Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-06 / 10. szám
HETI SZEMLE 5 Az egyházmegyei Irodalmi Kör második előadása, (u.) Minden várakozást felülmúl az az egyre fokozódó érdeklődés, amelyet Szatmár intelligens közönsége az Irodalmi Kör előadásai iránt tanúsít. A vasárnapi második előadás alkalmából a Czeczil-egylet tágas nagyterme szorongásig megtelt, a későn érkezők már alig tudtak helyet kapni s az irodalmi kör vezetőségének nem csekély gondot okoz a nagyszámú hallgatóság elhelyezése. Az est előadója dr. Wolkenberg Alajos teológiai tanár volt. Az a tüntető ováció, amely mindjárt pódiumra lépésekor fogadta, felment bennünket annak a közismert ténynek hosszas részletezése alól, hogy Wolkenberg olyan mértékben bírja a szatmári közönség szerétét és nagyrabecsülését, mint kívüle senki más. Vasárnapi előadása pedig csak újabb pillért szolgáltatott azon alapépítmény megszilárdításához, amelyen az ő nagy népszerűsége nyugszik. A középkorról, annak sokak által félreismert és csak kevesektől méltányolt, mert kevesektől ismert szelleméről olvasott fel. Először a kereszténység s a kér. világnézet térfoglalásának etappe- jait ismertetté a római birodalomban. Azután vázlatosan bemutatta Írország, az angolszászok, a frankok s a germán törzsek megtérését, mint olyan eseményeket, amelyek nemcsak a keresztény kultúra súlypontját helyezték át délről északra, hanem amelyek egyúttal megvetették a középkori keresztény közélet alapját s megszabták annak irányát. A középkor ugyanis nem egyéb, mint a keresztény világnézet kulturképességének a dokumentuma. A népvándorlás által Európa színpadára állított vad és kulturátlan népeken mutatta be a kereszténység, hogy mit tud. Ezeknek a népeknek kizárólag a kereszténység adta meg a kultúrát, ellentétben a római birodalommal, amelynek kultúráját megjelenésekor már virágjában találta s részben ledöntötte, részben átalakította. A középkori kultúrának a katholikus egyház az alfája és ómegája, alapja, éltető lelke és célja. Ez a magyarázata azoknak a sokféle támadásoknak, amelyekkel a katholikus egyház újkori ellenségei mindenáron lekicsinyelni igyekeznek a középkor kulturális értékét. Jellemezte végül az előadó a középkor szellemét, amely nem más, mint a keresztény elveknek érvényre juttatása a köz- és magánélet minden vonatkozásában. Ez a szellem kissé nyers, még erőszakos és szilaj, ami könnyen érthető, hiszen barbárokból lett népek voltak a hordozói. De ez a szellem az erőnek, a súlyában és méreteiben utolérhetetlen nagyságnak a szelleme, amely- lyel szemben a mai kor kisszerű, finomkodó és pepecselő geniusának nem lenézésre és dicsekvésre, hanem inkább pironkodó szégyenkezésre volna nagy, igen nagy oka. Wolkenbergnek rendkívüli hatást keltő felolvasása előtt és után a növendék papság kitűnő énekszámai járultak hozzá az est fényes sikerének előmozdításához. Jövő vasárnapon Bakkay Béla fog értekezni az ellenreformációról s az inkvizíciókról. Az előadás este V2 6 órakor kezdődikSzítani:’, 1912^márczius_6. _____ A kereszténység és a magyarság veszedelme, Irta : Id. EGAN LAJOS. Borús, ködös, fullasztó légkörünkben ismét egy kis nyílás támadt. Egy uj bajnok lépett ki a porondra. Erős kézzel emeli az fel égő szövétnekét, megvilágítva sötét, egészségtelenné vált környezetét és okos szavakkal magyarázza nekünk, szenvedő keresztény magyaroknak, azt a torzképet, ahol a mi romlásunkra készítik a fojtógázt, mely testben lélekben megtámadja egészségünket. Ezen homályos, bűzös fojtó légrétegbe kerülve sok emberen meglátszik már, hogy tétovázó léptekkel, tapogatva vonszolják, fáradt lélekkel zsibbadozó testüket, ama lidércfény után, melyet ellensége mozgat előtte, hogy belevigye a pusztulására ásott verembe. 