Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-23 / 13. szám
ban s higyjünk az igazság, a jóság s az erény föltámadásában is, de legyen gondunk rá, hogy mindig azok pártján álljunk ! A magyar nép is a jó s a jobb életnek, a több igazságnak s a jobb boldogulásnak föltámadását várja, az utczán eped, azért imádkozik. Várja az alsó néprétegeknek emelkedését, a polgárság s a müveit osztályoknak megújhodását; remél a szociális érzés ébredésétől uj érdeklődést, uj közérzést, uj áldozat- készséget; hisz a közszellem megtisztulásában, hisz az erény és becsület győzelmében erőszak és alá- valóság fölött. Hát ha ezt hiszi, ha ezt várja és reméli, akkor gondja legyen, hogy a jobb világot fakasztó krisztusi hitnek s‘ a tiszta erkölcsnek életcsiráit ne fojtsa el magában; mert ezek nélkül nem lehet jobb világ s nemesebb élet a földön. Ne higyje, bogy a vallás, az eg3rház, az erkölcs, a történelem, a nemzet, a hagyományok csak kövek és sziklák, melyek a boldogulás magvát kicsirázni nem engedik s melyeket el kellene az útból távolítani s szét kellene repeszteni, hogy a jobb fejlődés tért foglaljon. Az ilyen nagy mondások igazán csak "kövek, melyekkel a népámi- tók kiütik a belátásnak szemeit s beütik a gondolkodásra s elámi- tásra hivatott embernek a fejét. Legyen haladás s lesz is, lesz emelkedés ; de valamint a magba, hogy fakadjon, életerő kell; úgy legyen azokban a baladni s emelkedni akaró osztályokban is krisztusi hit s krisztusi erkölcs, mely nem abban áll, hogy valaki szabadságról s testvériségről s haladásról nagy szavakat mondjon, hanem abban, hogy lelkét Krisztushoz fűzze hitben s ■ K 2 Az a szellem inár kezét nyújtja maga felé. Nem érzi ? Nem látja ? A szivemhez kaptam. Mi ez ? A szabadelhatározásom hagyott el. Valami forradalmat éreztem lelkemben. Lázadást. — És nem mer bejönni, mondotta az asszony. Arcza szinte tűzben égett. — No, már azt ne mondja nekem senki! Bent voltunk a templomban. A feleségem a szentély felé tartott. Én ott maradtam a hatalmas oszlopok mögött. És bámultam szét — szerte mint valami idegen. Bevándorló. Egyszerre néma csend, zsolozsmás imádságok után búgni kezd a hatalmas orgona. És ezer, meg ezer ajkról felhangzik az ének: „Feltámadt Krisztus e napon ! Alleluja ! Hála legyen .. az Istennek!“ Micsoda ének volt ez ? A messzeségekből jött és a lelkem mélységéig hatott. Micsoda érzések kitörése. A hitnek, reménynek, az önzetlen szeretetnek micsoda hatalmas posztulátuma! Hát ilyen a hit? Hát mi természetellenesség van abban, ha a lélek hisz. Remél. És szeret. Szeretni akar nemcsak a földön. De a végtelenségben. A magas égben is. Mi ehhez képest a mi laikus bölcseletünk, sivár feltevéseink. Hiszen ha mindaz, a mit e nép érez, a mit látok és a min magam is emelkedem szinte valami ürességtől szabadulok. . . merő illúzió, boldogságos elringatódás, akkor is több, értékesebb, mint a mi. . . nihilünk. A semmi. De milyen semmi. Hát megnyugodtam abban végre, hogy .. a hit kell a népnek. Nem árt nekünk sem. Senkinek sem árt. Ha van jó. Nem kell azt bántani. De a hittől még távol voltam. Éreztem, hogy nagyon távol vagyok. * szeretelben s önmagát tiszta erkölcsben, nemes érzésben, fegyelemben s kötelességtudásban gyakorolja. Ragaszkodjunk