Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-23 / 13. szám
12 Ok ka Carducci most vefem Hi vofna ! Jdogy eísiraínófi a romok fíuUásáí, 3je az idők 6ar6dr etiünéséí, Van, mi fegyözi az idők mu fását! Jfz üres íempfom fáedöít kereszijéken Jf [ágy daf és a dörgés dueítjéSen 3d a e romoknáf most együii [ékelnénk: l£gy-e Carducci! — siraínók az — Sszméi ! ! Vasárnap délután. „Borongós“, a szürkébbek közül való és valamennyire „szomorú“ ez is, de nem szomorúbb, mint minden többi volt és lesz is ; ez körülbelül bizonyos. Mert ez most csak épen any- nyira szomorú, mint bármelyik a múlandóság jegyével megjelölt perez, óra, nap, — még a legboldogságosabbak is. Ha nem mindig gyötrelmes is, de olyan állandóan sajgó fájás ez a szomorúság. Ez az örökös bucsuzkodás a remélni ném mert örömmel csak épen most érkező perctől és egyhangúbb, egyszinübb, szürkébb, társaitól is. Mert maguk után örömet, zavartalan jó érzést, csak a nagyon nehezen megélt, küzdelmes perczek hagynak. Hát akkor ezeket kellene várnunk ? — Büszke, nemes és — boldogító elszántsággal. És nem az örömök perczeit, amelyek elé, — mintha éreznők kicsiny erőtlen voltunkat, — csak remegve tudunk menni, amelyektől már jelenlétükkor is sírva bucsuzkodunk. Mégis remegő erőtlenséggel csak ezek felé sietünk ; csak ezek után vágyakozunk ki- olthatatlan természetünk alapját tevő örök, nagy, van úgy, hogy gyötrelmes — vágygyal. És ez a remegő gyöngeségünk fél a küzdelmek per- czeitől hasonlóan örök, természetünkben fekvő félelemmel. Mi ez? Hisz tudjuk, hogy a nehéz perczeket har- czolók szivéhez van közelebb az is, aki nélkül — hiába — nem tud boldog lenni az emberi szív. A halálosan biztos boldógtalanság, útja az, amely az Ő útjáról letér. És az Ő útja a küzdelmek és gyötrelmek kereszttel jelölt útja; amelytől az ember örök, természetes, hatalmas félelemmel fél, iszonyodik. Mi igy vagyunk. Csak a boldogság után tudunk vágyakozni, félünk a szomorúságtól és megsiratunk minden más távozót. — — — — Arra a leggyötrelmesebb perezre pedig, arra az utolsó bucsuzásra szólitóra, — van-e közöttetek, sokról lemondani tudó, áldozatos életű, önmegtagadásokban nagygyá nőtt, de nagyon szerető szivek, — van-e közöttetek, aki arra a perezre, annak megélésére elég erősnek érezné magát ? — — Jóságos Istenünk, aki adtad az emberi szívbe azt a nagy hatalom lángot, — mert ki más müve volna az, amely, mint a földi élet fentartó ereje és el nem torzított valóságában, csodálatosan szép, mélységes, nagy misztikuma még Neked is dicsőséged^ — kegyelmes Istenünk, Te óhajthatod-e azt mi tőlünk, hogy az elé a perez elé, amely a nekünk itt legalább szem lángját oltja ki, ne gyülölséges irtózattal, gyötrelmes félelemmel nézzen a mi emberi szemünk ? A szülő s a szerető hitves csak emberi szeme ? Hiszünk Uram ! Credo! De a mi szemünk nem tudja meglátni, hova lesz az a nekünk kialudt drága láng? Mi hiszünk Uram, — és küzdünk. Igaz, hogy siratjuk az elmúlást, kivált a távozó napfényt, de van akaratunk a szomorú, sötét perczek megvívására is. Állandóan sebektől vérzik a mi szivünk, amelyeket szeretetlen kezek és a szerető kezek is ejtenek azon. Elviseljük. Egyre hantolgatjuk vágyainkat. Kisértésekkel szembe állunk. Akarunk erősek lenni, a Te utadon járni; kegyelmeddel járunk is azon. Hanem arra a perezre, amely igazán megpróbál, amely a legsúlyosabb kereszttel vár talán valahol egy végső búcsúra : arra sohasem érezzük elég erősnek magunkat ; arra nem tudunk elég erősek lenni, — Urunk, ne hagyj el, — annak a megélésére nem is akarunk elég erősek lenni. Hívők, keresztények vagyunk-e hát mi? Vagyunk-e mi örömére az érettünk halálosan „HETI SZEMLE“ vérzett isteni Szívnek, ha a legigazabb kereszt elviselésére még csak