Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-04-02 / 14. szám
HETI SZEMLE vácson, Szakaszon, Szinfaluban, Felsővisón, Rónaszéken, Turterebesen, Remetevasgyárban. A közép- és alsóungi kerületben bajos a változásokat figyelemmel kisérni a község- nevek megmagyarositása miatt; azért jó volna a régi neveket is közölni zárójelben. Mindössze annyit tudok megállapítani, hogy az előbbiben négygyei, az utóbbiban kettővel emelkedett a lanitói állások száma. Sorvadt, visszafejlődött a tanítás ügye Szinérváralján.Nem látok iskolát az uj Schematismus szerint Kucsován és Dolhán, ahol pedig 20 év előtt volt. Ha ezt a sorozatot végigtekintjük, lehetetlen az első szempillantásra meg nem győződnünk, hogy a tanítás ügye a legnagyobb lendületet a szatmármegyei sváb községekben érte el. Már most tudva azt, hogy a kathedrák szaporítása jelentékeny áldozatot követel a hitközségektől is, a legnagyobb elismerést érdemlik meg az ottani hivek, hogy gyermekeik katholikus szellemű neveléséért nem csekély terheket vállaltak magukra. Másrészt mivel iskoláink mindenütt magyar nyelvűek, biztató kilátás nyílik ezen községek teljes elmagyarosodására. Ezek után mégis majdnem megdöbbentő jelenség, hogy 20 év alatt a kath. iskolákat látogató gyermekek száma 15750-ről 15558-ra, tehát 193-mal apadt. Csak az a tudat vigasztalhat, hogy a számbeli fogyás az intenzív tanítás javára esik. A katholikus jellegű középiskola-fajokat egyházmegyénkben a gimnáziumok, tanító-, tanítónő- és óvónőképzők és a polgári leányiskolák képezik. Mellettük jóhirü internátu- sok gondoskodnak a házinevelésről. Ezen iskolafajokról, bár szintén nagy fejlődésen mentek át, nem találunk részletes adatokat a Schematismusban. Ha azt felemlítjük, hogy Szatmáron polg. isk. tanitónőképző létesült, a Pázmány-konviktus jelentéktelen magból terebélyes fává nőtt és hogy a máramaros- szigeti algimnázium nyolczosztályuvá fejlődött, mindent elmondtunk, ami a Schema- tismusban megtalálható. Van az egyházmegyének egy főiskolája is, a négy évfolyamú theologia, összesen 20 hallgatóval, kik közül négy negyedéves és egy harmadéves van. ügy látszik, ez a létszám a Rómában, Budapesten és Wienben tanuló összesen öt hallgatóval együtt az együzött. Hiúságból, sértett önérzetből nem tett soha olyat, miből a hazának kára lett volna. A harmónia volt itt is lelkének alapvonása. Méltóan ahhoz a fiatal Eötvöshöz, aki veszély idején csupán könyveit és kedves vén karosszékét viszi magával. Mint ember az irodalomban és politikában elhintett eszméi után indult. Almai megvalósítására törekedett. Cselekedetei eszünkbe juttatják az irót és politikust, mint élményt az emlék, mozdulat a lélek titkos folyama tát. Olyannak látták, olyannak találták életében, amilyennek Írásai után elképzelték. A kép való alakot ábrázolt, a gondolat és annak kivitele között nem volt semmi különbözés. Ha valaki nem olvasta müveit, meggyőződhetett azok tartalmáról, ha az ember cselekvéseit vizsgálta. A szeretet volt emberi ideálja. Mindig csak a jót akarta, mintahogy müveiben, törvényjavaslataiban nem találunk ethikai tekintetben semmi kivetni valót. Teljesen rávall a Gondolatok egyik axiómája : „Meg tudom bocsátani a legvadabb gyűlöletet, a legnagyobb igazságtalanságot, csak arról legyek meggyőződve, hogy az, aki gyűlöl, szeretni is képes s hogy amit tesz, azt igazságosnak tartja.