Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-07 / 6. szám

HETI SZEMLE Szatmár, 1912. februárius 7. o £J •>1 Úri d i vat-uj dón Ságok érkeztek: angol cilinderek, kemény- és puhakalapok, nyakkendők, selyem- és czérna-zsebkendő különlegességek, frakk- és smoking-ingek, keztyük, kézelő-gombokból, illatszerekből RAGÁLYIHOZ. Más részről az a szent buzgalom, mely szinte lázasan várja a működés teljes erővel és készültséggel való megkezdését: lássa be türelemmel, hogy a kezdet nehéz; kevesen szentelhetjük teljes erőnket az ügy szolgála­tára ; és főkép az összeszedelőzködés és szer­vezés munkája igen nehéz és időt kíván. Január 17-étől bizony még egy hónap sem múlt el. * * ❖ Nem maradtunk azonban tétlenek. A mű­ködés megindítására minden embertől telhető munkát végeztünk. Egész a lehetőségig. Van szerencsém e munkával most be­számolni. Tartottunk egy ülést, — szükebb kör­ben — amelyen meghánytuk vetettük a társadalmi előadások, a keresztény kath. szabad líceumok kérdését. Nem maradt eredmény nélkül tanács­kozásunk. Szatmáron, a középpontban már most, a nagyböjt folyamán, minden vasárnap délután Vz6 órakor egy-egy előadás lesz, némi kisérő programmpontokkal. (Kar- vagy magánének, szavalás stb.) (Caecil-egylct nagytermében). Az előadások sorrendje és ideje itt kö­vetkezik : 7. Február 25-én e themáról : „A keresz­tények üldözése a Római birodalomban“. Előadó : Bagossy Bertalan főgim. tanár. II. Márczius 3-án. Európa megtérítése. A keresztény bitélet virágzása a középkorban. Előadó: Wolkenberg Alajos dr. teol. ta­nár, székesegyházi hitszónok. III. Márczius 10-én. Az ellenreformáció a nyugateurópai államokban. Az inkvizicziók helyes megvilágításban. Előadó: Bakkay Béla főgim. tanár. IV. Márczius 17-én. Az ellenreformáció Magyarországon és a közös küzdőtér a mai protestantizmussal. Előadó: Sándor Venczel főgim. tanár. V. A missiók munkássága az uj korban a pogányok közt. Előadó: Benkö Gáspár. VI. Márczius 31-én. Az emberiség, külö­nösen a magyar nemzet fájdalmának története és lélektana a kereszténység világánál. Előadó: Bodnár Gáspár. A fent közölt sorozatból látható, hogy az előadások ciklust alkotnak. Egymással történeti, társadalmi és okozati összefüggés­ben vannak. A mai társadalomban nagy szükség van a helyes történeti megítélésre. Az emberek, az irók, a vezéregyéniségek történeti érzéke meggyengült. Az ítélkezések kialakulására felületes és könnyelmű hírlapi és történeti müvek vannak káros befolyásokkal. Itt az ideje, hogy az idők és ezeknek levándorlásában az Egyház leghatalmasabb tanúját, a tiszta, objektiv történeti kritikát szólaltassuk meg. Ez a felfogás, ez az eszme vezetett minket előadásaink tárgyainak ez alkalomra való megválasztásában. Az előadók igyekezni fognak tárgyukat érdekessé, mindenoldalúvá és kellemesen gyönyörködtetővé tenni. * * * Körünk vezetősége a vidékkel is össze­köttetésbe lépett. így, teljes megállapodásra jutottunk Ungvárral és Beregszászszal. Ungváron február 18-án fog szabad­előadást tartani Bodnár Gáspár: ' „A sajtó- szabadság és szabadosság jelentőségéről. Ugyancsak ő fog előadást tartani Be­regszászban. Az időpont megjelölése mokt van tárgyalás alatt. Érintkezésben vagyunk még: Mun­kácscsal, Nagykárollyal, Szinyérváraljával, Nagybányával és Mármarosszigettel ez ügy­ben, hol más előadók fognak kiszállni. * * * A tagok felvételét jelző és a szakosz­tályokba lépésre való felhívás, illetőleg je­lentés a napokban ment szét az egész Egy­házmegyében. A választmány is — megalakult. A szakosztályok szervezeti szabályzatának részletes és végleges kidolgozása most van munkában. A Szent István Társulat kebelé­ben működő Tud. és írod. osztály, az egri írod. Társulat és más hasonló körök szerve­zete tanulmányozásának eredménye leszen a mi speciális szervezetünk. * * * íme, ezekben van szerencsém beszá­molni azon munkáról, mely ez év január 17-étől a mai napig, tehát aránylag igen rövid idő alatt Irodalmi Körünk életéről ta­núskodik. Ne csüggedjünk tehát ! És tartózkodjunk különösen a csiigge- déstől, a bennünk idültté vált reménytelen­ségtől. A tőlünk távolállók pedig — a kritikátlan kritikától. A mi legkönnyebb munka a világon. De legrombolóbb. Bodnár Gáspár ügyvivő alelnök. Az ügyvédekről. Polónyi Géza heszédéúok részletei. A képviselőház naplójából kiollózta : Id. EGAN LAJOS. Kénytelen voltam e közleményemnek ilyen hosszú czimet adni, mert egyszer már rámolvasták, hogy amit Polónyi a képviselő­házban elmondott, azt nem én Írtam. Miután újra közölni akarok beszédjének érdekes részleteiből egyet-mást, óvatosságból előre bevallom, hogy ilyenkor ollót kezelek. A jó hírlapnak egyik feladata az, hogy a napi eseményeket híven regisztrálja és ha ezt a kötelességéi jól akarja teljesíteni, leg­jobb ha alkalmilag az ollóhoz folyamodik, például: ha egy képviselő beszédének rész­leteit leközli, ezzel biztosítja munkájának teljes igazát, mert ilyen eljárásával az igaz­sághoz közelebb jut, közelebb például annál a hírnél is, mint amit a „Szamos“ pénteki számában olvastam, melyben azt bizonyítják, hogy a tartolczi bankár urak, tisztán és ki­zárólagosan, emberszeretetük által vezéreltetve, jótékonysági műveletre alapították és kezelték hires népbankjukat. Hogy tehát az érdekes beszéd leközlé- sénél valami baj ne történjék és engem, csufolódó szemrehányás ne érjen, nyílt őszin­teséggel bevallom, hogy ollómat kezemben villogtatva, kivágom a képviselőház január 29-én kelt nyomatott naplójából Polónyi Géza beszédének némely részét, mely az ügyvéd­ség elszaporodásának káros hatását és ezen foglalkozású osztály hanyatlását tárgyalja. Polónyi azt mondja, hogy ő a gyakor­lat mezejéről szedi az ügyvédség elszaporo­dásának káros okát és azt, hogy az ügyvéd­ség mai foglalkozásának következtében gyű­lölt mesterséggé lett. Némely dolgot egye­beken kivül, statisztikai adatokkal is be fog bizonyítani. Kérem vigyázat: Most jön az olló ! Azt mondja Polónyi: Mindnyájan ismerjük Magyarország éle­tét, társadalmát, és nekem igazat fog adni minden magyar képviselő abban, hogy az ügyvédi kar elleni reszenzus főleg abból táp­lálkozik, hogy az ügyvédi karnak egy nagyon nagy része, mondjuk sokkal nagyobb része, nem a jogperekben való jogvédelem­mel foglalkozik, hanem tisztán behajtási praxist üz, üzleti szempontból kezelvén azt, és a végrehajtásoknál adott halasztások és árverési halasztások czimén egy valóságos veszedelmes uzsorát üz a költségekkel. Rá kell mutatnom arra, hogy én csak az úgynevezett parazitaügyvédekről beszélek, és mindig hozzáteszem, hogy kalapot emelek a tiszteletreméltó ügyvédi kar előtt, a mely­nek nemes hivatását és azt, hogy be is tölti, ismerem, és tudom; de épen feladatunk, hogy lássuk, hogy vannak ilyen paraziták is. Hiszen valóságos telekkönyi hiénák vannak, a kik ott lesik és keresik a telekkönyvben a 30 esztendőre visszamenő állapotokat és keresik, hogy hogy lehet pert csinálni. Most miután nem áll arányban sem a lakosság szaporodásával, sem a forgalmi élet fejlődé­sével a perek szaporodása, kétségtelenül van egy olyan neme az ügyvédi karnak, a mely mesterségesen csinálja a pereket. Most már ha ehhez egy olyan perrend­tartással rendelkezünk, a mely lehetővé teszi azt, hogy egy perből hármat csinálnak, a hol azután a jogorvoslatokkal való visszaélésnek egész lajtorjáját ki lehet használni: ne mél- tóztassék csodálkozni, ha elszaporodott az ügyvédi kar. De én, t. miniszter ur, bátran merem állítani, hogy a ki az ügyvédi kar szellemi, erkölcsi nivójának emeléséhez hozzá akar járulni, annak nem kell megijednie annak a tételnek felállításától, hogy épen ezen likvid adóságokra vonatkozó behajtási praxis minden a világon, csak nem ügyvédi hivatás. Ahhoz, hogy valaki az exekueziók- nál a bútorokat össze tudja Írni, vagy azok­nak azonosságát az árverésen meg tudja állapítani, nem szükséges doktori diploma, ügyvédi diploma és 7 esztendei praxis. Az ügyvédi karnak erkölcsi színvonalán semmi sem volna alkalmasabb segíteni — becsületes meggyőződésem szerint — mint az, ha az ügyvédi kar visszaadatnék az ő igazi jogvédői hivatásának és ne csinálnánk belőle végrehajtót, mert ez az, a mi őt gyü- löltté teszi a szegény nép előtt, és ez az, a mi számtalan visszaélésre bő alkalmat kinál. A ki őszintén, igazán és objektive akarja ezt a kérdést kezelni, annak tisztán kell látnia, hogy mi a bajnak tulajdonképeni gyökere Magyarországon és általában más­hol is. Statisztikával fogok a t. háznak szol­gálni a tekintetben, hogy mély sajnálatomra az utolsó évtizedek eredményei olyan forrá­sokra utalják a kutatót, a mely forrásokat lehetetlen elválasztani a felekezeti — hang­súlyozom : nem a vallási, hanem a felekezeti kérdéstől. Nem ok nélkül hozom ezt fel. Rá aka­rok mutatni arra is, hogy miként lehetne az orvoslásról gondoskodni a nélkül, hogy bár­kinek felekezeti érzékenységét vagy vallását érintenők. Magyarországon az utolsó időben az ügyvédi x karnak és hozzáteszem, az orvosi karnak szaporodása is kétségtelenül összefügg egy felekezeti, jeleggel, a mit eltagadnunk lehetetlenség. Érvelésem alapja gyanánt meg­állapítom, hogy Magyagyarországon az izrae­lita hit felekezet a statisztika szerint az álta­lános lakosság 5°/o-a. Budapesten a lakosság 23°/o-a izraelita lakosság. Mikor én 1871-ben ügyvéd lettem, 400—450 ügyvéd volt Budapesten. Ma, gon­dolom, 2000 a hivatalos szám. Tehát 35—36 Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék czégem különlegessége 1 klgr. 4*40 korona. Villany erővel pörkölve

Next

/
Thumbnails
Contents