'Leborulok a mindenható bölcs Isten bölcs intézkedése előtt, aki egy sereg őrültet küldött közzénk, kik piszkos szavakat használva, éktelen lármájukkal meggátolják az elszunnyadást és midőn boszankodva körültekintünk és segítségre gondolunk, mely ezen kellemetlen, ártalmas, testet-lelket ölő légkörből kiszabadítana, sorba ide küldi az isteni bölcseség a Kovács Ernőket^ Mátyási- kat, Szemeréket, Burján Károlyokat és ezek által festeti le nekünk az ellenséget. Ők mutatják azt az odút, melyben azok mérget kotyvasztanak a mi számunkra. Ezek mutogatják sorra ama éles fegyvereket, melyeket a mi pusztulásunkra készítenek. De ezek közül Burján Károly csak ma szól hozzánk és megmutatja a védekezés módját is, komolyan intvén bennünket, hogy haladéktalanul lássunk hozzá a védekezés munkájához. Szivünk kincstárába helyezzük el ezeket a bajnokokat. Hallgassuk meg hálás szívvel igaz szavukat, őszinte tanácsukat, akik bátor lépésekkel haladnak előttünk, bevilágítva a dohossá vált sötét környezetbe. Kövessük őket bátor szívvel oda, ahol a keresztény erkölcs felépítette és ezer évig tiszteletben fenntartotta a haza oltárát, melyet lealacsonyodott lelkek most meg akarnak fosztani szépségeitől. Burján Károly állami főgimnáziumi tanár röpiratát ismertetve ott kezdem én, ahol ő végzi, midőn ezt Írja: „Haladás, szabadgondolat, kulturális fejlődés s egyéb jelszavakkal megindult egy uj honfoglalás és teljes kifej- lésbe jutott egy mozgalom, amely törtetésével, mohó érvényesülési vágyával, a magyarság legázolási árán véli csak elérhetni a még megszerezni nem sikerült pozíciókat.“ Burján nem hiszi, hogy a keresztény magyar társadalom állott volna valaha ilyen küzdelmek előtt, melyet uj fajta ellenségei neki okoztak. Hitétől, nemzetiségétől, eszményi és anyagi javaitól készül megfosztani egy kicsiny, de eszközeiben nem válogatós, mindenre elszánt tábor. Nemzeti társadalmunk még csak a kezdetén áll ennek a küzdelemnek. Azzal, hogy az ellenséges hadállások fölött szemlét tartunk, csak félmunkát végeztünk. A győzelem biztosítása erőkifejtést, az erők okos felhasználását is megköveteli. Csak organizált sereg arathat diadalt szervezett csapatokon, nem a nyers erőszak. Az organizáczió pedig elsősorban fegyelmet kíván. A keresztény nemzeti eszménél alkalmasabb egységesítő összeforrasztó kapcsot nem találhatunk. Ebben minden magyarnak meg lehet és meg kell egyezni. Ez az eszme egybekapcsolja múltúnkat, jelenünket. Személyi hiúság, felekezeli érzékenység ne verjen éket soraink közé. A jelzett ideálban való összeforradás, szervezkedés vihet csak sikerre. Ebben a tekintetben tanuljunk ellenségeinktől, csakis igy, ezzel az egymáshoz közel hozó, érzelmeket egybekapcsoló eszmére való koncentrált állandó figyelemmel kerülhetjük el keresztény nemzetünk gyászos bukását. Nem szabad kicsinyes torzsalkodással nemzeti létünk történelmi alapját megingatni. Burján Károly rámutat arra is, hogy újabban a végcél iránt való hit ingadozni kezd. Az u. n természettudományos világnézet, melynek nálunk sok hívatlan és felületes apostola akad, tanácstalanul, csalódottan kénytelen megállni bizonyos problémák előtt, melyek pedig az emberi életet a legmélyén, utolsó feltételeiben érintik. Egy bomlasztó nacionalizmus tolakodik az előtérbe, mely a kritikátlan főt megtévesztő szemfényvesztő rabulisztikájával veszedelembe döntéssel fenyegeti mindazokat az eszményi javakat, melyeknek felhalmozása, lassú összegyűjtése, a keresztény kultúra el nem vitázható érdeme. Ennek támadt most erősen küzdő ellensége, mely az elért kultúrát nem fejleszti, hanem fogyasztja. Ez nem arra tanít, mikép kell kultúrát alkotni, hanem arra, hogy mikép lehet az annyi martiriummal szerzett, megszentelt kulturvagyont áruba bocsátva kihasználni, kiélvezni. Az a szellem, amely a