Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-18 / 51. szám

-HETI SZEMLE“ Szatmár, 1912 deczember 18. lukra emelték, hanem a legsivárabb önzés s a mások jogait lelkiismeretlenül lábbal taposó faji kapzsiság. — Ezért nem tudunk mi örülni annak a bizalmaüansági votumnak. Fájón érez­zük, hogy az ország fővárosa nem a magyar nemzeti, hanem zsidó érdekeket szolgál; nem a keresztény magyarság, hanem a zsidó kap­zsiság tolmácsa. — Mit várjunk attól a szer­vezettől, amelynek ilyen a „szive“ ? Attól az országtól, amelynek ilyen a fővárosa ! Irodalmi est a Cecilben. Ma az egész világot áthatja a szellemiség tudata, az az érzés, hogy minden, a természet, a világ, az emberek, a hangok nem önnönma­gukért valók, hanem valamennyien egy maga­sabb, fensőbb, fenségesebb, nagyszerűbb czél szolgálatában állanak. A szellemiség érzése át­karolja az egész világot és nem engedi, hogy az ember tőle elfordulva játékos örömök után fusson. Ma érzünk, ma mindent akarunk, ma lel kesedni akarunk, azt akarjuk, hogy a lélek, amelynek boldog hordozói vagyunk, teljes fen­ségében nyerjen megnyilvánulást az életünkben. Ma lelkesedni akarunk s azt akarjuk, hogy minden bennünk lakozó szellemiség, min­den lelkünk mélyén gyökerező ideál hasson és széppé, harmonikussá tegye az életet. A jó, becsületes, szép élet itt a földön a czél. Nem az a szépség, amelynek alapja a szenzuálizmus, az érzékek tobzódó vágya, hanem az a szép­ség, amely a léleknek külső formában való megnyilatkozása. Ez a lelkiszépség körülveszi az egész emberi életet, elárasztja embert, hogy minden pilanatban lényének szellemisé­gére, benső értékére és méltóságára emlékez­tesse. Ennek a kialakítására törekszik kezdet­ben a szülő, majd az iskolában a nevelők, hogy a társadalomnak, hazának oly lelkeket adjon, akiknek hasznát veheti, nem pedig ká­rát vallja. Az ideálisan berendezhető életre való ne­velésre oktatott bennünket vasárnap este Du nay Sándor felső kereskedelmi iskola igaz­gató a Cecilben megtartott előadásában. Az apák és fiuk a XX. században volt a tárgya a nevelés köréből vett értekezésének. Mint jó paedagogus az életből vett példákkal, tapasz­talati tényekkel bizonyitja, hogy a családnak kincse a gyermek, ennek nevelés kell, mégpe­dig életre való nevelés. Figyelemre méltó volt az ipari és kereskedői pályára való buzdítása és azon fölvilágosító érvelése, hogy a szülő ne a tanárban keresse a hibát, mert hisz az iskola a szülők, az idősebbek becsületére tanít és nagyon furcsa dolog, hogy a szülő a tanárral szemben az ellenkezőt praktizálja. Az értekezés minden izében tanulságos, finom és választé­kos, harmonikus és lágy kedélyű volt. Az első előadáshoz igazán méltóan sorakozott. Hasonló a véleményünk a többi szerep­lőkkel szemben is. Menszáros Margit oki. tani tónő Farkas „Csipkefátyol“ c. költeményét rendkivül gondos, finom érzékkel és megértés­sel adta elő; Lengyel Sándor Vili. o. t. melo­drámát (Rákóczy zászlaját) szavalt Jankovits János VIII. o. t. zongorakisérete mellett. Sza­valata pompás volt, nagy tetszést aratott. A programmot muzsika zárta be. Szaru- kán Kálmán Vili. o. t. gordonkázott Hermann László zeneiskolai igazgató zongora kíséretében. Olyan szépen, behízelgő átértéssel játszott, hogy mindig meghallgatnék, mindig hálásak volnánk érte s mindig megdicsérnék. A következő előadás (III.) vasárnap decz. 22. d. u. fél 6 órakor lesz a Cecilben. Előadó Bodnár Gáspár. (mm. dr.) A zsebek forradalma, Harczias han­gok hallatszanak úgy Budapest, mint a többi nagyobb városok eddig csendes berkeiből. — Ahol eddig tüntető lelkesedéssel szavazták a bizalmat a Lukács-kormánynak, ahol a tör­vénytelenségek, alkotmánytiprások, hatalmi őrjöngések nem találtak elitélő szóra — sőt csendes, néhol hangos helyeslésre — onnan most a békétlenkedés moraja zug, sűrűn hangzik a