Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-01-01 / 1. szám
den izmunkat, vérünket, lelkesedésünk, áldozataink, időnk, érzéseink minden értékét, hogy ebből az évgyűrűből ki ne dörögjön az a fausti átok : „Fején az Ítélet.“ És a mikor elnézzük, mint dolgozik más egyházmegye katholicis- musának évgyűrűin lázas odaadással, egyöntetű akarattal, szívós kitartással a munkások serege; a mikor erős érverések, vért küldő erek dobbanásait figyeljük meg másutt; irigylendő alkotások uj bástyáin látjuk a dolgozók sürgölődő seregét; és egyben észreveszsziik, hogy minden kibuggyanó uj forrás a meghódított lelkek egész seregét hömpölyögted egy már megvájt széles meder hullámzó vizeibe: a katholi- kus sajtó megteremtését keresztülvivő nagy actióba — fájó szomorúsággal telik meg lelkünk. Mert ime nálunk a katholikus sajtóval szemben nemcsak a világiakban nincs érzék — hiszen a mi öt vármegyénk alig ad 25—30 előfizetőt az „Alkotmány“-nak — de a papság is távol áll a sajtómozgalmaktól. A falvak egyikén-másikán kivül elő sem kerül a kath. sajtó ügye; a sajtóalapra szégyenletesen csekély adományok gyűlnek ; sőt a mi a legégetőbb seb: az egyházmegye lapjának idegenből kell toborozni munkatársakat, mert az egyházmegyei papság még csak tudósításaival sem keresi föl lapunkat. Sajtónk — a Pázmány-sajtó — elmaradt, válságos helyzete, szükséges fejlesztése is kit érdekel ? Ma- gárahagyottsága egyenesen megdöbbentő. Az öt vármegye alig keresi fel megrendeléseivel... El kellett ezeket mondanunk és — bizony — Sylvester éjjelén bus kérdés sóhajtozik belőlünk: — Milyen is lesz ez az uj esztendő évgyűrűje? _2 ____________________ __ Ön zők és lelkiismeretlenek. Sok bűnnel terhelten tűnik le az 1912. esztendő. Szenny és pusztulás marad a nyomában, a jövő pedig a reménytelenség ködébe vész, semmi jel sem mutat a dolgok jobbrafordulására. A - Lukács-Tiszarendszer kihasználta az ellenzéknélküliséget s úgy berendezkedett, mintha időtlen időkig a nemzet nyakán akarna maradni. Megdöbbenéssel halljuk az ellenzéki vezérek ajkáról, hogy államiságunkat tatárjárásnál, tö- rökdulásnál súlyosabb veszedelmek fenyegetik. Sok átok nehezedett már a magyar nemzetre, sokszor süvített már végig fölötte a pusztulás viharja. De a mostanihoz fogható még soha. — Nem egyszer ültek Magyarország kormányzói polczán zsarnokok, lelketlen zsoldosok, akik golyóval és akasztófával dolgoztak. De ezek idegenek voltak ; minden intézkedésüket a nemzet közgyülölete s csak fegyveres erővel elfojtható tiltakozása kisérte; a császári hatalom sem hitt kormányzásuk állandóságában és érvényességében. Most azonban „magyar“ kormány intézi a nemzetfojtás munkáját; parlamenti többségre, tehát — forma szerint — a nemzet bizalmára támaszkodik s igy minden ténykedése úgy magyarázható, hogy a nemzet nevében történik. Castaldó, Haynau orvtámadók voltak, akik erőszakkal rabolták meg a védekezésre képtelen nemzetet. Darabont kormányunk is volt már, de még az is fölötte állott Lukácséknak. Fehérvárynak nem volt parlamenti többsége s igy kormányzása nélkülözte az alkotmányosságnak még a látszatát is. In. HETI SZEMLE“ tézkedéseire Bécs nem hivatkozhatott mint jogforrásokra, mert.a nemzet képviselete viharosan tiltakozott ellenük. A munkapárti törvény- hozás után azonban akár a királyi Kúriával bizonyíthatja Bécs, hogy Magyarországnak nincs alkotmánya, se semmiféle alkotmányos szabadsága. — És még egyet ne feledjünk : Fehér- váry ugyan „hü szolgája császári urának“, de azért jellemes és önzetlen gavallér. Kormányt vállalt, mert a császár úgy parancsolta; de kelletlenül tette s nagyon