Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-21 / 8. szám
„HETI SZEMLE“ Szatmár, 1912. februárius 21. angol cilinderek, kemény- és puhakalapok, nyakkendők, selyem- és czérna-zsebkendő különlegességek, frakk- és smoking-ingek, keztyük, kézelő-gombokból, illatszerekből RAGÁLYIHOZ. kell. Kötelesség, a mit teljeritenünk kell. Kötelesség, a melynek végrehajtása előtt nem lehet sem pihenésünk, sem lelkinyu- galmunk. Hát most mondjuk ezt: — Kötelesség megteremtenünk a sajtóalapot. Mikor ? — Ma. A harczias munkapárt. Zavaros politikai helyzetünk sok különös jelenséget mutat föl. Különös, hogy a horvátoknak egyszerre olyan nagyon megjött a bátorságuk s egészen nyíltan nem kevesebbet követelnek, mint a kiegyezési törvény nyugdíjaztatását. Különös, hogy az uralkodó a magyar nemzeti követelésekért kilincselő magyar miniszterelnököt az osztrák kormányhoz küldi. Különös továbbá, hogy valahányszor a magyar kormány tárgyal őfelségével fontos nemzeti kérdésekben, mindig közbejön a trónörökösnek egy magánkihallgatása, amit megint, nyomon követ az osztrák sajtó örömujjongása, hogy a „császár nem enged.“ Mindezek furcsaságok, de nem érthetetlenek. Könnyű ezekre kielégitő magyarázatot találni. Nem ugyan itthon, Magyarországon, hanem Bécsben, főleg a Belvedere környékén. De van még egy nagyon különös tünete a mi felforditott politikai életünknek, amelyet a fentiekkel ellentétben nem tudunk megérteni. Ez a magyarázhatatlan furcsaság : a munkapárt harczias hangulata. A munkapárti urak most abban a helyzetben vannak, hog\r kénytelenek a magyar nemzeti kívánságok, sőt jogok ellen állást foglalni. Csak kény- szerűségből teszik, mert ezeket a nemzeti követeléseket ők is óhajtanák, ők is örömmel fogadnák ; hiszen ők is magyar emberek. De ellenük, szivük magyar érzése ellen kell szavazniok, mert ezért fogadták meg őket és vettek számukra mandátumot. Hiba és bűn volt osztrák zsoldba szegődni; de ha már felvették a zsoldot, hát teljesítsék a vállalt szolgálatot. Ezt kívánja a cselédtörvény is. Azon tehát lehetne csodálkozni, ha a munkapárt tagjai némán szégyenkezve végrehajtanák a bécsi parancsot. De hogy ezen parancs végrehajtása közben fogaikat csikorgatják s ökleiket emelik fel nem szívtelen gazdájuk, hanem a magyar nemzeti ügy védelmezői ellen az megmagyarázhatatlan. Ha majd egyszer meg fogja írni valaki a rabszolgák, zsoldosok és cselédek lélektanát, az említett jelenségben kellemetesen nehéz problémára fog bukkanni. Quousqne tandem? Khuen-Héderváry kormányzásának kritikája ezen bibliai szavakban foglalható össze: megméretett és könnyűnek találtatott. Mint Baltassár királynak, neki is megszámlálhatatla- nok a bűnei, amelyeket a magyar nemzet ellen elkövetett. Táborának, a nemzeti munkapártnak megteremtése érdekében olyan pestises métely- lyel fertőzte meg a magyar nép erkölcsét, egyenes jellemét, hogy attól még az Ehrlich-féle szerrel sem lehet a mai nemzedéket megszaba- ditani. Gazdasági önállóságunkat, annak minden előfeltételével egyetemben jégre tette a jövő évszázadig. A magyar nemzet régi hő vágyait, évtizedek óta vívott küzdelmeinek czélját, a hadseregnek nemzetivé tételét nem csak a maga kormányzása alatt nem vitte egy lépéssel sem közelebb a megvalósuláshoz, hanem — ami ennél sokkal szomorúbb — hosszú időkre meghiúsított minden reménykedést a magyar szellemnek a hadseregben való érvényesülését illetőleg. Arra többé ne számítsunk, hogy Ausztria ezután bármily csekélységekben is méltányolja a mi nemzeti követeléseinket. Ausztria eddig csak a kényszerűségek, a fenyegető és magyar segítség nélkül fel nem tartóztatható katasztrófák nyomása alatt hajolt meg a magyar nemzet jogos kívánságai előtt. Nos, ezeket a kényszerűségeket a Khuen kormánya — hála az osztrák pénznek és a Tisza balkezének — szerencsésen eltakarította az osztrák önzésnek utjából. Khuen megmutatta, hogy a magyartól vért, pénzt és életet lehet elvenni anélkül, hogy ezért a legcsekélyebb ellenértéket is meg kellene adni. Az ő esete kész reczept Ausztria számára mindenféle magyar nomzeti okvetetlenkedés ellen. Nagyon egyszerű lesz ezután Bécsnek az eljárása, ha a magyarok megint kuruczkodni merészelnek. A Khuen nyomán készült szakácskönyv szerint vesznek egy tág lelkiismeretű és mérsékelten- magyar politikust, adnak neki néhány milliót, sok katonát meg csendőrt és választatnak. Programm nem kell. A többség biztos és olyan engedelmes, mint egy kiérdemült lakáj. Annyira sülyedt a magyar nemzet tekintélye, hogy a dalmát tartománygyülésen parancsokat osztogatnak nekünk, Prágában elégetik a magyar zászlót, Horvátországban pedig magyar alkotmányt falatoznak — s mindezt büntetlenül. Fogatlan oroszlánok lettünk, akiktől senki- sem fél. Magyar ügyekben, magyar jogokért nem a magyar királyijai, hanem az osztrák kormánynyal kénytelen tárgyalni a mi „független“ miniszterelnökünk s ettől kell elfogadnia az elutasító pofonokat — szó nélkül. Pedig ezzel még nem teljes a Khuen-kor - mány bünlistája. A legnagyobb bűnt most akarja elkövetni a magyar nemzet ellen. Nem elég, hogy pőrére vetkőztette gyengeségünket s időtlen-időkre elvágta nemzeti irányú fejlődésünk útját. Még tovább akar menni. Bécsnek ad újabb jogokat. Magyar nemzeti vívmányok helyett osztrák vivmánjmkat hoz. A magyar törvénykönyvbe beiktatja a német szolgálati nyelvet. Gyarapítja a felségjogokat. Ez utóbi a nagyobb baj. Már eddig is, az utóbbi évek nemzeti küzdelme alatt keservesen tapasztalhattuk, hogy minden kudarczunk- nak oka a korona hatalmának tultengésében rejlik. Korona és parlament nálunk nem egyenrangú tényezők. Az uralkodó kezében van nemcsak az uralkodói, hanem a kormányzói hatalom is. Az ő akarata állapítja meg a kormány- programmot, a parlamenti többséget, előzetes czenzurája alá terjesztendő minden törvényjalithetjük az elődökkel. Manapság a táncz jóformán csak a farsangra, majálisokra és — falvakon! — lakodalmakra meg búcsúkra korlátozódik; hajdanta alig volt a köz- és magánéletnek nevezetesebb mozzanata, amelyet befejezésül táncz ne kisért volna. Úgy látszik, mint ha apáin le a biblia Prédikátorának (Bölcs Salamonnak) eme mondását: „vagyon ideje a tánczolásnak“ igen tágan, vagyis úgy értelmezték volna, hogy — sok ideje vagyon! Mert se szere se száma tánczolásuknak! Mindenekelőtt kiemelhetjük, hogy a régi magjmrokat valósággal táncz kisérte e világra és ki az árnyékvilágból, mert a keresztelőnek majd mindig s a halotti tornak is sokszor táncz volt náluk a vége. A keresztelő vendégségen, melyet pusztriknak vagy pusztrikomnak neveztek, a kornak és komám- asszonyok, akik néha tizenhatan, sőt többen is voltak, a sok evéstől-ivástól nekihevülve rendesen tánczra kerekedtek. Keseregve panaszolja ezt egy régi iró: „A magyarok, úgymond, magzatjoknak keresztségekből lakozásra és dősölésre való alkalmatosságot vévén, a pusztrikozással az Bacchusnak és Silenusnak láttatnak beszenteltetnie“. A felsőbb rendűek két-három hétig, sőt fél évig is elhuzták-halasztották a keresztelőt, csakhogy „gazdagabb pusztrikot szerezhessenek“. Thököly Imre ifjúkori naplójában emlékezik meg egy ily nagyobbszerü keresztelőről (1677.), amely Csórán, Barcsai Mihályéknál „véghez menvén, késő éjszakáig tánczczal és itallal töltötték az időt.