kormány iránti elégedetlenség, a kormány iránt való bizalmatlanság, sőt hal­latszanak kifogások a kormány intézkedé­seinek törvényessége ellen is. Miért e vál­tozás ? Tán az emberek kezdenek jobb belá­tásra térni, világosabban látni ? Tán érzik már, hogy micsoda bűnöket követett el a Lukács-Tisza szövetség a nemzet alkotmánya, közjoga ellen '? Oh, dehogy ! Ellenben úgy áll a dolog, hogy az uj adótörvények Lu­kács-szellemű végrehajtása a küszöbön áll, ergo az emberek megismerkedtek vele. így azután a hűséges kormánytámogatók is lát­ják, hogy az ellenzék letörésével vállalt ren­geteg milliókat ő belőlük is akarják kipré­selni, az a kéz, amely az ellenzéket leverte, a parlamentből kiszorította, most a polgárság zsebébe mélyedt s onnan akarja kiemelni a keservesen megszerze't garasokat. Most esz­mélnek a városok, a kereskedők, az iparosok s látják nagy rémülettel, hogy a gazdasági pangás mellett még a kormány is jelentke­zik, mint a nyomor vámszedője, hogy kiszi­polyozza anyagi erőink utolsó forrását. Amig a hazafiui érzéseket bántalmazta a kormány, a városok kereskedő és iparos népe érzéket­len maradt. Amikor azonban most a zsebé­ben kotorász, egyszerre felébredt s a hűsé­ges mamelukokból vérben forgó szemű ellen­zékiek lesznek. Ez a mai világfelfogás szo­morú képe. Amig ideális javaink ellen fo­lyik a harcz, legfeljebb egy-két hatásos be széddel tiltakozunk a támadás ellen, de azután nyugodtan szemléljük a pusztítás munkáját. Áldozatot dehogy is hoznánk. Amikor azon­ban a zsebünkhöz ér az ellenfél keze, akkor talpra állunk és igyekszünk visszaverni a támadót. Persze esetleg már későn van. — így van ez nemcsak a politikai, de a katho- likus közéletben is. Mikor a destruktiv irányú áramlatok hívei eszmei ütlegekkel támadnak ellenünk, szóval felvesszük, ha felvesszük, a csatát. Lelkesen megtapsoljuk a fényes szó­noklatokat, de anyagi áldozatot nem hozunk egy világért sem. Rövidlátóan megfeledke­zünk, hogy az ellenfél nem marad az elvi, az eszmei küzdelemnél, az az elvi szócsatá­rozás csak ellenkezője a hátul folyó anyagi szervezkedésnek. Ezt nem látjuk, vagy nem akarjuk látni. Ellenben vígan szórakozunk azzal, hogy a mi táborunkban sikeresebben szereplőknek, előrelátóbban dolgozóknak gán­csot vessünk, munkájukban akadályozzuk, fejlődésükben meggátoljuk. És a mi benső szórakozásaink közepette az ellenfél felké­szül egészen, erőre kap s rohammal csap a legérzékenyebb részünkre, a zsebünkre, ak­kor, akkor szívesen tennénk valamit, akár forradalomba is mennénk, de akkor már késő, mert az erő másé lesz ! Hátralékos előfizetőinket föl­kérjük hátralékaiknak még e hó folyamán való kiegyenlítésére annál is inkább, mert a tartozások ez évben szokatlanul magasra emelkedtek és a kiadóhivatal is csak úgy tud elegei tenni kötelezettségeinek, ha az előfizetők pontosan beküldik az előfizetési dijakat. Adományok a papi nyugdíjalapra. Az egyházmegyei papi nyugdíjalapra a székes­káptalan 1200 koronát. Szabó Norbert nagy­prépost, c. püspök pedig külön 1000 koronát adományozott. Az Irodalmi-kör társadalmi elő­adása a reánk következő vasárnap d. u. fél 6 órakor (deczember 22 én lesz) lesz. Bodnár Gáspár szabad előadásának tárgya: „A lelkiismeret és nevelése.“ A változatos és részletes műsort közönségünk az előadás előtt kapja kezéhez. Kántorbőjt. E héten, ádvent harmadik hetében van a téli évnegyedes böjt. Szerdán és pénteken szigorú böjt, s mikor tilos a hús­étel és csak háromszoros étkezés van megen­gedve, szombaton pedig enyhített bojt van, a mikor csak háromszoros étkezés van megen­gedve, de a húsétel élvezése is szabad. A jövő hét keddjén pedig vigilia-bőjt van, a mely szi­gorú böjti nap. Gyászmise Orosz Alajosért. A kir. kath. főgimn. ifjúsága az egy éve elhunyt, sze­retett tanára emlékét kegyeletes módon őrzi meg. Az ifjúság ugyanis misealapitványt tett egy, az elhunyt tanár lelki üdvéért évenkint bemuta­tandó gyászmisére. A gyászmise ez évben f. hó 19 én csütörtökön reggel lesz V*8 órakor a Kálvária-templomban, a melyen az ifjúság a ta­nári karral együtt résztvesz. Karácsonyi színjáték. A Szatmári Kath. Legényegyesülel 1912. évi deczember hó 26 án a Cecil egylet nagytermében karácsonyi színjátékot rendez. Belépődíj személyenkint 1 korona. Kezdete délután pont 5 órakor. Színre kerül Pécsi Gusztáv nagyhatású karácsonyi 4 felvonásos színmüve: „Az Ige testté lön.