Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-07 / 6. szám

Szatmár 1912. februárius 7. HETI SZEMLE 3 Báli újdonságok érkeztek: hosszú szárú, bőr- és selyemkeztyük, legyezők, selyem­harisnyák, manicur és más toliette, pipiere czikkekben Ragályi Kálmánhoz Szatmár-Németi, Deák-tér. esztendő alatt 500%-kal emelkedett az ügy­védek száma. Ha ezt a számot felekezetileg taglalom, a 2000 ügyvédnek jelentékenyebb nagyobb százaléka, körülbelül 60°/o-a egy felekezethez tartozik. Én tényeket akarok konstatálni, a me­lyekből levonom a magam számára a kon- zekveneziákat. Ezt nem ok nélkül cselekszem, mert itt olyan társadalmi baj fenyeget, a melylyel a törvényhozónak lehetetlen nem foglalkoznia. Egy általános, mondhatnám, európai betegségről van szó. Az egyes államokban a közép- és felső-iskolákra oly nagy számban tódulnak az izraelita hitfelekezethez tartozók, hogy ez okozza a torlódásokat, és ez okoz bizonyos társadalmi bajokat, különösen akkor, ha a kenyérkereseti pályákról leszorulók napról-napra látják ezt a pioczeszust és nem szívesen tűrik. Hogy minden gyanún felül álljak, dr. Arthur Ruppin : „Die Juden der Gegenwart“ czimü kezemben lévő munkáját vettem egyik összehasonlító statisztikám alapjául. Ez egy előkelő, tudomáoyosan képzett, objektiv em­ber, nagy czionista, tehát nem antiszemita forrásról van szó. Dr. Ruppin megállapítja, hogy a közép­iskolai oktatásban milyen mennyiségben és milyen arányszámban vesznek részt a külön­böző felekezetek, és a következő adatokat sorolja fel. A kimutatás szól Poroszország, Baden, Bajorország, Ausztria-Magyarország, Elszász- Lotharingia, Hamburg és Berlinről. Magyar- országra vonatkozólag megállapítja, hogy 1904-ben hazánk középiskoláiban az izraelita felekezethez tartozó tanulók száma 14.790 volt. Mindjárt látni fogjuk, milyen arány­számnak felel ez meg. Bátran állítom, és ezt bárkivel szemben hajlandó vagyok statiszti­kailag bebizonyítani, hogy széles e nagy vi­lágon nincs ország, a hol a középiskolai ok­tatás tekintetében olyan nagy százalékos eltérés volna az arány tekintetében az egyes felekezetek között, mint épen speczialiter Magyarországon. Poroszországon, a mely országra nézve szintén számszerint fel van sorolva, hogy hányán látogatják a középis­kolákat, 6-53% az arány, Badenben 6'24%, Bajorországban 4'27%, Ausztriában 13'74°/o, Magyarországon 21’59%, Elszász-Lotharingiá- ban '7.86%, Berlinben 1773%. így állunk a középoktatás tekintetében százalékosarányban, vagyis, száz középiskolai tanuló közül esik az előbb említettem arányszámok szerint az izraelita felekezetre Bajorországban, stb. ennyi és ennyi, nálunk esik 21%. Ez az arányszám az egész kereszténységgel szemben van, az izraelitáknak az összes keresztény vallások­hoz való arányát fejezi ki. Ha most egyes felekezetekre redukáljuk a dolgot, tízezer lélekből az arány a követ­kező: 29 esik egy keresztény hitfelekezetre, p. o. a katholikusokra és 174 esik az izraelita hitfelekezetre. Ez az egyik, a középiskolai ok­tatásra vonatkozó adat. Megjegyzem, hogy ez a szakértő azt állapítja meg, hogy ez a vagyonosodással függ össze, illetőleg a deposszedálással is, megállapítja azt, hogy a középiskolai és felsőbb oktatásra vonatkozó adatok termé­szetesen összefüggnek a vagyonosodás emel kedésével is. A felsőbboktatás szempontjából nálunk ebben a tekintetben is rekordszámmal dol­gozunk, nálunk több mint hatszor annyi ez 'az arány. 