Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-25 / 52. szám
12 sok jó magyar nóta ragadt rá, — szomorú is, vidám is. Ha alkalom akad rája és meghitt baráti társaság, szívesen eldalolja őket, de mindig mértékkel váltogatva: t. i. egy szomorúra rendszerint két-három vidámabbat. S épen ezért a megrögzött szokásáért hány leplezett s nyílt szemrehányást i kellett már elviselnie, hogy — semmi érzéke a szomorúbb nóták iránt, — hogy érzelmeden, sőt egyenesen czinikus! Hiába védekezik meggyőzően, hogy először is a szomorú nóta nemcsak tér mészetellenes, hanem magyartalan szokás ; másodszor meg a Dankó féle szomorú dalok tetemes része épen nem eredeti magyar, hanem afféle keserrfyés színezetű, vagy — mondjuk — koldusnóta (példának okáért „Eltörött a hegedűm !“), a minőket falusi búcsúkon lehet hallani a csonka és nem csonka koldusoktól. És — szó, a mi szó — barátomnak, jóllehet kissé erősen fejezi ki magát, alapjában kétség telenül igaza van. Ám mit használ, ha a nagy többség mindig a közvetlen behatásokra ala pitja ítéletét! Ha egyszer a czigány édes keservesen a fülébe húzta, hogy „boruljon el, merüljön el bubánatba minden e világon!“ — és példaadó áldozatnak ő (t. i. a közönség) csakugyan el is merült: akkor hasztalanul beszélsz neki, nem fogadja be az igaz szót, mert „a magyar azért is sírva vigad !“ Dankónak és társainak szentimentális dalai mellett még az újabban mód fölött divatba jött eredeti és utánzóit kuruczdalok is erősen közrejátszanak e szólásnak népszerűsítésén s igazságszerü meggyökereztetésén. Való igaz, hogy a kurucz kornak mind zenéje, mind költészete mély fájdalmat tükröz- tet vissza. Ez a fájdalom néha szintén éizelgős jellegű, nagyobbrészt azonban igaz és mély, mert a kornak természetes hangulatából fakadt; a haza akkori gyászos sorsa volt a szülője. Ámde — kérdem — a mi akkor természetes következmény volt, alkalmazható-e az más korokra is ? — Legkevésbbé sem. Hiszen tudjuk, hogy a kurucz-korszak előtti XVII. századbeli zenénkben úgyszólván nyoma sincsen a világ fájdalomnak. A XVIII. század második felének palotás és hallgató zenéje is ment minden melanchóliától. Sőt a legújabban fölfedezett XVI. századból való zeneemlékeinkben sincsen lágy, asszonyias, siránkozó hang, hanem valamennyi pattogó, élénk, büszkén rithmikus. Azok a dalok pedig, melyek a népnek tulajdon ajkán fakadnak, valamint tapasztalás szerint jelenleg nem érzelgően bánatosak, úgy azelőtt sem voltak mások. De egyébként is az érzelgős búskomorság mivel sem ellenkezik annyira, mint a magyar faji karakterrel. Nemzetünk kedélye rendkívül mély, az érzelmek minden húrját magába-foglaló, elég könnyen hangolható, ki-kitörő, sokszor mértéken túl áradó. De legyen az érzése bármilyen erős, mindig uralkodik rajta sikföldi józansága, katonás férfiassága és büszkesége. Mint keleti nép és olyan nemzet, a melynek eddigi élete gazdagabb volt a fájdalomban, mint örömben, jobban hajlik ugyan a bura, mint a vigságra ; de azért ha busul, sem lágyul bánata nőies pi- tyergésre, világirjdalmas melanchóliára s azután, ha módja van rá, örülni is tud igazán, szive szerint, — de gyermekesség nélkül. Dalainak és zenéjének kétféle: lassú és gyors tempója híven tükrözi komolysággal párosult fürgeségét a nélkül, hogy akár az egyikben, akár a. másikban átlépné a természetesség határát. Tán- czából meg mindent ki lehet következtetni, csak szentimentálizmust és búskomorságot nem. Kisfaludynak nincsen igaza: a magyar nem „sírva tánczol.“ De Bajzának sincs igaza, a mennyiben „sírva vigad“ mondásával a búskomorságot akarja ráfogni nemzetünkre. Legkevésbbé van pedig igaza a mai közvéleménynek, mely ezt a magában képtelen szólást igaznak veszi, minduntalan használja, sőt magyartalan, érzelgős dalaival megfelelni igyekszik neki. Rónay Jáczint fálszázaddal ezelőtt irt Jellemisméjében fajunkat rajzolva megjegyzi, hogy nem érti, „mikép jöheténk pityergő hírbe“. Nos, ha mostan élne és hallaná a művelt magyar középosztály bubánattal terhes dalait, meg a nap nap után koptatott keserves kurucz-nótá- kat : akkor hamarosan megértené és — bizonyára nem nagyon örvendene neki, a mint hogy nem örvendhet senki sem, a ki nemzeti „HETI SZEMLE“ jellemünket és zenénket csak némileg is ismeri és szereti. Mert ez a faji sülyedésnek kétség télén szomorú jele. Tudom nagyon jól, hogy fölvilágosító czikkem e sülyedést nem fogja megakasztani. A középosztály szerelmes ifjai s érzelemmel teljes hölgyei ezután is csak a „némuló hegedű“, „törött hegedű“, „hulló őszirózsa“ és tudja az ég, miféle más születendő „budanák“ mellett fognak olvadozva pityeregve épületesen „sirva- vigadni.“ Az öregebbek pedig kénytelen-kelletlen alkalmazkodnak ezentúl is hozzájuk. Ám tegyék ! De azért én mégis kimondom a magam jogos vétóját: a tiltó szót és vele az igazságot, hogy a magyar sir is, vigad is, a mint a sora hozza; talán többször sir, mint vigad; de nem „sirva vigadu, mert ilyen vigadást csak a költők fantáziája ismer, meg azoké, a kik erőnek-erejével búskomorságot akarnának nemzetünk jellemébe belediktálni, azaz igazabban: beleénekelni. A lelkűk rajta! ítélhet Prikkel Marián dr. Szilveszter estén. DíHúló esztendő alkonyatján Végignézek a kis csatádon S Rá [ás imával Istent áldom. Vott részünk gondßan, küzdelemßen . . . 3)e szenvedések, könny meg aggság Jditünket meg nem ingatkatták. Sokat, nagyot sokse kívántunk, jffis örömök szedd meCegje Szivünket mindig fölemelte. Aj nagy világgal nem törődtünk: Szer Ró6ortja, Riu Rarcza Az életünket nem zavarta. ff'—' [Pedig 6e sokszor ránk vigyorgott Irigykedő csáöitgatása . . . Szemünk elfordult, Rogy ne lássa. * í Jjm vigaszuC adott az \sten, Jf£i oldalunknál Rün megállóit: DleRány őszinte jó 6arátot. Szerettek ők, szerettük őket S ölén e tiszta szeretetnek. Szelek, viRarok elpiReníek. * GR Rogyne zengne Rőt ez órán, Difiikor az év szemét (eRunyja, Szivünk Rálája, ‘^e de um ja ? S az újesztendő Rölcsejénél Jjitünk, reményünk mért ne fogna Sgetverö, szent RimnuszokRa ? Szemlér Ferencz. Friczi tragédiája. Irta : TIBAI KÁROLY. Tévedni méltóztatnak, ha a czim után ítélve, valami véres szerelmi drámára gondolnak. Dehogy ! Olyan ártatlan kis históriáról lesz itten szó, hogy hozzáképest egy kaláberbeli kvart kontra valódi elsőrendű európai esemény. Nem tudom, hogy önök mily viszonyban vannak a házi szárnyas-állatokkal: azt sem tudom, vájjon vettek-e maguknak annyi fáradságot, hogy nekünk nem egy Ízben nagy gyönyört okozó, szóbanforgó állatok egyikét másikát, teszem fel a kakast, közelebbről megfigyeljék. Persze a városi úri népségről nem beszélek. Hja! Annak az ilyenfélére nincs ideje. De mi, szegény falusiak! No, az már más ! Mi úgy sem teszünk egyebet, mit elpepecseljük a drága — időt. Ha igaz ! Jó magam is falun élvén távol a kávé-, bor- és színháztól, löncs, zsurról sőt még a Szatmár, 1912. deczember 25. sokat emlegetett moziról is semmi fogalmam sem lévén, egy cseppet sem fognak csodálkozni azon, hogy ha jó pipaszó mellett hébe- korba udvaromon szárnyasaim között cerclét tartok. Ilyenkor elég mogorván nézek a tyúkokra, amelyek megeszik a tengerimet, de a világért sem tojnak ; megbotránkozva tekintek a kacsákra, amelyek válogatás nélkül mindent felfalnak; természetesnek találom a libák zajongását és a pulykák dühös kifakadását, de legjobban imponál nekem a kakas. Kérdik talán, hogy miért? Egyszerűen csak azért, mert — eltekintve attól, hogy a jó Isten előbb teremtette meg a kakast, mint az embert — a kakas élete szoros összefüggésben van nemcsak a szárnyasok, de az egyes ember életével, sőt az emberi nem történetével is. Ez olyan biztos, mint a halál. Mert — nézzék csak kérem — az elemista gyermek még nem tudja énekelni azt, hogy : „Hazádnak rendületlenül, légy hive óh magyar.“ De azt úgy mondja mint a karikacsapás, hogy: „Kíkíríkí, jó reggelt! Mond a kakas, ha felkelt.“ íme a kakas az emberi élet derengő hajnalán. De menjünk tovább. Az első osztálybeli gimnázista kaphat a latinból szekundát nem egyet, de az biztos, hogy a legsötétebb Afrika gimnázistája is pompásan szavalja : „Hic gallus cantans“ .... íme a kakas az ember serdülő korának tavaszán. Dühösen vágja-magolja a negyed-ötöd osztálybeli gimnázista a hőskölteményeket, balladákat és ha egy kis jó akarattal a nehezen betanult müveket is elfelejti, mégis valahányszor dühöngeni fog a déli szél, nincs rá eset, hogy eszébe ne jusson, miszerint ilyenkor „Jó Budavár magas tornyán Az érczkakas csikorog élesen.“ Lám a kakas szerepe az embernek úgynevezett „kamasz“ korában. És ez a szoros kapcsolat megmarad a sirig. Hiszen a legényember, ha jól beborozik és becsucsintva hajnal- hasadtával hazafelé tart, teljes animóval gyújt rá a nótára : „. . . Kalapomhoz, kalapomhoz, Kakas tollat nem teszek.“ Hogy pedig a kakastól nem ok nélkül fél, kitűnik abból: „mert a kakas kukorékol hajnalba,’ kikiáltja hol jártam az éjszaka.“ Ki ne látná, mily fontos szerepe van a kakasnak a legényéletben ? Pedig az eddig itt letárgyalt kakasok még nagyon is szelídek. De mit szóljak arról, ha a házasember lakására reászáll a „veres kakas,“ amely egy perez alatt tönkreteszi egy munkás emberélet minden vagyonát. Bizony ettől a kakastól mindnyájan félünk, még ha agglegények is vagyunk. De folytassuk tovább a kakastémát. Az egyszeri pénzes magyar ember, mert a pénzét már más egyébre nem költhette, széles jó kedvében igy kiáltott fel: „Debreczenbe kéne . . . kéne menni, Pulyka-kakast kéne . . . kéne venni !“ Hogy a vásáron csakugyan vett is pulykakakast és azt jó drágán fizethette meg, bizonyítja maga a vevő, amikor figyelmezteti hát- ramozditóját: „Vigyázz kocsis, lyukas a kas, Kiugrik a pulyka . . . pulyka-kakas.“ Gondolják — kérem — hogy itt vége van a kakas nótának ! Nem a! Hiszen ha a jó barátok el-elkvaterkáznak, bármily jól is essék a borocska, előbb-utóbb azzal búcsúznak egymástól, hogy: „Kakas szólal üt az óra, Él kell vállni virradóra.“
