Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-03 / 1. szám
8 .HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. janiárius 3. intéző eljegyezte Nagybányán nagyszalatnai Klauszer Zsófikét. — Huszár Tusit, Huszár Frigyes beregszászi főgimn. tanár leányát eljegyezte Szász Lajos pü. igazgatósági tisztviselő. — Dr. Balogh Béla főgimn. gyakorló tanár eljegyezte Bentkovszky Ilonkát Beregszászon. — Dr. Rezsy Béla eljegyezte Snei- der Katót, Sneider József főmérnök leányát Máramarosszigeten. — Lenkey Lajos nagykárolyi ref. tanító eljegyezte Solymossy Ig- nácz krasznamihályfalvai lakos nevelő leányát Uray Klárát. Házasság. Orosz Oszkár debreczeni máv. tisztviselő egybekelt Csernyi Juliskával Nagykárolyban. Államsegély a „Talmud Torának“ és a „ Jesibának..“ A vallás- és közoktatásügyi miniszter a huszti talmudtora iskolának és a huszti Jesibának 400—400 korona államsegélyt engedélyezett. Hogy miqrt ? — ezen lehet töprengni a szegény magyar kultúra és keresztény világnézet néma har- czosainak. Mert se a magyar kultúrának, se a keresztény életfölfogadásnak nem nevel ez a két zsidóintézmény. A Talmud Tora egyesület ugyanis a zsidó vallási és tudományos iratok tanulmányozására fenálló egyesület; „jesiba., pedig a rabbi által fentartott iskola amelybe az ország minden részéről nagyobb fiuk sereglenek össze a talmudnak és azzal kapcsolatos zsidó irodalomnak a tanulására. — Még szebb kilátások a jövendőre!! Aki szép és olcsó ajándékot óhajt vásárolni, az menjen el a színházzal szemben levő óra és ékszer üzletbe, mert ott találja a legdusabb választékokat valódi arany és ezüst ékszerekben, úgyszintén valódi ezüst és ehinai ezüst dísztárgyak, mindennemű zseb- és fali órákban. Tisztelettel özv. KEP ES DÁ VII)NÉ Szatmár, a színházzal szemben. 24 Makoczy Géza papl “abő18’3'1' Szatmár, Eötvös-utcza 4/a. sz. Ajánlja a főt. lelkész urak szives figyelmébe modern szabó-műhelyét, hol is mindennemű reverendák és papi öltönyök a legnagyobb pontossággal, jutányos árak mellett készülnek. Tisztelettel Makóczy Géza, papi- és polgári-szabó. FitfVPlPm T Aki szép és elegáns ruhát akar a legdivatosabb szabász szerint, az forduljon teljes bizalommal Miskolczy Pál úri divat-szabóhoz, Deák-tér 6., ki a legjutányosabb árban készít : téli kabátot, angol raglánt, felöltőt, öltönyt és szalonöltönyt, úgyszintén papi és egyenruhát. Br tuner Herman FÉRFI SZABÓ Szatmár, Báthory-utcza 12. sz. FÉRFIRUHÁK, úgyszintén felöltők, libériák, téli kabátok a legjutányosabb árban készülnek előnyös fizetési feltételek mellett. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. Irodai öltönyök 34 koronától feljebb. Tartós munka 1 Szolid kiszolgálás ! Ahova feljárni is bajos ... A sikárlói legmagasabb hegyen termett kitűnő sikárlói bor egy félliteres butelia az üzletben idei 20, tavalyi 30 krajezár. Saját töltésű 4 éves sikárlói pecsenye-bor „Hungária gyöngye“ czimen egy butelia 50 krajezár. Házhoz vive sikárlói bor egy félliteres buteliában idei 16, tavalyi 20 krajezár. Pecsenye-bor egy félliteres butelliában 25 kr. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NYOMTAT- ?£ VÁNYQK ÉS TANSZEREK KAP- HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR- NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ. Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija 5 K Hivatalos rész. PÁLYÁZAT. A nagyszokondi kántortanitói állásra pályázat hirdettetik. Az állás javadalma: 1) A hitközségtől 300 korona. 2) Államsegély 131 korona. 3) Stóla körülbelül 37 korona. 4) 48 köbméter tűzifa beszállítva és felaprózva, melyből az iskola is fütendő. 5) 14 köböl búza. 6) 15 hold 508 CJ-öl föld, melyből 4 hold rét, 1 hold belső kert. 7) 6 db. jószágra legeltetési jog. 8) 3 szobás lakás, kamara, ólak s egy csűr felének használata. Az adót a község fizeti. Kötelessége az ismétlő iskolát vezetni s a kántor teendőket végezni. Pályázhatnak okleveles kántortanitók, kik az egyházi szertartáshoz kótai és gregoriánum szerint tudnak orgonái ni és énekelni. Az állás április 1-én foglalandó el. Felszerelt kérvények január 10 ig Láng Ferencz espereshez küldendők Erdődre. PÁLYÁZAT. A láposbányai (Szatmár megye) róm. kath. kántortanitói állásra január 9 ig pályázat hirdettetik. Javadalma : uj lakás, 810 D-öl területű kert, 48 m3 tűzifa, melyből iskola is fiitendő, 80 korona egyházmegyétől, 50 korona stóla, 50 korona tandíj, 6 korona faiskoláért, 750 korona államsegély. Választás január 10-én délután 3 órakor. Kérvények Felsőbányára Pály Ede espereshez küldendők. A fizetésrendezés. Zichy Jánosnak és államtitkárainak többszörös nyilatkozata után immár bizonyos, hogy a tanítóság 1913-ra eléri azt, amiért régóta küzd és amiért sóhajtva-sóhajtozik, vagyis végre-valahára oly fizetést juttat az állam a tanítóknak, melyből anyagi gond nélkül kulturemberhez méltó életet élhetnek s igy megelégedett, nyugodt lélekkel végezhetik hivatásukat. Nyilatkoztak erre nézve a szocziális szakosztály előtt Balogh, és Nárai Szabó államtitkárok, nyilatkozott a munkapárt kultuszvitája alkalmával Tisza fölhábo- ritó és a tanítóság önérzetét lábbal tipró beszéde után Zichy János, aki Tiszával homlokegyenest ellenkező felfogásról tett tanúságot, midőn kijelenté, hogy a tanítóság anyagi helyzete „tűrhetetlen“ és hogy e bajokat az 1913-i költségvetésben az 1912. évben hozandó uj fizetési törvény által okvetlen orvosolja. Másnap Huszár Károly inter- pellácziójára a ház plénuma előtt is megismételte e kijelentését. Nemkülönben megállapítható a különböző alkalmakkor kiadott kormánynyilatkozatokból, hogy már az 1912. évre is kapunk családi és drágasági pótlékot. A tanítói szivek lázongását, a tanítói lelkekben végbemenő forradalmat föl kell tehát váltania a bizó, reményteljes várakozásnak, mert ha van egyéni és politikai becsület, úgy végre fölvirrad reánk is a szebb jobb jövő. Ez az emlitett „reményteljes várakozás“ azonban nehogy ismét valami lethar- giába való sülyedés legyen! Nem, sőt most kell igazán résen állnunk, most kell minden követ megmozgatnunk ügyeinknek mentői kedvezőbb elintézése iránt. Ne mulasszuk a mi bajainkat továbbra is felszínen tartani s a közvélemény és a sajtó figyelmét löl-fölhívni azokra az igazságtalanságokra, melyeket a tanítóság általában, de főkép a hitvallásos tanitóság szenvedett; rá kell mutatnunk arra a nyomorúságos állapotra, melyben a magyar kultúra alapvető munkásainak, az állam egyik legfontosabb munkakörét betöltő s mégis legrosszabbul fizetett napszámosainak részük van. * Aki figyelemmel kiséri a napi eseményeket, bizonyára emlékezni fog még a kir. tanfelügyelőknek az ősszel tartott értekezletére. Ez az értekezlet javaslatokat terjesztett a miniszter elé; általános és részletekre kidolgozott irányelveket jelölt meg, melyek hivatva vannak, hogy a magyar kultúrpolitikát vezéreljék. Sok üdvös és szép határozatot hozott és juttatott illetékes helyre ezen az értekezleten Magyarország tanfelügyelői kara, van azonban a sok között egy, mely most a tanítói fizetések rendezésének küszöbén kétszeres súllyal esik latba, s mely mi reánk hitvallásos tanítókra végtelenül veszedelmes és sérelmes lehet. Azt mondja e határozat hogy a tanítói fizetések okvetlen, mielőbb emelendők az „eddigi arányban“. Ez a kitétel „az eddigi arányban“ azt mondja, hogy emelendők úgy az állami, m nt a hitvallásos tanítói fizetések, úgy azonban, hogy e két tanítói kar fizetése közötti különbség továbbra is fennmaradjon. Hát ez ellen az álláspont ellen mi, hitvallásos tanítók lelkünk egész hevével óvást emelünk, s az ily felfogás ellen teljes erkölcsi erőnkkel tiltakozunk. Nem fog érni semmit az oly fizetésrendezés — bármily nagy mérvű legyen is az különben — mely magyar néptanító és magyar néptanító között különbséget fog- továbbra is föntartani. Semmi lesz az oly fizetésrendezés, mely a hitvallásos tanítók szivében továbbra is benn felejti azt a tövist, továbbra is ir, gyógyulás nélkül hagyja azt az örökké vérző nyitott sebet, mit az állami és nem állami tanitók fizetése közötti különbség ütött rajt. Az ilyen fizetésrendezés sei meg volna bénítva a hitvallásos tanítói kar ambieziója; e szép eredményeket elérő testület önérzetében, férfiúi önbecsülésében volna megtámadva, megsértve. Az ily fizetésrendezés korántsem eredményezné a rég óhajtott és minden komoly társadalmi faktor által kívánt tanítói békét és megelégedettséget, ami pedig okvetlen szükséges volna az eredményes, elmélyedő tanításhoz, a falvak kultúrájának emeléséhez. Ám tegyenek különbséget magyar érzésű és nem magyar érzésű tanitóság között, mert, valóban, egyes oláh dászkálok — kik bevallottan, avagy alattomban a magyar állameszme ellen izgatnak, a „Dakórománia“ szellemében nevelnek, — még azt sem érdemlik, amit most kapnak. így legalább volna okuk panaszkodni, hisz igy is telesir- ják Európa sajtóját állítólagos igazságtalanságaival. Hadd éreznék ők is egyszer a magyar állam fegyelmét és vas vesszejét üzel- meikkel és államfelforgató törekvéseikkel szemben. De hogy mi, katholikus tanitók miért nem érdemelnők meg ugyanazt a fizetést, mint állami kartársaink — nem tudom megérteni. Három négy évvel ezelőtt ugyancsak a „Heti Szemle“ hasábjain egy czikksorozat- ban mutattam rá arra a nagyjelentőségű nemzetalkotó munkára, amit a kath. tanítói kar Szatmármegyóben végzett. Kimutattam, hogy ez a tanitói kar a klérussal egyetértve együtt munkálkodva hogyan magyarosította meg Szatmárvármegye sváb községeit. Konstatáltam, hogy az ernyedetlen munkálkodás következtében e falvak lakosai ma már magyarok, sőt nagyrészt soviniszta függetlenségi magyarok. Nem akarom most ezt az eredményes munkálkodást dicsőíteni, sem felfedezni, mert hisz mindenki, aki ezt az örvendetes átalakulást felelős, vagy nem felelős állásban figyelemmel kisérte, kalapot fog ISKOLA
