Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-06 / 10. szám

4 HETI SZEMLE A kereszténység és a zsidók. E czimen tartott Bangha Béla előadást nemré­gen nagyszámu hallgatóság előtt Budapesten. Az előadás gondolatmenete a Budapesti Hír­lap tudósitása szerint a következő volt. Előadása bevezetésében mindjárt fölvette az alapkérdést: van-e a zsidóságnak része a keresztény népelemek benső el keresztény te- lenedésében s ha igen, mennyiben? Azután rátért a bizonyításra. A zsidó fajt, úgymond, évezeres ellentétek választják el az európai keresztény elemektől. Ezek az ellentétek év­ezredek hosszú során fejlődnek és ezért nem csoda, ha a zsidók a más irányban fejlődött népektől elválasztódnak. A zsidót mindenek­előtt határozott egyoldalú intellektualizmus jellemzi, amely a mindent mértékelő s a ha­szonnal, vagy veszteséggel egy pillanat alatt tisztába jutó gondolkozásmódban jut kifeje­zésre. Ebből a gondolkozásból következik az altiuizmus hiánya. A zsidóság mindenütt, mint egységes körülhatárolt zárt egész jele­nik meg és nem bocsát ki magából semmit, de föl sem szív idegen elemeket. Kifelé ex­kluzív, mig a saját fajbelieivel szemben össze tartó. Számitó gondolkozásából következik, hogy a tulajdonjogot kifelé nem tiszteli, mig a sajátjával szemben megköveteli ezt. Ezeket a sajátságokat Werner Sombart, Leroy Beu- lieau, Hans Rost, stb. kimutatták és tárgyal­ták a lehető legnagyobb objektivitással. Ami a zsidót morális inferioritásba helyezi a ke­resztény elemekkel szemben, a hiper- szexualitás. A zsidó szubjektív individuum. Ezért van, hogy azokat a pályákat özönli el, a melyekbe beléviheti szubjektivitását. Gyors mindenhez, minden helyzethez simuló képes­sége biztosítja ezeken a pályákon való bol­dogulását. Ezért lesznek ügyvéddé, orvossá, újságíróvá. író már kevés, sőt alig van kö­zöttük, mert ehhez bizonyos íoku objektivitás kell. Ezek a tulajdonságok magyarázzák a zsidóságnak a kereszténységgel szemben való antagónizmusát, de a keresztények sokszerü belső észrevétlen átalakulását is. A keresz­ténység benső dekadenciája éppen a zsidó materiális világfölfogás és moráhlvek felé gravitál, ami a zsidóság destruktiv határának tudható be. A keresztény társadalomban erre a hatásra megteremtődött az ellenhatás, az antiszemitizmus; azonban nem az antisze­mitizmusra, hanem az aszemitizmusra van szükség, egy tisztitó folyamatra, amellyel kivetünk magunkból mindent, ami a zsidó hatások alatt impregnálódott belénk. A zsidó gazdasági, üzleti képesség első következménye a gazdasági túlsúly. A zsidó­ság gazdasági térfoglalása a modern gaz­dasági élet kommerciális irányba tolódását vonja maga után. A kilenczvenöt százalék­ban keresztény Magyarország gazdasági ural­mát a törpe minoritásu zsidóság tartja kezé­ben. A zsidóság folytonos, sohasem szünetelő harczot folytat a papi birtokok ellen, holott a zsidóság kezén kétszer annyi föld van, mint a mennyit az összes papi és korona­birtokok kitesznek. A zsidógazdaság a forgó tőkére épit mindent. A zsidógazdasági elvek diadalmaskodtak a gyarmatpolitikában s sokszor egész országok (Japánország, Kína) kereszténnyé válását megakadályozták. A misszionárius üldözéseket a kelet-indiai tár­saság rendezte, amelynek igazgatója egy Kohn volt. Jellemző a keresztény és zsidó vagyoni arányra egynéhány statisztikai adat. Bádenben igy oszlik meg ez az arány: a katholikus átlagos vagyona fejenkint 2100 K. a protestánsoké 3700 kor., a zsidóké 18.000 korona. Mannheimban a katholikusokra 2000 kor., a protestánsokra 5000 kor., a zsidókra 42.000 korona esik. Ez nem lokális tünet, hanem nemzetközi és általános. A keresztény népeknek a keresztény ideáloktól való elidegenedését, leginkább a zsidóknak a sajtó fölött való hegemóniája okozza. A zsidóság egész Európában kezébe vette a sajtó nagy részét. Ezzel mozgatja a tömegeket negativ irányba, de soha a zsidó­ság ellen. Jellemző, hogy a katolicizmust vádolja a felekezeti békétlenséggel, holott a felekezeti béke sokkal nagyobb, sem mint hinnők. Békében él protestáns, katholikus és zsidó, de a békét épp a zsidó sajtó forgatja föl mindig. A zsidó sajtó felületes és szaba­dos, nem alkot, csak destruál s ezért a ke­resztény mélységnek, nyugalomnak teljes ellentéte. Újabban olyan kíméletlenül támadja a katholikus egyházat, hogy valósággal föl- háboritó. Ezekkel szemben nem a tehetetlen antiszemitizmussal, hanem az aszemitizmus- sal kell védekezni. Népfölvilágositó, fölmentő, védekező akcióra van szükség. Haladni kell a korral. Versenyre szállni mindenütt, de szerény fegyverekkel: a keresztény idealiz­mus hatalmas erőivel. A franczia szabadkőművesség. Budapest, 1912. márcz. 4. I. (N. E. dr.) A gyakorlati politikát nem kell tanulni. Elég, ha figyelemmel kisérünk oly politikust, aki a mindenkori kormányokat támogatja. Azt kell néznünk, hogy ez a poli­tikus mit csinál és tisztán látjuk a politikai helyzetet. így vagyunk a szabadkőművesség­gel is. Csak a franczia szabadkőművességet kell figyelemmel kisérnünk és mindjárt tud­juk, hogy nálunk mi fog bekövetkezni. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, annak fontosságát mindjárt belátjuk. Tudtuk jól, hogy a magyar szabad­kőművesség jelenlegi programmja az ingyenes, állami felekezetmentes népoktatás, a seculari- zátio és az egyenlő, általános, titkos, községen­ként! választói jog. Ezekre a programmpon- tokra a nagyváradi László király páholy a neofitákat meg is esketi. Ez a programm nem eredeti. Mintáját a franczia szabadkőművesség nyújtja. Francziaországban az iskolák laiczizálá- sát Jules Ferry testvér 1875-ben vitte keresz­tül. Jules Ferry testvér szakított minden pozitív hittel és azóta a franczia szabad­kőművesség ateizmusát ismételten hang­súlyozza. Ez a franczia szabadkőművesség fő jellemvonása. Az iskolák laiczizálása alatt nemcsak azt a negatívumot kell érteni, hogy az iskolákban pozitív oktatásban a tanulók nem részesülnek, hanem azt a pozitívumot is, hogy az ateisztikus életfelfogás már a zsenge gyermeki elmébe beoltassék és a gyermek teljesen vallásellenes szellemben neveltessék. Francziaországban a Waldeck-Rousseau- féle egyesületi törvény csavarta ki a nevelést a nem engedélyezett szerzetrendek és inté­zetek kezéből. Ez az 1901. évi, julius 1-én hozott törvény. Voltak ugyan korábban is franczia törvények, amelyek a nem engedé­lyezett rendek és intézetek oktatási jogát megvonták, de mivel a törvénnyel ellenkező cselekvés büntető sanctióval ellátva nem volt, azért azok a korábbi törvények csak írott malasztként hatottak. Már Jules Ferry közoktatásügyi minister 1879-ben törvénytervezetet nyújtott a kamara elé, melyben a felsőbb oktatást a nem enge­délyezett rendek kezéből ki akarja venni. Ezt a törvénytervezetet a kamara el is fogadta, de a senátus 149 szóval 132 ellenében el­vetette. Ennek következménye volt aztán, hogy 1901-ben 147 nem engedélyezett férfi és 606 nem engedélyezett női szerzetrend Szatmár, 1912. márczius 6. működött, melyek 16.468 intézet (etablissement) és 90.000 tag és egy milliárdot, meghaladó vagyon felett rendelkeztek. S daczára annak, hogy a jezsuiták rend­jét 1880 ban feloszlatták, 1901-ben 1651 jezsuitát találtak 45 millió franc vagyonnal és 29 tanitóintézettel. Az 1901. évi egyesületi törvény legfon­tosabb rendelkezése abban áll, hogy nem engedélyezett egyházi rend iskoláiban senki­nek sem szabad oktatni. Aki ezt megszegi, pénz és szabadságvesztés büntetéssel bün- tettetik. Ezekben a franczia törvényekben látják a mi szabadkőműveseink a példát és innen vették a vallásellenes oktatásra irányuló prog­ramijukat és törekvésüket. A mi már most a seculárisátio kérdését illeti, ez is franczia példára vezethető vissza- Ezt a műveletet Francziaországban Waldeck- Rousseau, Combes és Briand vitték keresztül. A franczia páholyok Waldeck-Rousseaunak és Combesnak nyíltan bizalmat szavaztak azért, mert 15.000 kongregácziós iskolát meg­szüntettek és azok paptanitóit kiűzték, négy milliárdra becsült vagyonukat pedig elkoboz­ták. Az általános választói jog Francziaor­szágban már 1848. márcz. 6 óta be van hozva. Az újonnan kinevezett Poincaré kabi­netnek pedig egyik sarkalatos programm- pontját képezi az újabb választói reform tör­vénnyé emelése. Megegyezik a mi szabadkőművességünk a francziával annyiban is, hogy szintén po­litikai szövetség. Nemcsak évi gyűléseikben foglalkoznak politikával, hanem politikai je­lölteket támogatnak, politikai tüntetéseket rendeznek, mig a külvilág előtt, mint filozó­fiai gondolkozásu emberbarátok szerepelnek. Ez a kettős szerep teszi a román szabad­kőművességet veszedelmessé. Czélja politikai, de csak a filantropikus czélját vallja be. A Temps írja, hogy Francziaországban a szabadkőművesség titkos inquizicziót szer­vezett, melynek éle a vallásos tisztek ellen irányul. 1900 tói — 1904-ig a páholyok 25.000 titkos minősítő jelentést terjesztettek fel a nagypáholynak a hadsereg lisztjeiről, André tábornok és Combes, hadügymi­niszter egészen a páholyjelentésekhez iga- zodtan és azok szerint határoztak. 30 évi önfeláldozó, vitéz szolgálat semmit sem ér, ha a páholyok azt jelentették, hogy : „kleri­kális, reakczionárius!“ E kémrendszer fejei Párisban a hadügyminisztériumban Perein tábornoktestvér és Molin, kapitánytestvér voltak. Igaza van Gadaud testvérnek, a későbbi földművelésügyi ministernek, a mikor az 1884 évi nagyülésen azt mondta, hogy a szabad­kőművesség a titkos köztársaság, a köztár­saság a nyilvános szabadkőművesség. GÁL JENŐ mérnöki irodáját Ber- csényi-utcza 33. szám alá helyezte át. Telefon szám 189. Tégla eladó Előcseren. Értekezni lehet Széchenyi-utcza 14. sz. alatt vagy a helyszínén. Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar em­ber szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolná­kat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents