Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-23 / 13. szám
Szatmár, 1913. márczius 23. «HETI SZEMLE 13 XI. Országon szervezőt. A szövetség működését az egész országra ki akarván terjeszteni, az egyes vidéki városokban ugyanazon őzéiért és ugyanazon eszközökkel működő társegyesületeket állít, fel, melyek a központtal állandóan kapcsolatban maradnak. Örökös alapitó tag dija 10.000 korona. Alapító tagé 200 korona; pártoló tagok 10 korona; rendes tagé 5 korona. A „Katholi- kus Háziasszonyok Lapjáénak évi előfizetési ára 3 korona. Tagok ingyen kapják. Mélyen bent az útvesztőben. Irta: id. EGÁN LAJOS. Sokszor hivatkoznak a külföldre, a nagy, a gazdag, a modern felfogás szerint messze előttünk haladó népekre. Hivatkoznak magas polczon álló politikusok, különösen ha elakarnak alkudni tőlünk olyas valamit, ami mező- gazdaságunk rovására a szomszéd iparának válik hasznára. Nem tehetünk róla, hogy nekünk jobban imponálnak a merev számok és a történeti tanulságok, mint a magas polczról elmondott hangzatos szavak; mi mégis csak az, valljuk, hogy az anyaföld, a jólét forrása, forrása minden erőnek, minden nemzet életének és kiolthatatlan forrása a Magyar nemzet létérdekének, mert az teremti elő közvetlen és közvetve azt a kincset, mely az államot és a nép minden rétegét ellátja azzal, amire szüksége van, az ipar és kereskedelem csak a mezőgazdaság haladásában nyeri legbiztosabb támaszát; ha a gazdának van pénze, akkor mindenben van forgalom és ha azt akarja a jó politikus elérni, ‘ hogy minden téren legyen élénk haladásiakkor első kötelessége lenne a mezőgazdaságot támogatásával a jobb, a több termelésié ösztönözni és mégis voltak erős nemzetek és vak politikusok, akik ezeket az igazságokat félrelökték, talán nem is elfogultság, hanem néha más okokból és ennek a szomorú korszaknak fájdalmas hatását ma a mi hazánk sínyli, ahol az ipar és kereskedelem erőltetett fellendítését a mezőgazdaság elnyomásával vélték előmozdítani. Nem vizsgáljuk azt, hogy rövidlátás, vagy önérdek, vagy a meggondolatlan könnyelműség hozta létre ezt a korszakot, de sajnos ez is, más bajokkal egyetemben a nyakunkon van és nem vigasztalnak bennünket az idegen példák, hanem okvetetlen arra kell gondolnunk, ha nincs késő, hogy ebből a bajból ki kell menekülni minél előbb. Hát hasonlitgassunk mi is. Oldjuk le a kötést a mi sebünkről, vizsgáljuk azt meg alaposan és keressük meg azt a módszert, mellyel épségünket visszanyerhetjük. A minap már rámutattunk Angliára. Ha jól megnézzük a milliárdosok és koldusok új világát Amerikát, vagy a szoczializmus lázas állapotában élő Belgiumot, el nem kerülhetjük azt a gondolatot, hogy a rohamosan kialakult iparállam nem a legideálisabb államalakulat, hiszen az ott létező, mindég szaporábban feltűnő bajok, eléggé megvilágítják a túlhajtás káros helyzetét, kivált ha az annyira elfajult mint Angliában, a hol elbizakodva, egy ország a behozatalra támaszkodva, elhanyagolja saját né pének saját területén termő élelemmel való biztosítását. Ez a helyzet háború esetén egy egész népnek éhhalálát vonhatja maga után. A statisztikusok pontosan kiszámították, hogy a világ gabonahiánya 1912-ben 78 millió métermázsa. Ezt a hiányt intenzivebb gazdálkodás mellett legalább 20—30 millió métermázsával enyhíthetnénk, ez pedig 600 millió korona évi több bevételt jelentene, amiért érdemes volna a szükséges befektetésekről gondoskodni és a kormányzat teendőit mindenekelőtt erre a dologra irányítani. Ez volna manapság a legfontosabb nemzetgazdasági feladat. Éhez tőkebefektetés szükséges. Németország át- lagoá termése minden gabonemben nagyobb, holott földje, természettől fogva gyengébb, ezt az eredményt pedig a tőkebefektetésnek köszönheti, ami