ezekhez az elvekhez s szeressük s gyarapitsuk a föltámadás s a haladás ez élő csiráit s nincs hatalom, mely az ilyen népnek társadalmi, gazdasági s politikai emelkedését megakadályozhatná. Mily erő rejlik az ilyen húsvéti hitben s tiszta eszményi öntudatban! Nemzedékek éltek s táplálkoztak belőlük ! Ez a hit azután párosul a vérség, az ösz- szetartozás, a nemzeti hagyományok, az átélt századok nagy érzéseivel s oly nemzeteket tud beleállitani a a világba, melyekben a hitnek s erkölcsnek őserői együtt dolgoznak a haladásnak ösztöneivel s a jobbu- lásnak összes kielégítéseivel. Legyen ilyen a magyar nép! Ébredjen öntudatára annak, hogy összes reményei s küzdelmei végre is a húsvéti nagy hithez fűződnek. Ragaszkodjék Krisztushoz és hazájához ! Krisztus a szikla-alap s a haza a termékeny talaj. E sziklaalapon s e termékeny talajon kifejlődik majd a Krisztusból s nemzeti erőforrásainkból táplálkozó jobb élet. Ilyen húsvéti hit kell a keresztény lélekbe s az uj ezredévről álmodó nemzetbe. „HETI SZEMLE“ Bismarck a vallásról. Egy türelmetlen és fanatikus szekta szerint, a vallás túlhaladott álláspont, amely a jelen kultúrájával és magas intelligencziájával össze nem egyeztethető. Azt elismeri ez a szekta, hogy vannak jóhiszemű vallásos emberek is, de ezek ábrándos, romatikus, gyakorlati érzék nélküli lelkek akik nagy gondolatok megvalósítására képtelenek. — Nos a vaskanczellárt, aki megteremtette a nagy német birodalmat, s összetörte a régi Ausztriát és Francziaországot, talán a fel- világosultság egyedárusai sem fogják nagy koncepciók és gyakorlati érzék hiányával váUgyanaz nap este. Micsoda uj öröm, boldogság költözött a mi kis csöndes, puha, vihartól mentes fészkünkbe, A hol még izleltetőnek se kaptunk a szenvedésekből. Az élet fájdalmaiból. Az asszony arcza kicsattant, mint a rózsa teljes bájosságában. Lelke szárnyalt. És szárnyaira vett mindnyájunkat. Mindnyájunkat! Hiszen említhettem volna már, hogy egy kis fiú játszadozott ezek óta mögöttünk, körülöttünk. Most is ott játszott a szőnyegen fehér kis báránykáival. Ő játszadozott, a feleségem pedig hozzám hajolva súgta nekem. — Ma nagyon boldoggá tettél. Nem is tudod, milyen boldoggá tettél. Csak ennyit mondott. És többé nem beszélt a mi templomozásunkról. ■* (*) év február. Már nem irok, nem tudok írni a vallás illúziói ellen. Nem tudom magam rávenni többé, hogy valakit lebeszélnék a val jásos meggyőződéséről. A hitéről. Rá sem gondolok többé. Egyáltalán nem akarok foglalkozni a vallással. Legyen az mindenkinek tisztelt és szent ügye. A melyhez durva kezek ne nyúljanak többé. * (*) év, április hó. A tavasz szinte kacérkodó pompájában érkezett meg. Kis fiammal sétára indultunk. Feleségem is velünk jött. Ki a szabadba. A természet ölére. A zöldpázsitos mezőn még akad egy-egy fekete földdarab. Vetnek. A fiam neki ereszti tekintetét a földeknek. És aztán hozzám fordulva, szinte égő lázban kérdezi: — Ugy-e apuka, az a bácsi nem azért doln:. És ez a Bismarck nemcsak maga volt mélyen vallásos ember, hanem nagy, semmi mással nem pótolható katonai és politikai értéket tulajdonított a vallásnak. Akárcsak a mi leggyakoriatibb államférfiunk: Széchenyi István. Bismarcknak jelentőséges nyilatkozataiból közöljük az alábbiakat : „Nem tudom megérteni, hoggcm tetteti meg valaki a kötetességét és hogyan adhatja meg minidenkinek a magáét — kinyilatkoztatott vallás, egy legfőbb Bíróba és a jövő életbe vetett hit nélkül.“ — A német-francia háborúban a német katonák hősiességét és fölényét a fracziák fölött a vallásos hitből magyarázza. „A francziákban nincs meg ez (a vallásos hit): enélkül pedig nincs meg az emberekben az a kötelességérzet, amely egyedül és sötétben is képes lelövetni magát; amely tudja, hogy van Valaki, Aki lát akkor is, amikor a hadnagy nem lát.“ — „Ha én nem volnék hivő keresztény egy óráig sem szolgálnám a királyt. Ha nem számolnék az Istennel, bizony nem adnék a földi nagyokra semmit. Meg tudnék élni, ur volnék nélkülök is s nem szorulnék rájuk. Minek fáradjak és dolgozzam szakadatlanul, minek tegyem ki magamat kellemetlenségnek és rossz bánásmódnak, ha nincs az a meggyőződésem, hogy Isten miatt teljesitenem kell kötelességegemet. E meggyőződés nélkül felhagynék a diplomáciával vagy át sem vettem volna . .. Címek és érdemrendek engem nem izgatnak. — Vegyék el tőlem a hitet s elveszik tőlem a hazámat. Ha nem volnék szigorúan hívő keresztény, ha nem állanék a vallás erős alapján, akkor nem lett volna a németeknek ilyen birodalmi kancellárjuk“ — Bismarck van olyan súlyos karakter, hogy meggyőződéses igazmondásában még a radikálisok sem kételkedhstnek. Szuitmár,. 1913. rnárrezius 23. A Festauráczió munkája, Irta : ORGANIZÁTOR. „Egy a ti Mesteretek, Krisztus.“ IV. Restauráczió és a papság. Nehéz probléma ez a kérdés. Különösen nekünk, világiaknak, akikre, ha ezt a kérdést feszegetni merészeljük, azonnal rámondják az illetéktelen beavatkazás vádját. Pedig erről a kérdésről kell beszélni, hisz azt kénytelenek vagyunk mindnyájan beismerni, hogy a krisztusi ujjáalkotó munka oroszlánrészben a jelen idők papságának szellemi nívójától, erkölcsi intaktságától, szórja oda a földbe azt a magot, hogy ott maradjon ? — Nem ám, kis fiam. Látod ez a szép zöld növény mind kis magocskákból kelt ki. — Hogy kél az ki apuka ? — A földben elrothad. Aztán úgy kél ki. — Elrothad ! Nem értem. A fiú összeránczolta kis homlokát. Szemei ragyogtak — az ébredő értelemtől. A feleségem arczán boldogság fénye játszadozott. Az én lelkem pedig mélységes gondba merült. Mintha azt mondottam volna magamnak : Bizony te sem érted . . . E pillanatban temetési ének száll felénk. Koporsót visz a gyász-szekér. A közeli sir- kertbe. — Apuka, menjünk be mi is a temetőbe. Es bementünk. Mikor visszamenet, néma, csendes hallgatás után kis fiam megszólalt, igy beszélt nekem: —- Ugy-e apuka, az embert is földbe vetik, mikor meghal ? — Láttad, kis fiam. — De ugy-e mamuka, az ember sem marad a földben. Mint a mag. Összerothad és kikéi. Mint a búza magból a buzakalász. — Feltámad kiáltott szinte örömittasan az anyja. Feltámad 1 Ismételte. És összecsókolta kis fiát. Én meg némán állottam ott közöttük. Én lelkemmel pedig a sírok mélyén jártam. (*) év, augusztus hó. Viharok dúlnak lelkemben. A feleségem faggat. Mi bajom ? Nem merem neki elárulni. Még nem ! Valami láthatatlan szellem parancsolja nekem is, hogy hallgassak. Pedig úgy vágyódom, hogy puha keze azt a verejtéket törölje le, azt az egyetlen egyet,