1886-tól 1890-ig a jogászi pályára átlagosan jelentkezett és illetőleg be volt Írva a jogi fakultásra 437, ebből 17 százalék volt nem keresztény, 1896-tól 1900-ig már felmegy a jelentkezők száma 1096-ra — mél- tóztatik látni, 400-ról 1096-ra megy fel ez a jogászi pályán, — 1901-től 1905-ig felmegy 1558-ra, 1907-ben pedig felment 1670-re a jogi pályán. Megjegyzem, hogy a technikuspályán 205 volt a jelentkezők száma átlagosan 1886 tói 1890-ig, és ez a szám 1907-ben fel­ment 506-ra. A százalékos arány pedig 37.89-ről felemelkedett 40.39-re. 1907-ben tehát -— méltóztassék ezt a számot megje­gyezni — a lakosságra vonatkozó átlagos arányszám 28'38%-ot tett ki. Méltóztatnak tehát látni, hogy ez a tényállás szerint iga­zolja azt, hogy az izraelita felekezetek aez tar­tozók a felsőbb egyetemi oktatásban a lakosság számaránya szerint hatszor olyan mértékben vesznek részi, mint a kereszténység. De most következik annak megállapítása, hogy miként , is állunk mi az ügyvédség tekintetében. És itt az ügyvédi vizsgáló bi zottság működését méltóztassék megnézni. Mily eredményeket kell megállapítanunk? Csak a főszámokra utalok. 1907-ben jelent­kezett 641, 1910-ben jelentkezett 832 jelölt ügyvédi vizsgára. Méltóztatife látni, hogy három év leforgása alatt már ötven százalékos emelkedés van a vizsgára jelent­kezetteknél. A tényleg képesítette^ száma volt 907-ben 408, 910-ben 619. Ha e rohamos emelkedést megvizsgál­juk az egyetemi oktatás számadatai szerint, akkor a következő adatokat fogom megálla­pítani a t. ház előtt. Magyarország felső tanintézetei az 1909/10-ről szóló tanévben : Jog- és államtudományi hallgatók a magyar kir. budapesti egyetemen: latin szer­tartása katholikus 1512, görög-katholikus 66, református 370, ágostai hitvallású 238, gör. keleti 86, unitárius 11, izraelita 1087, és fe- lekezetnélküli 1 Az orvostudományi karon 493 római Katholikus, 35 görög, 149 refor­mátus, 145 ágostai volt, görög-keleti 90, uni­tárius 3, izraelita 942. Méltóztatik látni, itt az orvosi karon abszolút számban is a többsége nem keresztény a felsőbb oktatást igénybe vevő ifjúságnak. A jogkari és jogakadémiai hallgatóknak átlagos száma volt: 4l'8%, latin szertartásu katholikus, 27% görög, 15'9°/o református; ágostai 7'5%, azután görög keleti 3‘ 1 °/o, unitá­rius 1%, az izraeliták 26'4%. Az orvosi hallgatóknál 26'9% a kat­holikus, 2.8 a görög-katholikus, 9.7 reformá­tus, aztán 8.7 az ágostai, 5.4 a görögkeleti, 9.4 az unitárius és 464o/o az izraelitáknak a részvétele. Ezek históriai, hivatalos adatok, melyek igazolják azt, hogy itt tényleg bizonyos fe­lekezeti áramlat észlelhető, és pedig abban a szempontban, hogy a felsőbb oktatás területére rohamosan halad az izraelita lakosság, melynek átlagos arányszáma 1907-ben 28°/0-ot tett ki, mig ma 29 és nehány tized %-ra szökött fel. Ez tehát egy fokozatos és állandóan emelkedő statisztikai adatszám, mellyel szem­ben most megkérdezem, ha ez a mostani ja­vaslat keresztül megy, ebben a tekintetben fog-e rontani? Nekem a prognózisom ez: Először is, a meghosszabbított praxissal a pályára lépésnek megnehezítése kétségtele­nül be fog következni, s