Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-03 / 1. szám

Szatmár, 1912. januárius 3. HETI SZEMLE 9 emelni a katholikus templom és iskola nem­zetnevelő tevékenysége előtt. És a kir. tanfelügyelői kar az ily ered­ményekre rámutató kath. tanítóságot akarná ismét háttérbe szorítani és megszégyeníteni ? ! Nem ! kell, hogy az uj tanítói fizetés- rendezés legfőbb vezérelve legyen a magyar tanító és a magyar tanító közötti teljes egyenlőség. A kir. tanfelügyelői kart különben meg­értem, hisz az ő dédelgetett kedvenczeik az állami iskolák. Már most ha egyenlő volna az állami és nem állami tanítók fizetése, úgy a tanfelügyelők nem válogathatnák ki folytonosan a legjobb tanerőket a hitvallásos iskolák tanítói közül, mint tehették eddig. Ha ugyanis eddig valamely hitvallásos isko­lánál működő tanító kiváló tanítási ered­ménnyel, vagy értékes társadalmi működésé­vel kitűnt, azt a kir. tanfelügyelő felszólította, menjen állami iskolához. S ha ezt a tanítót valami különösebb kötelék (pl. kántorsággal járó jobb fizetés) nem kötötte, örömmel és sietve pakolt és ment, hol jobb fizetés, ké­nyelmesebb lakás, megértőbb elbánás és fő­leg szebb jövő kínálkozott számára. Éppen ezért szerintem a fizetés közötti különbség fentartása ellen elsősorban az egy­házi hatóságoknak volna érdekük fölszólalni. Hiszem, hogy egyik egyházfő sem örvend annak, ha épen legjobb és leglelkesebb munkásaitól fosztja meg öt az állami iskola. Ez nem lehet érdekük sem a katholikusok- nak sem a protestánsoknak, de nem lehet érdeke senkinek, aki ismeri azt a tényt, hogy a kath. iskola szent hitünknek inten­zivebb tanítása következtében mennyire mé­lyebb és biztosabb életalapot nyújt tanítvá­nyainak, mint a vallást legalább is semmibe vevő állami iskola. Éppen ezért bizva bizom, hogy a püs­pöki kar felemeli hathatós szavát érdekünkben, s hogy lesz is eredménye e felszólalásnak. Ha a püspöki kar a maga erkölcsi tekinté­lyével és hatalmával felszólal a hitvallásos tanítók érdekében, úgy az uj fizetésrendezés nem a kir. tanfelügyelők által proponált „eddigi arányokban“, hanem a teljes egyen­lőség elvén fog fölépülni. Oaál Lajos. Gyanús kitüntetés. A hírhedt „Világ“ czimü fővárosi napilap a karácsonyi ünnepek alkalmával hirdetett pályázata értelmében tiz magyar tanítót részesített 200—200 kor. és egy tanítót 100 kor. jutalomban. A 200 ko­ronás jutalmak egyikét Sebők Vilmos mun­kácsi áll. el. isk. tanító nyerte el. Tanitóválasztás. Herink József szé- kelyböői tanítót a mélyuti (Ung m.) rk. is­kola tanítónak választotta meg. MEGNYÍLT!! a nagy farsangi vásár a Szatmári Bazárban Játék, porczellán- és em.aille-edények, emléktárgyak, háztartási czikkek és díszműáruk nagy raktára. Viszontela­dóknak nagy kedvezmény. Becses párt­fogást leér, . kiváló tisztelettel KAZINCZr-ÜTCZA 10. Előfizetőinket, különösen a papsá­got és tanítóságot kérjük, hogy az eset­leges magan-, iskolai- vagy községi hir­detésekkel alkalomadtán lapunkat szí­veskedjenek felkeresni. Az 1867. év óta fenálló Joó László utóda órás és ék­szerész czég Deáktér 8. sz. Ajánlja dusan felszerelt raktárát a KARÁCSONYI és ÚJÉVI vásárlók becses figyelmébe. Brilliáns éksze­rek dús választékban olcsó és szo­lid árak mellett. Karácsony hetét a színház is megünne­pelte. Nem abban az értelemben, mintha a mű­sor talán vallásos motívumok, ünnepi gondola­tok kifejezője lett volna; még az előadott daraboknak a hétköznapok fölött álló művészi vagy erkölcsi értéke sem mutatta a színház ünnepét. Hanem ünnepelt a színházunk azzal és úgy, hogy karácsony estéjén és Szilveszter napján nem tartott előadást, a többi napokon pedig gondosan kerülte uj daraboknak szinre- hozását. Tehát a munkaszünet jegyében ünne­pelt. Eszünk ágában sincs emiatt támadni az igazgatót; sőt dicsérjük humánus és korszerű szocziális eljárását, hogy ha már más kará­csonyi ajándékkal nem örvendeztethette meg színészeit, legalább egy kis pihenőt biztosított számukra. A karácsonyi ünnep mélységes esz­méjét és bensőséges melegét méltóan kifejező színdarabot nem könnyű találni. Az ilyen elő­adások elmaradásáért tehát nem érheti vád a színigazgatót. De azt már joggal elvárhattuk volna, hogy komoly irányú, tiszta erkölcsű klasszikus darabok emeljék, vagy legalább ne rontsák az ünnepi hangulatot. Olyat csak nem fog velünk elhitetni senki, hogy karácsony