Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-06 / 10. szám
Szatmár 1912. márczius 6. „HETI SZEMLE“ 3 Gummi kerekű gyermekkocsik, tavaszi gyermekjátékok, friss magyar labdák, úri és sport dolgok, vadászati cikkek, párbaj és női felszerelések kaphatók Ragályi Kálmánnál Szatmár-Németi, Deák-tér. akkor sem érzi magát boldogtalannak, mert tudja, hogy a vér az ember fejéből a kezébe, a lábaiba megy és aztán kezd lépni, kezd rohanni, kezd száguldani feltarthatatlanul, kezd cselekedni szaggatottan, lassúdon, se- besedőbben, lázasan, idegesen, rittertando, — de cselekedni és nem nyavalyogni ! Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! A mi krisztianitásunk, a Krisztus-kó- piázás művészete abban az uj lelkiségben áll, amelyet a Mester megmagyarázott Niko- demusnak, akinél pedig értőbb és a Krisztust megközelitőbb lélek aligha adózott azokban a napokban Nikodemus eljött és megdicsérte a Krisztust a jelekért; a jelekért, amelyeket tett és amelyeket nem tett volna, ha Isten nem lett volna. És nézzék, ez annak—á Mesternek, aki menteni és tanitani jött, nem volt elég. Azt mondotta, hogy nem jelek kellenek, egyéb kell: újság kell. Hiszen a jeleket kihúzza a kanári madár a plánétás czédulákból is, hiszen azok is jelek; hiszen a jeleket téli estén a dámák a kályha mellett kipasziánszozzák maguknak, azok is jelek; hiszen a jeleket álomlátók, álomhivők lépten-nyomon oldozgatják, magyarázzák; hiszen a jeleknek mennyi prófétája van, — és nézzék, ahány ember szót kér magának a nyilvánosság előtt, vagy akit egy szerencsés véletlen egy hátba lökéssel pódiumra állít, minden ötödiknek a frazeológiájában ott találni a jeleket, ha egyébnek nem, az idők jelének hangsulyo- zásaképen. De a mesternek nem jelek kellettek az ember fia egyebet várt az emberektől, önmagában sem elégedett meg a jelek argumentációjával, neki más valami kellett : renasci ujraszületni. Ha Nikodemus ma élt volna, valószínűleg azt mondotta volna: elég volt egyszer is születni. De Nikodemus akkor élt, mikor oldala mellett állott a Mester és valami ihletés szállott a Mester leikéből a Nikodemus szivébe és ez az ihletés egy vibráló hangnak a harmóniájától kisérve ült rá az ő lelkére és megismételte mégegyszer azt: igenis renasci! Tehát újra születni! Tehát egy újságot hozni, egy újsággal jönni! Egy uj lelkület- tel lépni, egy uj lelkülettel megállani, egy uj lelkülettel az égbe nézni, egy uj lelküépitésére. Középkori oklevelekben minduntalan halastavakról olvasunk; a vallási böjt szükségessé tette gazdasági téren a haltenyésztés nagyobbfoku művelését. Eszünk ágában sincs azt állítani, hogy a vallásos eszmék, áramlatok mindig túlnyomóan vagy egyenlő erővel szerepelnek a történelmi fejlődés folyamatában ; de hogyha háttérbe szorítja az állami és politikai érdek a vallási eszmét, mint például a harminczéves háború utolsó tiz esztendejében, vagy ha éppen a vallástalan ság üli orgiáit, mint a franezia forradalomban: még mindig eszmeáramlatok az uralkodók, eszmék harcza ez s nem a termelési viszonyoknak szükségszerű változása. Ha meggondoljuk azt a szerepel, melyet a modern forradalmakban a nemzetközi szabadkőművesség játszik, eszünkbe jutnak Goethe, e nagy pogány jgemmiesetre sem vallásos elfogultságtól sugalmazott szavai: „Das eigentliche, einzige und tiefste Thema der Weltgeschichte, dem alle übrigen untergeordnet sind, bleibt der Konflikt zwischen Glauben und Unglauben.