profit-nivónál feljebb szállni sohasem tudott, a szemérem szabta korlátokat is félrerugta és kielégithetlen kapzsisággal vetette rá magát az ügynöki közvetítés minden .képzelhető élelmességével a tudományra, különösen a természettudományra, mely téren a sokat beszélő utazó mindenáron való vevő fogdo- sása, a börziáner, merészség vabank játékával űzte uj mesterségét. Nem hiányzik ott a színes plakát, a vásártéri kikiáltó frázisos ordítása, a tudatlanságra, a kritikátlanságra számitó ravasz hízelgés, az érzékiséget csiklandozó háttér, az aranyos betűkkel díszített kirakat mögé rejtett uraságtól levetett portéka-árusítás minden csalafintasága, a szabott ár mottójával bizalmat kelteni akarás minden hazug nagyképűsködése. Ez a szellem a nemes értelemben vett liberalizmust lejáratta. Ez a szellem a tudomány tekintélyét lesülyeszti, azt üzleti cikké devalválja, melyből csak azt ismeri el igaznak, mely az ő erejének növelésére alkalmas. A hazai materialisták folyóiratában, az elfajult szabadkőműves propaganda faji szellemben irányított nagy ágyújában a Huszadik Században van igazolva, hogy minden tervszerű előkészület megtörtént a tudománynak az üzletbe való „bevezetésére“. Úgy mint az anyagiak terén, itt is a szegény osztályt készül sújtani, kiknél az életet bizőnyos eszményi javak teszik elviselhetővé. A tudománynak általuk szokott művelése csak álarc bizonyos faji tendenciák, féktelen uralmi, érvényesülési vágyak eltakarására. De ez ellen megkezdődött a jótékony reakció ; az a reakczió, melynek célja a keresztény kultúra eszményi vagyonkészletét megóvni, a naczionalista lelkiismeretlenség kufárkodó machinácziójától. Az egész kontinensen határozottan a keresztény megújhodás jelei észlelhetők. Az üzleti élelmesség, a túlzásba esett intellek- tualizmus ellenszenves légkörében megfürösz- tött naczionalizmus ellen a szervezkedés diadalmasan halad előre. Ezt bizonyítja a szerző még a Franczia változott viszonyokkal is, mely igazságnak nyílt bevallását a modern urak irtózva kerülik. Hogy mennyire szükségünk van nekünk Burján Károly intelmeit komolyan venni, jövő alkalommal fogom bőséges és felette érdekes bizonyító adataival igazolni. Egyházmegyei sajtóalap. Múlt gyűjtésünk óta érkezett újabb adományok : Barth Mihály 100 K-ás adományának első részlete 20‘— K Magyar Bálint harmadik adománya 10'—- K Varjas Endre második „ 10‘— K Z ... . 20-— K Eddig begyült 6631‘55 K Megajánlva ____1268‘44 K Teljes összeg 7959-99 K Az Oltáregyesület estje. Külsőségeiben is választékosán szép, belső értékeiben pedig fölbecsiilhetetlen estet rendezett az Egyházmegyei Középponti Oltáregyesület márcz. 4-én d. u. 6 órakor a Caecil-egyesü- letben. A hatalmas, nagy terem parányian kicsinynek bizonyult, de kicsiny volt volna Szatmár akármelyik terme annak a nagy és valóban előkelő közönségnek befogadására, a mely az Oltáregyesület első estéjére összegyűlt a Caecil- egyesületben, a melynek 1 termét az Oltáregyesületi hölgyek szépséges virágos kertté varázsolták át. És a nagy közönség, a melynek soraiban a vidékről, de Beregből és Ugocsából is nagyon sokan jelentek meg, nem érezte a zsúfoltság kényelmetlenségeit: annyira eltöltötte őket az est varázsa, lelket mélyítő hangulata. Izzó forróságu est volt. A siker oly páratlan, egyedülálló, a minőre Szatmáron még nem emlékezünk. A közönség első soraiban Boromisza Tibor dr. püspököt, Pemp Antal és Szabó István praelatusokat, és a Buttykay családot láttuk, kivülök városunk s a vidék előkelősége, a papság és a protestáns felekezelek lelkipásztorai, a tisztikar és nagy hölgyközönség jelentek meg. Pontban 6 órakor megkezdődött az est a papnövendékek énekével. Kühmstedt oratóriumából az „Ifjak Kará“-t adta elő a chorus finom művészettel. — Ezután Varjas Endre,
