Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-28 / 9. szám
3 Szatmár 1912. februárius 28. „HETI SZEMLE“ IiPl*ßkii (VFßrmßkkfißcik tavaszi gyermekjátékok; friss magyar labdák, úri és sport ívül Cilii gj Cl IlICIVIVUCÉMIlj dolgok, vadászati cikkek, párbaj és női felszerelések kaphatók Ragályi Kálmánnál Szatmár-Németi, Deák-tér. érzésünket, visszatart a bűntől, emelkedettséget ad gondolkodásunknak, kitölti világnézetünket, megszenteli a családi életet, szóval : a mi kialakítja bennünk a keresztény typust, a keresztény jellemet. Ezt a keresztény typust mi szeretjük, szépnek, nemesnek, jónak tartjuk. Ragaszkodunk hozzá azzal a meggyőződéssel, hogy ennél jobbat, nemesebbet, igazabbat nem adhat nekünk cserébe senki. Keresem az ellentábor kincseit. S mit találok? Csak tagadást, ellentmondást, gúnyt, rágalmat, hazugságot s e mellett nagyképűsködést és üres jelszavakat. Mi hát az a jobb, nemesebb, igazabb, a mellyel Krisztust le akarja győzni ? Idáig csak azt tapasztaltam, hogy az eddigi küzdelemben nagy értékek pusztulnak. Pusztul a valódi szabadság, mert a szabadság fékező és korlát nélkül a szenvedélyek rabjává lesz. Gyengül a hazafias érzés, mert a haza sz. gondolatát piaczra dobták, mint valami hitvány áruczikket, a mely eladó. Elhomályosul az Isten fogalma, mert az emberek önmagukat istenitik! Nagy értékek ezek, melyeknek megvédéséért felelősségre von apáink lelke és utódaink jövője! A szivünk legértékesebb tartalmát akarja kiszakítani. S mit ad kárpótlásul helyébe ? Csak illúziókat, melyeknek selymes ruházata megett csak sorvadás lappang, a mint azt Európa egy nagy nemzeté nél figyeljük meg, mely eldobta magától Istent és Krisztus szellemét. Mi erre a sorsra jutni nem akarunk. Mi készen állunk felvenni a harczot támadóinkkal szemben. Nem akarunk lenni aggressivek, de az aggressivitás nem fog többé megfélemlíteni. Nem felekezetieskedünk, csak a magunk igazát védelmezzük. Nincsenek separa- tisztikus törekvéseink, de jogos pozíciónkat nem adjuk fel. Ne mondja senki, hogy a helyzetnek ez a felfogása talán csak beteges képzelődés. Naponkint annyi megszégyenítő ostorcsapás ébresztget fel, hogy azokkal szemben tovább is érzéketleneknek lenni, nem jelentene többé türelmességet, hanem gyávaságot vagy halálos 'álomkórt. Meg kell állapítanom, hogy a folyton merészebben fellépő destruktiv irányzat Magyarország kereszténységét, ezek között A toronyszobába mentem, felnyitottam a dobozt és.............ott találtam az 500 franknyi csodálatos összeget! A többit nagyontisztelendő Anyám köny- nyen elképzelheti. Istennek e végtelen jósága mindnyájunkat zavarba ejtett; forrón óhajtjuk a pillanatot, amelyben Terézia nővért, a mi égi pártfogónkat, az oltáron látjuk. Jézus Szivéről ntvezett M. Carmela nővér R. C. /., prior isset.“ Kétségen kivül rövid idő múlva részesül a kisded Jézusról nevezett Terézia a szenttéavatás dicsőségében, mert már is fo- lyamatben van boldoggá avatásának pőre. De Mária isteni Gyermeke addig sem szűnik meg kedvelt szolgálóját újabb csodákkal kitüntetni. Azért folyamodjunk lelki-testi szükségeinkben az ő közbenjárásához, de különösen kérjük tőle az ő benső, tiszta, édes szeretetét a gyermek Jézus iránt. Szatmár város és vidéke n. é. közönségének szives tisztelettel hozom tudomására, hogy a legszebb elsősorban a katholikusokat, kezdi táborba