*) A világtörténet főtémája a vallás és a hitetlenség küzdelme. ’") Westöstl. Divan. W. W. IV. (Stuttgart 1850) 282. lettel kezet nyújtani a másiknak, egy uj lelkülettel letörölni a könnyet, egy uj lelkülettel megfőzni a szegénynek az ebédet és szétosztani, egy uj lelkülettel odamenni irgalmas samaritánus módjára a mellé a szenvedő mellé és a sebeket keresni rajta, nem pedig az ép részeket 1 Uj lelkűiét! Uj lelkűiét, amely nem az épségekben és szépségekben gyönyörködik, hanem uj lelkűiét, amely az épségek és szépségek hiányainak kitapogatásában keresi és találja meg az igazán emberit. Egy uj lélek, amelyik a sirt és a pond- rókat, a férgeket és az elmúlást és mindent, ami ezzel kapcsolatban van, egy más beállításban szemlél ; ott is az életet nézi, azt, amelyik amikor az egyik jelenséggel lezáródni látszik, egy hatalmas felpattanással, egy robbanásszerű, detonácziós jelenséggel fúr magának utat. Hová ? Az örökké valóba! Mert úgy kell, hogy az ember tettei el ne múljanak; az ember cselekedetei el ne vesszenek; az embernek minden egyes aktusa, működésének minden ténye legyen egy egy bizonyság mellette vagy ellene, javára vagy terhére, de bizonyság. Renasci. Mint az ő kezeinek nyomai és cselekedetei kisérjék őt lépten-nyomon és aki az uj lélekkel, az ujulás, az uj jelenségek keresésével, uj helyzetek adásával, uj modulációk megteremtésével, egyszóval az újság megnyerő és megközelítő és ugyanakkor magát az Ént betöltő összhangjábau él — fest gemauertin der Erde. Ezen a földön és nem a merő idealizmus ködébe vesző világban, hanem ebben a földben, amely az övé, mert rajta áll és amelyet el nem vitathat tőle senki, mert le nem taszíthatja senki a tevékeny uj élethez vezető cselekvések porondjáról. Mikor mindez egységben, mikor ez igazságban kidomborodik rajta, akkor megnyerve a játszma, betöltve a felcsigázott várakozás. Miben ? Jócselekedetekben, szép életben, tiszta, megtisztult, újjászületett felfogásokban. Azt mondotta itt az Oltár-egyesület igazgatója, hogy az Oltár-egyesület tagjai elkezdtek többet látni, mint eddig. Vájjon miért ? Mert ennek az uj léleknek, ennek a renoválódó lelkületnek a szárnycsapása megihlette őket és ez az ihletés ilyenféle eszme-közlések, érzés-átadások, szóval egy helyes amal- gamálódásnak, egy egymást megtaláló, egymás érzéseit honoráló, egymás gondolatait szívesen átvevő és a magamét szinte közreadó készségben nyert és fog is találni még gyakrabban kiindulást. Ahol ez az élet-forma, ahol ezek az életjelenségek, ahol ez az életmód, az uj lélek nem a leltári lélektől, hanem az aktuálitás leikétől hajtva szerepet vesz magának a társadalom kereteiben : ott én nem féltem a régi lelket sem, azt a régit, amelyet önmagától kellene félteni, ha az újság átalakító ereje petyhüdségét, aszottsá- gának szomjúságát uj nyilvánulásokra, uj életképességekre nem vezetné. De ahol az evolúció, ahol a fejlődés, ahol az élet helyes utai a folytonos fejlődés, a szellemi csere révén olyan utakra terelődnek, amelyeken az emberek megértik és megismerik egymást, mélyen tisztelt hölgyeim és uraira /, ott megnyílt az ut, az az ut, amelyiken mindenki megtalálja az emberek közül azt és azokat, akiket ő ért és akik őt értik. Ez a szétta- gozódásunk társadalmunkban, ezek