a menyiben meg­nehezítést jelent, ez természetesen felekezeti külömbség nélkül fogja éreztetni hatását. De a gyakorlati élet tekintetében ennek konklúziója először is az lesz, hogy a vagyono­sabb rétegek jobban bírják ezt a kontumá- cziát: másodszor, ha leszurulnak az ügyvéd- jelöltek az ügyvédi pályáról, termszetszerü fo­lyamata a dolognak, hogy tódulni fognak a bürokratikus pályára és a bírói pályára. A segítségnek van sokféle módja, ezek közül egyet minden körülmények között mer­nék vállalni a nemzettel szemben, hogy én nem kutatom senkinek vallását, meggyőző­dését, de egyet kutatok, s ez az állampolgár­ság megszerzése és az állampolgárság meg­szerzésétől eltöltött idő. Mert ha én csak a bírói pályának magasztos, nemes és társadal­mat átalakító hivatására és feladataira gon­dolok, akkor sehogy sem tudom beilleszteni jogrendszerembe azt, hogy a ma bevándorolt elemnek holnap vizsgát tevő fia a legfőbb bí­róság tagja lehessen. Ma semmi korlát e tekintetben nincs. Nagyon ajánlanám, ha a társadalmi bé­kének is szolgálatot téve, a magyar törvény- hozás az állampolgárságnak szigorúbb keze­lésében keresné az orvoslást ezen a téren is, de a választó jog terén is. Mert az ügyvédi pálya s a bírói és bürokratikus pályákra való tolongásnak, akármiként beszélünk, akár­milyen kényes dolog ez, gyakorlati eredmé­nye mégis csak az, hogy a kereszténység leszorul ezekről a pályákról. Itt orvoslásról gondoskodni kell, és a külföld nem veheti tőlünk zokon, ha mi csak azokat bocsátjuk ilyen a törvényhozás bizo­nyos oltalma alatt álló szabad foglalkozá­sokba és a bírói pályára, a kik legalább együtt nőttek fel gyermekeinkkel, együtt szívták magukba a nemzeti szokásokat és együtt ismerték meg a nemzet tradiczióit, nem ritkán felületes műveltséggel jönnek ide, s a mellett saját vallásukat is elhanyagolva és cserben hagyva, oly bizonytalan elemet ké­peznek, mely nem válik sem az államnak, sem a társadalomnak hasznára. A két tábor. (P. Bds couferentiái.) IV. Vagy talán a tudomány pótolni fogja a vallást; megszelidit, vigasztal a keserű na­pokban, erősít ? Nézzünk csak körül, hiszen már itt dolgozik a vallástalan tudomány közöttünk ! Biztosítja a családot? A vallástalan tu­domány abban a családban, a melyet a val­lás megszentelt, a melyben fölállította a te­kintélyt, szeretetet, engedelmességet, hogyan pótolja ez a pogány tudomány a vallást? Jaj annak a családnak, a hol a gyermek az apá­ban csak spekulánst lát, a ki a „többletre“ dolgozik! — Mivé vált a család ! Isten arra rendelte: legyen nemünk föntartója. A tudo­mány az emberi nem kiölésére változtatja át a házasságot. Érzéki, elfajult ösztönök kielé­gítésére. Francziaország depopulatiója itt van előttünk. Biztosítja személyünket ? Lucheni tőrét mi mozgatta? A vallástalan tudomány. Ár­tott neki az a szenvedő királyasszony? — Budapest utczáin egy-egy pap úgy érzi ma­gát nem egyszer, mintha ketreczből kisza­badult vadállatok közé került volna : szitok, Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar em­ber szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR Első Magyar Andosit Sttígjáráta SZINÉRVÁRALJÁN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolná­kat, mauzóleumokat stb. u MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents