Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-22 / 21. szám
XXI. évfolyam Szatmár, 1912. május 22. 21. szám HETI SZEMEI POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy érre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VAK J AS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A TETTEK LELKE. Szatmár, 1912. május 21. (+) Az isteni trilógia harmadik része zendül meg Pünkösdben és egészszé teszi a legfonségesebb remekművet: az embert. Szó, Vér és Tűz, — ebből fonódik össze az örökkévaló trilógia. Az Atya „Legyen!“ szava, a a Fiú golgothai megváltó vére és a Lélek tüzes lángja formázza az embert, hogy isteni czélok győztes bajvivója lehessen. A „Legyen“ oly életre hivja, a mely örökkévaló ; a Vér megmossa a mennynek szeplőtelen fehérségére; a Tűz energiákkal tölti meg, hogy megvijja a győzelem harczát a hidon, a mely az örökkévalóság kitárt kapujához vezet. A Szó kihelyezi mint egy hajót a végtelen élet tengerére; a Vér ellátja sul.ylyal, értékekkel, a megmozdulás kerekes lapátjával; a Tűz motort, lenditő erőt ad, hogy a hajó fusson viharon, hullámon, örvényen át a kikötőbe. A Szó titokzatos czélt yszab ki; a Vér megmutatja a czélt; aTüzodasegit a czél- hoz. Csak ha az isteni megmozdulások e szent háromsága szántja végig barázdáit az emberen; csak ha a Szó kicsiráztatja, a Vér megöntözi s a Tűz melege meggyümöl- csözteti: csak akkor éli igazi életét. Maga a Szó csak az öntudatlan életig visz; a Vér messze elérhetetlen ábrándnak tünteti föl az élet isteni czélját; a Tűz kiküzdött szent valósággá teszi. A Szó idejében micsoda vergődés az élet; vágyak korbácsa üz valami nem tudott után s el kell veszni a pusztában. A Vér végteles perspectivákat mutat; ám oly messziek, oly emberfölöttiek, hogy a Nicodemusok reménytelenül gyötrődnek a nagy kérdés emésztő vigasztalanságában : „Lehet-e még egyszer születni?“ A Tűz korszakában nincs lehetetlenség. Az apostoloknak kicsiny a világ, kevesek az emberek. TudA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Fázmány-sajté czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kdzléso I kertit.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdáin nak mindent: nyelveket, több böl- cseséget a görög szelleménél, minden szív s minden agy megnyitásának titkát; mernek mindent: tömeggel, hatalommal, sanhedrinnal, Caesarral szemben vádlók, igazmondók lenni; tesznek mindent: lehetetlenségeket, a pogányság fészkében vernek gyökeret, pantheistákat s atheistákat változtatnak keresztényekké, hősökké, martyrokká és meghódítják a világot; nem félnek semmitől: börtöntől, máglyától, vérpadtól, oroszlánoktól, haláltól, hisz övék — az élet. Igen, a Tűz világában nem prófétálások, szárnyas szavak vannak, de tettek. Nem Jeremiások élnek, de apostolok. Jöjj el Szentlélek Úristen! Tűz! izzíts meg! Lélek! szállj reánk! Láng! gyújts föl! Vagy Szt.' Ágoston aczélszavaival: Lehelj belénk, unszolj, csalogass, hogy — cselekedjünk! — Érő kell, tett kell, hősiesség kell! Az a carlyle-i hero-archia kell, a mely „megújítja a föld színét.“ Leány-tipusok. Irta: BODNÁR GÁSPÁR. A leányka — Szaléz — szinte berepült anyja szobájába, hogy éppen hazatérőben volt. Mindig vidám, pompásan egészséges ő. Most csaknem kicsattan örömében — jó kedvében. Mint pattanóban van a virág, mikor már tavaszi napsugár érintette. ‘ Alig veszi észre, hogy vendég van. A bankigazgatódé. A város legintellektuálisabb hölgye. Mint általában nevezni szokták. — Mamukám — lelkendezik Szalézka, de mamukám édes. Halottad ? Szinte tánczra perdül szabályosan fejlődő idomaival. Ruganyos lépéseivel ütemesen jár egy helyben, hajlékony karjaival, puha kis kacsóival tapsolva kiáltja: — Jön a püspök bácsi! Bérmálás lesz, édes mamukám. A bankigazgatóné nagy előkelőséggel tartja meg a mosolygó komolyságát. Mintha éreztetni akarná, menyire kívül van ő ezen a naiv világon. Mit is törődnék ő a püspökkel. A bérmálással! De a leányka a boldogság gyermekded bájában és örömeiben úszva csak ismételgeti: — Végre én is bérmálkozni fogok ! Én is látok — püspököt. A bankigazgatóné előkelő gyöngédsége azt sugallotta, hogy végre is kegyetlenség lenne ennek a leánykának naiv álmát, , ósdi örömeit egyszerre hideg zuhataggal — tönkre tenni. Hát amolyan patrona, kegyességgel megsimogatta Szalézka arczát. És nagy inte- lektualitással igy szólott : — Milyen antik leánytipus! Milyen naiv öröm! Egy nem létező flórában él raa- gácska, Szalézka. Egy érzelem világában, a mely már csak a hit országában található fel. Essék is túl — lelkem — ezen az érzelmi,, gyermek világon. Óh nénike, mióta várom én a bérmálást. Epedem érte! — No igen . . . ezzel kezdődik aztán az a más, az az értelem világa. Mikor ebben a kis fejecskében nyílni kezd majd az értelem, az intellektuális világ: akkor . . . akkor majd máskép fog ám gondolkodni. A bérmálás egy olyan emlék marad, akár . . . egy játék emléke. A leányka némán bámult a bankigaz- gatónéra. Mert nem volt szava, se gondolata erre a nagy bölcseségre. Csak nézett, nézett tiszta, kék nefelejts szemeivel és ő — szinte arczkifejezésével mondotta, hogy nem érti ezt a beszédet. — Oh, ezek a dolgok még Szalézkának meg nem magyarázhatók. Az én leányom, az én Elvirám már sokat tud. Sőt egészen uj tipusu leánnyá fejlődött. Valósággal meghódították — az eszmék. Az élet maga . . . Mert a mi eszménk az élet. Az a ... kis bohó leányka. Szalézka, mint az őzike, oly gyorsan, tűnt el, hogy édes apját felkeresse. A két asszony egyedül maradt tehát. A bankigazgatónő sietett is megjegyezni Szalézka eltűnésére. Az élettől való félelem — ez, lelkem. Márcziusi verőfény csak. Bujkáló fény ... de tavaszt jelez ! No igen ... és te Klára, te szintén jelentőséget tulajdonitsz a bérmálásnak leányod jövő boldogságának kialakulásában ? — A testet az orvos oltja be, mondotta Szaléz anyja, olyan szépen, annyi nyugalommal. A lelket meg a hit — a bérmálás által ... Az élet harczaiban, csalódásaiban, örömében és bubánatában — ez az oltás csodát müvei . . . — Te csodáról, te a lélek beoltásáról beszélsz . . . Klára. Misztikus álomban vagy. Te igaz, a régi leány-tipusból való vagy, emlékszem, mindig ... az voltál. De már csak felébredtél. Édes lelkem ! A,huszadik században — csak ébren vagy! És tüdőd, hogy a hit, a vallás ... a kereszténység többé nem érték ! . .. Klára ezekre a szavakra hirtelen kiegyenesedett. Munkában mindig meztelen karjait keresztbe fektette mellén. Egész vére Lapunk mai szama 12 oldal.