“ Egyesekben és nemzetben az egész emberiséget átölelve tartotta s Assisi nagy szentjének evangéliumát hirdette : A sok gyűlölettől szenvedüuk — szeressetek 1 Mintha megnőtt volna szemeinkben s egyre nagyobbodnék történeti jelentősége. Életének hármas síkja felénk sugározza a a három : irodalmi, politikai és emberi ideált. Szellemének százados ünnepén megállítja a a sivatag uttalan vándorait és beszél, beszél a piramisok némaságával: Kövessetek 1 Bakkay Béla. házmegye szükségleteinek megfelel. De éppen azért, mert oly csekélyszámu papjelöltről van szó, nem volna-e czélszerübb őket, legalább a harmad- és negyedéveseket egy egyházmegyei pap felügyelete alatt mint különálló szemináriumot Budapesten elhelyezni, hogy az ottani egyetemen végezhessék tanulmányaikat, — a jelenlegi professzorokat természetesen megfelelő stallu- mokhoz .juttatván ? Hiszen most már a református theologusok egyetemen fogják szerezni képzettségüket! Az evangélikusok Pozsonyban, a haladó zsidók Budapesten szintén egyetemi légkörben végezhetik tanulmányaikat! Nem fogunk-e hátramaradni? Végül meg kell emlékeznünk Nagykároly sérelmeiről. Az egyik az, hogy a „Schematismus“ nem ad számot az ottani ébredő hitélet és áldozatkészség egy tiszteletreméltó bizonyítékáról, az újonnan alapitolt Szent László-konviktusról. A második sérelem elkövetésében ezen sorok Írója a ludas, mert a parochiák ösmertetéséből Nagykároly kimaradt. így történt, mert a mi szempontunkból nincs köszönet benne. De az ottani körök kívánságára, melyet a szerkesztő ur volt szives tolmácsolni, hadd álljanak itt a következő épenséggel nem vigasztaló adatok. Az egyházmegye megalapítása óta az 1900. évi népszámlálásig a nagykárolyi róm. kath. hitközség volt az egyházmegyében a legnépesebb. Az akkori lélekszám 5990 hívőt tett ki. De a legutóbbi népszámlálás adatai szerint Szatmár-Németi már nagy győzelemmel ragadta el tőle a pálmát, mert az itteni róm. kath. hívek száma tiz év alatt 5307-ről 6998-ra emelkedett. Sőt még ezt a második helyet is kétségessé fogják lenni a jövőben Ungvár és Máramarossziget. Az előbbi városban ugyanis 4798-ról 5481 re, az utóbbiban pedig 4315-ről 5313-ra szaporodott a lélekszám. De Nagykárolyban ugyanazon tiz év alatt 5990-ről 5932-re apadt le. Még elszomoritóbbak ezek a számok, ha a nagykárolyi többi felekezetek adataival egybevetjük. Nagykárolyban : ót r. k. g. k. g. kel. ág. ev. ref. zsidó 1900 5990 3508 104 239 3405 2139 1910 5932 3893 25 230 3500 3491 Ehhez nem kell kommentár. Bagossy Bertalan. Ne felejtsük el, hogy a liberálisok, szabadkőművesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást, vagyis a kath egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki. A szatmári irgalmasnénék és a patronázs. (mm. dr.) Csillogó, szemkápráztató erényeknek minden időben inkább hódolt az emberiség, mint a fel nem tűnő, szerény tevékenységnek, mely csendes elvonultságban gyakorolja áldásos munkáját. S ami a régibb és legrégibb időkben is a ritkaságok közé, tartozott, hogy ne tartoznék az a legritkább je lenségek közé korunkban, melynek igazi bálványa a hiú villogás és feltűnés? Pedig nincs oly szájas hűhó-vadász, ki legalább szóval el ne ismerné, hogy igazi erénynek első sorban az nevezhető, amely kerüli a feltűnést s a jót, a kötelességet önönmagáért teljesiti. A feltűnést kerülő, szerény erények közé, melyeket napjainkban vajmi kevesen gyakorolnak, első sorban a lelkiismeretesség tartozik. S bizuny elég sajnos, be kell vallani, hogy a mi korunk szülöttei nem na gyón törekednek nyílással versenyezni a lelkiismeretességben ! De nem i Azt látjuk, hogy a társadalom komoly mm i ám, aki első sorban felvállalt kötelességeinek él s szívvel, lólekSzatmár, 1913. április 2. kel végez mindent, amit tesz, vajmi kis elismerésben részesül. A lelkiismeretességre nevelni kell a társadalmat minden téren, minden időben és csak úgy áraszthat e nemes erény az emberiségre bőséges áldást, ha minél többen hódolnak neki. Legyen