boldog volt, mikor kellemetlen megbízatásától szabadulhatott, Tisza meg Lukács ellenben valóságos versenyfutást rendeztek a hatalomért; végigtülekedték a cselszövés, az elvárulás és a hátbatámadás országúját, amig az óhajtott hatalomhoz jutottak. Ls kormányzásukban most már csak egy bálványt ismernek, amelynek oltárán mindent feláldozni képesek: a hatalmat. Apponyi legutóbbi beszédjében is kimutatta, hogy november 4-ére nem Bécsnek, hanem a Tiszáéknak volt szükségük. A becsületes választói jogot sem a magyarság érdekében kell elsikkasztani, hanem azért, hogy a munkapárt Augiasz-istállóját sohase lehessen kitakaritani. A nemzet képvise lőit, nagy múltú és nagyérdemű vezéreit rendőrök tépdesték, hurczolták, garancziális törvényeinket sárbatiporták. Parlamenti béke nem lehet, mert a többség azt követeli a halálos alkotmányküzdelembe hajszolt ellenzéktől, hogy bűnbánó vezekléssel járuljon Lukács László elé s ne ingassa többé az ő trónusát. Veszhet az alkotmány és a haza, megrendülhet a föld és ránkszakadhat az ég, de a pusztulás ormán a Lukács László nevének kell fényeskedni. Hát mikor intézte ilyen önző és lelkiismeretlen kormány Magyarország sorsát ? A zsidóirók saját fajukról, Irta: ID. EGAN LAJOS. Elfogadjuk azt azt az álláspontot, hogy az ellenfél tudományos fejtegetéseiből is hasznos tanulságot menthetünk. Tehát folytassuk az ő elmélkedésüket. Létüknek nagy hullámzását pedig a történelem során szegezzük le és hasonlítsuk össze a jelent azzal, amit az őstörténet jelesei följegyeztek: már Josefus Strabo és Seneca egyhangúlag állítják, hogy nincs olyan nemzet a világ czivilizált részei között, mely egy csomó zsidónak ne adott volna szállást. Ez a helyzet azóta sem változott, de közben magas hullámverések változtatták meg a vendégek számarányát és ennek bekövetkezendő fogyatkozását. Most is félve szólalnak meg az ő tudósaik, számokkal bizonyítván a fogyatkozások mostani okát, mely alkalommal a zsidóság hibáinak felsorolását is szükségesnek tartják; ezzel pedig a mi sokszor félre-' magyarázott állításainkat fényesen igazolják. A változás hullámai pedig ma igen magasra emelkedtek. Szinte csudálatos, hogy ebben az emelkedésben akadnak köztük számosán, akik jövüjüket féltve, tudományos vizsgálódásuk során, nyilvánosan fölemelik szavukat és keresik az utat a magas vonal fenntartására. A zsidóság államiságának felbomlása idejében 5 millió tagja volt a fajnak, mely a 16-ik századig lefogyott 1 millióra. Ezek a 18-ik századig felszaporodtak 3 millióra és a mai létszámuk a 12 milliót megközelíti Ezt a magasságot létszámuk még soha el nem érte. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a zsidóság szétszóródása soha sem volt oly tökéletes, mint most. Azelőtt voltak tiszta területek ; ellenben voltak olyanok mint: Spanyolország, Délfranczia és Lengyelország, ahol tömegesen éltek. Ugyanazon tudományos számadatok azt is bizonyítják, hogy a hol vékony rétegben vannak leágyazva, könnyebben összevegyülnek a szomszédos rétegekkel. A zsidók meggazdagodásának kizárólagos életczélja és módszere ezelőtt igen erkölcstelen dolognak tartatván, azért úgyszólván kizárólagosan csak is általuk gyakoroltatott. Most azonban, miután a keresztények is felveszik ezt a szokást, már nem tartják azt erkölcstelennek ; tehát a gazdagodás vágya és módszere által már nincsenek oly nagyon izolálva, szerintük ez megkönnyíti az Szatmár, 1913. januárius 1. összeolvadást, melynél mindig a zsidóság számaránya a vesztes. A zsidók mint készkereskedők települtek le, mert a legsötétebb ókortól fogva úgyszólván abban a foglalkozásban születtek és neveltettek, ez vérükké vált, de mint minden e világon az emberek kezében idővel elromlik, úgy ez a foglalkozás is kinövéseket kapott. A zsidóság rátermettsége a kereskedelmi és ipari térén, tudós Íróik szerint nem minden népfaj keretében mutatkozott, igy az indusok, görögök, örmények és kínaiak között ez nekik nem sikerült, mutatja ezt a keleten szárnyaló közmondás; „hogy a kereskedelmi téren egy örmény túltesz három görögön, egy görög pedig három zsidón.