Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-28 / 9. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1912. februárius 28. mus, szabadgondolkodás, felekezetnélküliség, sőt istentagadás foglalták el Uj Magyar- országban. Az eszközök az uj magyarok kezén: a régi dicsőségnek, hagyományoknak, keresztény szellemnek, történelmi osztálynak, mindennek, ami szent volt és nagyot alkotott, kigúnyolása, megbuktatása, a tulajdon szentségének lerombolása a szekularizáció sürgetése által, a keresztény szellem meghamisítása s helyettesítése az ingatag értékű, úgynevezett szabad népjóléti és erkölcsi törvények propagálásával. A tendencia egyszóval: megsemmisítése mindennek, ami dicsőségesen bevált egy évezreden át. A mindent kockára tevő kalandorok, a zavarosban halászók Szemere szerint egyebet nem akarnak, hanem hogy nekik kamatozzék minden, addig a meddig lehet, azután jöhet a vízözön. Portékájukat, hogy némi jellege, tetszetős színe legyen, bele- mártják a humanizmus mázába, mert számi - taniok kell a belső életet élő naivokra is (s elsősorban azokra számítanak), akiknek lelke szinte megkívánja a személyvesztő illúziót. Hazafiaknak vallják magukat, a destruktiv nihilisztikus szabadgondolkodást s szókimondást férfias bátorságnak minősitik, az erkölcsök jegyében üldözik, gúnyolják a pozitív vallásokat és ősi eszményeket. Ugyan kérem! El lehet-e képzelni olyan hazafit, akinek a zászlajára ez a jelszó van felírva: ahol a jólét, ott a haza! És kell-e bátorság az istentagadáshoz egy olyan országban, hol a kórosan elhatalmasodott sajtó dicsőítő riportokat közölhet egy gyengeelméjű dijnok- ról, — aki mert szerencsétlen volt életében — megtagadta Istenét s nem engedi meg fiának, hogy vallásórára járjon, ahol a kritikus felmagasztalja a poétát, aki’ boldogtalannak vallja magát, mert magyarnak született s büdösnek mondja a parasztot, ezt a remekbe teremtett őslényt, mert nem tudja a maga céljaira kellőképen felhasználni! ? Nagy erővel és lendülettel mutat rá Szemere a társalmi reorganizáczio nagy szükségére és annak feladatára. Össze kell szedni a szunnyadó erőt és harcba kell vinni a kihívó kisebbség ellen. Éhez a harczhoz elő kell készíteni az uj nemzedéket, azért nagy gonddal kell munkálnunk az ifjú nemzetanyag hazafiui és erkölcsi nevelését. Meg kell erősíteni és távol kell tartani a destruktiv kisebbség káros befolyásától a nemzet értékes megbízható elemét, a föld népét. A szellemi művelődés minden parányába bele kell vinni az erkölcsi és nemzeti irányt. És mindezen törekvéseket egy szervező gondolat köré kell gyűjteni, a honnan az óriási többség irányítást nyerve, játszva le fogja győzni fejére nőtt ellenségét. Tagadhatatlan, hogy közérzület az, amit Szemere György oly tömören, oly mély igazsággal, elragadtató szépen megirt. Ez az érdekes tanulmány egy füzetben jelent meg, mely megrendelhető az Élet irodalmi részvénytársaságnál Budapesten. „Jezsuiták Magyarországon.“ Ilyen cim alatt a szabadkőműves Est-ben egy valótlanságtól hemzsegő és szabadkőművesek alattomos harcmodorát jellemző cikksorozat jelent meg. „Az Est“ cikkeinek czélja : a Prohászka név lobogója alatt izgatni és uszítani a Jézus- társaságiak ellen. Portugálba jöjjön el a te országod. Ez a felforgatás magyarországi vakondjainak mindennapi fohásza. Ennek a portugál stilusu hadjáratnak akart beharan- gozója lenni „Az Est,“ sok hazugsággal megtöltött cikksorozata. A Pázmány Egyesület védő irodája az otromba támadásra a következő jelentést adja, amelyből minden elfogulatlan ember világosan látja, hogy milyen eszközökkel dolgoznak az egyház ellenségei. „Az „Az Est“ ellen, türelmetlen és ízléstelen kirohanásait megelégelve, a Jézustársasági magyar rendfőnök értesülésünk szerint, haladéktalanul meg fogja indítani a sajtópert. Bármily alacsonynak taksálja is a nevezett lapnak s olvasóinak nívóját, nem tűrheti tovább, hogy egy csupa nagy képzettségű tagokból álló és hazafias érdemekben gazdag rendet, akár egy utcai Jap is, ily kvalifikálhatlan inzultusokkal illessen, vakondok hadnak és kígyó fajzatnak nevezzen. „Az Est“ sajtóvétségeinek tehát a bíróság előtt lesz még visszhangja. A rákosszentmihályi nevelő intézetre nézve elég megjegyezni annyit, hogy bár „Az Est“ közlései tele vannak ferdítésekkel és valótlanságokkal, a magyarországi Jézustársaság nem fog soha „Az Est“ zsidaitól engedélyt kérni arra, hogy olyan tanintézetet állítson, aminőkben II. Rákóczi Ferenczek, Zrínyi Miklósok, Pázmány Péterek, Eszter- házy Miklósok és Pálok, vagy ha tetszik Apponyi Albertek és Prohászka Ottokárok nevelődnek, vagy amelyekről, mint Trefort Ágost a kalocsai gimnáziumról, minden igazságszerető ember elismeri, hogy az ország legjobb tanintézetei közé tartoznak. A „jezsuiták és a törvényhozás“ cimü passzusa „Az Est“ cikkének közönséges tör- vényhamisitás s a magyar olvasó közönség tanulatlanságára való utazás. Hogy az 1588-iki medgyesi gyűlés „Magyarországból“ kiűzte a jezsuitákat, ezt csak olyan analfabéta állíthatja, aki nem tudja, hogy 