lelkiismeretes a szülő, olyan lesz a gyermeke is, ha jó nevelést kap ; legyen, lelkiismeretes, a tanító, pap, bármiféle tisztviselő s olyan lesz a környezetűk, legyen lelkiismeretes a gazda, azzá lehet tenni a cselédet is. Erre a lelkiismeretességre szüksége van az emberiségnek a társadalom minden rétegében, erre is lehet nevelni az embert. Mindegyik a maga választotta körben megtalálja az erre szolgáló tanítást. A mi korunk intézményeiben reformkorszakát éli, alkot hol jól, hol rosszul. A mai kor ilyen áldásos alkotása: a patronázs intézménye. Ez alkalmas igazán arra, hogy lelkiismeretességre neveljen, ha lelkiismeretes nevelöklől indul ki. Szóbeli és Írásbeli tudósításaim feljogosítanak arra, hogy objektive elmondjam, hogy a mi városunkban, az anyazárdában is van patronázs az irgalmas-nénék vezetése alatt circa 80—90 cselédleány részére. Hogy m ly fontos ez az intézmény ebben a körben, a cselédekre nézve mily hatásos, azt józan ésszel senkisem tagadhatja. Az irgalmasnénék oktató, szerető tanítását, lelkiismeretes munkáját ezen a téren sem lehet kétségbevonni, csak a legnagyobb dicséret hangján kell szólni róluk, mint városunkban a cselédpatronázs megalapítóiról és ügyes vezetőiről, a lelkiismeretesség gondos nevelőiről. Mindenki tudja, hogy egyik legaktuálisabb, legégetőbb kérdése a modern társadalomnak a cselédügy. Úgy vagyunk vele, hogy nem fordulhatunk meg társaságban, hol ne erről a témáról- beszélnének. Természetesen valószínű, hogy a cselédek is sokat beszélnek gazdáikról. Az elégedetlenség ugyanis rendesen kölcsönös. Olvastam ezt a jóizü történetet, amely egy nagy földbirtokossal történt. Azt mondta egy parádés kocsisnak, hogy most nincsenek jó négylovas kocsisok. A kocsis erre visszavágta: Nem agy uram, de most nincsenek négy lovat tartó jó gazdák. Darányi földmivelésügyi miniszter korában igen üdvös és czélravezető intézkedéseket tett a cselédügy kérdésének megoldására nézve. így ő honosította meg a sokáig egy helyben szolgáló cselédek megj utal mazását. A gazdasági cselédek aggkori és baleset elleni biztosítása, a munkáspénztárak létesitése mind szintén jó hatásunknak mutatkoznak. Azonban mindezek az intézkedések csak a mezőgazdasági cselédek és munkaadók érdekeit ;artják szem előtt. A házi cselédekre nézve, a hol pedig a legnagyobb bajok mutatkoznak, alig történik valami üdvös intézkedés. Lelkes urhölgyek többféle egyletet alkottak ugyan, amelyek a cselédleányok védelmét czólozzák, de akcziójuk nem elég czélravezető és nem elég eredményes. A jó gazda cselédjét a család tagjának tekinti, szeretettel bánik vele, őrködik testi és lelki épségén, azért jó gazdánál nem is igen romlik meg a cseléd A rossz gazda, aki a cselédben csak rabszolgát lát s nem óvja azt s nem védi, vagy aki csupa kényelemszeretetből túlsók szabadságot enged cselédjének, csak azért, hogy ily módon biztosítsa a maga kényelmét, képezi a cseléd erkölcsi romlásának kiindulási pontját. Az az elem, amely szolgálatra jelentkezik, napról- napra silányabb. A faluról beözönlő cselédség legnagyobb része nem jő romlottan a város fertőzött légkörébe, az a cseléd itt romlik el. Az utcza kisértését betetőzi az utczai sajtó, annak ellen nem őrizhető kishirdetései, melyek mint fenyvesmadarat az enyves ág, úgy fogdos- sák össze a naiv tudatlant. Itt romlik, mert munkaadója vele nem törődik, vagy mert a bűnre maga vezette rá. Elnézi szeretkezéseit, eltűri éjjeii kóborlásait, sőt maga ad neki kimenőt az elmaradt vacsora fejében. Az ilyenek idejük nagy részét sétányokon, kaszárnyák közelében, helyszerző irodában töltik. Hozzászoknak a henye, munkanélküli élethez, erkölcsi züllésnek indulnak, lelkiismeretlenek.