erőgyüjtő akarat sincs mi bennünk. Ha annak tán elénk-elénk tünedező alakjától, mint gyűlöletes rémtől, csak elfordulni tudunk iszonyattal! Ha nekünk, akiket — örök igazságu szódból tudjuk — egy örökéletre hívtál elő a semmiségből, e földi halandó élet minden hervatag virágának elmúlása, búcsúja is úgy fáj, vagyunk-e hivő keresztény lelkek, akikben a Te szent szivednek öröme telik? Te Uram, Te ismered a mi szivünket; Te alkottad : Te adtad abba azt a hatalmas boldogság-vágyat; csak igy lehettünk örökboldogságot hirdető harezosokká. És mert a szivünket el nem múló, örök szépség és boldogság után vágyódónak adtad, Te tudod, hogy semmi sem fájdalmasabb annak a szívnek, mint a múlandóság szelének érintése; és egyetlen pillanatra sem enyhíti e fájás bennünk az örökkévalóságnak örök változás alakjában való elgondolása. De e nélkül a szünetlen, egész -életünkön végig kisérő fájdalom nélkül talán nem volna elégséges érdemű a mi örök boldogság eléréséért folytatott harczunk. A jóságos Istennek mi más czélja lehet szivünk e szünetlen búcsuzkodó fájdalmával. Hanem a mikor az a legtélelmesebb szél kidönti a mi abban gyönyörködő szemünk elől, a nekünk itt mindennél drágább élőfát, nem lehet az másként, Urunk, Istenünk, mint hogy mi tehetetlenségünkben, fájdalmunkban annyi drága érték és a mi boldogságunk „vesztét“ látva, porbaomlunk; és onnan hitünk ereje sem tud fölemelni minket. A Te extatikus látású szented, Monika, csak a lelki haláltól félti Ágostonát. A gyarló földi szemnek majdnem olyan irtózatos rém ez a másik halál is. De nem kárhoztatod Te ezt teremtő Istenünk és tudod, hogy ilyenkor csak a Te csodatevő erőd ha fölemelhet tán bennünket. Florence. A magyar katholikus női szervezetek, Abban a tagadhatatlan, remónytkeltő föllendülésben, a mely az ország katholiku- sait a cselekvés terére hivta, imponáló módon vesz részt a katholikus nők tábora is. Sőt a katholicismus renaissance ában sok alkotásukkal egyenesen vezető szerephez jutottak. A női találékonyság, gyöngédség, szeretet különösen a eharitativ és socialis munkatereken érvényesül, nem is szólva a benső, intenzív lelki életet fakasztó női egyesületekről. A mig lelkes örömmel szemléljük az országban a sok sikert elérő katholikus női szervezkedést, annál szomorúbban tapasztaljuk, hogy egyházmegyénk területe mintha parlag volna. Még a vallásos női egyesületek is ritkák, socialis és társadalmi szervezkedés pedig teljesen hiányzik ez öt vármegye területén. A Szt. Erzsébet-, Szt. Vincze-egyesüle- tek, az úri nők congretiói, oltáregyesületei is fehér hollók, a patronage-ok, a kath. sajtóegyesületek és egyéb ily irányú női szervezkedés pedig teljesen hiányzanak. Mindenesetre nagy oka ennek, hogy — egyházmegyénkben a katholikus mozgalmak ismeretlenek lévén a kath. sajtó pártolása hiányában — női intelligentiánk semmit sem tud azokról a kath. női szervezkedésekről, a melyek már a legkisebb városokban is megtörténtek a mi egyházmegyénkén kívül. Ezért szükségesnek tartjuk fölhívni kath. női intelligentiánkat, hogy lépjenek be egyik legrégibb kath. női egyesületbe tagokul — csak 5 korona az évi tagsági dij — és igy ennek folyóirata révén ismerkedjenek meg ama kötelességekkel, a melyek egyházmegyénk területén reájuk várnak. Ez az egyesület a „Kath. Háziasszonyok Országos Szövetsége“ (Budapest, VIII. Mária u. 7.) A szövetség egyik czélja, hogy a cselédkérdést társadalmi utón rendezze, valamint, hogy avcsaládi életnek és háztartásnak a megromlott cselédviszonyok okozta hiányain és bajain segítsen. Már eddig a következő intézményeket létesítette: I. Cselédotthon. A szövetség által fentar- tott cselédotthon jóakaratu helynélküli vagy Szatmár, 1913. márczius 23. átutazó cselédek számára felekezeti különbség nélkül menedékül szolgál, hol azok ingyen lakást kapnak s igen mérsékelt áron étkezhetnek. II. Cselédképzö. A cselédviszonyok megromlásának főoka a cselédek nagyfokú tudatlansága. A cselédképzőben elemi iskolát végzett leányok a háztartási ismeretekben mind elméletileg, mind gyakorlatilag czéltudatos és módszeres kiképzésben részesülnek. III. Urinők otthona. Hivatása, hogy magányos nőknek megfelelő lakást és ellátást nyújtson és kapcsolatban áll a cselédképzővel oly czélból, hogy egyúttal alkalmat adjon a cselédeknek arra, hogy a személyes kiszolgálásban gyakorlatra szert tegyenek. IV. Német nevelönök és bonneok St. Anna otthona. A Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége gondoskodását kiterjesztette a német nevelőnőkreés bonneokra is, ameny- nyiben nekik itt az idegenben, távol hazájuktól családias otthont és tisztességes ellátást nyújt, vallásosságukat elősegíti, lelki vezetésükről gondoskodik, állásnélküliségük esetén pedig díjtalanul helyezi el őket. V. Cselédelhelyezö. Az elhelyezés körül mutatkozó keresletet és kínálatot czéltudato- san, az üzleti szellem kizárásával és mindkét fél érdekeinek figyelembe vételével kölcsönös megelégedésre lebonyolítani szövetségünk cse- lédelhelyelyezője van hivatva. Mivel azonban a szövetség a gondjaira bizott leányok hozzátartozóival szemben a felelősséget csak akkor viselheti, ha nem elégszik meg elhelyezésükkel, hanem gondoskodását azon tulme- nőleg is kiterjeszti reájuk, csupán azon feltétel alatt helyezhet el egyes háztartásokban cselédeket, ha az illető háziasszonynál biztosítékot lát arra vonatkozólag, hogy 1. cselédjével emberségesen fog bánni; 2. hogy módot nyújt neki arra, hogy vallási kötelességeinek eleget tehessen és az egyház parancsa szerint vasár- és ünnepnap szentmisét hallgasson ; 3. hogy legalább minden második vasárnap pihenésül és szórakozásul kimenőt fog neki adni; 4. hogy a szolgálatból elbocsátott cselédet vissza fogja küldeni a szövetséghez, amint ezt a cselédvédelem érdeke okvetlenül megkívánja. VI. Vasúti missió. Hogy a szövetség a vidékről és idegenből a fővárosba érkező tapasztalatlan leányokat lelkiismeretlen lólek- kufároktól megvédje, létesíti az úgynevezett Vasúti roissiót. Ennek hölgyei már a vonat megérkezésénél pártfogásukba veszik az érkező leányokat és részükre otthonról gondoskodnak. Ezek a hölgyek, hogy a védelmükre szoruló leányok könnyen felismerhessék őket, sárga vállszalagot viselnek. Ugyanilyen színűek lesznek azok a hirdetmények, melyek ezen intézmény czéljait és eszközeit országszerte fogják ismertetni. VII. Munkanélküli cselédek nyári foglalkozása. Ismeretes dolog, hogy a legtöbb háziasszony nyaralás idejére elbocsátja cselédjét egyrészt takarékosságból, másrészt, mert nem hagyhatja egyedül a lakásban, holott szívesen hozna csekélyebb áldozatot, hogy ősszel ismét visszavehesse. Eme helyzeten óhajt segíteni a Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége azáltal, hogy azokat a cselédeket, akiknek nincs hozzátartozójuk és kiknek nincs hová menniök, ezen időre otthonokba gyűjti össze, hol azok csekély élelmezési költség megtérítése fejében lakást és ellátást nyernek és valamely háziipari munkával némi keresethez is juthatnak. VIII. Cselédkor. Ez a cselédleányok hasznos szórakoztatása czéljából alakul és az iskolák tantermeiben tartja vasárnaponkint összejöveteleit. IX. Háztartási tanfolyam. Nincs az a társadalmi állású nő, akinek ne volna szüksége bizonyos háztartási ismeretekre. Ezért vette fel a szövetség programmjába háztartási képzők felállítását és a vidéken háztartási vándortanfolyamok tartását. X. Katholikus Háziasszonyok Lapja. A szövetség hivatalos közlönye és ennek czéljait irodalmilag szolgálja.
