mikor pedig búcsút vesznek tőlünk, azt az egy óhajtást nyilvánítjuk velük szemben, hogy közéleti munkásságukban igyekezzenek hasznos tagokként beilleszkedni a magyar keresztény társadalomba. Még nem hallotlam panaszt, hogy intézeteinkben a más felekezetikhez tartozó gyermek — nem türelmet — hanem szeretetet és igazságos elbánást ne tapasztalt volna. A „Schematismus“ látszólag azt is feladatává tette, hogy egyházmegyénk ezen tanító működéséről átnózetet nyújtson. Sajnos, erről meg kevésbbé ad felvilágosítást, mint a leikipásztorkodá ról. Mert mig amott a többi felekezetek erejéről a mindenütt oda- jegyzett lélek szám és templomaik jelei alapján némi homályos fogalmat szerezhetünk, addig ezen részben semmi sem árulja el, hogy egy egy községben van-e felekezeti vagy állami iskola. Pedig legalább az állami iskolák létezését kellett volna megjelölni az illető községek után egy megfelelő jellel, teszem föl : egy miniatűr magyar czimerrel. Mert mindenki tndja, hogy korunkban már a lelkészkedő papság erejének javarészét a hitoktatás emészti föl. Különösen áll ez olyan parochiákra, melyeknek sok a fi- liálisuk és azokban számos állami iskola van. A mezőkaszonyi plébános, vagy a munkácsi káplánok akár árendába adhatnák saját lakásukat s ők maguk ekhós szekéren tanyázhatnának, örökké utazva egyik községből a másikba hittanórákat tartani. Épeu azért, hogy ezen kötelességek feltüntetve legyenek, jó volna a következő Schematismusokban minden egyes paroehiá- nál megjelölni, hogy hány hittanóra a terhe. Már csak azért is, hogy lássák az illetékesek, hogy meddig lehet a húrt feszíteni. Egyes iskolákat, mint például a szatmárit, nagykárolyit, felsőbányáit, máramaros- szigetit, ungvárit „főelemi“ iskolának nevezi a Schematismus. Ez már özönvíz előtti elnevezés, abból a korból, mikor még „professo- rok“ tanítottak az ilyenekben. Ma egységes a képesítés, egyik tanító olyan, mint a másik, legfölebb az iskolák fejlettségében és az elért eredményben lehet ktilömbség. Elszomorodva szemlélem az olyan községeket, melyekben az állami iskola 4—6 tanítóval, a katholikus pedig egyetlen egy- gyel működik. Lehet-e ez versenyképes amazzal ? Ide kell igazán ember a gátra! Egyébiránt iskolaügyünk a lefolyt húsz esztendőben szépen fejlődött. Nem szándékozom itt az irgalmas nénékkel foglalkozni, csak amennyiben az egyházmegye területén működnek. Tevékenységüket bőven méltatta lapunk legutóbbi számaiban. Itt csupán any- nyit említek meg, hogy 1890-től 1910-ig 35-ről 57-re emelkedett az általuk elfoglalt katedrák, száma. Egy uj tanitószerzet is telepedett le városunkban, az iskolatestvéreké. Most, hogy idehozták jelöltjeiket is, a kik a helybeli jóhirü tanítóképző intézetben megfelelő kiképzésben részesülnek, reményünk van, hogy nálunk is oly áldásos és messzeterjedő működést fognak kifejteni mint külföldön. A világi tanító erők száma 20 év alatt ölel szaporodott. Hárommal: Csanáloson és Fényen (az óvónőket mindenütt odaszámjtva.) Kettővel: Mezőpetriben, Mezőteremen, Márkén, Krasznabélteken, Aknasugatagon és Aknaszlatinán. Egygyel : Batizvasváriban, Zajtában, Sárközön, Csegöldön, Nyircsaholy- ban, Nyirmadán, Csomaközön, Kálmándon, Kaplonyban, Kisdengelegen, Szaniszlón, P.- teremen, Tiborszálláson, Vállajon, Alsóhomo- ródon, Erdődön, Sándorfaluban, Nagyszokon- don, Krasznaterebesen, Nagymajtényban, GilBáró Eötvös József. 1813—1913: Mintha megnőtt volna szemeinkben s nagyobb lenne történeti jelentősége. Születésének százados évfordulója közeleg, sírját a Duna lágyan mormoló habjainál eszmék légiója veszi körül s bennünket a Szahara sorvasztó levegője öldököl. Irodalmi, politikai és társadalmi életünk régi berkei letarolva, zavar, rendetlenség, vezető elme, összhang hiánya mindenütt. Mintha megelevenednék életének és működésének minden tanulsága. Élénkbe rajzolódnék piramisszerű alakja, mely fáráók sírja helyett okulások örök hordozója. Tisztán látni az alapokat, a hatalmas kőkoczkákat. A páratlan építmény mesteri módon összeróva, a költő, ember és állam- férfiú szervesen egybeolvad. S mi sivatagok felé vándorolunk. Megfeledkezünk róla. Nem nézünk hátra, csak előre. Nem olvasunk lényének homályba takargatott hármas síkjáról. Rejtély lesz" előttünk. Szfinksz a piramis mellett. Pedig az is megszólal olykor. Titkos szózatot hallat, ha érik a napnak fénylő sugarai ... Mint költő, államférfiu és ember egy czélt szolgált: nemzetének és az emberiségnek boldogitását. Az önzetlenséget hirdette s egész lénye a szeretetben olvadt fel. Igazi nagy ember volt, aki klasszikus példányké- pévei, Goethével ellentétben mindvégig a keresztény szellemből táplálkozott. Karthausija úgy, mint nagy állainbölcselmi müve — első és utolsó alkotása — ezen sarkallik. Nemesen érző kedélye mély értelemmel is párosult. Ifjúkori müveitől kezdve el egészen a Gondolatok aranyat hömpölygető folyamáig, essay- itől a XIX. század uralkodó eszméiig, megmozgatott és kifejezésre juttatott minden égető problémát. Irt, agitált, bölcselkedett érdekükben s nem bántotta, ha más valósította meg azokat. Elméleti belátása szivének jóságával párosult. így válhatott az átalakuló Magyarország egyik legkiválóbb képviselőjévé. Költeményei és regényei avatták költővé. Valamennyiben korának törekvései és szenvedései érdekelték. Azt az aestheticai elvet vallotta, hogy a költészet nem lehet önczél, mert akkor mintegy kedves játékká sülyed. Mennyire fontos ennek hangoztatása ma, mikor nemzeti élet és irodalom között nincs úgy szólván semmi szorosabb kapcsolat. Előbb az anyátlan árva elhagyatottsága érdekli, majd egy hatalmas szökkenéssel a társadalmi előítéletek megszüntetésére gondol ki román- czokat. Karthausijában az európai eszmék zűrzavarába viszi hősét s az önzetlen emberszeretet, a munka és a kereszténység nagy eszméinek hirdetésével gyógyitgatja a beteg társadalmat. Mélyebb, költőibb nyelvű, elmélkedésekben gazdagabb s gyakorlatibb munkával nem vált még meg iró ifjúsága forrongásától. A falu jegyzőjében fényt áraszt az elnyomott nép szalmaviskójára s kíméletlenül mutat rá arra a magyar társadalomra, mely csak jogokat ismer teher nélkül és tehert jogok nélkül. A Dézsa-lázadás képeit felelevenítő müvében a nemességnek mintegy intéssel szolgál: siessen a nép felszabadításával. Követelte, hogy minden munka necsak szép könyv, hanem jó tett is legyen s ő mutatott reá példát első sorban. Hazafi volt s azután iró. Energiátlan, színtelen korunkban méltó a megszivielésre. S milyen az államférfiu ? Itt is megmaradt annak, ami volt az irodalomban. Eszmék kezdeményezőjének, intézmények útját egyen- getőjének. A népképviseletet és felelős kormányt, a kiegyezést és nemzetiségi ügyünk rendezését ő hangoztatta legtöbbször és mások valósították meg. Maga is előbb tanult, nagy elméleti munkásságot fejtett ki s csak azután lépett a gyakorlati politika terére. Ez is egyik tanulsága életének. A keresztény hitfelekezetek egyenjogúsága, a zsidók eman- czipácziója, Tudomány-Egyetemünk és irodalmi intézeteink fejlesztése, a népiskolai törvény létesítése mind az ő nagy nevéhéz fűződnek. Negyvennyolcz előtt Széchenyi és Kossuth, negyvennyolcz után Deák F. és Andrássy között foglalt helyet. Működésének első korszakában az általános emberit törekedett a nemzetiben megvalósítani, a másodikban a nemzetit a külső politikai viszonyokkal vélte összeegyeztethetni. Ma az általános emberi jogok és a nemzeti-ellenlábasai egymásnak. Sérelmi politikát sohasem