a messze elfekvései a' mi szellemi és gondolat-köreinknek, a világnézetek különféleségei, de ami a legkuriósusabb: az azonos világnézetekben feltüntetett divergenciái az egyeseknek — másként meg nem szűnhetnek, csakis a lélekkel való telítés, még pedig az uj lélekkel való telítés, azon lélekkel való telítés utján, amelyik nem pihen, mert egyet sem akar elveszteni, amely '’meg nem nyugszik, mig egy más embert tőle distanczirozva tud. Legalább nekem legnagyobb boldogtalanságom lesz, boldogtalanságomat abban fogom érezni, hogy van egy ember, aki meg nem ért, akit megközelíthetek — még akkor is, ha tengerek, örvények választanak el egymástól — akkor is nézem őt annak a szívnek, léleknek intenzivitásával, amely az uj élet melegével, a Mester szivének melegével táplálkozik és amely minden emberben megkereste, kikutatta a jót és amely minden embernek oda adta magából azt a jóságot, ő a maga jóságát, én a magam szegény emberi jóságát, de oda adta, amije volt. Tessék ezeket a húrokat pengetni, tessék ezeket a melódiákat kottázni, tessék ezekre kórust szervezni, egy igazi karát a megértő, az egymást megkereső lelkeknek és higyjék el, ez az oltár-egyesületi egyesülés, ez a külön egyesülés, ezek a tiszteletre méltó szoáréi az Oltár-egyesületnek kinövik magukat azzá a bizonyos értékké, amelyről a német poéta nem birt szólani, amelyet nem volt beilleszteni képes az ő szellemi repertoárjába, de amelyet hordozunk, érzünk és vélünk magunkban. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Megérteni megértették: nem kézlegyintéssel elintézni embereket. Hogy jövök ón ahhoz, aki hozom magamat, gondolat- és érzés-világomat, aki hozom szemeimet, amelyekben tűz és láng van, aki hozom agyamat és eszemet, amelyben gondolatok és tervek kóvályognak és szervírozom másoknak ; aki hozom azt a készséget, amelylyel mindenkinek akarok valamije lenni és — és várok másokat, nem egyet-kettőt, — ez az alamizsna nem kell nekem, — várok sokat, várok mindenkit az emberiség univerzitásában, az emberi megértés általánosságában és megértésében, várom azzal a krisztusi, azzal a keresztényi gondolkozással, hogy nekünk uj újságban, a napról-napra való közeledésben egymásra kell találnunk. Miért járunk külön utakon, miért keresünk divergális utakat, mikor nekünk egy a renasci ? Nincs máskép. Megmondotta, aki mindennél többet, mindennél igazabbat, nagyobb valóságokat mondott: oportet 1 ennek meg kell történnie az egyesekben és a többekben és a sokakban — és legyünk egy kicsit fanatikusak, oh fanatikusnak lenni jó, az egy valóságos boldogság, mikor egy ember tudja, hogy nem veszthet — és mondjuk: mindenkiben. Ezzel a jelszóval járom én a világot és kívánom kegyeteknek azt, hogy ezzel csinálják a maguk társadalmi életét. Mindenkit, mindenkit, mindenkit lefoglalni magamnak, de nem az önösség szempontjából, hanem a lelkek egyiittessége szempontjából; nem abból, hogy nekem legyen jó, hanem abból a szempontból, hogy mindnyájunknak legyen jobb az élete, jobb lélek, uj lélek árán ! U Harsányi Kálmán nagyértékü könyve): „Napi Témák, Örök Probléma Megrendelhető a Pázmány-sajtóban Szatmáron. T ií L Ara 5 korona. Szatmár város és vidéke n. é. közönségének szives tisztelettel hozom tudomására, hogy a legszebb tavaszi újdonságok dús választókban érkeztek raktáramra. Kész szolgálattal Páskuj Imre.