gyűjteni. Ma már nem lehet velünk könnyen elbánni. S ezt az eredményt szervezeteinknek köszönhetjük. Minden rágalommal szemben hangsúlyozom : Bántani nem akarunk senkit! Békesség a mi jelszavunk ! De meg akarjuk mutatni a világnak, hogy ébren vagyunk már s a magunk lábán járva akarjuk tovább építeni atyáink örökölt hagyományait, melyek sokkal boldogabbakká és elégedettebbekké tették őket, mint a minő a mai kor s a kereszténységnek 2000 éves kipróbált elveivel és szellemével akarjuk továbbra is szolgálni azt a hazát, melynek szentséges fogalmát annyi szentségtelen kéz akarja ronggyá szakítani. A Kossuth-párt leszerelt. Szép csillag a honszeretet, mondja Petőfi. Meghatóan szép dolog, hogy Apponyi és Kossuth a salus rei publicae kemény imperativusa előtt meghajolva lemondtak obstrukcióról, nemzeti vívmányokról, nemzeti jogokról, sőt kockára, nehéz próbára tették pártjuk népszerűségét is. Egyszóval leszereltek, ingyen, gyászosan, szégyenletesen. Khuen rájuk ijesztett. Az elrettentő mumus ez esetben a trónörökös és az általános titkos választójog volt. Nem akarunk most arról vitatkozni, hogy indokolt és a magyar nemzet erejét helyesen értékelő politika volt-e megijedni és ész nélkül megfutamodni ezen éjféli kisértetek elől ? De két passzust szeretnénk függelékképen beleiktatni ezen II. szatmári béke fegyverletételi okmányába. Az első arról szól, hogy Kossu- théknak már a küzdelem megindításakor tudniok kellett az említett kísérteteknek a létezéséről, aminthogy tudtak róluk, nagyon jól ismerték azokat. Ha pedig ez igy van, akkor megbocsáthatatlan bűn volt részükről, hiú reményekkel áltatni, reménytelen küzdelembe belevinni a nemzetet. Ezzel csak keserű nemzeti csalódásaink számát szaporították eggyel, az elfásulásig sülyesztették az amúgy is elcsüggedt nemzet önbizalmát s hihetetlenül megnövesztették Bécsnek dölyfös elbizakodottságát, mert diszkreditálták a magyar nemzeti mozgalmak komolyságát. A második pontban -— föltéve természetesen, hogy a trónörökös szerepléséről és hajlandóságairól terjesztett hírek igazak, — annak megállapítását óhajtjuk, hogy az ezeréves magyar alkotmány, magyar nemzeti állam, a magyar korona területi épsége cserép talapzaton nyugszik. S ez a cseréptalapzat csak addig tart, amig egy császári és királyi főherceg őfenségének nem méltóztatik ezt egy előkelő rúgással összetörni. CJj Magyarország. Irta : Id. EGAN LAJOS. Minden bokorban mozog valami. Az ország többsége, annak lelkes kiválóságai nem tudnak nyugton élni; itt is, ott is felkiált egy-egy dörgedelmes hang a társadalmat rontó irányzat miatt, amit egy kisebbség nagy erőfeszítéssel használ ki a szervezetlen többség kifosztására. Szemere György a magyar olvasó közönség kedvelt belletristája sem nézheti nyugodtan a szemérmetlen torzsalkodást, mely társadalmunk, hazánk, keresztény erkölcsünk és gazdasági életünk letöréséből meríti a meggazdagodás eszközeit. Szemere György, az Uj Magyarország cimü terjedelmes tanulmányában éles kritikát gyakorolva, apróra szétszedi a mai Magyar- ország politikai és társadalmi irányát, melyben lármás túlsúlyba akar jutni egy szervezetlen, békétlen, hitében és ideáljaiban roskadozó, rossz csapáson összeszedődött ember conglomeratum. Összeszedődött, hogy az összefogó munkára sajnos, szervezetlen, de örökölt tulajdonságaiban nagyra hivatott magyar