“ A darabot Szalóki Dezső,a szatmári színtársulat tagja rendezi. Vizsgálatok a theologián. A püs­pöki hittudományi főiskolán az első félévi vizs­galatok a következő sorrendben fognak meg­tartani ; Januárius 8 án az egyházjogból, 9 én az alapvető hittanból, 17-én a lelkipásztorkodás- tanból, 18 án az újszövetségi szemirási tudo­mányokból, 24 én a neveléstanból és 25-én a bölcseletből lesz vizsgálat. A második félév januárius 30 án kezdődik. Betegek karácsonya. A szatmári közkórházban karácsony szent ünnepére ké­szülnek. Azért nagy lelkű olvasóinkhoz intéz­zük kérelmünket. Szeretnők, ha kérelmünk nem maradna visszhang nélkül és olvasóink hozzá­járulnának ahhoz, hogy a kórházban levő 104 szerencsétlen beteg, a kik közül 16 gyermek, karácsonyi ünnepe mennél melegebb és ked­vesebb legyen. Nem kérünk nagy áldozatokat, csak azt, hogy akik méltányolni tudják kérel­münket, járuljanak hozzá bármi csekélységgel a kórházi betegek karácsonyfájához. Szives ado­mányok a kórház gondnokságához küldendők. Titokzatos éjjeli meiény letekről olvasunk minduntalan. Már vagy egy félesz­tendő óta alig múlik el hét, hogy a lapok ne hoznának egy két hirt az éj sötétségében megkísérelt támadásokról, amelyeket „isme­retlen tettesek“ intéznek a kettős monarkia mind a négy égtáján a lőpcrraktárak ellen. Olvasásukra mindig aggódó megilletődéssel állapítjuk meg magunkban, hogy lám, milyen alattomos a szerb, milyen messzire nyúlnak el a muszkának az ujjai. Emellett azonban mégis különösnek találjuk ezeknek a me­rénylet-históriáknak mindig boszantóan egy­forma záradékait: az őr többször rálőtt a merénylőre, de az elmenekült. Ha a lapokban közölt éjjeli támadásoknak csak a fele is igaz, akkor dicső hadseregünknek a lőpor­raktárak őrzésére kirendelt egyedei eddig legalább ezer lövést tettek és egyetlenegy­szer sem találtak. Micsoda vérmes remény­ségeink lehetnek ezek után egy bekövetkez­hető háborúnk esetén, amikor majd nem 10—15, hanem 1000 vagy ennél is több lépésnyi távolságra lövöldöznek a katonáink. Vájjon akkor hányszor ezer lövésből fog egy sem találni? Ámbátor nem lehet tudni. Áz a puskagolyó elég bolond ahhoz, hogy el­tévedjen néha és — találjon. A szerbektől és muszkáktól is kitelik az az ostobaság, hogy ők mennek neki a golyónak. Háborús időben nemcsak a béke, az alkotmány, a vagyonbiztonság meg az esküdtszék szűnik meg, hanem az emberek okossága és józan belátása is. Érdekes dátum volt a csütörtöki: 1912. XII. 12., melyben háromszor fordul elő a 12-es szám. Még érdekesebb volt ta­valy november il-ike, amikor az egész dá­tum (egy számot kivéve) csupa egyes-bői állott: 1911. 11. hónap, 11 nap. Ehhez ha­sonló csak 1888. aug. 8. napja volt öt drb. 8-as számmal, no meg 1999. szept. 9-dike lesz öt 9 czel. Házasság. Forgács Vilmos csendőr­hadnagy egybekelt Dövényi Annával. Áthelyezés. A kereskedelemügyi mi­niszter Siposs Gyulát, a szatmári postahiva­tal főnökét a debreczeni 1. számú posta- és távirdahivatal főnökévé nevezte ki. A ki­váló hivatalfőnök távozását őszintén sajnáljuk. Uj fényképészeti és festészeti mű­terem megnyílt Deák-téren, a Pannónia ud­varának földszintén. Kényelmes kocsi bejárat. Tisztelettel Scherling Antal. — Telefon 275. HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents