Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-11 / 50. szám

HETI SZEMLE

Szatmár. 1912. deczember II

9

kéz-alkolt.i Kőházhoz, a inel.ynek dolgozó ereje tőrről t, izzotl Pázmányban és szülte Pázmány által a magyarság nemes erkölcseinek, mély hitének, áldozatos lelkesedésének és tüzes hazaíiságának jelentős tűzhelyét: a szatmári kir. kath. fogyna - nasiuinot.

— Csakugyan örök termékeny- ségii a tett!

Es ebben a grandiosus jövőt Ígérő gondolatban bízva köszöntjük az ősi gymnasiumot uj palotájában, a honnan évről-évre azt a nemes gárdát bocsátja ki a magyarság pa- laestrájára, a mely gárda ac/.élos edzettséggel, szilárd hittel, biztos tudással és a keresztény önmegta- gadásneveléséből kisértésekengyőző, gerinczes akarattal inkább meghal hitéért, eszményeiért, hazájáért, de magát meg nem adja.

* *

*

(mm. dr.) Az ünnepségek lefolyásáról tudósításunk a következő:

Deczember 8-án és 9-én megtörtént fényesebbnél-fényesebb ünnepségek keretében a kir. kath. főgimnázium monumentális, uj palotájának a fölavatása.

Alapkőletétel.

Vasárnap 8 órakor dr. Boromisza Tibor megyéspüspök fényes segédletei meg, a tisztikar, a kir. kath. főgimnázium ifjúsága, a kongregánisták, szépszámú közönség sorfalai közt beszenteli az alapkövet, melyet a szomszédos újonnan épülő püspöki konviktusban helyeznek el. Az alapkő befalazása alatt Öméltósága pár szóban fejtegeti ennek a háznak a szenteltetését A kultúrának, a kultúra szolgálatára készül ez a ház, amely a hazának jó, derék, vallásos polgárokat fog nevelni. Isten ál dásával emelődjék e palota, Isten áldása legyen mindig rajta.

Ünnepi mise, a főgimnázium besxentelése, kongregációi tagavatás.

Az alapkőletétel aktusa után fölvonul az ifjúság a gimnázium dísztermébe, elhelyezkedik a karzaton és földszinten. A megyéspüspök beszenteli a diszterem abcissájában lévő gyönyörű oltárt és csendes misét mond Pemp Antal prael. kanonok, Ratkovszki Pál főigazgató c. kanonok, Bagossy Bertalan főgimn. tanár, Kovács Gyula dr. igazgató, Hámon Róbert püsp. irodaigazgató

és a növenJékpapok assistálása mellett. Mise alatt a karzaton elhelyezett ifjúsági énekkar Sándor Vence tanár precziz ve; etésével áhítattal, kiváló betanulással Haller E. H. moll miséjét adta elő. Ezalatt szenteli föl clericusok segédletével Varjas Endre főgimn. hittanár az épületet.

Mise után kongregációi tagavatás következik. 18 levente teszi le az ünnepélyes fogadalmat, hogy Mária gyermeke lesz. 18 uj bar- czost vesz föl a püspök Szűz Mária táborába. Az ifjúság áldozása, a régi kongregánisták fogadalom újítása, Öméltósága szentbeszéde lélekemelő hatással voltak mindenkire. Úgy az alapkőié'ételnél, mint a szent misén és tagavató ünnepségen jelenvoltak : Lengyel Miklós tábornok, vezérőrnagy és neje, dr. Mázy Engelbert kassai tank. főigazgató, Daubner és Renvers alezredesek, Hunyadi Imre honvédőrnagy, Elst ner István százados, Korányi János kir. tanácsos, az ügyvédi kamara elnöke, P. Alaker házfőnök, Buta Ernő S. J , Szalay Sándor be regi főesperes, Fásztusz Elek nyug tanár, plébános, Sándor Venczéné, dr. Barna János és neje, dr. Haraszthy Béla, dr. Bakkay Kálmán vicerektor, Banner Antal máv. főmérnök, Jankovits János ig., Rozgonyi Viktor törv. biró, Ruprecht Sándor adóellenőr, Tamáskovich János úngvári tanár, Wallon Lajos, Molnár Mihály, Groza János, a férfi kongregáció, a szti lök közöl sokan.

Kongregácsiói ditzgyülés.

Vasárnap d. u. 5 ótakor az ifjúsági Mária kongregátió 50 éves fennállásának emlékére a főgimnázium dísztermében diszgyüiéssel hódolt az Immaculatának. Csengő énekkel, szép muzsikával, lelkes beszédekkel, szívhez szóló versek szavalatával. A kongregáczió nyilvános ünnepsége igen népszerű ünnepéllyé lett. Annyi közönséget gyűjtött össze, hogy a diszterem kicsinynek bizonyult. Ott volt Boromisza Tibor dr. püspök, Mázy Engelbert dr., Benkő és Szabó kanonokok, P. Alaker házfőnök, Hámon Róbert püsp. irodaigazgató, Bodnár György tanfelügyelő, Léber Antal er.dőtanácsos, Baranyi János kát. felügyelő, Szalay Sándor beregi főesperes, Fásztusz * Elek nyug. tanár, a tanári kar, a tanárasszonyok, Kovács Gyula dr., Bakkay Kálmán dr., dr. Haraszthy Béla,' dr. Barna János, Tamáskovich János (Ungvár). Jaklovits György és Schwegler Ferencz képezdei tanárok, Sepsy Márton és Magyar Bálint segédlelkészek és még nagyon sokan.

A beszédekből kiviláglott, hogy a kongregáczió nem egyszerű imatársulat, hanem célja, hogy egész embereket, talpig férfiakat neveljen a társadalomnak. Nem világgyülöletet akar a kongregáczió, hanem hogy a világ, test és szenve - délyeken úrrá legyünk. Azt nem akarja a kongre gánista, hogy szive kiégett tűzhely, letarolt föld

legyen, ahol a lelkesültségnek. esztnényiségnek, de még az életkedvnek virágait is elverte a jég.

A diszgyülés a következő sorrend szerint folyt le I

1. Phantasia Mozarttól. Zongorán játszotta Jankovich J. Vili. o. t. 2. -Ünnepi beszéd. Mondta : Grieger K. Vili. o. t., a kongregáczió prefektusa. 3. Duett. Mazas F.-től. Előadták ; hegedűn Grieg r K. Vili. o. t.. Bodnár J. IV. o. t. Zongorán Szemerédy B. VII. o. t. 4. Fogadalmam évfordulóján. Irta Magyar Bálint. Szavalta : Magyar Gy. Vili. o. t. 5. Rákóczi Ferencz Rodostón. Várady-Ábrányitól. Előadták; Lengyel S. Vili. o. t, Jankovich J. Vili. o. t. 6. Kongreganista ideál. Irta s felolvasta ; Csurgó J. Vili. o. t. ?. Üdvözlégy Mária. Kontor E. tői. Énekelte : Kamensky V. VIII. o. t., Zongorán kisérte: Szemerédy B. VII o t. 8. Szent István fohásza. Leandertől. Szavalta : Haluskay S. Vili. o. t., a kongregáczió I. asz- szistense. 9. Zampa, Herold F.-tól. Zongorán játszották-: Jankovich J. VIII. o. t. és Martino- vits A. VII. o. t.

Fölavató ünnepély.

A főgimnázium fölavató ünnepe másodnap, decz. 9 én nemcsak az iskolának volt ünnepe, hanem ünnepelt velünk a város, vármegye, a társadalom, a haza. Impozáns, nagyszabású volt a fölavató ünnepség, amely d. e. 1-0—V212-ig folyt le a díszteremben.

Az emelvényen helyet foglaltak az elnöki asztal körül: dr. Boromisza Tibor megyéspüspök, tőle jobbra Csaba Adorján főispán és Ratkovszki Pál főigazgató, gimn. igazgató, a püspöktől balra Vajay Károly polgármester és Mázy Engelbert dr. kassai tank. főigazgató. Az elnöki asztal mögött ültek: Lengyel Miklós vezérőrnagy tábornok, Kende Zsigmond kamarás földbirtokos, Pemp Antal püspöki helynök, Szabó István prelatus-kanonok, Benkő József apátkaríonok, Visky Károly kúriai biró, Bodnár György kir. tanfelügyelő, Hámon Róbert püspöki irodaigazgató. A dísztermet zsúfolásig megtöltő közönség közt feljegyezzük a katonaság, a város, intézetek képviselőit. Ezek Renvers Ferenc alezredes, Hunyadi Imre őrnagy, Schürger (Beregszász), Rencz János dr., (Nagybánya), Keller (Máramarossziget), Cseh Lajos (Nagykároly), Bakcsy Gergely (Szatmár-Németi) főgimnáziumi igazgatók, Dunay Sándor fels. kér ig., Bartha Kálmán gazdasági tanácsos, Erdélyi István városi főmérnök, PÍ Alaker István a Jézustársasá»- giak házfőnöke, Sipos postafőnök, Fásztusz Elek nyug. tanár, plébános, Szalay Sándor beregszászi és Szűcs János lázáiii plébánosok, Gönczy és Hubán esperesek, dr. Kovács J. István ref. és Duszik Lajos évang. lel tészek, dr. Lengyel Alajos ügyvéd, Jékey Sándor főszolgabíró, dr. Kovács Gyula igazgató, dr. Bakkay Kálmán viczerektor, dr. Hantz Jenő és

nult. Amikor még újak voltak Dsinnek ezek az egyszerű dalok, sokszor vágyott azokat hallani. És nem csak a szomorú órákbau hivatá Lallát, hanem a vigságok óráit is el- hagyá, hogy Lallá dalát hallja. Amely pedig nem volt sok változatú, sem magasan szárnyaló művészi ének.

Csak — Lalla szive, amióta Dsin hangját először hallá, a mikor az Lallának mondá, hogy a szivéhez szólt Lalla éneke, egészen más, uj gyönyörűséges életre kelt. A nap ragyogóbbá lett neki, az égbolt tisztább kékké és a csillagokból örökszépségű csodavilágok ragyogtak Lalla felé. Mert eljött Dsin, a szebb és kedvesebb, gyöngédebb és szelidebb. mint az a vágyva sejtett. Szellő, vihar, a fűszál, s a faóriások, minden, minden a nagy boldogságról beszélt Laliénak, hogy eljött Dsin, van Dsin; valóság, nem álom. Dsin : a szépség, a tisztaság, a Lalla dalát megértő szeretet — van ! Valóság!

És ha Lalla Dsinnek énekelt, óhajtotta, hogy csodavilágokat járó lelke az ének szárnyán Dsint is magával vigye e gyönyörűségek felé. És sokszor repült igy együtt Dsin és Lalla lelke és jártak gyönyörű helyeken. És Lalla, akinek számára nem volt gyönyörűségesebb zene Dsin hangjánál, kimondhatatlanul boldog volt ezáltal.

Lalla a sátrakban lakó törzsek egyszerű leányai közül volt, de Dsin, a palotában lakó király, fia.

És Dsin egy idő múlva mégis egyhangúnak találta, hogj ne legyen más szórakozása Lalla énekénél. Mert bár Lalla egész lelkét teve a dalba, hogy Dsint a csodák honába ragadva boldogítsa, Dsin később mégis úgy találta, hogy nem elég tanult, ina gasan szárnjmló és nem is elég sok változatú Lalla éneke. Mert Lalla minden éneke csak Dsinről szólt és a pusztai honából magával hozott álomképekről. De az álomképek ragyogását nem láthatja más szem olyan fó- nyességesnek, mint az álmodó szeme. így Dsin se;m láthatta Lalla álmai egész fényességét. Es nem lehetett számára mindenkor elég élvezet Lallának, a pusztai leánynak éneke.

Ezért Dsin, bár jó és szelíd szivü volt és Lallát megbántani semmiképen sem akará, mégis újra vágyott a palotabeli tanult énekes leányok éneke után, amely mégis sokkal több változatú volt, mint Lalla dala.

De Dsin Lallát megszomoritani semmiképen sem akará. Nem küldő el ezért őt, hanem mondá, hogy Lalla is a palotabeli hölgyek énekébe vegyüljön énekével.

És Lalla, akinek Dsin hangja minden zenénél szebb zene volt, és Dsin alakja nélkül neki minden fénvességes álomkép sötét, Dsinnek a karban is szívesen énekelt és egész lelkét tette a dalba most is.

De Lalla éneke, amit a pusztai árnyaktól tanult, s amely csak halk, csöndes ének volt és nem magasan szárnyaló, alig volt hallható Dsin füleinek a többiek éneke között. Mégis Dsin, aki jó és szelidszivü volt és Lallát megszomoritani semmiképen sem akará, az ének végén ópugy, mint máskor és mint a palotabeli énekes hölgyeket is, kezénél fogva magához voná és köszönetül, hálául az énekért, most is megcsókolá Lallát.

És Lalla, akinek Dsin hangja minden zenénél szebb volt és Dsin látása nélkül neki minden fényes álomkép sötét, úgy, hogy Dsint többé nem hallva és nem látva nem bírta volna már elviselni az élntet, ezután is csak énekelt a karban. Dsinnek tovább is egész lelke szerint énekelt. És nem tudta, hogy Dsin szivéhez most már nem jut el az ő halk éneke; mert sokkal inkább hallhatóak a művészi és magasan szárnyaló énekek. És Lalla, ha Dsin kezét nyujtá felé, hogy a hála csókját ő is elvegye, most is jó szívvel fogadta e csóko", amely pedig ajkát most mint tűz égeté. Lalla, aki járatlan és tanulatlan pusztai leány volt és nem ismerte a palota szokásait, tisztátalannak és Dsin csókjára méltatlannak hitte volna ajkát, ha azt Dsinen kivül bárki illette volna. Azért égeté ajkát most, mint tűz a csók, amelyet a palota hölgyei között ő is kapott.

• De Dsin jó és szelíd szivü volt és sohasem akarta Lallát megszomoritani ; azért Lalla sem bántotta volna meg Dsint azzal, hogy csókját ne fogadja szívesen.

És Lalja szive irtózott a féltékenykedő irigységtől. És Lalla csodálta, bámulta azokat a művészi énekü palotabeli hölgyeket,