1588 ban Erdély nem yolt Magyarország. A valóság röviden és szárazon az, hogy bár a protestáns rendek ismételten türelmetlenül sürgették a jezsuiták kiűzését — ez a legkönnyebb mód lévén egy meg nem cáfolható ellenfél elnémitására — Magyarországban ma teljes és tökéletes érvényben van az 1688. évi XX. törvényczikk, mely a Jézus- társaság becikkelyezését, még pedig a karok és rendek egyértelmű (unanimiter sancitum est) akarata folytán tartalmazza. Holott az összes magyar törvényhozás értelmében a szentszék által megerősített szerzetesrendek behozatalára az országgyűlés hozzájárulása nem is lényeges szükség, lévén az apostoli király attribútumának folyománya; ily jogon vannak például a bencések és zircziek is Magyarországon. Egyébként az országgyűlés más alkalmakkor is elismerte a jezsuita rend létjogát Magyarországon, midőn pl. az 1815. LXXÍII-ik t.-cz. értelmében az apátságok vagy prépost- ságok birtokában megerősíti a jezsuitákat s mint ilyeneket alkotmányos jogon az országgyűlés is meghívja. Ily tények után „Áz Est“ állításai pillanatra sem lehetnek egyebek tudatlan szemfényvesztésnél s vallásellenes türelmetlenségnél. Eltekintve attól, hogy a katholikus egyház szerzetes intézménye annak szerves része lévén, a szerzetesrendek elleni izgatás nem egyéb fanatikus valláselleni izgatásnál.“ Az Irodalmi Kör felolvasó estéje. F. hó 25-én kezdette meg az Egyhm. Irodalmi Kör a nagyböjt vasárnapjaira tervezett előadásainak sorozatát. Czélja ezen előadásoknak, mint azt Szabó István prelátus-kanonok elnöki megnyitó beszédében kifejtette, nem csupán a tudományos ismeretek terjesztése, hanem az egyházellenes sajtó és irodalom káros hatásainak ellensúlyozása, a történelmi és tudományos hazugságoknak megczáfolása. Tehát tudományos és apologetikus czélt szolgálnak ezek az előadások. Az idei nagy böjti cziklusban a katholikus egyház története kerül ilyen tudományos és hitvédelmi megvilágításba. Az első előadó Bagossy Bertalan főgimn. tanár volt. Az egyház életének legküzdelmesebb, vérrel öntözött századait, az üldözések korát ismertette a tőle megszokott alapossággal és meggyőző világossággal. Markáns vonásokkal rajzolta meg az egyház helyzetét a hatalma tetőpontján álló pogány Rómával szemben, a két ellentétes világnézetnek élet- halál harcsát, amelyet épen ez az áthidalhatatlan ellentét tett olyan véressé és kegyetlenné. Világosan tárta fel az előadó amaz okokat, amelyek a császárokat és római államférfiakat aggodalmas félelemmel töltötték el, a népben gyűlöletet és boszuvágyat keltettek s következésképen a keresztények véres üldözésére vezettek. A hivatalos körök a birodalmat féltették a kereszténységtől, a nép pedig gonosztevőket és felforgató ellenséget látott a keresztényekben s ezért mindketten kiirtásukra törtek. Végül a milánói ediktumot s a kereszténységnek ezzel bekövetkezett jogi helyzetét ismertette az előadó, akinek előadása mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét s nagy tetszést keltett. Összhangzatos szépséggel illett bele ebbe a magasztos hangulatba a a seminarium énekkarának kiváló, szereplése. Kedves, lebilincselő és elragadó volt az irodalmi estén való kétszeri szereplésük. Az irodalmi kör előadásai iránt mindjárt az első alkalommal olyan nagyarányú érdeklődés nyilvánult meg, hogy a Cecil- egylet nagyterme bizony alig volt elegendő a közönség befogadására. Mindenesetre örvendetes ez a jelenség s remélni engedi, hogy az Irodalmi Kör tényleg valóra váltja azokat a várakozásokat, amelyeket újjáalakulásához fűztünk. A jövő vasárnapon ugyancsak a Cecil- egyletben dr. Wolkenberg Alajos teol. tanár fog előadást tartani. Kezdete este fél 6 órakor. Egyházmegyei Sajtóalap. Vezető czikkünk beszámol arról a nagy adományról, a mely — a maga imponáló késztetésével — bizonyosan megmozdítja az eddig várakozókat. Ez 5000 koronán kívül e megkapó sorok kíséretében: „Kath. sajtónk föllendité sét mindennap imáimba is foglalom“ nagyobb összeget küldött a sajtóalapnak a szinfalui lelkész. A sajtóalap könyve. Magyar Bálint gyönyörű műfordítása a franczia költőkből is hozott valami keveset a sajtóalapra. Még 98 példány eladásra vár. A lelkes Kálmánd sem szüntette be adományait; névtelen adakozók gondoltak a sajtóalapra. Múlt kimutatásunk óta a következő adományok érkeztek : Soltész Imre t. kanonok, aranymisés plébános .................................. 5000.— K Ér ni János.................................. 60.— K N. N................................................ 5.- K N. N................................................ 2.— K N. N................................................ 2.— K Fechtel József (Felsőkerepeez) . 2.— K A sajtóalap könyvéért .... 2.— K Összesen : 5073.— K Eddig begyült............................. 1558.55 K Me gajánlva............................ . 1288.44 K Te ljes összeg: 7919.99 K Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KERES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. n MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4.