meg az „Ártatlan Zsuzsi“ egymáshoz valók. A hét egyetlen újdonsága volt a Zola re­génye után irt „L’assomoir“ („Pálinka“) czimü dráma előadása. Megrázó, tanulságos, bár kissé hátborzongató szocziális tárgyú darab. A pálin­kának testet-lelket ölő, romboló hatását mutatja be a Zola erősen reális, sokszor brutális festé­sében. Az előadás az idei szezon legkitűnőbbjei közé tartozik. Fehér Gyulának jól ismert és ál­talánosan dicsért drámai tehetsége ez alkalom­mal a Coupeau szerepében tüneményes alakí­tást nyújtott. Ahogyan ő játszotta az akarat­erejétől megfosztott, szenvedélyétől szabadulni nem tudó alkoholista küzdelmét a pálinka ör­dögével szemben, az elsőrangú, csak kevesek­nek adatott nagy művészi tehetségről tett két­ségtelen tanúságot. Mit tudna produkálni ez a művész a klasszikus drámákban 1 Harmath Zsenny is nagy hozzáértéssel, mély érzéssel, sok kedvességgel játszott; jó volna azonban, ha a hatásosabb jeleneteknél mérsékelné egy ke­véssé érzelmi kitöréseit. Balázs Bálint és Tor- day Etel kitünően játszottak. Dicséret illeti még ifj. Lenkei György és Ross Jenő jóizü, termé­szetes játékát. Idősb Lenkei Györgyöt is meg- dicsérnők, ha jóakarata és alakítása egyenes arányban állnának eg}'mással; kár, hogy az arány fordított: nagyon igyekszik jól játszani s ez nagyon nem sikerül neki. (u.) Heti műsor: Szerdán „Testőr“. Csütörtökön „A kis lord“. Pénteken, szombaton és vasárnap „A lengyel menyecske“. IRODALOM Katholikusok tömörüljetek. Ezen a czimen Kresznerics Gy. Ferencz máv. hiv. a debreczeni Kath. Népszövetség igazgatója nyolcz oldalos kis népiratkát adott ki, amely tanulsá­gos, érdekes és eleven tartalmával méltán sora­kozik a debreczeni Népszövetség által kiadott hasznos és jó könyvek közé. A füzet a Katho­likus Népszövetségben való tömörülésre szó­lítja fel a magyar katholikusokat. Ára 4 fillér. Beszerezhető: Kath. Népsz. iroda Debreczen, Tímár-u. 44. A Magyar Könyvtár füzetei közt Berzeviczy Albert válogatott beszédei jelentek meg, ezek közt politikai beszéde az egyházpo­litikai reformokról, a melyek keresztülhajtásá- ban nagy szerepe volt Berzeviczynek. A füzet Berzeviczy több irodalmi beszédét is közli Beöthy Zsolt rövid bevezetésével. A M. K. má­sik füzete Szöllösy Zsigmond öt érdekes novel­láját adja, mig a harmadik füzet Pierre Loti finom szépségű, művészi festéssel megirt öt rendkívül megragadó egyiptomi képét foglalja magában Bállá Ignácz sikerült fordításában. A Lampel R. (Wodianer) czég kiadásában megje­lenő M. K. füzeteinek ára 30 fillér. A Fővárosi Színházak Műsora ez. vállalat füzetei közt H. Bataille színmüve “A szerelem gyermeke“ jelent meg Ábrányi Emil fordításában. A füzet ára 1K 20 f. Az imádságos fiönyv. Az illusio-rontás legtöbbször kegyetlen dolog. De sokszor jó és kell is. Példának okáért ha jó magyar nevek vi­selői meg vannak győződve arról, hogy pénzük egy conservativ-WberkYis, magyar szellemű, ke­resztény világnézetet hirdető lap betűiben ka­matozik, a mely betűk értelmes mondatokká tömörülve tartalmas komolyságukkal úgy hat­nak, hogy megkedveltetik az egyedül üdvözítő kormánypolitikát mindenekkel — pedig . . . No, ha édes álmodozásaikból nem ébresz­tette föl őket holmi halottaknapi czikk; ha nem érezték meg a kaftán illatát névtelen senkik himnuszos ünnepeltetésében ; ha nem vették ki a „diadalmasan előretörő faj“ diktatúráját, mi­kor vezérczikkek ömlöttek az iskolák becsukása miatt csak azért, mert meghalt egy diák, a ki nevét nem kereszteléskor kapta; ha véres könnyek ömlenek egy különben szomorú tra­gédia miatt, de megint csak azétt . . . lásd fönnebb; ha reklámok magasztalnak minden görbejáratu orrtulajdonost; ha . . . no, ha ez sem beszél a conservativismusról, keresztény világnézetről álmodozóknak, elég világosan be­szél ez a kis történet. A Szatmár-nagykárolyi vonalon történt. Egy szakaszban három félremagyarázha- tatlan accentusu, az ősök pajeszától megfosz­tott alak. Beszáll hozzájuk egy — pap. Viho­gás, szemmeregetés, terpeszkedés, aztán a jel­legzetes bizalmaskodó firtatás : quis, quid, ubi, cur, quomodo, quando ? . . . A kérdések tola­kodó özönét végre elvágja a pap azzal, hogy előveszi — breviáriumát. Megint vihogás. De aztán hamar föltalál­ják magukat a vigéczek. — Vegyük elő mi is a mi imádságos könyvünket. És előveszik a — „Üzamosu-t.

Next

/
Thumbnails
Contents