felett sajnos a magyar gazda nem rendelkezik. Az a feltűnő, hogy Németországban a kis gazdaüzemek jövedelmezőbbek a nagyoknál, főleg ott, ahol a német parasztság az elterjedt szövetkezetekben tömörül. Ott terjed a tudás és ott nyer a hasznos befektetésre, állatokra, gépekre, műtrágyára személyes hitelt. Lám itt van előttünk az utánzatra méltó példa. Szövetkezzünk minden téren, tömörüljünk úgy mint a német gazdák, melynek tömege erőt tudott kifejteni és megérteti azokkal akiket illet, hogy az ipar és kereskedelem egyoldalú támogatása, egyoldalú fejlesztése, más országok példája szerint is bizonyos ponton tul- meghaladja, sőt immár mégis haladta az észszerű egészséges határokat, és az egészséges vámvédelem, az egész országnak javát mozdítja elé. A gazdasági vámvédelem biztosítja egyedül a gazda létfeltételét, ennek tartóssága nyitja meg a személyes hitelt, a szükséges befektetés és a több termelés lehetőségét az összesség javára, hiszen a gazdával együtt párhuzamba javul minden hasznothajtó. forgalom. Csudálatos és elszomorító a mi balsor- sorsunk. Ausztriának erőforrását, nagyhatalmi állásának alapját, egy erős Magyarország képezi. Magyarország erőforrásának alapja pedig a jól megalapozott mezőgazdaság és mégis ezt az országot, ennek alapföltételét, erőforrását nyomja a jó szomszéd és akad ennek támogatására olyan hazafi, aki az ellenkező véleményen levőnek erkölcsi hülyeségét veti oda, olyan helyen, ahol a magas színvonalat keresik más országban. Zálogleveleinket, a világon legbiztosabban megalapozott értékpapírjainkat dobják vissza, hogy a gazda hitelét még jobban aláássák. Íme ez az útvesztő, mely a legbiztosabban értékelhető produktiv termelést csökkenti. Legyünk nyugodtak, az európai tőkének csápjai egyszer elérnek odáig is és akkor annak egészséges cooperációja, felismeri gazdaságunk értékét és akkor a magunk erejére támaszkodva, fütyülünk a szomszéd jó és rossz indulatára. A felett is nyugodtak lehetünk, hogy a szolid idegen tőke beözönlése, tőke hiányban élő országba nem veszedelmes, sőt a legnagyobb haszonnal jár, mert az csupán forgótőke, melyet a többtermelés visszafizet. A szatmári egyházmegye papságának névtára az Ur 1913. s a püspökség' fennállásának 109. esztendejében. I. d parochiák e's a papság. Érdeklődéssel forgatom ezt a részben latinul megirt „Schematismus“-t, melynek egy példányával a szerkesztő lepett meg, hogy a nagy közönséggel megismertessem. Ősi a czime, az alakja és a beosztása. Névtár volna a neve, de ezt a fogalmat már régen kinőtte, mert az egyházi személyek és intézmények nevein kiviil a parochiák vázlatos történetét és statisztikai adatait is tartalmazza, az utóbbiakat az 1910. évi nép- számlálás alapján. Tehát angol reminiseentia szerint inkább az Isten háza számadáskönyvének lehetne nevezni. De mig névtárnak sok, mert ebben a parochiák történetének semmi helye sincs, addig számadókönyvnek nagyon hiányos. Mert ezen utóbbi szempontból számos adatta! sok oldalról rá kellene világítania az egyházmegye valláserkölcsi állapotára, népnevelő intézményeire, szellemi és anyagi kultúrájára, hogy ezen statisztikai adatok alapján fogalmat szerezhessünk egyházmegyénk tényleges és reménybeli dinamikájáról, mozgató erejéről. így sajnosán nélkülözzük a születések, halálozások és házasságkötések adatait. Érdekes volna tudni, hány házasság jött létre latin és görög szertartásnak között; ezeknél is hány férfi volt latin szertartásu. Mennyi volt a vegyes házasságok száma s ezek kö: zül hány jött létre reverzálissal ? Mennyi volt a keresztény-zsidó egybekelés ? A születések közül hány volt törvényes és hány házasságon kivüli ? A halálozások közül mennyit kell az öngyilkosság rovására Írni ? Mennyi a lélekszámveszteség a kivándorlás és elköltözés következtében? Egyházunk vonzó erejét nagyon megtágitaná, ha ismernők az áttérők és a hite- hagyottak számát. A hitélet hőmérője a vallásos kötelességek betöltése, virágai a jámbor társulatok. Ezekről sem tájékoztat bennünket a Schematismus. A népnevelő intézmények ismertetését is nagyon hiányosnak tartom, ha az csupán az iskolák és óvók elsorolására szorítkozik. Mert napjainkban egészen jogosan ezekhez sorakoznak : a pátronázsok, ifjúsági egyesületek, keresztény olvasókörök, kaszinók, szabadiskolák, irodalmi körök, kath. lapok és a népszövetség. A keresztény nép anyagi érdekeinek megvédelmezésében és ezzel együtt összetar- tósának megszilárdításában hasznos tevékenységet fejtenek ki a különböző fogyasztási és hitelszövetkezetek. Jó volna ezekről is tudomást szerezni, mert némely lelkész valósággal heroikus munkát fejt ki ezen nemben. A felsorolt hiányok nagyon megnehezítik, hogy a Schematismus alapján hü képet adjunk egyházmegyénk jelenlegi állapotáról. Hogy azonban a lehetőség szerint mégis megfeleljünk feladatunknak, egybe fog juk vetni az 1890., 1900. 1910. évi statisztikai adatokat egymással ; ahol pedig rendelkezésünkre állanak, ezeket az 1808. évével is. Az egyházmegyében, mely öt politikai megyére terjed ki, van öt főesperesség, melyeknek lélekszáma 1808-ban 1890-ben 1900-ban 1910-ben a székesegyháziban 26,547 52,672 60,772 69,447 a beregiben . . . 3.785 15,743 17,788 21,609 a máramarosiban . 5,990 21,011 23,438 26,799 az ugocsaiban . . 2,681 6,532 7,514 9,361 az ungiban . . . 13,824 29,075 32,587 35,270 Összesen: 52,828 125,033 142,094 162,486 Ebből látható, hogy egyházmegyénk legnehezebb harczát Szatmárban és Ung- ban vívja, mert mig ezekben az 1808. évi lélekszámnak háromszorosát sem tudja elérni, addig a többiben ötszörösére nőtt. De mindenesetre kedvezőbb még ott is a növekedési százalék mint az ország összlakosságáé, mert a lefolyt század alatt az egész lakosság alig haladta túl kétszeresét, ezen két vármegyében pedig a katholikusok száma csaknem megháromszorozódott. Érdekes a népesebb felekezetek növekedési százalékait összehasonlitani a legutóbbi húsz esztendőben 1890-ben 1910-ben lat. szertartásnak. 125,033 (13-12°/o 162,486 (12-84»/o) gör. szertartásnak 520,947 (54'53®/o) 698,482 (55-22°/o). reformátusok . . 185,619 (19"48%) 233,254 (18‘54%) zsidók .... 116,128 (l2'13<>/o) 162,058 (12'81<>/o) gör. keletiek . . 4.071 5,191 evangélikusok . 2,771 3,359 Összesen: 952,669 1,264,830 Ez tehát azt árulja el, hogy a lat. szert, katholikusok szaporodása nem tart lépést sem a görög szertartásuakéval sem a zsidókéval és hogy még mögöttünk is visszamaradnak a reformátusok. A következőkben bizonyos körök szerint fogom csoportosítani a bennünket érdeklő népmozgalmi adatokat. Általában kedvezőleg alakul a százalékszám reánk nézve a nagyobb városokban a népességnek oda való beözönlése és kiválóbb intelligencziánk folytán. Szatmár-Németiben. 1890-ben 1900-ben 1910-ben R. k ............................... 3,951 5,3 07 6.998 g. k............................... 3, 993 4,898 6,977 református .... . 11,122 11,194 13,418 zsidó........................... 3,4 47 5,287 7,194 Nagybányán. Római katholikus . 3,796 4,496 4,467 görög katholikus 3,601 3,617 3,910 református . . . 1,601 1,685 1,907 zsidó........................... 701 96 5 1,402 Beregszászban. Római katholikus . 1,686 2,163 2,724 görög katholikus 1,076 2,289 1,826 református .... 3,184 3,341 4,344 zsidó ........................... 2,1 00 2,770 3,903 Munkácson. Római katholikus . 1,976 2,751 3,520 görög katholikus 2,456 3,492 4,081 református .... 956 1,437 1,771 zsidó........................... 5,049 6,5 67 7,675