nemzeti társadalmat letörje és ebből a munkájából vagyonilag meggazdagodjék, mert neki egyetlen céljához, a testi élvezetek megszerzéséhez erre az eszközre van szüksége. Ennek a kisebbségnek egyik alattomos harcoló fegyvere: lecsufolása, lekicsinylése, megsemmisítése mindannak, ami dicsőségét képezheti egy történelmi nemzetnek. Ki akarja irtani a múltnak dicső emlékét, mert abból egy önérzetes nép erőt meríthet a jövő küzdelmére. Ez az uj irány pedig hangosan hirdeti egy bizonytalan, erkölcstelen, kalandorszerii jövőnek irányát és ettől félti nemzetét Szemere György, aki rámutat arra, hogy egy társadalmi kisebbség spekulációjának tárgya a mi hazánk, melynek legrejtettebb kincsét is fel akarja kutatni és kerülgeti mint macska a forró kását, hogy a leggazdagabb jogi személy, a klérus latifundiumai még nincsenek a markában, utazik a történelmi osztályra, mert ott van az erkölcsi tőke, rontja és minden eszközt használva bolonditja a konzervatív parasztot, mert a többséget belőlük kellene megcsinálni. Megérdemelt szemrehányást tesz Szemere nekünk, hogy a rombolásnak ezen szervezett hadjárata ellen ellenállásra nem szervezkedünk. És igaz az ő felkiáltása, hogy az értékes anyagból álló szétesett többséget az összefogó kisebbség könnyűszerrel legyűri, különösen ha ez a többség észrevétlenül hagyja igazi kártevő ellenségét és a saját erejét egymással való erőmérkőzésre pazarolja el. Tagadja Szemere, hogy a mostani irányzat, a természetes fejlődés iránya volna, amint azt a modern szociológia radikális hóbortja akarja feltüntetni, mert a természetes fejlődésnek, az evolúció genezisének útját állhatják bizonyos körülmények, kórságok és tévedések, amelyek a természeti törvények győzelmét egy időre lehetetlenné teszik, legalább is felfüggesztik, valamint az emberi test betegségei megállítják annak növését, a sejtek szaporodását, megzavarják a vérkeringést. A fejlődés, az evolúciók csak ott természetes lefolyásuak, ahol a szervezetet működésében kórságok vagy egyéb gátló körülmények nem zavarják. De zavarhatják. Úgyszólván valamennyi nemzet genetikájában voltak ilyen kóros, bacillus termelő időszakok. Az erőteljes szervezetű nemzetek mindig kiforrták a kórokat, ha vérvesztő forradalmak árán is, életben maradtak s uj erőre kaptak, a beteg testű s erkölcsű népek belepusztultak, bármily hatalmasak is voltak annak előtte. Nagy-Macedóniát, Rómát, Görögországot, a világrendül energiát, amelyeket eme birodalmak nemzetanyaga képviselt, felfalták a szkepszis, erkölcstelenség, fényűzés és önzés bacillusai. Fájdalmasan figyelmeztet bennünket arra, hogy a magyar nemzettest ezeréves léte után most került bele a megpróbáltatás legválságosabb időszakába. A kórtünetek legalább arra vallanak. A hajdanta hires magyar faji erő, önbizalom, politikai bölcseség, erkölcsök“ és hazaszeretet, amely kvalitások a legintenzivebb nemzetközi veszedelmektől is mindenha kirántották a magyart (nem hogy, de azok erejével Európa államainak egyensulyozási munkáját is elláttuk a dicsőség epocháiban) skartba téve. Emez erőtényezők helyét a haladás jegyébe iktatott, de valójában a felforgató tendenciák posványából kikelt hamis jelszavak és irányzatok, megtévesztő bolygó- tüzek: a nemzetközi szocializmus, utilitariztavaszi újdonságok dús választékban érkeztek raktáramra. Kész szolgálattal Páskuj Imre.