“ S hogy a jobbágy nép is követte az urakat az efféle lakozásban, arra bizonyság Gvadányi Rontó Páljának „posztrikom“-ja, melyen a „mézes s borsos pályinkátul“ hevülő komámasszonyok nemcsak maguk perdülnek tánczra, hanem még a jelenlevő minorita frátert is derekasan megdöczögtetik s forgatják. A halotti toron való tánczolás szokása pogánykori hagyomány lehetett őseinknél. Maga a régi német iró is, ki az utókor számára följegyezte, ebben a véleményben van róla. Tudniillik az Ungarischer Simplicissi- mus (1663.) ez. útirajz szerzője egyebek között azt is elmondja, hogy egy magyar fő- urnak torán befejezésül különleges pogány- szerü énekkel és sírással kisért tánezokat látott lejteni; és folytatólag hozzáteszi, hogy egyik magyar városban is szemtanúja voit temetés alkalmával egy undorító holt táncznak. Egyébként Pécskán, Szegeden és Sza- jánban (Torontói vm.) mai napig fennmaradt a tor-táneznak némi emlékezete. Mikor tehát Szentpéteri István 1682-ben azt Írja, hogy „a halottas ház alig ismértethetik meg a meny- riyegzős háztól“, alkalmasint szintén erre a torbeli tánczolásra czéloz. Ugyancsak pogánykori hagyománynak látszik a hadi viadalok alkalmával szokott tánczolás, melyet a magyarok mint katonanemzet a legrégibb időktől fogva gyakorolhattak. Biztos történeti eset gyanánt a kenyérmezei győzelmet követő tánezukra hivatkozhatunk, amelyről Temesvári István deáknak 1569-ben irt verse révén van első tudomásunk. Eszerint a győztes katonák viadalmi mámorukban „fegyverben szép tánezokat jártak“ : „Nagy szépen az hősek lakozván, vigadnak, Külemb-külemb játékot köztek inditnak, Nagy fegyveres tánezot mezőben ok járnak Ekkor járta el a vitézek kértére a hősök hőse, Kinizsi Pál is, emlékezetes herkulesi „toborzóját“ (== tánczát), amint Heltai beszéli Chronicá-jában (1575.): „felszökellék és ott hátára tévé a jobb kezét és fogaival felharapá a földről egy nagy töröknek holt testét és azt szájában hordozván, sokáig ott tánczolva véle a hősek között.“ A farsangot, különösen ennek „farkát“ a mostaniaknál sokkal nagyobb hévvel, szinte féktelen kedvvel tánczolták végig, a régi magyarok. Ilyenkor vége-hossza nem volt a muzsikának és a táncznak: „Táncznak, muzsikának vége nem lehetett, péntek vasárnappal együvé tétetetett“ (:egy régi versnek szavai.) Sőt az« sem volt elég, hogy „az étszakából nappalt és a nappalból étszakát csináltak,“ (— miként Szentpéterinél olvassuk,) mert még a böjtbe is beletánczoltak, egy 18. századeleji vers szerint — „Nem sok haszna vala plébános szavának, Ámbár napja volt is hamvazó szerdának.“ A mai házasságkötéseknél jobban csak a lakodalmi ebéd végeztével szoktak tánczra kerekedni. Apáink ellenben nemcsak a lakodalom napján, hanem már jóval előtte, sőt még utána is tánczolták: a házassági frigy létrejöttének minden kiemelkedőbb mozzanatát tánczczal kisérték. így teszem már 1. a leánynézöben „vacsora után éjfélig s tovább is tánczolták“ (Apor.) Azután 2. háztüzlátáskor a leánynak kiküldött két atyjafiát a legény „cselédestül jó szívvel látta, megitatta, tán- czoltatta.“ Az erre következő 3. kézfogáson megint „vacsora után éjfélig s tovább is tánczolták.“ A lakodalom előtti czeremóniák Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék ezégem különlegessége 1 klgr. 4‘40 korona. Villany erővel pörkölve u