“ Beismerik azonban, hogy a nagy tőkeszapo- ritás és a veszedelmes összpontosítás eszközeinek, a vad spekuláczió eszközeinek, a részvény spekuláczióknak, a nagy árucsarnokok, a kartellek, trösztök és szindikátusok alkalmazásánál siettek résztvenni és azt bőségesen kihasználni. Ezek az uj találmányok pedig mi szerintünk a kisemberek megkárosításával nőttek naggyá. Vagyonosság szempontjából Berlin városának 1905-ik évi statisztikája szerint jövedelmi adó esik átlag fejenkint az evangélikusokra 132, katholikusokra 111, zsidókra 357 márka. A zsidóság különös tulajdonsága nevezett szerzők szerint, hogy jobban szeretnek a nyereségből mint a rendes fizetésből élni, minden téren megpróbálják, azért előszeretettel lutriznak, fogadnak, börzéznek és kártyáznak. Kézműves csak ott lesz a zsidó, ahol arra a viszonyok kényszerítik és ha szerét teheti, ezen a téren is inkább a kereskedelmi térre viszi ezt a foglalkozását is. Az összes adatok szemügyre vételével a zsidó szerzők szerint a fejlődésben haladottabb országokban a zsidóság . a jólétnek oly magas fokán áll, hogy szegény bennszülött zsidó ott már alig található. Európa keleti részén azok a jó módúak, más országban lakó zsidókkal összehasonlítva, szegényeknek tartatnak, ha azonban ezeknek vagyonát, az ottani más lakók helyzetével hasonlítjuk össze, ők mindenütt jobb helyzetben vannak az őslakóknál. Galicziában és némely más helyen, a faluból elvonulnak a zsidók a városokba, mióta a szövetkezetek nekik konkurrencziát csinálnak és eddigi könnyű megélhetésüket megnehezítették és a fogyasztó közönség maga gondoskodik életszükségleteinek saját kezelésével. Statisztikai adatokkal igazolják, hogy a természetes szaporodás, szemben más fajokkal, a zsidóknál a legtöbb helyen kisebb lett, kivéve Romániát, Bulgáriát és Algírt. Ezen csökkenésnek oka pedig nem az éghajlati viszonyoktól, hanem onnan származik, ami más fajoknál is észlelhető: a jobb módban élő emberek szomorú statisztikája okozta ezt az állapotot a 19-ik században. — Erre felhoznak egy kiáltó példát: Char- lottenburg városát, ahol 1904 ik évben a jómódban élő keleti negyedben ezer emberre esett 10.90; ellenben a Martinikfeldi munkás negyedben- 39.48, tehát itt majdnem négyszer nagyobb volt a szaporodás, Magyarországban a zsidóknál 1894-től 1904-ig 55-ről leesett 31.8-ra a szaporodás. A gyermekhalálozás statisztikája a zsidóknál kisebb számot mutat fel, ennek oka, a jobb ápolás, a csekélyebb pálinka fogyasztás. Ez azonban szerintük nem tölti ki azt a fogyatkozást, melyet az áttérés s a fogyatékos születési szám okoz. Mindezen adatok nyomán azt a példát merítsük, hogy gyermekeinket jó ápolásban részesítsük, hogy a pálinka fogyasztás mérséklésére minden eszközt felhasználjunk és hogy szoros összetartásban élve erkölcsi, anyagi, gazdasági és nemzet politikai téren szövetkezzünk, mert e nélkül oly szégyenletes helyzet jön létre, mint a mit most a községi választásoknál fővárosunk felmutat, ahol általános a panasz a zsidóbefolyás által megromlott viszonyok végett, holott azok a lakosságnak 23 százalékát képezik, mégis a keresztények tunyasága folytán nemcsak hogy
